Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-27 / 22. szám
Budapest, 1914. május 27. 3 .Junius hó végén a társaság renkiviili közgyűlést tart, amelyen a jelenlegi igazgatóság és felügyelő-bizottság tagjai lemondanak és átengedik helyeiket a főváros képviselőinek. Az omnibusz-igazgatók a következők: Bródy Sándor, Davidsohn Horace, Engel Ernő, Ein*el Lajos és Goldmann Mihály. A város ui igazgatósági tagjait csak ezután fogja kijelölni a tanács és a közgyűlés. Lesznek tehát ni szinekurák, lesznek u.j állások is, bár e tekintetben némileg korlátozva van a főváros, mert a szerződés értelmében a vállalat két felügyelőjét. Gold Lipótot és Reimann Józsefet, továbbá Gergely M. Ágost titkárt 1914 junius 30-tól számított egy évig jelenlegi javadalmazásuk mellett szolgálatában továbbra is köteles megtartani a város. Egy évig éljen még az omnibusz? A közönség szempontjából a megváltás nem jelent előnyt. Nem is szabad ezt az állapotot állandósítani, hanem a vállalat birtokában most már haladéktalanul meg kell valósítani az autóbusz-forgalmat. Szterényi házat épít hatósági engedély nélkül A Kaszelik-eset világosan mutatja, hogy a városházán nincsen túlságos becsülete a középitési bizottság albizottságának, a magánépitési bizottságnak. A hiba nem a városépítési ügyosztályban rejlik, hanem legtöbbször az épittetőkben, akik túlteszik magukat minden törvényes rendelkezésen és jó összeköttetéseikben bízva, de- riire-borura építkeznek, anélkül, hogy az illetékes tényezőknek ebbe beleszólást engednének. A Városház-utcában is folyik egy ilyesfajta építkezés. Az építtetők Belvárosi Udvar rt. cégben tömörültek. Az igazgatóság tagjai: Szterényi József (elnök), lovag H a y m e r- 1 e Frigyes dr., K o s t e r s i t z Hugó, Detoma Antal és Franckel Edgár. A felügyelő-bizottság tagjai: Detoma Alfonz, Szász Pál munkapárti képviselő és Mittler Gyula. Ebből a névsorból először is a jó Szterényi József ugrik ki. Szterényi még idejekorán lemondott bizottsági tagságáról és igy nyugodt lelkiismerettel intézheti kisded üzleteit. Szász Pál urat szintén ott találjuk minden felügyelő- bizottságban. Úgy látszik, ehez kitünően ért, úgy tud felügyelni, mint senki más. Sokkal nevezetesebb azonban, hogy az igazgatóságban helyet foglal Detoma Antal, a felügyelő-bizottságban pedig Detoma Alfonz. A magyarázat pedig az, hogy Detomáék tagjai a Fischer és Detoma vállalkozó cégnek, amelynek másik beltagja F i s c h er József „tekintélyes“ és befolyásos budai városatya, a Sáros-fürdő és más bizottságok tagja. A Belvárosi Udvar rt. építési engedély nélkül é p i t. A vonatkozó engedélyt annakidején nem intézte el a város kedvezően s az ügy a közmunkatanács elé került. A rideg tény az, hogy Szterényiék engedély nélkül építenek, amihez fölösleges bővebb magyarázatot fűzni. A ház nemsokára felépül s majd ha felavatják, talán mégis csak eszébe jut a városnak, hogy a városházával szemben felépült egy palota anélkül, hogy az építésbe a város beleegyezett volna. A vigalmi adót Bécsben is behozzák Néhány héttel ezelőtt a „Fővárosi H i r- 1 a p“ a főváros szomorú pénzügyi helyzetéről elmélkedvén, felvetette azt az eszmét, hogy a színházak, mulatóhelyek és mindennemű szórakozóhelyek belépőjegyein felül, illetve a belépőjegyek után néhány filiérnyi adót kellene szedni aköz- ségi háztartás javára. Hivatkoztunk München példájára, ahol az uj adóból százezrek folynak be a város pénztárába. Párisban évek óta fizetik a vigalmi adót, a kórházakat ebből tartják fenn. Úgy látszik, Budapestet e téren nemcsak a vidék (Miskolc, Nagyvárad) előzi meg. hanem Bécs is. A bécsi községtanács multheti ülésén, amelyen a költségvetést tárgyalták, W e i s k i r c line r dr. polgármester bejelentette, hogy a tanács a vigalmi és értékemelkedési adó behozatalával