Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)
1915-12-25 / 52. szám
6 Budapest, 1915 december 25. segélyben. Ez a segély ebben az évben mintegy 15.000 koronát tett. Az egy évnél rövidebb idd óta szolgáló hadvbavonuilt alkalmazottak családtagjainak a segélyezésére pedig a Grafikai főnökök egyesülete az összmukások illetményének bizonyos százaléka arányában megfelelő dotációban részesült; ehhez a főváros is hozzájárult megfelelő összeggel. — A házinyomdában készültek a közjótékonyságra vonatkozó nagymennyiségű nyomtatványok mintegy 80.000 korona értékben. Ezekhez a nagyarányú inproduktiv kiadásokhoz járult még, hogy a nagy drágaság miatt a személyzet illetményeit is fel kellett emelni és azonkívül őket bevásárlási segélyben részesíteni. Mindezek mellett a házinyomda rentabilitását legsúlyosabban mégis az anyagáraknak 20—100%- kal és a gépek árának átlag 20%4kal való fölemelése befolyásolta és mégis a házinyomda jövedelmezősége változatlanul megmaradt. * A részleges, majd az általános mozgósítás elrendeléséről szóló falragaszok, továbbá a különféle bevonulási éá sorozási hirdetéseknek nagy számban való gyors és pontos kifüggesztése a hirdetővállalatra rendkívüli terheket rótt. Ezt a feladatot a megcsappant munkaerő mellett csak a legteljesebb odaadással lehetett elvégezni. Ráadásul jöttek azután nap-nap után a töméntelen számú hatósági hirdetések és a közjótékonysági akcók falragaszai. A hadiállapottal kapcsolatban kifüggesztésre került hatósági falragaszoknak csak az 1914-ik évben nem kevesebb mint 58,015 korona 95 fillér lett volna a hirdetési költsége. Ezt, valamint a későbbi összegeket azonban majd csak a háború után fogja a kormány megtéríteni. A jótékonycélu hirdetések kiragasztási és hirdetési dijait a tanács úgyszólván mindig mérsékelte, de igen sokszor teljesen el is engedte, A vállalatnak a háború okozta nyomor és betegség enyhítésére nyújtott szolgáltatása viszont olyan nagy volt, hogy azt szinte már fölbecsülni is lehetetlen. Csak nehány jellemző, beszédes számadattal világítsunk be a hirdető vállalat háborús munkájába. A háborús hirdetések értékét hozzávetőlegesen a következő adatok mutatják: Hatósági hirdetést ragasztott ki a vállalat; 1913- ban .... 6461 kor. 24 fillér 1914- ben: ................... 7349 kor. 58 fillér 19 15- ben, dec. 15-ig. . 12400 kor. — fillér Hadi hirdetést ragasztottak ki: 1914-ben................... 58015 kor. 95 fillér 19 15. dec. 15-ig . 59658 kor. 61 fillér Jótékonysági hirdetések: 1914- ben ................ 22000 kor. 19 15- ben ................ 43000 kor. Re ndőrségi hirdetések: 1913- ban................ 350 kor 19 14- ben................ 825 kor. 19 15- ben................ 306 kor. fill ér fillér fillér fillér fillér értékben értékben értékben értékben értékben értékben értékben értékben értékben értékben A magánhirdetések, amelyek tehát a vállalat üzleti hasznát teremtik meg, természetesen a háború nyomása alatt megfogyatkoztak. Mint általában a kereskedelmi és üzleti életben, úgy a hirdetésekben is különösen a háború kitörésének első hónapjaiban volt érezhető ez a depresszió. Ma már kezd minden visszatérni a régi kerékvágásba. Az 1915 évi mérleget ugyan még nem lehet tisztán látni, de bár az az 1914. évivel szemben kétségtelenül javulást fog mutatni, a háborumen- tes 1913. év üzleti nyereségét nem érheti el. A hirdető vállalat 1913. évi tiszta nyeresége 150.429 korona 93 fillér volt, az 1914. évi ennél 13.856 korona 57 fillérrel kevesebb. Az üzleti jövedelmezőség csökkenése a viszonyokban természetes magyarázatát leli; viszont a munka, amelyet a hirdető vállalat végzett a fönt felsorolt adatok hatalmas arányaival tünteti föl a székes- fővárosnak ezen a téren hozott hazafias áldozatait. Közlekedési vállalatok területhasználati díjfizetése. A főváros bevételének jelentékeny részét szolgáltatják a különböző közlekedési vállalatok. Első helyen áll ezek között a Közúti vasú t, amely területhasználat