Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)

1915-12-25 / 52. szám

Budapest, 1915 december 25.

nak. hogy hasonló eset meg ne történhessék. Ez nem a módija, ahogy az ország első törvényhatósága elbánhasson a tisztviselőivel. A kis kortesek garázdálkodásának, a protekciónak olyan elfajulása ez, amelynek jó lesz, ha idejekorán gátat vetnek a vezetők. A polgármester és a közgyűlés igazi vezetői gondoskodjanak arról, hogy személyi téren is maguknak biztosítsák a vezetést s az irányítást. Kötelességük ez a tisztviselői kar érdekéiben, ök felelősek azért, hogy a múlt heti közgyűlés eljárása rendszerré ne fajuljon s át ne engedjék a tisztviselői állás jogbiztonságát felelőtlen kortes-városatyák és puccsrendezőik könnyelmű játékának.

Négy aj autóbuszt

vásárolt a fővárost

Egyenkint vásárolja a főváros az autóbuszokat, mert a gyárak a hadisereg számára dólgoz- nak és nagyon nehezen lehet kocsikhoz jutni. Eddigelé összesen három Mart a-autóbuszt vettek, darabját 32.000 koronával s a három autóbusszal bonyolítják (?) le az autóbusz-forgalmat. Most aztán egyszerre négy uj kocsival gyarapodott a főváros autóbusz-parkja. Az uj .autóbuszokat a Benz-gyártól vásárolta a főváros és pedig 28.000 koronájával. A Benz-gyár guggenheimi (Németország) gyárában készültek a kocsik és ha formájuk szerint nem is oly tetszetősök, karcsuak, mint a Marta-kocsik, viszont kényelmesebbek, kevesebb személy befogadására valók. Sajnos, az uj kocsikat egyelőre nem lehet üzembe helyezni, mert nincs g íi ni m i, hasztalan próbál venni a főváros. Valószínűleg hetekig eltart, amig gumimhoz jut a város. Akkor azután hét autóbusz jár majd és a terv az, hogy nyomban megvalósítják az An- drássy-ut—Fürdő-utca—Lánchid—Alaguti járatot, amely bizonyára a legjövedelmezőbb vonal lesz.

Frdekes, hogy az autóbusz — éppen úgy, mint az omnibusz —átalányösszeget fog fizetni az ál. Jomzoii

lamnak a Lánchídon, illetve az alagirton át való közlekedésért. Az omnibusz pl. havi 600 koronát fizet a hidért is, meg az alagutért is, összesen tehát 1200 koronát, vagyis évenkint 14.400 koronát. Körülbelül ennyit fog fizetni az autóbusz is, egészen addig, amig az alagút a főváros tulajdonába kerül. Akkor azután megszabadul a felényi tehertől az autóbusz is, az omnibusz is.

Dobos kenyér.

Fellcusházy a sajtó ellen.

Részletesen foglalkoztak a lapok azzal az épületes rágalmazási pörrel, amelyet felsőbb utasítás következtében Vájná Ede tanácsjegyző indított Werner Mihály volt kenyérgyári igazgató ellen, mert Werner azt állította, hogy a dohos liszt átvételére és felhasználására egyenesen utasítást kapott a tanácsjegyzőtöl. A két napos bírósági tárgyalás tudvalévőig remis-vei, végződött: Werner igazgató kijelentette, hogy ,,1 ehet, hogy f é 1 r e é r t e 11 e‘‘ Vájná Edie szavait s a tanácsjegyző e nyilatkozat után hozzájárult ahhoz, hogy az ügyész a vádat elejtse. A tényállás tehát legkevésbbé sem tisztázódott és nem derült ki az sem, hogy Strasser és Köni g-éknek mi részük volt a dohos liszt szállításában. Folkusházy Lajos tanácsnoknak roppant módon fájt, hogy ö is belekeveredett a dohos lisztbe és hogy Füzessé r y elnök meglehetősen erélyes hangon volt bátor nála a kenyérgyár ügyvezetése iránt érdeklődni. Amikor az ügyész Vájná tanács- jegyző nyilatkozata után kijelentette, hogy a vádat elejti, felállt Szabó Imre tiszti főügyész és előadta, hogy a lapok közlése úgy szól, mintha a kérdéses utasítást nemcsak Vájná, hanem a közélelmezési ügyosztály is adta volna. Kér i az elnököt, hogy ezt igazittassa helyre, mert ez a beállítás kellemetlen az ügyosztály vezető tanácsnokára és a főváros tanácsára nézve.

