Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)
1915-12-08 / 50. szám
/ o U£ Negyedik évfolyam _______ Budapest, 1915. december hó 8-án. 50. szám Mi iaiimiimiiibmDiiiQiliai]iaiirdl1ICnnD]!llbl]íltaiíiafdbil!QiíiiDuinmDiiibihhiiiaiiihihEi<Tiaiiiaiiiaiiipnd &T.ÖFI Z.E TÉS i Jt R71K! Kgész óvna....................ló K ¥é t óvne............................ <S K &igyes szdmoft ft a p ft a- a hla dó hivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap FaíaiBm Stacmó Emil. d/i, Szilágyi Hugó Magfmlcnth minden szán- tidn. Szén ize szí Osétj én kiadóhivatal x V/. tton.. Sxiv-utca • • • 13. izdjM Húsz millió a jövő évi költségelőirányzat deficitje, ami magyarul annyit jelent, hogy húsz millió koronára nincsen fedezet, húsz millióval több a kiadás, mint a bevétel. Az okvetetlenkedők, a minden áron panamát és minden kákán csomót keresők, kéjesen vetik magukat a számoknak erre a szé- gyenbélyegére. Mi azonban, akik esztendők óta változatlan szemüvegen keresztül szemléljük a városháza munkáját, helyes dolognak és becsületes munkának valljuk, hogy a főváros nyíltan beismeri a saját csődjét, vagy legalább is pillanatnyi fizetésképtelenségét. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a főváros szám- zsonglő/rjeinek számára gyerekjáték lett volna a költségelőirányzatnak a fényképész, vagy a festő munkájához hasonló idealizálása, szépítése. Száz és jó néhánv milliós költségvetésnél meg sem kottyan, ha a kiadásokból néhány milliót eltüntetünk, a bevételekhez viszont néhány milliót hozzácsapunk. Nem kellett volna egyebet tenni, mint azt a tiz milliót, amennyi mínuszt a folyó esztendőről a jövő évre átvisznek, külön lapon, külön számlán kezelni, a háborús külön kiadások közé sorolni. Azt sem vették volna észre, ha az adó-vám-illeték és hasonló jövedelmeknek várható összegét egykét millióval magasabban taksálták volna és a kiadásoknak egy részét eliminálták volna. Egyszóval: költségvetést csinálni nem nehéz dolog, a költségvetésnek leghiibb kritikája a zárószámadás. Amikor tehát leszögezzük azt a tényt, hogy a költségelőirányzat készítői reális munkát végezték — noha látszatra szebb, hálásabb munkát is végezhettek volna: egyúttal döntő bizonyítékát adtuk a köteles objektivitásnak, amit egy hatalmas költségelőirányzat bírálása megkíván. De éppen ilyen szilárd meggyőződéssel valljuk, hogy a húsz milliós deficit csak a köztudatba ment át, egyébként azonban nem nevezhető átmenetinek. Idült rákfenéje ez a főváros háztartásának, évek hosszú során át összegyülemlett szégyene a főváros pénzügyi intézésének. Nem ért váratlanul bennünket a szomorú eredmény, mert hiszen matematikai pontossággal láttuk előre, hogy igy fog történni. Ott. ahol a kölcsönök halmozásának alig van más célja, mint az intenzív városházi munka és ahol a legtöbb kölcsön már hült helyét találja csak a tulajdonképpeni rendeltetésének, mert már jó előre csinálnak adósságokat a bőrére, — ott, ahol a kamatos-kamatok fizetése is súlyos teher s ahol még sohasem ragaszkodtak a kölcsön indokolásául szolgáló beruházási programúihoz: — ott nem jöhet ki más eredmény, mint a deficit, ott nem lehet a háború véres 'lepedőjét ráborítani a számok rengetegére. Minden bajnak és minden háztartási hiánynak egy az oka: Budapestet túlságosan bő ruhába bujtatták. Bele kell még nőni a nagy arányokba és vigyázni kell, hogy — ferde növésben ne találtassák hibásnak a főváros. A húsz milliós hiány nem háborús deficit, hanem a deficit háborúja az Irreális pénzügyi politika ellen. Katonáink karácsonyi ajándékáról kíván gondoskodni a törzsfőnökök egyesülése, a 36-os választmány. Az eszme nagyon emberséges és nagyon szép, habár a mintát Bécsből kaptuk, mert Bécs város százezer koronát szavazott meg erre a célra. Csakhogy annak a különbségnek, amely a főváros és Bécs pénzügyi helyzete között — Bécs javára — íetmáil, a katonák megajándékozásának módjában is mutatkozni kell. Bécs megteheti azt, amit Budapestnek nem szabad megtenni. Budapestnek húsz milliós deficitje van és könnyelmű felfogás az, hogy ebbe a deficitbe belefér még egy-két százezer koronás kiadás. A pesti fiukat, akik vérüket áldozzák fel azért, hogy Budapest mennél kevesebb mértékben érezze a háborút, hálás szeret etünknek minden eszközével meg kell ajándékoznunk De a szükséges pénzt vagy társadalmi utón kell előteremteni, vagy pétiig úgy, hogy a hadsereg- szállítók, akik mí!!i y nycrnnk a háborún, nyereségükből juttassanak némi morzsákat a hősöknek is. A deficit. a rákhoz hasonlít. De nem az állathoz, amely visszafelé halad állandóan, mert hiszen a deficit mindig nagyobb lesz, egyenes utón törekszik a pénzügyi katasztrófa