Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)
1915-11-03 / 45. szám
Negyedik évfolyam Budapest, 1915. november hó 3-án. 45-. szám fitiiniiinmaiiinrnainaitiDiiiniiidmHHIBHldiiianimnniiicinauin[i;nnianiniiiaiua[iiauin!HQiiiHiimíitií ELŐFIZETÉSI ART* Ki Egósx évr*m .............16 K Fé l év ne....................... s K Äey es számolt hajt ft m- a f*iadóhivatalban* Várospolitikai és közgazdasági hetilap rmtmíSm nwmOmmn*» Dacsó Emil. dn. Szilágyi Hugó kiadó hivatal s VJ. kan.. Szív-utca • • • IS. sxázm Tol afon .......................... Boldog semlegesek, akik messze idegemből eljöttek Budapest ta- miiilmányozására s elvezettettek ama törpe parcellákra, áliol buja a legelő, hamisítatlan tejet ömleszt a telién tőgye, rostbeefet hasit a marha húsából a mészáris. s zsir csurog a vendéglátó házi gazda ereszéről. Volt szálunkra bőséggel minden. Még garnirung is. Disz lobogóik, diszelőadiás, pattogós cigány- muzsika, amelytől halhatatlanságba szédül a halandó is. És ez a semleges vendéglátó virtus a magunk erejéből tellett. Jövevény látogatásra van mindenünk. Még parádés ruhánk is. Ámbátor az a gyanú settenkedik e cécó mögött, hogy úgy cselekedtek, mint az adomabeli jogászi, aki egy zsurmeghivásra ezt válaszolta: Köszönöm a meghívást. Ott leszek, ha Nagyságod küld egy nadrágot, a mely lehetővé tenné, hogy szobámból kimozdulhassak. — Szerencsénk, hogy a semleges látogatók nem jutattak tu|l a vendéglátó előszobáján. Ott még a maradék élelmiszer s oda rakták ki a zsölléket, hogy az előszoba d'isziszobárnak látszassák. Egy hóna- alja szalonna a falhoz támasztva, két zsák liszt a bejárat kuporgójában, zsirbödönök, vajjal, rizszsel kitömött polcok, a diszasztal- kán hailasmedence, felmetszve vadhús, sze- lidhus összerakva egv garmadáiba, glóriának fölötte hagyma és foghagyma koszorúk. Hát én szeretném látni azt a nem semlegest, akinek meg nem merevedik a két szeme, aki megállja szájtátás nélkül azt a ‘.látványosságot, amelyet egynéhány semleges újságírónak bemutattak s amelytől nyáladzás- nak indulhatott valamennyinek a szája. És, nagy szerencsénk, hogy nem vezették őket a belső termekbe. Ahová a pókok és svábbogarak költöztek téli szállásra s ahol a kikeletig, szerelmes molypárok rendeztek be találkahelyet s ahol szendergő legyek várják érelmeszedés okozta halálukat Az élelmi tartalék kriptája ez. Megavasödott zsir csöpög az elrodhadt burgonyára s dehogyis nyitják ki szellőztetésre az ablakokat amelyeken ujságpapiros pótolja az üvegtáblákat. Kint, a ház eresze alatt, cigánymuzsika zendült. Elállitotta a tömegzajt, amely élelemért kiáltoz. Aztán: idegenek látványára kapott meghívót s érzi, hogv a diszszónok- íatok koncertjét tilos zavarnia a kongó gvo- mor gixerjévélí. Meghatóban, tisztélő érzéssel állt a semleges falatozók asztala körül, mint az a szegény dijnok. aki a vendéglő díj tó üvegén. át nézte a könnyfacsaró tormásvirsli fogyasztókat s zsebbe válóját a szeme élé tartva rebegte: — De szeretnék veletek sírni! Diszkrét kiadások szerepelnek a régi gázgyári társaság és a főváros elszámolásában. Akik a kiadásokat illetékes helyre juttatták, már nem élvezik a gázgyári tantiémeket, sőt elköltöztek az élők sorából azok is, akik a kétszázezer koronát megkapták. A nevek tehát nem fontosak többe, de érdekes és jellemző, hogyan bontakozik ki egy városi üzletnek a képe, micsoda erők és ösztönök működnek közre és Herkulesnek és Sziszifúsznak milyen egyesitett munkájára van szükség, amikor minden poklon keresztül végrehajtani akarják a becsületesek az ő becsületes szándékukat. A gázgyári példa mutatja egyúttal, milyen üzleti szellemtől áthatott kezekben volt addig a gázgyár vezetése és mily nagy szükség volt arra, hogy kapzsi részvényesek kezéből a főváros ragadja magához a világítás pénzthozó kötelességét. * A kormány amikor a főváros felterjesztésében foglalt kívánságoknak egy: észet ',jnsiti, tulajdonképpen ugyanannak a bűnnek a vonásait mutatja, amely bűnbe a főváros vezetői estek. Amikor nagyne- hezen elhatározták, hogy rendkívüli közgyűlést hívnak össze és a kormánytól ezt meg amazt fogják kérni, akkor voltaképpen beismerték, hogy igenis, lehetne és kellene tenni valamit a drágaság ellensúlyozására, tudják is a módját és mégis vártak vele egészen addig, amíg csak lehetett. A kormány is bebizonyította most, hogy nagyon sok bajnak az elhárítása tőle függött és mégsem cselekedett, hanem mintha csak előbb diszkreditálni akarta volna a várost, ölbe tett kezekkel