Fii zéssé r y elnök: A hírlapíró urak minél

denesetre jóhiszeműen imák, egyébként azonban azt írják, amit akarnak. Néha tévednek és ez kellemetlen az illetőnek, a k.i — mint ez e s e tb e n Folkusházy u r — legalább a háború idején fontos tisztet tölt be. En a hírlapíró urakat nem kényszerithetem helyreigazításra.

F o 1 k u s h á z y tanácsnok: De k i v á n a to s lenne . . .

Fü z e s sé r y elnök: Nincs hozzá jogom. Be ha az urak minden áron akarják, az uj sajótör- vény életbe léptette a helyreigazitási kényszert, tessenek odafordulni.

Erre a kijelentésre néma csend lön. Folkusházy tanácsnok ur nem válaszolt és az elnök kihirdette az eljárást megszüntető végzést.

Nem stájgerolhatnak

a főváros szerződéses sxálÜtói*

Konjunkturális haszonnak mondotta Vázso- n y i Vilmos a képviselőházban a háborús helyzet kihasználásából származó nyereséget. A főváros vállalkozói, szállítói közül többen szintén úgy gondolkodnak, hogy itt az idő, most vagy soha, a háború ürügye alatt a főváros pénztárát alaposan igénybe lehet venni. Szerencsére a tendencia a legtöbb esetben átlátszó és a vállalkozók haszonleső offenzivája összeomlik néhány résen álló városatya, vagy tanácsnok tii- zében.

így történt ez aközvágóhidi bizottság legutóbbi ülésén is, amelyen a közvágóhidak szerződéses szénaszállitóinak, S t é g e r és B ö h mi soroksári gazdáknak a kérelmiével foglalkozott a bizottság. A háború előtt Mayer Salamon volt a főváros szénaszállitója. Mayer adagszénáért 11.50 koronát, bálszénáért pedig 8.50 koronát kapott métermázsánként s a háború kiütése után 4.17-el, illetve 1.42-vel emelte az árakat, vagyis adagszénáért 15.67 koronát, bálszénáért 9.92 koronát kapott. A legutóbbi árlejtésen a

kerül az asztalra? Mily gyönyörű darab! Ma pecsenye az ebéd, a vacsora a máj a tepertővel, holnapra, holnaputámra is jut, a zsír. .. Ah, egy hétre felderülne a család hangulata!

És ösztönszeriien követi a kacsakofát, megveszi a kiszemelt gyönyörűt öt koronájával, szentül megígéri, meg is tartja, hogy a rendőrnek, ha kérdezi, csak négy harmincat fog bevallani. Juci diadallal rakja kosarába a kacsát s őnagysága boldog, miközben élénk lelkifurdalásokat érez a nagy kiadás miatt. Ha őnagysága német állampolgárnő lenne, e vásárlással szigorú büntetésnek tenné ki magát, sőt ha a rendőr tudomást szerezne az esetről, kihágás címén jegyezhetné.'a noteszébe, de dobjon követ rá az, aki nem unja meg a folytonos virslit, liptói túrót és marhamájat, őnagysága maga elé képzeli férje elégedett ábrázatát, amikor a kacsapecsenye elébe kerül, a gyerekek is tapsolnak örömükben s már nem furdalja a lelkiismeret. Igaz, hogy most nem telik rizsre s csak egy kiló nullás lisztet vehet, a számításba vett vajvásárlást is el kell halasztani, tojásra is csak egy korona int —- de Istenem, nem lehet mindent egyszerre összevásárolni. Ma színházba akartak menni, de most ió lesz a mozi is, az aranyos kisfokának meleg téli sapkát szeretett volna venni, ez is elmarad. Mert nagyon sok mindenről le kell mondani őnagyságának, ha kacsapecsenyével akar kedveskedni az urának. Négy napig kacsa, aztán ki tudja meddig megint virsli, liptói túró és marhamáj! . . .

Tőmegválasztás.

Háromszáznegyvennégyen jöttek cl, hogy eldöntsék a fogas kérdést, ki legyen a Krisztinavárosi parochia ura. Mert ez volt a problémák problémája, ezért hcviilt Hock János és N o- vák István, ezért harcolt Ember Károly és P 1 a 11 h y György. Bargár vagy Hunkár? — így hangzott a kérdés egy ideig, de később némi komplikáció állott be Z e 11 i g e r Vilmos személyében, akiről azt mondották, hogy tudós

férfiú, jámbor pap és a hercegprímás is öt akarja. És ámbátor K o h n Sámuelnek volt szavazata, ellenben a hercegprímásnak nem, mégis a hercegprimás jelöltje győzött és Bargár meg Hunkár között — Zelliger Vilmost választották meg a városatyák, Zelliger lett a krisztinavárosi lelkipásztor, néki csókol ezután kezet a krisztinavárosi lelki nyáj.

