Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)
1915-12-08 / 50. szám
Budapest, 1915 december 8. Weisskirchner. Különös volt az a 'nyilatkozat, melyben Bécs város polgármestere, a közélelmezési viszonyokról és ezzel kapcsolatban Magyarország és Ausztria gazdasági kapcsolatairól megcm'.é- kezeit. Különös és jellemző. Az excellencies ' városlkqrmányzó azzal kezdte, hogy ö nem akar a magyar kormánynak szemrehányást tenni. De azért mlinden szava .súlyos szemrehányás volt. Azt a vádat hangoztatta teljés élflel, hogy Magyarország nem teljesiti kötelességét az osztrák polgári lakossággal szemben, nem ad elég élelmet. Valahogy azt tiehetett kivenni a szavaiból, hogy mi itt Budapesten és Magyar- .. országon lukulhisi bőségbien élünk, a míg Bécs lakossága nélkülözni kénytelen. Igazán felesleges a bécsi polgármesterrel vitatkozni.- Teljesen tisztában van ő a magyarországi állapotokkal $§közé'Hűnnezési. bajokkal. '’ És :.ha. Bécs város lakosságát bizonyos irigységgel töltötte el, hogy Budapesten: eddig legalább zsömlét lehetett apritani a kávéba, hát , .most |nár miegyigasztailódihatfik.. December 10- ike után. még ez a különbség.is megszűnik. De íát ezt se. .fontos.'Az igazság Naz, hogy Bécs vá- W ros .lakossága épen olyan elégedetlen a ható- Mság iközélélrnezési politikájával, mint a miénk. j..-De a. bécsi hatóságnak meg van- az az előnye, • hogy. Q- Magyarországot. okolhatja, és a bécsi Víkögöpség..bosszúságát Magyarország ellen irá- ; nyithatja. Ez taktikának kényelmes, és a ml polgármesterünk kétségkivülll irigyli is érte bécsi kollégáját. Ám ha csak ennyiben maradna a dolog, ta- “ íán” bélenyüigodnán’k. Kissé különösnek találjuk ' ■ ugyan, hogy még ebben az időben is a .bécsiek régi kedvenc szokásukat fújják és az angcll blokád helyett minket szidnak, de hát ha nekik kedvük telik .ebben a megszokott szórakozás- ' ban, mi. nem igen zavarjuk őket. Ám vannak ennek, a nyilatkozatnak igen különös akkordjai, melyekből kiéhezzük a jövő kiegyezési, harcok zavaros zenéjének motívumát. Nem szabad elfeledni ugyanis, hogy,. Weissklirchneir dr. nem csalt Bécs. város polgármestere, de vezető em- ' (bejre Ausztria legbefolyásosabb pojÜitikai pártjának, a keresztényszO'Ciálista pártnak is. Weiss- kfhchner. csodálkozva fedezi fel, hogy Ausztria és Magyarország közös védelmi terület, de nem - közös gazdasági terület. Itt azonban az a csodálatos, hogy ö e.zt csak most fedezi fel.. Hiszen í ha jól emlékezünk, ő kereskedelmi miniszter : volt a legutóbbi kiegyezési tárgyaláson és aláírta azt a szerződést, mellyel Ausztria és Ma- I gyár ország ,a kölcsönös kereskedelmi viszo- I nyokat szabályozta. Ezt a szerződést már ak- X korokét gazdaságilag független állam kötötte ■ egymással. Akkor belenyugodott ebbe Weiss- | Kirchner dr., sőt ezt a saját aláírásával is megerősítette. Hát miért csodálkozik most? A kö- I zös védelem még nem jelent gazdasági, egy- i -sieget, hiszen' Németország, sőt Bulgária és Tö- rökország ns közös védelmi terület, anélkül i hogy:közös gazdásági terület is volna. A dol- i gokat nagyon' veszádielifnes most összezavarni. | »Man- merkt' die Absicht und man wird vér-. < stimmt.’1 Pedig mi most nem érünk rá az ilyen í belső természetű lehangoltságokra. Nekünk ; erősöknek 'és Mikeseknek kell lennünk. Cs. és hír. í, DDHDTTVíl-UTCil 5-7.5Z. . .. (Hifelban'ri palota) Az idegen tőke. A földgázról és egyebekről. A képvíselőház előtt már tárgyalásra készen fék szik a pénzügyminiszter jelentése a földgáz értékesítéséről. H v az országgyűlés tudomásul veszi a jelentést, megalakul a Magyar Földgáz Részvénytársaság, melynek megalapítója a Deutsche Bank vezetése alatt állö pénzcsoport. Ismeretes az a kedvetlenség, melyet ez a tranzakció a magyar közgazdasági és politikai körökben okozott. Az országgyűlés a kormány javaslatára öt év előtt törvényt hozott, mellyel az erdélyi földgáz- forrásokat-állami tulajdonba, vette. A cél az volt, hogy az állam intézze ennek a megmérhtetlen kincset jelentő világító-, fűtő- és haj tó-erőforrásnak az elosztását ’és felhasználását, hogy ezek az