Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)
1915-07-21 / 30. szám
Negyedik évfolyam Budapest, 1915. Julius hó 21-én. 30. szám &ÍiaMipmaiiian^omQiiinM»nHinÍ!iaj|lüfnpuiittii>Dínninnt;ipn;ainaiiicmaiiiamanig«Hn»í8n»«aB»iőTT(ü EDÖEIZ ETÉS I AR7*Ki Egósz &vr*e ................,.,16 K Fé l év ne ............................ g k Egyes sitim ok kap k a- MR a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap FmimiBm rawMsciS Dacsó Emil, rdP,.le,.A,1I/ff dr, Szilágyi Hugó Megjelenik mindenszent dán. Szenfoesztöség és kiadóhivatal t V/. ken.. Szív-utca • • • IS. sxótsm Telefon ••••••• 137-19 A Népopera feje fölött összecsaptak a hullámok s a közönség abban, ami keveréke a könnyelműségnek és a balsorsnak, hihetetlen botrányt hajszol. Valljuk be, hogy ez az odiózus ügy a legkellemetlenebb fejezete annak a rendszernek, amely ma a városházán uralkodik A csupasz tény az, hogy a főváros telkét a bérlők, akik sohasem fizettek bért és adósok maradtak még a vizdijjal is, ráadásul másfél milliós kölcsönnel terhelték meg. A mérleg tehát rendkivül egyoldalú: csupa teher, csupa kötelezettség, csupa' szégyen. És még az az elégtétele sincsenj meg a városnak, hogy kultúrintézményt létesített, a kultúrának hozott áldozatot'. A Népopera volt - és nincs: — ami ezután következik, az már nem kultúra, hanem tiszta üzlet. A Tisza Kálmán-téren három esztendővel ezelőtt olyan vállalkozás indult meg, a melyre mindenki, akirfók anyagi vagy erkölcsi köze volt hozzá, alaposan ráfizetett. Relative a legtöbbet a béllök vesztettek el, mert egész vagyonuk és rengeteg munkájuk és minden becsületes igyekezetük elsorvadt. Mosít, amikor a régi bérlők a sülyedő hajóról a mentő csónak felé eveznek, meg kell állapitarp, hogy ők ártatlanok abbam, ami rosszul történt. Amit produkáltak, művészi volt, programmjukat, kötelességeiket becsületesen teljesítették, a mig anyagi erőik megengedték. Senki sincsen, aki reájuk akarná háritani egy vis majornak az ódiumát, senki sem lehet, akinek ne fájnál, hogy annyi pénz és anyi ambició hiába paza- roltatott el. Minden bűnért a tames felelős, végeredményben pedig a közgyűlés, amely jószívűségből úgyszólván beugratta az alapítókat a vállakózásba s amelyben nem volt annyi bátorság, hogy melléktekintet nélkül utasitsa vissza a felülről jövő nyomást. Anyagi felelősséggel kellene sújtani mindazokat, akik annak idejé:» megszavazták az ingyen telket és megszavazták a másfél milliós jelzálog kölcsönöket és hangtalanul tűrték, hogyan mászik bele mindjobban a főváros a biztos és elkerülhetetlen botrányba. Az alapitókcq kívül tehát súlyos erkölcsi veszteség érte a közgyűlés tagjait és a tanácsot is. A vállalat hitelezői nem fogrpak kellemesen viszaemlékezni a népies irányú operák hajlékára, de sőt a színház tagjai is siratják lefagyott reményüket és füstbe ment gázsijukat. Hogyan ovickélhetne ki ebből a hallatlanul szomorú afférból a tanács, micsoda igazságszolgáltatás volna., ha a múlt és a jövőt átölelő hid járói a közönség le nem taszítaná azokat, akik a város pénzén nagylelkűik, jóbarátok, kulturemberek, zenerajongók mertek lenni. Nagyon egyszerű megoldás volna ez: néhány gavallér úriembert fogni, ezeknek a nevébe takarni a botrányt, negyvenhat esz- te/rHős koncessziót íratná a nevükre, abban a biztos tudatban, hogy a névre szóló koncesszió:!'luk majd akad igazi gazdája, olyan, aki nemcsak a nevét, hanem a pénzét is hajlandó a vállalatba fektetni, hogy ha már elveszett a becsület, hát legalább az anyagi veszteség legyen kisebb. Gratulálunk a pénzügyi bizottság tagjainak. Ezekben a viharvertt méregdrága időkben valóban nagyúri élvezet lehetett csekély három óra alatt hétmilliós deficitet, három esztendős bértetet, negyvenhat esztendős koncessziót és üzemi veszteségeket lenyelni. Ebben az esztendőben mindig a háborúval laka- ■ródzott c tanács, ha támadni akarták. A háború volt az oka a pénztelenségnek, a deficitnek, mindennek. Helyes! — mondd, ták a városatyák és a nagy idők nagy férfiainak bizonyultak. De ha a háború annyira érezteti a hatását a főváros ház. tartásában és adminisztrációjában. akkor miért nem következetes a tanács: miért hoz üzleti természetű ügyeket, ölven esztendőre lekötő szerződéseket most napirendre. És miért nem következetes a közgyüléf: nvért nem dobja vissza a tanácsnak ezeket a javaslatokat, hasonlóképpen a háborúra való hivatkozással? * Kávéval bőven ellátta magát a főváros. Ezt a