Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)

1915-12-25 / 52. szám

Budapest, 1915 december 25.

ni a tanács. Úgy véljük, hogy a skótok részére nem lehet a mostani viszonyok között pénze a magyar fővárosnak, még akkor sem, ha a pénz kulturális, tanügyi célokat szolgál. Nem valószínű ugyanis, hogy a skót iskolában magyar szellemiben, vagy legalább is entente-cllenes szellemben fogják nevelni az ifjúságot. A városliget bevételei között szerepel a következő szerény téted: A nyári színházért 40 korona. A tételhez fűzött indokolás elárulja, hogy ez a negyven korona ,,a Rosenfeld Zsigmonddal kötött szerződés alapján földesúri jog elismerése elmén évenkint fizetendő 2 darab 20 koronás arany értéke’1. A földesúri jog súlya alatt — Feld Zs'igond roskadozik és ha meggondoljuk, hogy a ligeti müintézet ritkán van nyitva, akkor még a két arany is soknak látszik. Ha még megemlítjük azt is, hogy lóbiztositásra évi 6000 korona kell és hogy a főváros malomjoga évi 33 koronát jövedelmez, akkor nagyiáiban át futottunk a vaskos költségvetésen, amelynek első oldalán ez a szöveg: ,,T é n y 1 e- g e s népesség az 1916. év közepére számítva 999.020.“ Ez bizonyára azért függ össze a költségelőirányzattal, mert igy mindenki kiszámíthatja, hány korona esik őrá Budapest 500 millió koronára rugó adósságaiból és a hnsz millió deficitből.

Berlin hözlehedési problémái.

Reicke polgármester nyilatkozik a

,,Fővárosi Hirlap“-nak

Berlin, december 18.

(Saját t u d ó s i t q n k t ó 1.) Berlinről, Európa egyik legnagyobb kiterjedésű városáról azt szokták mondani, hogy itt nincsenek távol- s gok. Csakugyan, aki ismeri valamennyire is Berlint, az elcsodálkozik azon a hatalmas közlekedési hálózaton, amely a Thiel,platz-ból a varsói hídig és Potsdamtól a sziléziai pályaudvarig zárja le a rengeteg távolságokat. Berlin a dolgozó emberek városa és minden, aimi itt van, a dolgozó és kevésidéjii emberek számára csi- riálódott, a mulatóhelyek bárjaitól kezdve az áttört falu házakon keresztül vágtató földalatti vasutig. Berlinben csakugyan nincsenek távolságok. Csakugyan, aki ismeri valamennyire i: bahnig és a villamostól áz autóbuszig hatalmas közlekedési szervezet szállítja azt a hat millió embert, a mely naponként a közlekedési eszközöket használja. Ez a szervezet azonban még mindig nem kész,, még mindig tovább építenek rajta, olyan lázas gyorsasággal* olyan lihegő és verejtékező erőfesztéssel, mintha a közlekedés roppant problémáját most kellene csak megoldani. A háború nemcsak, hogy nem kötötte meg a munkát, hanem ellenkezőleg, siettette, nagyobb .arányúvá tette, emberek ezrei és tízezrei dolgoznak tovább az utj útvonalakon, a főváros közlekedési osztálya uj tervek kidolgozásán és a kész programmok megvalósításán dolgozik és a háborús Berlin polgármestere, dr Reicke, ugyanakkor, amikor az élelmiszerek árai és a drágaság elleni harc megszervezésével foglalkozik, arra is ráér, hogy a legközelebbi jövő uj közlekedési problémáinak megoldásával foglalkozzék.

Hogy mit jelentenek ezek a problémák, azt a maguk egész monumentális kiterjedésében akkor értettem meg igazán, a mikor maga Reicke polgármester ur vázolta előttem az egymással összefüggő kérdések egész láncolatát. Berlin polgármestere tegnap délben szives volt fogadni a ,,F óvárosi Hírlap“ tudósítóját és beszélgetésünk folyamán a következőkben ismeretté előttem a háborús Berlin közlekedési problémáit:

— Bármennyire fejlett is Berlin közlekedése — mondotta a polgármester ur, — az a közlekedés mégsem tökéletes és még sok feladat vár ezen a téren gyors megoldásra. A háború nem lehet ok arra nézve, hogy ebben az irányban ne dolgozzunk tovább, sőt minden okunk megvan arra, hogy éppen most siettessük közlekedésünk kiépítését, mert számolnunk kell a háború után nagymértékű bevándorlásra, a népesség hatalmas arányú szaporodására és nagyon jól tudjuk, hogy a lakásviszonyok alakulására is kihalással lesz a közlekedés függvénye. Az elv, amelynek

minden városi közlekedésben irányítónak kell lenni, az, hogy a közlekedés gyors, olcsó és kényelmes legyen. Ennek az elvnek a gyakorlati megvalósitásaké- pen egyrészt uj vonalakra, másrészt a közlekedés egyéb irányú javítására van szükség.

