Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)
1915-12-25 / 52. szám
Negyedik évfolyam Budapest, 1915. december ho 25-én 52. szám fliiiQmaiiinmai^QiMniiinniaiHtfi(ü>£llliOinni»iüiiiaürpmBmaiifamaniamninnmamamamning»»Dntl ELŐFIZETÉS J rtnJtKi Bifgdsz évwm ...................16 ff Fé l évwe ............................................ S X Eg yes szántott ftapft a- MA a ftici dió hivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap fmíeíOm nmmttmmwts Dacsó £jnti. tin. Szilágyi Hugó Merni »tenth minden sz<mp* dán. Szenhesztöséy éa hiazióhivatai: VI, bt an», 3ziv-utca • • • IS. száma Tol afon........................ ■ H Ügynök ur mi a csoda ütött magába, hogy ennyire megváltozott. Jár, kél, mint egy főrendi tag, tagoltan dadog, mint egy békeidőbeli mágnás s oly magasra peckeli az orrát, mintha csakugyan papája nadrágjának túlsó feléből készült volna a mellénye. Ha a maga emlékezete nem csal, — Zselénszky gróf szerint maga egy csalási egyed — maga tegnap még Nebbich névre hallgatott, s bár a topánja épp. oly rongyos, s bár a tegnapi szivar- csutkát rágja, bár most is kotorász mellénye zsebében ama három krajcár után, a melyet váratlan utcai megrohanáskor ön ama házikónak fizetni nemcsak köteles, de fizetnie illik is: mégis, úgy látom ügynök ur, hogy nyomában van egyik elődje hírnevének, aki Piselesznek indult Budapestről, Wasserstrahl volt a neve Bécsben, s amikor Pá- risba ért már Lafontaine volt a neve. No lám. ügynök ur, maga rám bámul s azt gondolja, hogy megbolondultam. Maga még annyira sem érdemesítette önmagát, hogy elolvassa a sorozatos szózatokat, a melyek nagyon nagy urak ajkáról elhangzottak gaz- dagyülésen, képviselőházban, főrendiházban s a hol pont maga miatt átkozta meg egy gróf Lánczy Leót s maga miatt átkozta visz- sza Lánczv Leó a grófot, Persze, mindegyik gróf talált aztán egy magához illő Lánczyt, akit összeszldlhatott s mindegyik Lánczv egy agrárt, a kinek emlékezetébe hozta az uzsorát. Ez a sok perpatvar, a mely felhővé sűrűsödve az országon átrobogott, vihart keltett, árvizet okozott, mind. mind maga miatt történt, ön miatt, ügynök ur. Egv teljes ag- rárgyiilés kiorditotta az utcára, hogy maga az árdrágító, maga rejti el az élelmiszereket s maga miatt duzzadt öt ezer koronáig egy ökör s maga miatt képzeli önmagát fácán pecsenyének a pacal. Úgy mondatott: maga ellepi egész Budapestet, kipislcg a kávéház ablakából s az eléje tett „árja fel“ feketéből szopja magába a konjunktúrát. Mert a nagybirtok maga; mert a nagytőke megint csak maga; mert az élelmiszer-uzsora; ki lehetne más, mint maga? A hadseregszállitás maga, a panama maga, a nemzet elleni merénylet maga és maga az élő sok ezer hold, a holtkéz hold és minden milliók fosztogatója, uzsorása. Megmondtam. Többet is mondhatnék. Mondhatnám, hogy Zselénskyék, Lánczyék milliói a maga zsebében zörögnek, hogy maga egyedül megbirna egy uj hadiköl- csönt. Most pedig itt egy kurta szivar, gyújtson rá s ha lesz péntze, tafpaltassa meg cipőjét, mert hallom, hogy a lába élénken diskurál a cipőjébe betolakodott lucsokkal. Szent karácsony. napja szívből fakadó jókívánságokra, hálás szeretetünkön kívül ajándékokat hoz Budapest városától a pesti fiuknak, akik a fronton küzdenek a haza becsületéért, a főváros dicsőségéért. A tisztviselők is megkapják huszpercen- tes drágasági pótlékukat, volt részük a tiszt- ujitás áldásában is, előléptetések és fizetési fokozatok formájában. Most már a közönségen a sor, a közönségre gondoljanak a tisztviselők és a városatyák egyképpen és ha olyan meleg szeretet fogja vezérelni őket, mint a katonákkal szemben és olyan bőkezűség, mint a kormányt vezette a tisztviselőkkel szemben, akkor a fekete korácsonyra boldog uj esztendő és boldog jövendő fog következni. Sokáig törték a fejüket a város urai, milyen formában fejezzék ki hódolatukat a fronton küzdő pesti fiukkal szemben, mit küldjenek és miből küldjenek. A városatyákat ilyen gondok nem bánthatják. Maguk is polgárai lévén a fővárosnak, legjobban tudják, mit kíván a budapesti nemzet. Dohos liszt volt a kenyérgyár kenyerében, — ez most mdr biróilag megállapított tény. De minthogy nálunk a konzekvenciák levonásában mindig tévednek, nem a közélelmezési ügyosztály