Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)

1915-08-18 / 34. szám

Budapest, 1915 augusztus 18.

3

Nincs áru a bódékban.

Az élelmíszerüzem elárusító bódéi, ha kívülről nézi az ember, rendkívülit üzleti forgalmat tünitet_ nek föl. Ha a vevők tömege, amely itt tolong, mind áruval távoznék, az élelmiezerüzem rendkívüli üzleti hasznot mutatna föl. Hogy ez nem így van, annak maga az üzem az oka. A tolongás ugyanis valami színházi fölvonulásra emlékeztet bennünket, aliol a statiszták a kulisszákat kerülgetik. A községi bódékban is igy van. A vevők csak statisztálnak, mig az elárusító, mint magán- szereplő, monoton hangon ismétli: nincs, elfogyott, holnap lesz , . . Mindennek a magyarázata az, hogy az áruk elosztása a rossz. Hol az egyik áru fogy el, hol a másik. Szinte az a hit alakult ki a vevők, helyesebben venni akarók között, hogy ősi divat szerint még az elárusítók között is vannak kegyencek és protezGáltak. Ezeknek soha sem fogy ki az árujuk, máshol pedig seregével távoznak az emberek üres kézzel. A segítség igazán nem ütköznék nagy nehézség,ekbe, csak előbb a javítási szándékot kellene föl ébresztem.

Megnyilt a Kolegerszky-kioszk.

A budapesti közönség egyik régi kedvenc szórakozó helyét, a Stefánia.uíi Kolegerszky-kiosz. kot Acél Miksa, az Excelsior.szálloda tutaj do _ nosay a ,,Gambrinu«3" volt tulajdonosa vette át. Acél Miksa, a vendéglő- és kávéházi iparban elismert szaktekintély és neve a budapesti közönség előtt elég garancia arra, hogy a régi, hires Kole- gerczky-kíoszkot hagyományos, előkelő nívójára emeli. A főváros legszebb nyári szórakozó és pihenő helye ezzel végre elismert szakember vezetése alá került és nincs kétség aziránt, hogy a Kolegerszky-kíoszknak nemcsak uj élete, de igazi virágzása is most kezdődik. Erre mutat, hogy néhány nap óta ismét özönliik a főváros előkelő közönsége a Stefámia_uti kioszkba.

Kinevezés a levéltárhoz.

A polgármester a főváros levéltárához a harctéren elesett Haas Zsigmond dr. heyére Seress Imre hírlapírót, a Pesti Hírlap volt munkatársát nevezte ki. Seress kinevezése osak a háború tartamára szól s fizetése havi 120 korona s negyed- évenkint 100 korona lakásbér.

Hús helyett tengeri hal.

A hús pótlására szolgáló olcsó tengeri hal mindinkább tért hódit. Az ily irányban eszközölt kísérletek legújabban Nagybányán is fényesen beváltak. A tengeri hal nemosak Ízletes ételnek bizonyult, hanem olcsósága révén is nagy közkedveltségnek örvend. Ez a körülmény arra birta a tanácsot, hogy a város közönségének tengeri hal szükségletéről állandóan gondoskodjék.

A TŐKE

Kárbaveszett szubvenciók.

A tengeri hajóstársaságoknak, nevezetesen az Adriának és az Ungar o-Croatának i állami szubvenciói mindenkor a legkellemetlenebb és a legkényesebb ügyei voltak a magyar közgazdasági politikának. A közvélemény soha sem akarta megérteni, hogy miért kell szubvencionálni ós pláine olyan nagy összegekkel szubvencionálni az Adriát, melynek privilegizált járatai egyébként is a legjövedelmezőbbek. Kartel megállapodásaival, tarifapolitikájával a magyar tengeri kereskedelmet nemcsak nem mozdítja elő, de egyébként íg lassú, természetes fejlődésében inkább akadályozza. Az Adria egyébként is egyike a leggazdagabb és legjövedelmezőbb vállalatoknak. Évenkint nagy fejtörésébe kerül, ha mérleget koszit, hogy dús osztalékon, a bőséges igazgatói tantiemeken és a nyílt tartalékok dús javadalmazásain felül, még mindig igen jelentékeny nyereségmaradványt miként dugja el a late ne tartalékokba. Egész hajóparkja már teljesen le van írva. Vannak gyönyörű palotái: Budapesten és Fiúméban és ezenkívül óriási vagyona kéczpénzben, bankkövetelésekben és értékpapírokban. A közvélemény sehogy se tudta megérteni, hogy mire való ennek a társaságnak ez a nagy szubvenció. Micsoda állami vagy közgazdasági érdeket «szolgál? Valahányszor ezeknek a szubvencióknak az ügye a parlament és a nyilvánosság elé került, mindig nagy volt a nyugtalanság. Már 15 év előtt, mikor először tárgyalták az Adria Gzubvenció-emelésé- nek ügyét a parlamentben, ez olyan vihart támasz- tott^ hogy az egyébként népszerű kereskedelmi miniszter, Hegedűs Sándor, belébukott. Pedig akkor Széli Kálmán volt a miniszterelnök és a legteljesebb pálrtközi béke uralkodott. Mikor tavaly, pár hónappal a háború kitörése előtt a parlament elé kerültek azok a javaslatok, melyek a hajós- társaságok szubvencióit ismét jelentékenyen felemelték, a parlament egy tekintélyes része és a közvélemény is, feléledt haraggal támadta ezeket a javaslatokat. E harag főleg az Adria és áz Un_ garo.Croata ellen fordult. Ez az utóbbi társaság ugyanis hajóinak berendezésével, forgalmi és tarifapolitikájával és egész működésével éppen olyan kevéssé szolgált rá a tekintélyes állami támogatásra, mint az Adria.

