Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)
1915-08-04 / 32. szám
Negyedik évfolyam Budapest„ 1915. augusztus hó 4-én. 32. szóm ^IimjltnmniiinmaiHnninMiainar IbiliL-HiiaUhlitT: iiicniiniiiaiiiaitiaiiiainaniamaiiiaiiiniiiDHiPiiiann KKÖFiZKTÉSl AnHKi évfm ....................... x W4 Í évr*e ................... 6 K Bgyes számok kap fi «. a kiadó hivataliban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap FmlmíOm imáö Dacsó BmtU. dr. Szilágyi Hugó Mmgß mlmnik minden szea~ dón. Szerkesztőség és kiadóhivatalt VI. kér.. Sziv-utca • • • 18. szdwm Telefon................ 137-13 i) szinlaposzfá liiaba búcsúzott el az idén. Elbúcsúzott, mert ez időtlen idők óta ísív szokás. Eljön a nyár, az úszónadrágok váltják föl a városatyai tógát, a közgyűlési termet bezárják és az ak- torok legíöllebb ha a kulisszák mögött próbálnak. Az idén azonban másként van. Az idén nem volna elegendő, hogy a városatyák duzzadt testén csukaszürke úszónadrág feszül. az idén nagy és megoldatlan kérdések maradtak repeiioir-on. Az utolsó közgyűlés ugyan kézlegyintéssel intézett el milliós kérdéseket, de a legfőbb munka most várandós. A városatyáknak a hüs habok közé menekülő menetszázada elvonult és úgy kellene lennie, hogy a városházán mégis most kezdődik a háborús, esztendő boldog semmittevése és kínos balsikerei után a kemény munka. Úgy kellene lenni, hogy ha már a múltra jót nem mondhatunk, a közel jövőre szeretnénk legalább reményteljesebb prognózist látni. Az esztendő kétségkívül a közélehne- zés jegyében pergett le és ez a legsúlyosabb kritika, amit a városháza egv éves tevékenységéről elmondhatunk. Nem azt jelenti azonban az, hogy egyedül a közélelmezés bűneit kellene kritika tárgyává tenni, hanem jelenti azt, hogy a közélelmezés balsikerein kívül igazán alig történt valami a múlt esztendőben. Nem mintha nem történhetett volna: ellenkezőleg a háborús kibúvót semmiképen sem fogadhatjuk el az eseménytelenség ma- gyaráz'ajtaképen. Ilyen körülmények között, amikor szeretnék a városházáról ránkoktrojálni az elvet, hogy a háború megölője az alkotó munkának. legalább azt vártuk volna, hogy a háboríts teljesítmények állották volna meg a helyüket. Pedig ezt .ai katonai és közegészségügyi ügyosztály elismerésre méltó munkáján kívül igazán nem lehet elmondani. A közélelmezési botrányok leplezettlen megvilágításban jelentek meg a Fővárosi Hírlap hasábilaiin, eleven bizonyítékaként annak, hogy a budapesti városháza legbotrányosabb esztendejéből láboltunk ki. A háború még nem ért véget, de többé nem lehet kibújni sem ai háborús kötelességek, sem az ezektől független munka követelő szava elől. A háborúban mindenki átalakította a maga munkáját háborús munkává. Nem lehet kivétel ebben a tekintetben a budapesti városháza sem. Különösképen vonatkozik ez ama néhány ügyosztályra, amelyek közül a közélelmezési, közegészségügyi és katonai különösen fontos szerephez jutnak most nyári szünidő helyett. A katonai ügyosztály gyorsain, rendszeresen pergő munkája, a közegészségügi ügyosztály tevékenysége, a mely eddig is csodával határos rendkiviili- séggel vetett gátat a járványoknak, nem okozhatnak külön gondot. Annál íélénkebb kíváncsisággal tekintünk a közélelmezés megoldandó kérdései felé. Mi lesz az uj liszttel? A pesti embernek az újból is drágább és kevesebb liszt jut? Lesz-e hús, lesz-e tej ? Nincs végé-hossza, a kérdéseknek, amelyek mind feleletre várnak. Olyan jó lenne csak egy kicsit hinni benne, hogy a lázitó tehetetlenséget a nyári munka rendkiviiliségével kiebrudalják a városházáról. De van-e valaki, aki hisz benne? Külföldi húst, becsületes, semleges marhák húsát jelentik be. A közélelmezési ügyosztály megint nekidurálta megát egy akciónak, amelynek az ágyát, el kell ismerni, jószándékból vetették meg. De a jászán ékből vetett ágyban megint csak a nyi keserűségünkkel és az ügyosztály gyámoltalanságával töltik meg a vánkosokat. ’.Megírd' balul sült el a nagy mentőmunka. fíus csak jut majd a kitűnő semleges marhákból, de az. árak éppen nem vigasztalóok'> A hazai és külföldi hús között egészen lényegtelenaz árkülönbség. Már is akad magáncég> amely olcsóbban adja a külföldi húst, mint a városi üzem jelzi. Az utolsó közgyűlésen elegendő világot vetettek arra, hogy miért drágák a városi üzem árai. Ha a városatyák és ez ügyosztály egyéb kedvencei magas províziókat sajtoltak ki a búzánál, vájjon nem kísérelték meg ezt a húsnál is? A vendéglősöknek is a nyaka közé illenék már sózni. Az ex- pressz-vonat