— Ami elsősorban az uj vonalakat illeti, erre vonatkozóan a két év óta folyó észak-déli földalatti vasút munkálataira utalok. A városi közlekedés tendenciája minden világvárosban az, hogy a közlekedést a föld alá kell koncentrálni. A földalatti vasút nyugat-keleti irányban már megvan; készen vannak a kiágazásai is, most megcsináljuk a Nord-Süd-Bahn-t, amely a Friedrichstrasse alatt négy és fél kilométer hosszúságban szeli majd át a város centrumát, oly módon, hogy folytatásaképen északon és délen autóbuszok fogják lebonyolitani a végállomásról a további forgalmat a Vorort-ok felé. — Ez a vasút másfél év múlva lesz átadható a forgalomnak.

— Ugynekkor azonban egyéb irányban is kiépítjük a földalatti közlekedést. Az észak-déli vasút a város vállalkozása, magántársaság dolgozik azon a vonalon, amely a kelet-nyugati vasút egyik legfontosabb pontjából kiindulva délnyugat-északkeleti irányban fogja átszelni a várost és mintegy átfogót fog alkotni az északdéli és kelet-nyugati irányai földalatti vasutak által alkotott két befogóra. A villamos közlekedés terén ugyancsak erős munka folyik. Legalább tizenöt uj vonalat építünk most meg, amelyek közül mindegyiknek elsőrangú fontossága lesz a közlekedés lebonyolítása terén..

— Ami már most a közlekedés gyorsaságát és kényelmességét illeti, igen érdekes problémák merültek föl. A földalatti vasútnak most is igen nagy távolságban vannak a megállói. De számítanunk kell arra, hogy a földalattit olyan emberek tömege használja, akik roppant távolságokat akarnak megtenni a legrövidebb idő alatt. Ép ezért azzal a gondolattal is foglalkozunk, hogy „D-Zug"-okat is fogunk járatni, amelyek csak a legfontosabb pontokon fognak meg- állani. Másik nagy hátránya a jelenlegi földalatti közlekedésnek, hogy nagyon sokszor kell átszállani. így például a schönebergi földalattiról a Nollendorf-téren át kell szállani a Hochbahn-ra. Ezt az állomást most teljesen átépítjük; valóságos centrális központja lesz a földalatti közlekedésnek. A föld alól a vonatok egyenesen fognak íölfutni a Hochbahn-ra és onnan tovább mennek keleti és nyugati irányban. A másik érdekes problémája a közlekedésnek a szakaszok egységesítése. A földalatti vasút célja: a közlekedés gyorsasága. Már most: eddig a földalatti vasutak fővonalain hat nagy vcjggonból álló vonatok jártak. Ezek között volt másodosztályú, harmadosztályú, dohányzó és nem dohányzó kocsi. A közönségnek folyton keresnie kellett a megfelelő kocsit, a melybe be aksjrt szállani. így átlag két percig tartott a ki- és beszállás egy-egy nagyforgalmu állomáson. A cél az, hogy ezt a ki- és beszállást, tehát az állomásokon való tartózkodási időt leszállítsuk. Arról,hogy a dohányzást megszüntessük és bár eltörüljük a dohányzókocsikat, szó sem lehet, egyrészt azért, mert a közönséget ezzel nem lehet molesztálni, másrészt, mert ezen a téren a földalatti vasútnak már kellemetlen tapasztalatai voltak: egyszer kísérletet tettek a dohányzás megtiltásával és az eredmény az lett, hogy egyszerre húsz percenttel megcsappant az utazó közönség száma, úgy hogy vissza kellett térni a régi rendhez. Arról még inkább lehet beszélni, hogy a dohányzást minden kocsiban megengedjük. Azonkívül szó van arról, hogy csak második osztályokat járás 'unk. olyan áron természetesen, mint amennyibe eddig a harmadik osztályon való utazás került. Valószínű, hogy — bizonyos külvárosi vonalak kivételével

— ezt az újítást keresztül is visszük és így a földalatti közlekedést tetemesen meggyorsítjuk.

— Ha még hozzászámítom mindezekhez a reformokhoz az autóbusz-közlekedés kibővítését is — amiről érthető okok miatt csak a háború után lehet szó,

— akkor lényegileg elmondottam azokat a problémákat, amelyek most a város közlekedési szakembereit foglalkoztatják. Reméljük, hogy két éven belül mindezt megvalósítjuk és úgy jelentékenyen megjavítjuk a városi közlekedést.

. . . Elbúcsúztam a polgármester úrtól és a Rathausból a Spittal-matkt felé igyekezvén, beszálltam az ,,Untergrund“-ba. Valahol Char- lottenburgban volt dolgom, tehát akkora távolságra mint Óbudától Újpest. A földalatti vágtatott velem a ,.Knie“ felé és huszonkét perc alatt befutotta a hosszú utat. Nem, tudom, hogy mért, de folyton arra az időre gondoltam, ami5

kor a gróf Zichy Jenö-utcától a Népszínházig kellett otthon, Pesten a Városi Villamos sárga kocsiján utaznom, mindennap és amikor erre az útra, a Körúton végig, egy félórát kellett számítanom . . .