és nyereség- részesedés címén a bruttóbevételnek emelkedő tendenciával megállapított százalékot (3—10%' fizet a városnak. A jövő esztendőre az irányzat - „figyelemmel a forgalomnak az 1915. évben tapasztalható nagyarányú emelkedíéi- s é r e“ —busz millió korona nyers bevételt vesz alapul és igy a főváros ezen a címen 2,270.640 korona bevételre számit. A Városi Villamos lényegesen kisebb nyereségrészesedést fizet. Az előirányzat tiz és féli millió korona bruttóbevételre számit; ez alapon a főváros részesedése jövőre 426.252 korona lesz. A Városi részvényeinek többsége tudivalevőleg a főváros tulajdonában van. A költségelőirányzat a folyó évi tiz koronás osztalékot veszi alapul cs arra számit, hogy a főváros 62.651 darab Városi részvénye jövőre 626.510 koronát fog jövedelmezni. A helyi érdekű vasutak tói 15.256 koronára számit az előirányzat. A földalatti vasút az 1894-ben kötött szerződés értelmében mindeddig nem fizetett nyereség- részesedést, csak területhasználati jog címén évi 500 koronát. A jövő év májusától kezdve azonban a vállalat már nyereségrészesedést is tartozik fizetni és pedig a 795.000 koronára praeliminált bruttóbevételnek 8 hónapra eső 1 százalékát, vagyis 5.300 koronát. A B u r-v a s- úttól 46.520 koronát remél a főváros. A B u- dapesti Automobil Részvénytársaság minden forgalomban levő autótaxi után 500 koronát tartoznék fizetni. 1914-ben 89.738 koronát fizetett a vállalat ezen a címen, 1915-re pedig 100.000 korona bevétel volt előirányozva. Minthogy azonban a hadiállapot következtében alig van kocsi forgalomban, a pénzügyi osztály a jövő évre egyetlen fillér bevételt sem irányzott plő. A Székesfővárosi Közlekedési Vállalat (Omnibusz) részvényei tudvalevőleg a főváros kezébe kerültek. Ezt az üzletet alaposan elrontotta a háború, amit a költségvetési előirányzat lapidáris rövidséggel igy ád tudtul; Osztalék nem várható. A város fuvarosa. Háború alatt és háború után. A fővárosi fuvartelep a székesfőváros üzemei között talán leginkább megérezte a háború hatását, amely megfosztotta munkájának eszközeitől.- úgy főüzemében, mint két mellék-üzemében, az omnibusz- és az autóbusz-vállalatnál. A rendkívüli körülmények dacára azonban a fuvartelepnek fokozott teljesítményeket kellett felmutatnia. Megkértük G a 11 e i n Hugó dr.-t, a fővárosi fuvartelep igazgatóját, ismertesse a Fővárosi Hírlap olvasói előtt a háborús nehézségeket. Az igazgató a következőket volt szives elmondani; —- A fuvarteleptől a mozgósítás 480 lovat vont el, amely számban az omnibusz-vállalattól elvett lovak is benne vannak. Magának a fuvartelepnek idők folyamán sikerült annyíra-mennyire lóállományát pótolni és igy módunkban van működésűnket teljes mértékben tovább folytatni, sőt egyes üzemeknek, amelyeknek maguknak is vannak fogataik, fölszaporodott munkájukban segítségére kell lennünk. A fuvarosok lovait jobbára bevonták és igy semmiféle külső kisegítésre nem számithatunk. — Mindössze a hófuvarozásoknál sikerült kivívni, hogy e célra a fuvarosok ipartestülete 100 kocsit helyezett kilátásba napi 30 korona fuvar ellenében. Ezzel szemben mi a rendkívüli kocsikat, az úgynevezett mpszámkocsikat, mérnöki és öntözőkocsikat 20 koronájával állítottuk ki. Januártól kezdve azonban harminc koronát kell kérnünk. — A fuvartelep lóállományából kerülnek ki a tüzoltó-előfogaíok is, amelyeket a célra való tekintettel jelentékeny deficittel, 7 koronájával adunk. Az ilyen előfogat magunknak napi 8.40 koronába kerül kocsis nélkül. A kocsist a tűzoltók adják. —■ Hogy áll a fuvartelep személyzet dolgában? — A személyzet’ a háború kitörése előtt 659 főből állott, ma pedig 562 főből. Ez a személyzet természetesen nem olyan, mint a régi, erőben, mun. kabirásban és gyakorlottságban messze mögötte marad amannak, kettőzött felügyeletet, utánjárást és elnézést igényel. — Hogy segített magán az omnibusz-vállalat, melynek nemcsak személyzete, de lőállománya is hiányos? — Redukálnia