A háború kitörése következtében ezek a társaságok kénytelenek voltak összes járataikat beszüntetni. A Gok gazdasági baj és csapás között, melyet a háború okozott, azt hisszük, ez volt a legelviselhetőbb. Nem az egész tengeri kereskedelem megbénulását értjük, mert ez elég súlyos, hanem azt, hogy az Adria és az Ungaro-Croata részvényesei a háboruis esztendőben kevesebb dívi- dendát kapjanak. Az Adriéinak például elég készpénz és mobil-vagyona van ahhoz, hogy ennek jövedelméből pótolni tudja az elmaradt hasznot. Ebbe, tehát azt hisszük, mindenki belenyugodott volna Magyarországon, még talán az érdekelt részvényesek is. Annál nagyobb meglepetéssel értesült a közönség arról, hogy ezek a vállalatok a háború alatt is megkapják szubvencióiknak teljes kétharmad részét. Az Adria ezen a címen több minit három milliót, az Ungaro-Croata többet mint 800.000 koronát kap.

Ez az állami nagylelkűség teljesen érthetetlen. A szubvenció a szerződés szerint ha jó jár átokért jár. A jogcím az, hogy ezek a hajó járatok, amelyeket az állam forgalompolitikai okokból követel meg, olyan költségesek, hogy osak állami támogatás mellett tarthatók fenn. De ha a társaságok egyáltalában nem indítanak hajókat,, milyen jogcímen és milyen forgalompolitikai érdek fejében követelik, hogy az állam megtérítse nekik azokat az üzemi költségeket, amelyeket nincs módjukban elkölteni.

Olyan paragrafusa a szerződésnek, mely az államot ilyen körülmények között csak egy fillér szubvenció megfizetésére is kötelezné, nincs, Azok a milliók most igazán okosabb és «sürgősebb dolgokra kellenek. De eméllett minden politikai re- zon is amellett szól, hogy az egyébként is odiozus szubvenciók a háború alatt teljesen szüneteljenek, miután úgyis egészen bizonyos, hogy a békekötés után az egész kérdést újra kell rendezni. Az osztalékok és tantiemek folytonosságának bizíosvtíca pedig __ úgy gondoljuk — sem nem állami érde

k, sem nem állami feladat.

Széli Kálmán.

A világháború izgalmai között is mély és fájdalmas megilletődést kelt széles Magyar- országon Széli Kálmán halála. Szin'e stílusos, hegy a nagy világfölfordulás e rettenetes korszakában itthagy bennünket a békének, megértésnek, a jog, törvény és igazság kultuszának fanatikus apostola. Hosszú, sikerekben gazdag közéleti pályát futott végig ezekkel az elvekkel : a békeegység és megértés törhetetlen hitével, ebberi az örökös pártviszályok által feldúlt országban Ez az, ami mindennél jobban bizonyítja nagy kvalitásait, egyéniségének ha almas vonzóerejét. Minjt politikus a tiszta deákista hagyományok szinte egyedüli képviselője volt, mint nemze gaz- dász egységesítette magában a nagystílű fináncier, a bá or alapitó és vállalkozó és a lelkes agrárius, ragyogó tulajdonságait, 1875- ben, alig 30 éves korában már pénzügyminiszter a Tisza Kálmán fúziós kormányában. A fúziót tudvalevőleg az ország akkori zilált pénzügyi viszonyai tették szükségessé, és a