erők kizárólag az ország közgazdasági fellendülésére, az általános jólétnek emelésére szolgáljanak. Az volt a terv és a cél, hogy a földgáz c >z állam pénzügyeit, az ország iparát, a városok fejlődését szolgálja, de magánvállalkozás, magánintézkedés ne lépjen az állam és a földgázt felhasználó üzemek közé és ne szedjen felesleges hasznot és vámokat. Már most tegyünk egy helyes megkülönböztetést. A kérdés helyes és az állalmi és közérdeknek legmegfelelőbb megoldása az lett volna, hogy az állam maga építse meg a földgáz kiaknázására és elvezetésére szolgáló telepeket és maga bocsássa a földgázt az ipartelepek és városok rendelkezésére épen úgy, mint ahogy maga építi meg a vasutakat és maga szabályozza a folyókat a hajózás és árvízveszedelem céljaira. Sajnálatos, hogy nem így tette, hogy a magánvállalkozás közvetítéséhez fordult. Pedig volt hozzá elég pénze és ereje. Műszaki tudás és hozzáértés is van annyi Magyarországon, hogy a kormánynak nem kell magán- vállalkozók drága és önző közvetítését igénybe vennf. Ha ezekből a szempontokból bírálják a kormány elhatározását, úgy azt minden pontban értjük és helyeseljük. De bizonyos oldalról azért támadják a kormányt, mert német pénzcsoportra bízta a Magyar Földgáz Részvénytársaság megalapítását. Miért nem magyar bankok kapják ezt az üzletet, miért a Deutsche Bank vezet és nem a magyar tőke? Hát ezek a szemrehányások már igazságtalanok. Öt esztendeje tárgyal a kormány különböző magyar pénzcsoportokkal: vegyék már végre kezükbe a parlagon heverő földgázt. De az a ,,tőke“, amely „magyarnak" mondja magát, azon a címen, hogy budapesti nagybankok kezelik, most sem tagadta meg magát, —- Kicsinyeskedett, habozott, huzta-ha.lasztotta a dolgot. Apróbb dolgokra vállalkozott ugyan busás nyereség fejében, de nagyobb arányú vállalkozásra, olyanra, amelyben tervszerűség és koncepció is van, nem volt kapható. Most, hogy az üzlet készen van, mert a Deutsche Bank csinálta, sopánkodik és szeretne benne részesedni, miután már a rizikót más vállalla és más viseli. Hát ez a sopánkodás, amilyen mulatságos, any- nyirií közömbös is a magyar közgazdasági érdekek szempontjából. Ez a régi nóta, mely Magyarországon mindig uj marad. Ha az állam kőszénbányákat vásárol, mert a magánvállalkozás sem maíga nem termel eleget, sem másokat nem enged termelni: sopánkodnak az állam konkurrencíája miatt. Az állami vasművek ellen állandó a painasz, hogy sérti az „adófizető" magánvállalkozás érdekeit. De ök maguk nem alkotnak és nem vállalkoznak és igy akarnak elmarni minden uj vállalkozást. A földgáztól is elkéstek és most ,csak azért siránkoznak, hogy kapjanak több hasznot . és.részesedést, amikor ez már nem jár kockázattal. Háborús valutaüzletek. Ismeretes, hogy az oroszok kiverése után a felső- magyarországi, főként pedig az eperjesi (Eperjest bankegyesület), kassai (Leszámítolóbank fiókja) és a máramarosszígeíi (Már amar ősi t kptár) pénzintézeteknél a lakosság jelentékeny összegű rubelt váltott be, amely üzleten az említett városok intézetei szépen kérésiek. Most, hogy a hadi operációk színhelye a délvidékre tolódott, természetesen a délvidéki, valamint á Belgrádban dolgozó intézeteknél a fentiekhez ha- -sonló jelenségek tapasztalh tók. Nyilvánvaló, hogy a délvidéki intézetek valutaüzlete nagyobb dimenziót ölt, mert tudvalevő dolog, hogy a márkát a délvidéki és a szerb lakosság megállapított árfolyamon, rendes fizetési eszköíz gyanánt köteles elfogadni és miután a németek déli hadereje a vásárolt élelnrcikkek és egyéb áruk értékét márkával egyenlíti ki, a temesvári, brassói, újvidéki, belgrádi és a válj evői intézeteknek most több millió márkavalutát adnak el .Jellemző^ hogy a bolgár-szerb háború kitörésekor a bolgár leva is forgalomba került, holott ismeretes, hogy a bolgár-szerb háború előtt leva a budapesti intézetekben egyáltalán nem volt kapható, míg most a délvidéki intézetek naponta több ezer értékű levat küldenek Budapestre. Érdekes, hogy a szerb lakosság részint Újvidéken, részint Temesvárott, az Újvidéki takarék- pénztárnál, illetve a