nézte a vergődést, a kapkodást, a tehetetlenséget. Ha a főváros korábban fordul a kormányhoz azzal a határozottsággal, amellyel a rendkívüli közgyűlésen találkoztunk, akkor a kormány döntése is korábban következett volna be. Igaz viszont, hogy a kormánynak nem szabad várni addig, amíg jó tanácsokkal ellátják, mert hiszen végtére is a kormány nemcsak hatalmat jelent, hanem bizonyos kötelességeket is. * Nagy idők és kis emberek. A világháború az átlagosnál százszorta kiválóbb embereket igényel, a normális tehetségnél százszorta tehetségesebbeket és azt kell tapasztalni, hogy a közélelmezés súlyos problémáit olyanoknak kell megoldani, akik még az átlagos, normális feladatokkal sem tudnak megbirkózni. Nem kertelünk, hanem világosan kimondjuk, hogy a közélelmzési ügyosztály vezetőjéről van szó. Nincsen szakértelme, nincsen energiája, nincsen önálló akarata. Hajlik a cukrászoknak, a kávésoknak, a tejnagykereskedőknek a szavára és ha kérdik tőle, mennyi volt az ára egyes élelmicikkeknek a múltban és mennyit tesz ki a fogyasztás, akkor nem felel, mert nem tud felelni. A gyámoltalanság kibődült a legutóbbi népélelmezéísi bizottsági ülésen. Kiderült, hogy a közélelmezési ügyosztály vezetője készületlenül, kellő tájékozottság és kellő javaslat, kellő terv nélkül jelenik meg és a vitának sovány anyagot nyújtván, a bizottsági tagok minden igyekezete belevész a sekély vízbe, amellyel a tejkérdést rendezni akarják. Tisztujitás előtt. Jelöltek és esélyek. B á r c z y polgármester helyettes főpolgármesteri minőségében kiírta a pályázatot mindazokra az állásokra, amelyeket a közgyűlés tö.t be tiiíikos szavazás utján. Ezzel a restauráció 'természetesen a legaktuálisabb téma lett a vá rosházán, mint ahogy mindig olyan mozgalmaknál észlelhető a telkeknek legnagyobb hullámzása és érdeklődése, ahol személyekről, választási harcokról van szó. Etőirehláthaitö, hogy a küzdelem mindössze néhány állás körül fog nagyobb hullámokat verni. A polgármesteri állásnak egyedüli jelöltje Bár czy István lesz. Rózsavölgyi Gyula sokáig kétségben hagyott mindenkit aziránt, mik a tervei a jövőre vonatkozólag: vájjon belátja-e, hogy a fiatalabb tehetségek érvényesülése elé nem szabad akadályokat gördíteni, vagy pedig jól megérdemelt, mindenki által szívből kivánltt pihenésre tér és lemond a 6000 koronás reprezentációs költségről, amivel kevesebb lesz a jövedelme. Most végre bekövetkezett a döntés: hosszas tárgyalások után Rózsavölgyi Gyula úgy határozott, hogy nem pályázik az a 1- polgármesteri állásra, han e m nyugdíjazását fogja kérni. Bizonyos, hogy a közgyűlés a távozó alpolgármester iránti nagyrabecsülésének, Rózsavölgyi nagy érdemel fölötti elismerésének méltó módon fog kifejezést adni. Az ily módon megüresedő első alpolgármesteri állásra Bódy Tivadart), az ő helyébe pedig második alpolgármesternek Festetich Géza grófot egyhangúlag, ellenjeflöít! nélkül fogja megválasztani a közgyűlés. A harmadik alpolgármesteri állás betöltése is sokkal simábban fog történni, mint gondolni leli etet ti volna. Festetich gróf helyére négyen pályáznak : Déri Ferenc, Foikusházy Lajos, Harrer Ferenc és Márkus Jenő tanácsnokok. Közülük Márkus Jenő külön lapra tartozik. Mostani részvétele a pályázatban' még csak a jövőre vonaltkozó jogfenntartás ugyan, de városházi körökben úgy beszélnek róla, mint a legközelebbi jövő egyetlen számbavehető emberéről, akinek az alipolgármíesteri álllást is meghaladó jogos ambíciói lehetnek. Foikusházy pályázása nem egyéb, mint a közgyűlés felzúdulásának egyenes provokálása. Azok után, amiket Budapest) a közélelmezési ügyosztály vé- zehőjélnek köszönhet, a tehetejdoínségnek, mulasztásoknak, baklövéseknek tobzódása után, valóban frivol játékot enged meg magának FoT- kusházy tja.nácsnok ur, amikor még jutalmat, koszorút kér a fejére. Bizonyos, hogy a köz- 'éHelmezés ügye nagyot! nyerne Foikusházy távozásával, ennek azonban más módja is van, mint az, hogy a közgyűlés a váiíaira emelje azt az embert, aki ma a legnépszerütlenebb Budapesten. A közmondás szerint: „Mond. meg, kik a barátáid1 és akkor tudni fogom, ki vagy.’1 Ebből a szempontból kell megítélni azt a hirt, hogy Foikusházy számit a Sasoknak és a Ferencvárosiaknak a szavazataira. Ez pedig a legjobb esetben 60 voksot jelent, ttehát még erkölcsi sikernek sem számit sokad. Harrer Ferenc kétségkívül nagyon tehetséges, abszolút puritán ember és bizonyos, hogy nem fog sokáig várni, amíg az elnöki emelvényre kerül. Ezidöszerinf