pénzügyi regenerálást az ő avatott kezére biz- ták. 1878-ban, Bosznia okkupálása miatt lemondott, mert nem vállalta sem a pénzügyi, sem a külpolitikai következményekért a felelősséget és átvette a Leszámioló-bank és Jelzálogbank vezetését- Ez a két intézet a bécsi Unionbankkal együtt alkotta a Széli- csoportot, mely a monarchia egyik leghatalmasabb bankárcsoportja volt. Elévülhetetlen érdemei vannak Magyarország külföldi hitelének emelésében és megszilárdításában : a jelzáloghitel fellendítésében, a községi hitel- ügy megalapításában Mikor 1899-ben a pári viszálya a legperzselöbb lánggal égett, akkor lépett ismét a politika porondjára és megcsinálta a pártközi békét és miniszterelnök lett. Az ő öt évi kormányzása a „jog, törvény és igazság'1 hármas jegyében soká feledhetetlen lesz Magyarországon. A főváros is sokat köszönhet Széli Kálmánnak. Az ő liberális választójoga (ő törölte el azt a rendelkezést, mely az adóhátralékosokat megfosztotta a szavazati jogtól) tette lehetővé a klikkek uralmának megtörését és a demokraták megerősödését. Vázsonyi is az ő kormányzása alatt ütött a parlamentbe. Mikor a pártviszály nemrég ismét teljes erővel lobogott az országban, sokan bíztak az ő békítő, kiegyenlítő képességeiben. És ezért esik olyan fájdalmasan, hogy most örökre eltávozott

A „Generáli koszorú megváltása.

Magyarorozág pénzügyi! köreiben, de különösen a nagyszámú biztosított érdekeltség között kínos feltűnést, szinte megdöbbenést keltett ,,Az Újság" leleplezéise, melyből megtudtuk, hogy a ,,Trieszti Általános Biztosító Társaság“ elnöke, Besso Márk ur és vezérigazgatója,Morpurgo Edgardo ur, még jóval az olasz hadüzentet előtt’ elhagyták működésűk szinterét, Triesztet és most külföldön vár«, ják a háború lezajlását. Hogy osztrák biztosítótársaság két legfőbb vezetője olasz állampolgár, ez véletlen dolga. De az idézett lap közléséből az j»3 kiderül, hogy ezek az urak hivatalos működésűk alatt is buzgó terjesztői és támogatói voltak az irredenta politikának. Egy másik hir szerint Besso és Morpurgo Svájcban tartózkodnak és onnan titokban intézik a társasáig ügyeit. Nem tudjuk, hogy igy van-e, de ha így van, talán bővebben magyarázni sem kell azt az irtózatos veszedelmet, mely ilyen módon a tánsasághoz fűződő nagy közgazdasági és állami érdekeket és a biztosító közönség érdekeit fenyegeti. Szinte érthetetlen, hogy az osztrák kormány mindeddig nem lépett közbe, hogy a társaGág igazgatóságából és tisztviselői karából eltávolítsa a megbíz, hatatlan elemeket és gondoskodjék róla, hogy a társaság ügyei hü, megbízható és gondos kezekbe kerüljenek. A társaságnak Magyarországon is van nagy fióktelepe nagy üzletekkel, szükség van te« hát a magyar kormány közbelépésére is. Még érthetetlenebb, hogy sem a társaság központja, sem a magyarországi fiók még csak azt sem tartották szükségesnek, hogy valami módon megnyugtassák a joggal háborgó és aggódó érdekeltséget. Valósággal mulatság a magyarországi fiók igazgatóságának eljárása, amely mindössze azzal véli ezt az aggódó háborgást lecsillapítani, hogy millióiból 100.000 koronát oszt szét különböző jótékonycélokra, azt gondolván, hogy ezzel a „kcGzoru-megváliással" jótékony feledést borit Besso és Morpurgo urak emlékére. Poór Jakab ur, a magyar intézet igazgatója igazán nagyon naivnak tartja a magyar kormányt és a magyar közvéleményt.

A Hitelbank szénosztályának uj árusítója.

Ehrlich fűtőanyag részvénytársaság (VII. kér., Rákóczi-ut 18.) céggel és 100.000 korona alaptőkével uj vállalat alakult, amelynek elnök-igazgatója Ehrlich G. Gusztáv. A társacág a Magyar Általános Hitelbank szénosztáilyával szerződéses megállapodást kötött, amely szerint a budapesti kiseladást kizárólagos joggal magára vállalta.

Kiadja: a „FŐVÁROSI HÍRLAP“ lapkiadó-vállalat.

A kiadásért felelős: Dacsó Emil. Merkantil nyomda, Havas és Lehner.

! i