foglalkozik. Elmondta a polgár- mester, hogy a vigalmi adó számos osztrák és német városban van már meg. Hamburgban jelentékeny jövedelme van belőle a városnak, Berlinben egyelőre erős agitáció folyik ellene a mulatóhely-tulajdonosok és színházigazgatók részéről. A bécsi terv szerint nemcsak a színházak, varieték és mozik, hanem az összes olyan intézmények fogják fizetni a vigalmi adót, amelyek látványosságokat, hangversenyek^ bálokat rendeznek. A vonatkozó számítások most folynak. Az előterjesztést a községtanács ősszel fogja tárgyalni. Hatmilliós palota a fővárosi könyvtárnak A legszerencsétlenebb időben, a legnagyobb pénzhiány korában, csekély hatmillió koronát akar a főváros áldozni arra a célra, hogy a Kái- vin-téren kultúrpalotát építsenek. Normális körülmények, rendezett pénzviszonyok között senkinek sem lehetne a terv ellen kifogása, mert hiszen ma már minden vidéki városnak van kultúrpalotája, illő tehát, hogy az ország székesfővárosa monumentális, impozáns hajlékot emeljen a kultúrának s a hajlékban helyezze el a könyvtárát, képzőművészeti tárgyait, szabad-iskoláját. Sajnos, ez az idő vagy elmúlt, vagy még csak ezután jön. Bizonyos, hogy nagyfokú könnyeí- müség ma hatmilliót szánni olyan célra, amely ideális ugyan, de nem halaszthatatlan. Hatmillió koronába kerülne a kultúrpalota telke, építkezése, berendezése, fentartása. Ezt a pénzt méregdrága kölcsönből akarja fedezni a város. A kölcsön amortizációs terhe a fentartás költségével együtt évenkint kb. 700,000 korona. Napi kétezer koronájába kerül tehát a kultúrpalota a városnak. Ez pedig olyan luxus, amelyet jelenleg nem engedhet meg magának Budapest. Bizonyos önmegtagadással és végtelen szomorúsággal Írunk a szociálpolitikai ügyosztály előterjesztése ellen, mert magunk is teljesen át vagyunk hatva a kulturális céltól, amelynek szolgálatában a javaslat áll. De az elveknek a keresztülviteléhez reális számítások is kellenek s ha a város pénzügyi helyzetét nem akarjuk szánt-szándékkal figyelmen kiviil hagyni, akkor lehetetlen dolog más eredményre jutni, mint arra, hogy az idő éppenséggel nem alkalmas ilyen nagyszabású építkezésre. Amikor a legutóbbi 158 milliós kölcsönt megszavazta a közgyűlés, hatalmas programmot tárt a tanács a városatyák elé. A szociálpolitikai ügyosztálynak a tervei is benne voltak ebben a programmban. Úgy szóltak a tervek, hogy folytatni fogják a lakásépítést, diákszállókat létesítenek és népjóléti intézményeket. Most pedig odajutottunk, hogy ebből a programmból — kultúrpalota nőtt ki, tehát olyan beruházás, amely nem sürgős s amelyet minden más terv megelőz. A közgyűlés alaposan fontolja meg határozatát. Leghelyesebb elintézése az volna az előterjesztésnek, hogy a városatyák elvben hozzájárulnak, de az építkezés megkezdését elhalasztják arra az időre, amikor nem lesz olyan kirívó a cifranyomoruság, nem lesz oly nagy az ellentét a díszes palota és a főváros pénzügyi helyzete között. A Kaszelik-mozi Dönt a közmunkatanács Két héttel ezelőtt szóvátettiik a Kaszelik-telek épitési engedélyének az ügyét. Cikkünk adatainak alapján Füredi Mór dr. biz. tag interpellált a közgyűlésen, most pedig a Magyar Kine- matografusok Országos Szövetsé- g e terjedelmes memorandummal fordul a közmunkatanácshoz. A memorandumból közöljük az alábbi részleteket: „Nem kívánunk annak bírálatába bocsájtkozni, hogy a jogegyenlőség korszakában, mikor minden kérelem, mely szabályba ütközik, a limine el- utasittatik, egyes kiváltságos folyamodó oly különleges elbánásban részesül, hogy érdekében a főváros tanácsa saját tekintélyét és súlyát veti latba, hogy inkább kevesebb tűz- és élet- biztonságot kívánjon a (nagytekintetü Cim és ezért változtassa meg a 491. §-t, csakhogy a főváros tanácsa a Kaszelik-telekre kért mozi épitési engedélyt