Délmagyarországileszámitolö- banknál szerb bankjegyeket és ezüst dinárt akart értékesítenie A bankjegyek beváltását az említett intézetek megtagadták, míg az ezüst dinárokat a . fémérték alapján 50—60 százalékos ázsió leütésével váltották be. Egyébként a szerb lakosság nemcsak bankjegyeket és ércpénzeket akar készpénzzé tenni, hanem különféle szerb állami és magán kibocsátásokat is. Természetesen a délvidéki és a belgrádi intézetek a szerb kibocsátásokra egyáltalán nem adnak előleget, mert Szerbia mai helyzete kizárja a lehetőségét annak, hogy a papír értékét az intézet vezetősége megítélhesse. A helyzet egyelőre az, hogy a belgrádi affiliáltjaink, még az üzemben lévő vállalatok emisszióit sem fogadják el lombardképes papír gyanánt. Ellenségek és barátok. A „Hamburger Fremdenblatt" egyik utóbbi számában kimutatást közöl az amerikai gyárakról, amelyek ellenségeinknek hadiszereket szállítanak. Ezek a vállalatok nagy részben nincsenek velünk közvetlen összeköttetésben, tehát nem érdekelnek bennünket. De találtunk köztük két céget, ezek Magyarországgal is üzleti összeköttetést tartanák lenn. Az egyik a new- yorki Oliver irógépgyár, amely srapnell-gyutacsokat szállít Angliának. Ennek a cégnek Budapesten is van elárusító telepe és c. gépeket , úgy tudjuk, közhivatalokban is használják. A Werner és Pfleiderer cég német eredetű, de Sagniew-ben, Michigan államban is van gyára. Békés időkben kenyérgyárakat rendez be, most lőpor-keverő gépekkel kedveskedik ellenségeinknek. A Werner és Pfleiderer cégnek Bu- d pest székesfőváros is üzletfele, ők rendezték be a kenyérgyárat. Érdemes az ilyen ellenséges érzületü gyárak neveit megjegyezni, hogy majdan a békés időkben felháborító eljárásukat számon kérhessük. Viszont azonban meg kell emlékezni azokról a vállalatokról is, amelyek a rendkívüli haszonért nem áldozák fel a kereskedői tisztességet és nem pártoltak át ellenségeinkhez. Nem szállítanak az ántántnak és a megrendelést visszautasították; a Remington irógépgyár (nem tévesztendő össze a Remington fegyvergyárral), a new- yorki Singer varrógépgyár r. t. és a daytoni American Cash Register. E három gyár Magyarországon is dolgozik, érdemük, hogy a háborúban megőrizték semlegességüket. Gazdát cserélt malom-részvények. Mintegy négy évvel ezelőtt a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank malomérdekeltségéhez akarta csatolni a Borsod-miskolci gőzmalom részvénytársaságot. A tranzakció sikere érdekében az akkor 4 millió alaptőkével rendelkező, 20.000 darab 200 kor. névértékű részvényből meg is szerzett 2500 darabot. Ä részvények további vásárlását azonban a Kereskedelmi Bank beszüntette, mert a Borsod-miskolci gőzmalom fuzionált a debreceni István-gőzmalommal, amely a Hazat Bank, illetve a Deutsch lg. fiai cég malomcsoportjához tartózott. Ez alkalommal az egyesített malmok cégét: Borsod-miskolci és debreceni István-gőzmalom r.-t.-ra változtatták és az alaptőkét fölemelték 5,200.000 koronára, felosztva 26.000 darab részvényre. Ehhez a malomcsoporthoz tartoznak a miskolci és a debreceni malmokon kivül: a losonci, hatvani, nagy- sárosí, csányi, iglói és a szegi gőzmalmok. Értsülé- sünk szerint a napokban a Kereskedelmi bank tárcájában volt 2500 darab részvény gazdát cserélt: jóval a tőzsdei árfolyamon, tehát 800 koronán felül megvette egy konzorcium, amely a Borsod-miskolci malom igazgatóságának tagjaiból alakult. A malom üzletmenetéről igen kedvező híreket terjesztenek és a jövő évi osztalék-szelvényt a tőzsdén 37 koronával vásárolják, holott a tavalyi osztalék csak 33 korona volt. Gyufagyárak egyesülése. A Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársaság • vezetésé alatt álló érdekeltség, mely a szegedi, temesvári, budafoki és győri gyufagyári részvények többségét bir ja, elhatározta, hogy az ügyvitel egyszerűsítése és' á részvénytársasági költségeknek ezzel egVüttjátó csökkentése céljából a négy vállalatot egy részvénytárs sággá egyesíti. Az ezen egyesítést elhatározó közgyűléseket az egyes vállalatok még ez év folyamán fogják megtartani. Az egyesitett gyufagyárak uj cége