vezetője lett az áldozata a hallatlan slendriánságnak, hanem a kenyérgyár igazgatója. A bírósági tárgyalás egyáltalában nem tisztázta azt a kérdést, hogy vájjon a közélelmezési ügyosztály egyenes utasítást adott-e V/erner igazgatónak a dohos liszt átvételére és feldolgozására, vagy csak hallgatólagosan tűrte, hogy Budapest lakosságát közpénzen dohos kenyérrel etetik. Mondjuk, ez az egyetlen vitás pont, amiről nem hullott le a lepel a törvényszéken. De hogy hihetetlenül hanyag állapotok uralkodtak a kenyérgyárban, az ma már éppen olyan kevésbbé vitás, mint az ellenőrzés lanyhasága, a pesti nép kenyerének hanyag felülvizsgálása, a községe- sitett üzem vitelének hibás módja. Ezt pedig Folkusházy tanácsnok úrtól várta a közönség, nem pedig a volt kenyérgyári igazgatótól. Nem sietnek a költségvetés tárgyalásával, ami nem is csoda, mert az előirányzat deficites szépséghibája már szervi bajjá nőtte ki magit. De éppen azért, mert minden korláton túl haladt már a háztartás hiánya, egészen bátran betarthatták volna azt a kötelező rendelkezést, hogy a költségvetést legkésőbb decemberben kell tárgyalnia a közgyűlésnek. Az előirányzat nem lett volna jobb, a háztartás nem javult volna, de legalább a jövő év várható szégyenét a folyó esztendővel együtt lehetett volna elparentálni. Egységes városrendezés. Harrer tanácsnok nyilatkozik a Tabán szabályozásáról, Kelenföld beépítéséről, az Erzsébet-sugárutról, az uj gyárváros létesiéséröl. a pályaudvarok kihelyezéséről, a tűzrendészetről stb. A háború ugyan nem a legalkalmasabb időpont a művészeti és esztétikai föladatok megoldására, de éppen a szeretet ünnepének közeledtél! valamennyiünkben él a hit, hogy mihamar végüket érik a vérzivataros idők és akkor a komoly és szép feladatoknak nem szabad bennünket készületlenül érni. Budapest fejlődésének a béke első szellőjére ott kell folytatódnia, ahol ennek a fejlődésnek útját kettévágta a háború pallosa. Kétségtelen, hogy ez a föllendülés be is fog következni az építkezések terén, de be kell következnie a városrendezésben is. Eddig Budapesten a városrendezés, inkább elaprózott, inkább a részletekre terjedt ki; Harrer Eerenc dr. tanácsnoknak, a városépítési ügyosztály vezetőjének, markáns egyénisége azonban erősen vonzódik a nagy koncepciókhoz. Azokon a terveken, amelyek az ö városrendező munkájában a közeli megvalósítást várják, éreiyű lehet, hogy egységes cél felé törekszenek. A A ő v a r o s t H i r 1 a p munkatársának alkalma van Harrer tanácsnok terveit az alább következő interjúban ismertetni, ebből az előadásból nagyszabású tervek levegője csap ki. M i n d e n utbanlevő alkotásnak megvan az összefüggése azzal azegésszel, melyet a tanácsnok pár frappáns szóban bejelent és amely a város jövőbeli általános elrendezését kívánja szolgálni. H ar r e r Ferenc dr. értékes nyilatkozata, amely ezekkel a kérdésekkel foglalkozik, itt következik: — A mi terveink tulajdonképen nem újak és mindenek felett nem olyanok, amelyeket máról-holnapra meg: lehetne valósítani. A városrendezéshez idő és kitartó munka kell. Sok van terveink között olyan, amelyek a közönség előtt ismeretesek és amelyek a megvalósulás utján vannak. — Ott van mindenek előtt a Tabán szabályozása. Itt a szabályozási, útépítési és csatornázási tervek már készen várnak a kivitelre. A kisajátítások is megtörténtek már olyan mértékben, hogy a munkálatokat meg lehet kezdeni. A még hátralevő kisajátításoknak kincsen külön akadálya, úgy, hogy azokat a munkálatok megkezdése után is successive meg lehet ejteni. Most a végrehajtási programmon dolgozunk. A jövő év elején összhivjuk az úgynevezett tabáni bizottságot, amelvnek közbenjöttével meg fogjuk oldani a lakosság elhelyezésének kérdését, amely körül szintén nem számítunk nehézségekre. Az Erzsébet-sugárut tervét a középítési bizottság már helybenhagyta. Itt most a feladat, a pályázati Programm megállapításának során, a városház elhelyezése és az Erzsébet-hid kitorkolásának megtervezése. A Pombach-utcától kifelé eső részen pedig a végrehajtási Programm elkészítése és a kisajátítási rajon megállapítása van soron. — A Kelenföld szabályozásának terve a közmunkák tanácsának döntését várja. — A VII. kerület szabályozásának terve szintén