felé. Ellenben olyan, mint a rákbetegség, ellepi az összes tagokat, összes szerveket, hiába operálják ki a testből, uj forrásból tör elő. Alattomos, pusztító nyavalya a deficit, annál súlyosabb, mert azok, akik hivatalból orvosai a bajnak, maguk mondják rezignálton, hogy nincsen ellenszere, nem lehet a nyakára hágni, újabb és még újabb kölcsönökhöz kell folyamodni a deficit sebeinek lera- gasztására.Aggasztó tünet ez, mert a normális háztartást nem lehet injekciókkal élesztgetni, u] jövedelmekről kell gondoskodni, nem pedig u) kölcsönökről, amelyek végeredményben uj kiadásokat, uj deficitet jelentenek. Az fogja fején találni a szöget és az fogja feltalálni a deficit ellenszérumát, aki rávezeti a fővárost az uj jövedelmi források útjára. °o° Az autóbusz problémáját nagyon ügyesen oldotta meg — a háború. Nagy volt a főváros gondja, mert nemcsak a kocsitipus megválasztása volt bajos, hanem mindenekelőtt azt kellett eldönteni, milyen legyen a rendszer, házi kezelésben valósuljon-e meg az üzem, vagy bérbeadják ezt a jövedelmező üzletet. A háború alapos munkát végzett e téren. Eldőlt a rendszer kérdése, mert a főváros eltekintett a nemzetközi pályázattól és megkezdte a forgalmat. De eldőlt a kocsitipus kérdése is. Egyedül az aradi autógyár tudott kocsikat szállitani és igy szép lassan beszerzi a főváros az összes kocsikat, megszűnik a nagy tülekedés s mire vége lesz a háborúnak, azon vesszük észre magunkat, hogy a létszám teljes lesz, a városi üzem forgalomképes. Igaz, hogy a háborúnak ez az eredménye kissé költséges, de hiszen a fővárossal még’ békeidőben sem csinált senkisem rossz üzleteket. Aranybánya a pincékben. Á könyvkiadók és az Olvasókönyv. Kicsi nebulóink ártatlanul szorongatják hónuk alatt az Olvasókönyvet, minden tudásnak, minden művelődésnek szerény megalapozóját. Ahogy az ember a kezébe vesz egy ilyen jámbor müvecskét, oly igénytelennek, oly jelentéktelennek látja a dolgot: pedig súlyos pedagógiai problémák oldódnak meg ál tava, de amellett — amennyiben az Olvasókönyv a fővárosi iskolákban teljesiti hivatását — hatalmas küzdelem vérfoltjai tapadnak hozzá. Az Olvasókönyv a könyvkiadók legszebb álmai között szokott szerepelni. Az álmok rózsái évtizedeken át a D o b r o v s z k y és Franké cég termékeny kertjében nyíltak toil De D o b- rovszky Ágost valaha tekintély volt a Sasok között és így egészen mindegy volt, ha a könyvkiadók mindjárt nem sorozták is az előkelő cégek közé. A Dobrovszkyék kiadásában megjelent Barna-féle olvasókönyv mindig győzött. Mi,' akik tudjuk, hogy második, harmadik, tizedik javított és bővített kiadásokkal hogyan agyon szokták nyomorítani a szülőket, nem lehetünk mégsem annyira rövidlátók, hogy egy tankönyv életében — amikor a pedagógia rohamlépésekbcn halad — ne tartsunk matuzsálemi kornak tiz esztendőt. A főváros azonban az Olvasókönyvekre mindig tízesztendős szerződést kötött. Vájjon ki hiszi el, hogy tiz esztendő aflatt a pedagógiában nincs haladás? A könyvkiadó uraknak azonban nem szokott imponálni a tudomány haladása és nekik igen fontos volt ez a tiz éves szerződés. Hiszen e tiz évi szükségletet egyszerre lehetett kinyomatni, már pedig mindenki tudja, hogy minél nagyobb az előállított példányszám, annál kevesebb az előáfl'litási költség. A Sasok bukása magával hozta Dobrovszky bukását is. Más változások után ma a Singer és W o 1 f n e r-cég szállítja a fővárosi elemi iskolák könyveit, de különösen a mindenek koronáját, az Olvasókönyvet is. Most, — a tízéves ciklus már tavaly (Bejárt, de a háború miatt egy évvel megtoldottak, — újra pályázatot fog kiírni a főváros. A Singer és Wolfner-céget tartjuk olyan jó üzleti érzékűnek, hogy ismét meg fogja nyerni a pályázatot és hisszük, hogy kiváló pedagógiai munkával fog szerepelni. Vannak azonban igen komoly szempontok, amiket ezen az utón kell a közoktási ügyek főintézőinek figyelmébe ajánlani. Mindenekelőtt el kell mondanunk, milyen kitűnő üzlet a tankönyv-üzlet. A. B. C.-ből kei évente a budapesti iskolákban 40—50.000 példány, a második osztályos olvasókönyvből 30—35.000, a harmadik osztályos olvasókönyvből 20—25.000, a negyedik osztályosból: 15— 20.000, az ötödik-hatodik osztályosból 6—7000 példány. A könyvkiadók számára a többi tankönyv csak melléküzlet, a fontos az olvasókönyv. Ebből a tízévi szükségletet egyszerre be lehet raktározni. Maga ez is abszurd jellenség, hiszen tiz év alatt egyetlen pedagógiai újítás mindent fenekestől felfordithat. Tízéves szerződést kötni nem szabad, mert ez a tudományos haladás egyszerű kigúnyolása. f)e ha már a városházán nem volnának hajlandók ilyen szempontokat is respektálni, akkor gon-