Déri Imre.

.■anas ■■■■»■■■■■■■■•»»»•■■■■■■■■■■■■■■■■■ ■■■«*■■■

Napiparancs a hirdetioszlopohon.

A hirdető-vállalat és a házinyomda

háborús vállalata.

„Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam . .** igy kezdődött a király klasszikus-szépségű manifesz- tuma, amely méltó beköszöntője volt a világháborúnak. Amióta erre a plakátra ezrek és ezrek szeme tapadt a budapesti utcán, azóta a fővárosi polgár reggel, este az utca falán keresi a szenzációkat, a parancsokat, amelyek élete és vagyona, jóléte és biztonsága fölött intézkednek. Az első kiáltványt hány követte azóta, a katonai hirdetmények özöne a budapesti falakat valósággal ellepte, jótékonyság szózatai, az örömhírek harsonái, az élelmezési kormányrendeletek és városi hirdetmények falakról, kirakatüvegekről szóltak hozzánk. A plakátok pompázó szinvegyüléke volt az igazi szimbóluma a világháború izgalmainak és a jövő történetírója bizonyára külön fejezetet fog szentelni annak a mérhetetlenül fontos szerepnek, amelyet a nagy időkben a budapesti falak játszottak.

Szinte szerencse, hogy amikor a mozgósítás lázas napjai ránkköszöntöttek, a székesfővárosnak két pompásan fejlett üzeme állhatott a nagy cél szolgálatában és simán, zökkenő nélkül bonyolíthatta le a rendkívüli feladatokat. Ez a két üzem a Székesfőváros házinyomdája és a Székesfőváros hirdetővállalata. Mind a kettő a tanácsi XVI-ik ügyosztály vezetése alatt áll és Márkus Jenő tanácsnok szorgalmát, az idők szavát megértő törekvéseit dicséri, hogy mind a kettő a fejlettségnek olyan fokán állott, amely elegendő volt a nagy szerep betöltésére. — Különösen értékelendő a nyomda időbeli táviaktokat nem ismerő munkája és itt le kell róni az elismerés adóját Kemény Géza dr. tanácsjegyzővel szemben is, aki a nyomdai ügyek fáradhatatlan és avatott referense.

Mint egy világ-vásár össze-vissza tarkasága, mint a rohanó események száguldó h’rnökei: a közönség előtt vonult föl ez a kifogyhatatlan plakát-hadsereg. Elkápráztatta a szemeket a nagyszerű felvonulás és igy nem lesz érdektelen higgadt tekintettel belenézni abba a rohanó munkába, amely attól a pillanattól, mikor a polgármester aláirta a nevét, addig másik pillanatig terjedt, amikor a plakátkiragasztó gyors ecsetje végigszántotta a szűz falakat.

Kezdjük a nyomda háborús munkáján. Erről Márkus Jenő tanácsnok a következőket mondta el a Fővárosi Hírlap munkatársának:

Amíg a magán nyomdaüzemeknek a háború miatt beállott forgalomcsökkenés folytán üzemidőjüket felére kellett redukálniok addig a székesfővárosi házinyomda sok esetben kénytelen volt az éjjelt is nappallá tenni. — A házinyomdában készültek és készülnek ugyanis az ösz- szes háborús plakátok, úgy a szigorúan vett katonai célúak, valamint a közélelmezésre, köz- egészségügyre és közjótékonyságra vonatkozó hirdetések, rendeletek és általában ezekhez az ügykörökhöz tartozó összes nagymennyiségű nyomtatványok, melyek természetüknél fogva rendszerint annyira sürgősek voltak, hogy azokat legtöbbször éjjel kellett elkészíteni.

— Ezekből a közcélokat szolgáló háborús nyomtatványokból a háború eleje óta egy-egy példányt küldött a házinyomda a nemzeti múzeumnak, a Széchényi-könyvtárnak, a statisztikai hivatalnak, az udvari könyvtárnak, az udvari levéltárnak, a Vörös Kereszt egyletnek és a székesfőváros kulturális intézményeinek.

— A fokozott ügybuzgalmat és megfeszített fizikumot igénylő rendkívül munkatöbbletet a házinyomda személyzete derekasan elvégezte, dacára annak, hogy mintegy 70 alkalmazottja katonai szolgálatot teljesít, anélkül, hogy a mai nehéz munkásviszonyok következtében a be- vonultakat megfelelő uj munkaerőkkel pótolhattuk volna.

— A székesfőváros tanácsa határozatából a házinyomda mintegy 70 hadbavonult alkalmazottjának a családtagjai részesülnek eddigi illetményük kétharmad része erejéig állandó havi