tényt óriási nemzeti vívmányként akarják a közönségnek tudtára adni, holott minden, fajta élelmiszerhiányról és mindenfajta élelmiszerdrágaságról esett már szó. csak kávéhiány és kávédrágcság miatt nem pc. naszkodott miég senki sem Ez igazán a főváros papírformája: minden hiányzik, semmit sem kaphat a közönség. Kávé el. lenben van bőségesen, egyetlenegy fillérrel^ sem emelkedett az ára, hát kávébőséggel árasztják el és teszik boldoggá a közön, séget, illő rekompenzációjáui annak, hogy se kenyér, se hús nincsen és h-<. van, háfj drágább a patikaszernél. * A tisztviselők miost láthatják, hogy a valóságban hogyan fest az a jóindulat, melylyel felülről elárasztják őket. A közgyűlés három hó- rapos fizetési előleget szavazott meg számukra. kivétel nélkül es nyilván azzal az iniciativával, hogy ebből az összegből fedeznék azt a differenciát, amely a normá_ lis idők és a. mai napok megélhetésének költségei között van. És a tanács mégis úgy tesz, mintha rém értette volna meg a közgyűlést. Csak kegyelemből cd. egy havi előleget és csak a boldog kiválasztottak, nck. Nem igaz az sem, hogy a tanács csak a nős embereknek adhat előleget. Ilyen ki. kötésről nem szól a közgyűlés határozata, ez nem is volt, rém is leheteti a közgyűlés intenciója. Ha tehát disztingválni kezd a tanács és akadékoskodik és egyesektől megtagadja az előlegei, úgy G közgyűlés határozatát meghamisítja és visszaél a belügyminiszter akaratával, jóváhagyásával is. ízléstelen építkezések alkonya. Őrködik a Közmunkák tanácsa. Az építkezési visszaélések napja, uitylátszik, leáldozott. Csak az. imént adott ki a fővárosi közmunkák tanácsa egymásután két rendelkezést is, amelyek többé nemcsak fenyegetések, de egyben a rendszabályok kérlelhetetlen betartásának híradói voltak. Talán ez adta meg az impulzust, hogy ima már a városatyák is érdeklődni kezdenek az iránt, mely épületek ék- telenitik el Budapestet. Egyelőre a Palatinns-házakra járt rá a rúd, melyek a G r ii n w a 1 d és Sell r tier cég ízléstelenségét dicsérik. A dimaparti uj Palatínus monstrumra például a Bihari Mór-féle föl- szólailás után, - egy elmés szakértő azt a jellemzést mondta, hoy.v az ngy néz ki, mintha a zugligeti Fácán-vendéglőt rakták volna fel rá homlokzatnak. Nem is szólunk Palatinusék ama házairól, amelyek a parlament környékén épültek és arrfélydx szi me zésükkel bgyfc lesen az Ízlés gyászjelentésének szimbólumai. Hogy a jövőben nem lesz igy, annak gátat emel az uj építkezési szabályzat, de egyben a városházán ébredező ellenőrzési vágy és a közmunkák tanácsában helyet foglaló szakemberek lelkiismeretes és komoly művészi érzékről tanúskodó törekvése. Bizonyítéka ennek az állításnak az a nyilatkozat, arfiielyet a Palatínus- házak városházi kritizálása alkalmából X u b- r ic z k y József dr. miniszteri osztálytanácsos', a közmunkák tanácsának fölfogásáról tett a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt: — Sajnos, amikor a Palatínus házak megtámadott épitkezés-o folyt, még nem volt hatályban az uj épitési szabályzat. Bármenynyire jól eshetett volna tehát az ízlés nevében való beavatkozás, í'em volt rá mód, Ha tehát a Palatínus-házak művészi szempontból kritika alá eshetnek is, a hatóságot itt semmiféle mulasztás nem terheli. Sokkal fontosabb az, hogy az uj épitési szabályzat ígérj tág teret nyújt nekünk, hogy Budapest ízléses építésére befolyást gyakoroljunk. És valószínű is, hogy úgy a főváros, mint a közmunkák tanácsa élni is log a jövőben ezzel a jogával. Az épitési szabályzat 162-ik szakasza kimondja, hegy egye- leiek és utcák érdekében fokozottabb művészi követelményekkel lépheiüiT: föl. De módot ad ez a szakasz magának a homlokfalnak intenzivebb bírálatára is. Ilyenformán meg lehet majd akadályozni azt, hogy Budapest építkezése művészi szempontokból az Ízlés önkénye állal szenvedjen. Módunkban/ lesz egyes utcák és terek egycnelü stílusának megtartására kényszeríteni az építkezőket még akkor is, ha ők maguk szívesen vétenének az ízlés ellen. Vannak külörfjen az épitési szabályzatnak ige,n érdekes, speciális rendelkezései is. Ezek között var< például olyan, amely azt célozza, hogy a Vár körül fekvő utcák lehetőleg megtartsák ódon színezetüket. Nürnberg városának van egy ilye:^ ódon, komor rérze Úgy mondják, itt szigorúan őrködnek arra, hegy az uj házak homlokzata is, min: a régieké volt, vörös márványból épüljön. Általában Németországban halálos véteknek tartanák egy