megadhassa. Csakis ez lehet az egyedüli célja a tanács akciójának, mert a főváros tanácsán kívül senki előtt sem lehet kétséges, hogy a 491. §., mikor mutatványos helyiségekről rendelkezik, ezek alatt a mozgó- szinházakat érti. Nem kétséges pedig azért, mert az összes közigazgatási hatóságok a mozgóképszínházakat mindenkor a mutatványok közé sorolta, de másrészt nagyon merész feltevés, hogy a tekintetes Cím, aki évekig tartó lelkiismeretes és alapos munkával alkotta meg az építésügyi szabályzatokat, éppen a legjobban elterjedt, sőt a fővárosban határozottan túltengő mozgóképszínházakról feledkezett volna meg. Ma, mikor a kelleténél háromszor több mozgó-szinház van a fővárosban, legalább is furcsa azon aggály, hogy többé uj mozi nem épülhet. Hiszen, ha szó szerint igy is volna, akkor is helyes volna, mert sem a közönségnek, sem a vállalkozóknak nem érdeke, hogy még több életképtelen mozi létesüljön, még hozzá a hatóság támogatásával. A fővárosban ma a legnagyobb mozgó-szinház befogadó- képessége alig haladja meg a hatszázat, amit a rendőrségi nyilvántartás igazol, ezért a múltban nem is volt alkalom és igy szükség sem, hogy a mozik szinházszerü építése kérdésében az illetékes tényezők állást foglaljanak. De a most tárgyalás alatt levő és közel ezer személy befogadására kontemplált Royal-szálloda mozgó- szinháza és a Kaszelik-telken létesíteni szándékolt mozgó-szinház ezen kérdést égetően aktuálissá teszi és úgy a már meglevő mozgó-színházak, valamint a nagyközönség érdeke elengedhetetlenül szükségessé teszi, hogy ezek csakis a 491. §. rendelkezéseinek szigorú betartásával épüljenek. A meglevő mozgók érdeke azért kívánja ezt, mert ha tűz, vagy bármely más szerencsétlenségből kifolyólag, egy nagyobb tömegek befogadására alkalmas mozgókép-színházban pánik tör ki és a színház építkezési fogyatkozása miatt nagy szerencsétlenséggel járna, úgy nem nemcsak az a mozgó-szinház látná a hiányos építkezés káros következményeit, de az egész kinematografus- szakma, mert a fékevesztett konkurrencia mellett elég egy ilyen elrettentő példa és a közönség félelmében többé más moziba sem jár el. Tehát az egész kinematografus-szakma létérdeke követeli, hogy a nagyobb mozgók, a tűz- és élet- biztonság legnagyobb és legtökéletesebb követelményeivel épüljenek. Ha ez drága a vállalkozónak, akkor ne akarjon nagy színházat létesíteni, legalább nem sietteti az amúgy tulnyomórészben tengődő mozik teljes pusztulását és sok ezer exísztencia tönkretételét. A nagyközönség érdeke pedig nemcsak hogy kívánja, hogy a hatóságok a legmesszebbmenő elővigyázatot tanúsítsák a szin- házszerü mozik építésének engedélyezésénél, de egy kulturországban parancsoló kötelessége minden illetékes hatóságnak állandóan kutatni és fürkészni, hogy mikép fokozható a nagy tömegek befogadására alkalmas mozgó-helységek tűzés életbiztonsága, nem pedig az, hogy a tűz- és életbiztonság míkép volna csökkenthető, amint erre a főváros tanácsa törekszik. Ezen nagy- jelentőségű érdekekkel szemben csak egyetlenegy érdek szempontjából kívánatos a 491. §. enyhítése és ezen egyetlenegy , érdek az építtető zsebérdeke. Ez pedig a közérdek fölé nem helyezhető. Az egyes nagytőkés, legyen az bármilyen nagy ur, aki nagy vállalat létesítésére vállalkozik, nem bírhat oly privilégiummal, hogy miatta ezer és ezer ember életbiztonságának hátrányára sutba dobják az épitési óvórendelkezéseket. Rossz ügyet képvisel tehát a főváros tanácsa, mikor mindezen életbevágó érdekek előtt szemet hunyva, csak azért kívánja a 491. §. megváltoztatását, hogy ma a Kaszelik-telken és holnap egy más hatalmas milliomos ur telkén olcsó pénzen nagy mozi épülhessen és ezért horribilis béreket szedhessen. Ilyen a közönség és egy egész szakma rovására menő tisztán üzleti magánérdek ístápolása