kellett forgalmát, úgy hogy az omnibusz-vállalat ma 50 kocsit járat 107 helyen. — Az autóbusz-üzemnek viszont kifejlődésében vetett gátat a háború. A gummi-hiány miatt nem lehetett a kocsikat a forgalomba beállianí. — Miért nem megy át az autóbusz a Lánchídon, amikor ez nagyon megkönnyítené a Budával való közlekedést? — Természetesen ennek igen nagy jelentősége lenne, de csak akkor lesz érdemes ezt a relációt megvalósitani, ha több kocsi áll majd rendelkezésünkre. Olyan ut volna ez, amit csak tizenöt perc alatt tudnánk lebonyolítani, már pedig a félórás időközökben való közlekedés igen kevés lenne. — Mik a tervei a fuvartelepnek: a háború utáni időre? — Mindenekelőtt természetesen vissza akarjuk állitani a lóállományt. Mihelyt aztán gummi lesz elegendő, fejleszteni kell az autóbusz-üzemet. Pár autóbusz különben máris meg van rendelve és azor kát, mihelyt az akadályok leküzdhetők, szintén beállítjuk. A rövidebb utakat mindenesetre azontúl is lovakkal bonyolítjuk le, igy igen komoly terv a Weüselényi-utcai omnibusz-jár at. Természetes törekvés azután a hídon át lovakkal való közlekedéstől szabadulni. A hidakon gépkocsin való járás igen jövedelmező üzemágmk készül. — Úgy hallottuk, tervezik a Várba való autóbusz-járatokat is? — Ez nagyban könyitené a közlekedést, de ráfizetés nélkül aligha lehetne megvalósítani. A várban beamterek laknak és dolgoznak, akik naponta egyszer veszik igénybe a közlekedési eszközöket. A sablonszerű közlekedés pedig nem fizetődík ki. A várban sem pályaudvar, sem kereskedelem nincs A közlekedési eszközök pedig ott tudnak hasznot fölmutatni, ahol az ipar és kereskedelem virágzik. Ilyen körülmények között a szép tervet nehéz les2 megvalósitani. lUiimiiitHiiimuimniHmiimHHumM Éljen a bürokrácia! Egy iskelaigazgató apró megfigyelései. A budapesti népiskolai igazgató, ha eltöltött vagy egy évtizedet ebben a foglalkozásban, egyszerre viszketni érzi a tollat-markoló három ujját, ingere támad papírra vetni egyeímást az emlékei közül. Az esetek, amelyeket elmondandó vagyok, kissé elavultak, talán inkább arra vetnek fényt vagy árnyékot, hogy a közelmúltban mi mindenen kellett boszankodnía, vagy mosolyognia egy pesti iskolaigazgatónak. Egy kicsit a ma is beleolvad ebbe a közelmúltba és különösen a városházán folyó gazdálkodás régi ismerői találnak e futó jegyzetekben nem éppen idegen színeket és erkölcsöket. £ Megmozdul az emlékek gramofon-lemeze és fölhangzik a dal, amelynek a címe: a Meídínger-kályhák románca. Az akkordok kissé jellegzetesek, nem ismeretlenek a városi vállalkozások költészetében, de csak szelíd románc a sok hősköltemény mellett . . . . . Eljött a vakáció. Siettem a hegyek közé, vagy a nagy viz partjára, magam sem tudom. Az iskolát rábíztam a kipróbált, derék iskola-szolgára, akinek egyben kiadtam az utasítást is, hogy ha a kályhás jön, hogy bizonyos reparaturákat elvégezzen, jegyezze föl pontosan a teljesített javításokat. Amikor hazajöttem, másnap már prezentálta is a vállalkozó egyik hivatalnoka a hatszáz koronás számlát. Én átfutott,m és beszólitottam a szolgát. — Milyen munkát végeztek a Meidinger-kályhákon? — kérdeztem. A szolga becsületes egyszerűséggel jelentette; — Két kályhában kicserélték a gyűrűt. A többi úgy van, ahogy volt. — Nem, mondtam, akkor nem írhatom alá a számlát. Negyedóra múlva automobil állott meg az ablak előtt, kipeckelődött belőle egy előkelő ur, maga a nagyságos vállalkozó ur, aki mellesleg iskolaszékí tag is volt. Melegen megrázta a kezemet: — Ugyan édes direktorkám, csak nem akadékoskodol az ilyen bagatel összegnél? Kedvesen mosolygott és még valamit a fülembe is sugoft, amire azonban én orditva válaszoltam. Az el- köszönésünk nem volt valami tulszívélyes, de masnap megjelentek a kályháslegények, akik ezúttal minden kályhát pontosan kijavítottak, a számlát pedig, amelyet tekintettel a végzett hatalmas munkatöbbletre felére redukált a derék iskolaszéki tag ur, készséggel írtam alá. *