iramában emelik újra az áraikat. Emeltek amikor a piaci árak emelkedtek. De a piacon már olyan árak vannak, hogy se a mészárosnak, s.e a zöld. ségesnek nincs mersze ma már többet kérni. A vendéglősök azonban nem hajlandók megszakítani az áremelések folyamatosságát. Különösen kapóra jött nekik a húshagyó r/.cpok intézménye. A főzelékre adott virstlit drágábban számítják, mint a húshagyó napok előtt a húst. A tojást, a tüdőt, a lábat' a vesét költői neveken ezerpercen, tes nyereséggel árulják. És mi megfizetjük ezt a költészetet, mert mi maecénás.ok va. gyünk. A tanácsnok urak. akik hajnali ál. m.ukat föláldozvat a vásárcsarnoki kofákat ellenőrzik és a rendőrség, amely kérlelhetetlenül nyakon csípi a pár filléres árdrágítókat, nem lennének szívesek razziát tartani a vendéglői étlapok árai körül is? A lovacskák tehát futni fognak. Fürge patáik járása örömet okoz majd néhány rangban és va. gyónban előkelő urnák. A hadi szolgálat alól fölmentett telivér paripák ficánkolása azonban nem lehet kedves nekünk, polgári elemnek. Kern is azokról szolunk^ akik méltán keserűek a nagyúri sporttal szemben, mert a zöld gyep már sok pénzüket rabolta el. De ennek a zöld gyepnek máris egyéb nemesebb és komolyabb célt kellene szolgálnia. A közgyűlés azonban kegyes volt a lovacskákkal és a nagyurakkal szemben. Pedig mennyivel többet ért volna nekünk a mai körülmények között az a s.ok ezer ember élelmezésére szolgáló burgonya, ami ezen a területen megtermett volna, mint az egész futtatás. A nagyurak talán nem érezték volna meg a versenyek hiányát, találtak volna egyéb szórakozástt de a város burgonyájának rothadt illatát még mindig érezni lehet a Pclatinus-ház pin. céje körül. 300.000 kor. a szemétdombon. Elpuskázott burgonya• spekuláció, Folkusházy burgonya-spekulációjának fáj. dalmas balsikere már elegendöképen ismeretes. Kezdődött a dolog ott, hogy a közélelmezési ügyosztály olyan egyénektől vett burgonyát, akikqek történetesen egy zsákkal sem volt. Egy bünperen és némi elveszett előlegen kívül azonban ebből még nem lett komolyabb baj. A komolyabb kalamitá- sok csak később következtek be. Sikerült az ügyosztálynak nagyobb mennyiségű burgonyát fölhalmozni, amelyet azonban nem a közönség élelmezésére használtak fel, hanem Folkusházy tanácsnok ur, mint jó üzletember, elkezdett vele spekulálni. Visszatartották a burgonyát, hogy majd akkor dobják a piacra, amikor az élelmiszeruzsorásoknak a legnagyobb kellemetlenséget okozhatják és egyben szép üzleti hasznot is húzhat a város, A közérdek és üzlet természetes összeütközéséinek levét először a közönség itta meg, mert amig a dohos pincékben vidáman rothadt a város áruja, a közönség burgonya nélkül szűkölködött. De fölborult a nagyszerű spekulácó, mert mikor végre piacra kerüjlt a városi burgonya, néhány , napig szinte megrohanta az árusokat a közönség, de hamarosan szomorú lemondással visszatértek a drágább, de jobb áruhoz, amelyet a kereskedők hoztak forgalomba így történt, hegy megszületett a város háborús közélelmjezésén|ek egyik legnagyobb botránya : megrothadt a spekulációs burgonya■ Talán éppen ez volt az a vilila széna, amely már tmlégsetm fért rá Folkusházy ur baklövéseinek a szekerére. Ekkor történt!, hogy a közélelmezés ügyét — elkerülendő a komolyabb botrányt — csöndben kicsavarták a kezéből. Szóval ideig-óráig Folkusházy legalább névleg megmaradt az ügyosztály élén, de a hatásköre teljesen összezsugorodott. Neki azonban nehéz penzuma van mégis: el kell számolnia a múlt burjeiről. Már el is készült Folkusházy ezzel a fájdalmas munkával, amely ott fekszik a polgármester asztalán és kitetszik belőle, hogy a város a sikerült burgonya-akcióra 300.000 koronát ráfizetett. * Folkusházy L|ajos, a balkezes főélelmező, szabadságra ment- Midőn ezt az örvendetes jelentést Budapest népe tudomásul veszi, egyúttal fájdalmasan emlékszik meg róla mért oly későn, levelek hullása. .. Fcl- kusházy megérdemli a pihenést, hisz az elmúlt évben rendkívül sokat dolgozott, éjjelt nappallá tett, míg sikerült neki a főváros közélelmezését a mai vigasztalan helyzetbe juttatni. A közélelmezési Ügyosztály nem fogja érezni Folkusházy távollétét, mert az utóbbi időberi csak formális intézője volt az ügyosztálynak, a tulajdonképeni vezető Sztankouits Szilárd volt, de az ő működésiét is részben a tizes bizottság, főleg pedig a polgármester maga irányította Városházi körökben meg vannak róla győződve, hogy Folkusházy hivatalának vezetését nem veszi többet át.
