Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)
1915-09-01 / 36. szám
Negyedik évfolyam Budapest, 1915. szeptember hó 1-én 36. szám tmiaiiiaiiiaiiiaiiiniiiniiinMiúiilHlirgiHBUtDilltiliimiiirniiiniimiiiaiiiaiiiQiiiniiiaiuaHiaiiiaiiiniiiBiimn« Várospolitikai és közgazdasági hetilap Fmia/áa rmmwkmmmtá Dacsó Emil» TAwaaimrhmautá dr, Szilágyi Hugó kiadóhivatal t V/. kaw„ Szív-utca • • • IS. szám ..................................... 137-13-i n~i-ii-i-i—)iw»XfU«i~r'írül i an.iii.i_i~-i i. . _~-.-rui-ui-m_~.iT. ■ ~_~~.~ii~li.i-. —rrrnivn— ELŐFIZETÉSI JÍRUKt Egész évnm .............16 K Fé l évvé ............ s K Egye s számok ftaph a- lók a kiadó hív atal kant Furcsa szerepet játszik most a főváros közélelmezésének vezetősége abban a színjátékban, amely nek a cime: utazás a liszt körül. Egy álló esztendeig dohos kukoricakenyéren élt a pesti nép, mert a bölcs tanács nem hitt komolyan a háborúban , hapem azti remélte, hogy az első csepp vér láttára a harcoló felek kibékülnek. Rettenetes táplálék volt a kukorícakenyér és kén táborra osztotta a főváros polgárságát: voltak olyanok, akik inkább lemondtak a kenyérről, de meg nem ették és voltak, akik addig ették, amig tökéletesen el nem rontották vele a gyomrukat. (Az élelmes kárlszbádi fürdőigazgatóság összejátszik a tanáccsal — mondotüák az emberek ) A közönség elkeseredését állandóan azzal a kifogással csillapították a városházi vének, hogy szállítási nehézségek akadályozzák a lisztnek a fővárosba való behoza tálát A közönség furcsának találta, hogy egy álló esztendőn keresztül folyton szállítási nehézségek vannak s hogy ezek egyedül Budapestet sújtják, — de végre beletörődött a kenyérfélén állapotba és türelemmel várta az uj termés4, mely után nem lesz többé kukoricakenyér és nem lesz liszthiány. Az uj termés nem is váratott magára és Magyarország ma bőségesen el van látva liszttel, — ezt még a hivatalos pesszimizmus sem vonja kétségbe. S amikor a pesti ember a múltak tapasztalatain okulva — gondoskodni kíván egész évi liszjszükségletéről és maga akarja ellátni magát kenyérre valóval: — akkor előáll a város és füt-fát megmozgat a saját polgárai ellen. Feljelentésekben, ankétekben, audienciákon, konferenciákon kérik a kormányt,! hogy ne engedje meg a lisztbehozatalt, ne tűrje, hogy a közönség a vidéken vásárolja a lisztet, nem pedig a városiéi. Egyedáruságot akar a tanács, nem tűri, hogy konkurrensei legyenek, akik rontják az üzletet, megcsappantják a forgalmatMert aki edddíg homályosan látott', tudnia kell, hogy tisztára üzletről van szó. A főváros vásárolt vagy egy fél millió métermázsa gabonák Pénzébe nem került, mert a pénzt a malmok adják, amelyekkel ezért nem éppen a legelőnyösebb szerződést kötötték- Ha tehát minden ember maga szerezné be lisztjéli, akkor a város megehetné a gabonáját, vagy a kenyerét Ez azonban csak az egyik része az üzletnek. A város ellenben kezelési költségei szed minden lisztutalványért, minden zsák lisztért. Ez már azuián embertelenség, mert nem járja, hogy egy erkölcsi testület — amilyennek egy törvényhatóságnak kellene lepni -— a saját tagjait fosztogassa, a saját tagjainak a bőrét nyúzza csak azért, hogy az igy nyert két-három millióból részben az élelmezés terén elért veszteségeket pótolja, részben pedig fentartsa azt a lisztkiosztó irodát, amely minden bajnak eredendő kutforrása s amelyre csak tíz-tizenöt alkalmazottnak van szüksége. A budapesti közönségnek liszt kell, nem pedig lisztkiosztó iroda, amely csak útjában áll annak,; hogy a közör.cégnek lisztje legyenHódoló diszkiitdöttség tart az osztrák császárvárosba s a küldöttség élén haladnak a főváros törvényhatóságának képviselői. Fény és ragyogás lesz a külső jele a belső meggyőződésnek, annak a határtalan tiszteletnek és, szeretetnek, amelyet az ország népe a magyar király felséges személye iránt érez. De fáj nekünk, hogy a fény és, ragyogás Bécset fog. ja díszíteni, fáj, hogy a magyar királyt nem Magyarországban keresheti fel a hódoló diszmenet. A világért sem akarunk közjogi gravameneket elszórni, de bízvást his.sziik, . . hogy a világháborúnak Budapest legalább azt a hasznát fogja látni, hogy a jövőben az ország szék- és fővárosa nemcsak névleg lesz székváros. Most látjuk csak, mennyit jeleni az nemcsak politikailag, hanem gaz. daságilag is, hogy az udvartartásnak legalább egy része s legalább az esztendőnek bizonyos tartama alatt Budapesten honolj or . * Ellenőrizni r tartoznak a tanács tagjai a közélelmezesi személyek munkáját. A polgármester fende. lete nem a legnagyobbfoku bizalomnak a jele a közélelmezés bajnokai iránt. De félünk tőle, hogy a rendeletet mindenki komolyan