Tehát Zelliger, — mondották a városatyák aztán annál nagyobb erővel feküdtek bele a tanáesjegyzők választásába. Itt már nagyobb tere volt a korteskedésnek, lévén nem kevesebb, mint ötven állás. A kortesek hihetetlen buzgómat fejtettek ki. ütven-íéle szavazólap volt forgalomban, permiutálták, kombinálták és variálták a neveket, úgy hogy a végén kiderült, hogy 344 szavazólapból mindössze tizenöt tiszta lap volt, olyan, amelyen nem volt törlés, hanem a kerületközi választmány jelöltjeinek a nevei szerepeltek csak rajta. Némelyik listán alig volt más, mint csupa törlés és csupa uj név. P e 11 y k ó Antalt, Ivánszky Imrét, László Ivánt nagy előszeretettel törölték a bizottsági tagak, de szépszámú törlői voltak S z a b ó k y Lajosnak és K i t i c s á n Miklósnak. Vájná Edét is vagy hatvanan húzták ki és nagy izgalommal tárgyalták, ki marad ki és ki jön be. A jelöltek pedig részben a karzaton drukkoltak feleségestül és gyermekestül, részben pedig a Kloüld-kávéházban lesték a stafétákat, akik a szavazatok arányairól hozták a változó híreket. Sándor Fiilöp, a leglelkesebb választás-rendező, már félötkor bevonta a Muzsik ó-zászlókat. Nem kellett korteskedni, nem kellett drukkolni, mert Muzsikó István megválasztása kezdettől fogva biztos volt. A boldog jelölt már félötko.r azt mondta a főpincérnek :- Fizetek. Volt egy kávém sok föllel, két kenyérrel.

— Más nem volt?

— De igen, voltam — fogalmazó. — Mondotta Muzsikó István és ezzel hazament, hogy fel- öltse a szalonkabatját.

Bezzeg Bős ingernek és Vésseinek, meg Se hűbérinek tovább kellett ülni a kávéházban, de azért lassan tiszta lett a helyzet és este nyolckor három szegény, öreg ember fogta a karzaton a családját, aztán bus rezigná- ctóval mondották:

— Gyerünk innen, elgázoltak a fiatalok, nem vagyunk már főjegyzők, nem vagyunk már városi tisztviselők.

És mentek, mend égéit ek, három öreg, családos, bus főjegyzők. Mentek — nyugdíjba, feledésbe, múltba, sivár jövőbe...

Odalent pedig hirtelen nagy élénkség támadt. Jöttek a fiatalok, a győzők, az uj tanácsjegyzők. Hja, ez az élet: harminc évig állottak a poszton, Pettykó, Ivánszky és László. Most felváltották őket; jött az uj őrség: Bösinger, Véssen Schuberth ...

Apropos: Közgyűlés is volt, komoly, rendes tárgysorozat, vita és szavazás. A gázgyártó volt szó és az elektromos üzemről. Ifj. Stern Sándor mint minden évben, az idén is alaposan belemélyedt a költségvetésekbe. Kiszámította, hogy a gázgyár 5.23 percentet jövedelmez, ami ugyan szép dolog, de a triesztiek énnél több hasznot biztosítottak volna. Szólt a gázveszteségről, a gázelillanásról, majd a villamos világítási üzemről és itt elárulta, hogy ennek az üzemnek a hasznát legnagyobbrészt a Magyar Villamossági szolgáltatta, a kelenföldi saját telep aránytalanul gyengébb üzem. Horváth Lipót, az ujságiróból bankvezérré avanzsált városatya, a gázgyár jövedelmezőségének nagy- érdekű problémájával foglalkozott. Az ipari és világítási gázóra egységesítését sürgette és a két üzem adminisztrációjának lehető összevonását, egyszerűsítését. Az újságíró jó szeme, ötletessége és a bankvezér reális számítása ütközött ki a beszédéből. Holzer Sándor, kitűnő kereskedő létére, praktikus kérdést dobott a vitába. Elpanaszolta, hogy a Király-utcának a Károly-körut és Nagymező-utca közötti része, amely útvonalon igen nagy forgalom bonyolit-