veszi, csak éppen a iisztelt tanács tagjai nem.. A tanácsnokok helyzetét mi magunk is kényesnek, kellemetlennek, sőt lehetetlennek mondjuk. Mert eltekintve attól, hogy egy ta. nácsnoknak bizonyára derogál az ellenőr, zési munka, a vásárcsarnoki biztos működésének kriiizálása, mindenképpen hálátlan a feladata. Ha bajokra akad, úgy egyik ta. nácsbéli kollégáját érte kötelességmulasztáson. Ha pedig azt jelenti, hogy nincsen semmi jelenteni valója, hogy mindent rend. ben talált, hogy a közét elmezés mintaszerű: — ajkkor vagy a szemébe fog kacagni a kö. zönség, vagy a szemébe fogja vágni, hogy — még a tájékán sem volt a vásárcsarno. koknak. * A svábhegyi nyaralóknak az idén az volt a szórakozásuk, hogy ki-kirándultak a budapesti városházára. Ott azután újra és újra előadták alázatos, kérésüket, hogy adjanak nekik is egy éleim:i. szerárusitó bódéi, ahol egy kis penészes városi kenyérhez, egy kis dán húshoz, Folkus. házy-féle illatos burgonyához juthatnának. Ha a városházán őszinték akartak volna lenni, aranyba foglaltatták volna a derék svábhegyi nyaralókat. Ehelyett azonban hó. napokon át azon törték a fejüket, állítsanak.e élelmiszerbódéi a Svábhegyen, vagy se. Végre a múlt héten kimondták a boldogító igent. Még nyílnak az őszi virágok, még zöldéi a a nyárfa az ablak alatt — és a nyaralók élei. miszerbódéja már elvben rendben van. Csodálatos fürgeség és lekötelező előzékenység. Csak most már azt nem tudjuk, a nyaralók hos.szabbitják.e meg a szezont legalább ja. nuárig az élelmiszerbódé kedvéért, vagy a nyomoruli elárusító fog csemegét árusítani a télen — a cinegéknek? * Rözsényi igazgató felekezeti politikát csinál. Eszünk ágában sincsen, hogy felekezeti tendenciákat vegyítsünk bele ennek a lappak csak egyetlen sorába is. De nem lehet szó nélkül tűrni, hogy a óvárosnak egyik falkalma- zottja, aki történetesen főnöke egy városi intézetnek, felekezeti alapon vezesse a gondjaira bízott intézményt és az intézmény tisztviselői között különbségeket tegyen, aszerint, amint' az illetők izraelita, vagy más valláshoz tartoznak. Nem szabad tűrni, hogy az ilyen tapasztalások téves hitet terjesszenek a köz- véleményben arról az adminisztrációról, am«ly eddig példás liberálizmusával az egész országnak követendő példát mutatott. Két esztendővel ezelőtt a főváros vegyészeti- és élelmiszervizsgáló intézetének tisztviselői terjedelmes memorandummal fordultak a közélelmezési ügyosztály vezetőjéhez, A memorandumban elpanaszolták, hogy Rőzsé- nyi Iván, a vegyvizsgáló főnöke,. embertelenül, gorombán, brutálisan, modortalanul bánik alantas tisztviselőivel. Elpanaszolták, hogy az igazgatót személyes szimpátia és antipátia vezeti azoknál az előterjesztéseknél, melyeket a személyzeti ügyekre vonatkozólag tenni szokott. Két esztendő óta hever ez az akta elintézetlenül az elnöki ügyoszályban, Raj hát hy Ferenc főjegyzőnél. Két esztendő óta nem találtak időt arra, hogy a vádak alaposságáról meggyőződést szerezzenek: semmi irányban sem indítottak vizsgálatot, az aktákat belepte a por. Tudvalvő, hogy a vegyészeket a tanács választja Rendszerint hosszabb ideig tartó ideiglenes alkalmaztatás előzi meg a választást' s a véglegesen megválasztott vegyészt egy esztendő múlva megerősítik állásában. Ez a megerősítés jelentékeny anyagi és előléptetési előnyt jelent s a megerősítés iránt1 a vegyvizsgáló intézet igazgatója tesz előterjesztést a közélelmezési ügyosztály, illetve az elnöki ügyosztály utján a tanácsnak. Rözsényi igazgató ur hét ideiglenesen alkalmazott vegyésznek a megerősítését minden ok és minden törvényes szokás ellenére évekig halasztotta, csak azért, mert az illetők felekezeti viszonyait rendezetleneknek találta. Később, erélyes közbelépésre, négynek a megerősítése iránt) előterjesztést tett, de három vegyész megerősítését visszatartotta, mert ezeket' gyanúsította a memorandum szerkesztésével és a vegyvizsgáló intézet rendezetlenségeinek nyilvánossági a hozásával. A törvényes határidő, egy esztendő, rég lejárt már és a megerősítés egyre késett. E helyett Rözsényi igazgató a három vegyész véglegesi'ését két esztendőn keresztül csak meghosszabbította és felhasználta azt az ürügyet, hogy az illetők közben hadbavonultak. Ez a körülmény nem lehet akadálya senki előmenetelének és világos volt, hogy az igazgató ismét felekezeti érzésének akart kifejezést adni a megerősítés elhalasztásával. Végre is külső befolyásnak kellett érvényesülni és csak a legutóbbi napokban erősítették meg az esztendők óta jogtalanul mellőzött tisztviselőket, Úgy véljük, hogy a huszadik században, a világháború idején, Budapesté» nem szabadna ilyen állapotokat szótlanul megtűrni
