Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-25 / 13. szám
2 ^/xjmuosiJií^MP Budapest, 1914. március 25. Nagy kérdés, vaiion helves dolog vclt-e az előterjesztésbe felvett vonalakat a vasúttársaságok jogainak és kötelezettségeinek komplexumából kiszakítani. Mindkét társaság koncessziós szerződése revízióra vár s a revízió szükségképpen kiterjedt volna ezekre a problémákra is. De most nem óhajtunk rekri- m/ináJtod és nem akarjuk összezavarni a .kérdéseket. A íénveg — ismételjük — az. hogv végre sikerült az ellentéteket kiegyenlíteni s a főváros végre kcmolv lépéseket tehet a közlekedés javításának érdekében. A csont-panama Sztarill ur hatalma Múlt heti számunkban a közélelmezési ügyosztálynak gondosan rejtett újszülöttjéről rántottuk le a leplet. Megírtuk, hogy F o I k u s- h á z y Lajos tanácsnok titkos megállapodást létesített a mészárosok Lindmayer-csportjával, az u. n. enyvszövetkezettel s 3, megállapodás szerint a főváros összes csontjait hosszabb időre szóló szerződéssel a csoport kezére játszák A közélelmezési ügyosztály, amely érthető okokból irtózik a nyilvánosságtól, nem szívesen nyújt felvilágosítást ebben az ügyben. Azit állítják, hogy ök ártatlanok, a csontszerződés dolgát Sztarill ur intézi, a sertésközvágóhid felügyelője. Ha igaz ez a beismerés, súlyosan kompromittáló Folkusházy tanácsnokra nézve. Mert lehetetlen dolog, hogy ilyen nagyfontossá- gu, nagyösszegü szerződésről a közélelmezési ügyosztály vezetőjének ne volna tudomása, lehetetlen, hogy egy vásárcsarnoki felügyelő önhatalmúlag járjon el az ilyen nagyszabású üzlet megkötéséinél. A közvéleményt azzal a hírrel akarják megnyugtatni, hogy a csontokat újból bérbeadták ugyan, de csak egy évre. Ez a hir elsősorban nem autentikus az illetékes tényezőknek a vétke akkor is nyilvánvaló, mert tűrhetetlen helyzet az, hogy a nyilvános árlejtést ismét mellőzzék. Deutsch Sándornak, akinek enyvgyárát a szövetkezet megvásárolta, évi 24,000 korona igazgatói fizetést biztosítottak. Ez a körülmény egymagába véve mutatja, milyen óriási üzletről van itt szó. És ez természetes is. Azelőtt házalók kereskedtek a csontokkal. Ma a főváros monopolizálja a csontszedés jogát, ami horribilis kvantumot jelent, mert a legszegényebb háztartásban is sok csontot gyűjtenek össze. A csontok javarésze pedig a közvágóhidra esik. Ezekből a csontokból gyártják a legfinomabb enyvet. így gazdagodnak a jó összeköttetésekkel rendelkező csontemberek a város kárán. Először a bőrt húzzák le az emberekről Budapesten, aztán a csontokra kerül a sor. Ó, szép Budapest! Sok beszéd — kevés eredmény A külső kép olyan, mintha súlyos tárgyakat rejtene a napirend. Felvonultak a karzatra a derék tanítónők és a még derekabb élelmiszerjavi- tók. A tanítónők nemcsak azért jöttek, hogy legfőbb urukkal, Déri tanácsnokkal kacérkodjanak ,hanem az uj állások miatt, amelyeknek betöltésére vállalkozni akarnak s amelyekre esztendők óta várakoznak. Viszont az élelmiszer- kereskedők tarka csoportja Folkusházy Lajost kémleli, a tanácsnok nem is bírja sokáig az átható tekinteteket, visszavonul a társalgóba, tollat ragad a kezébe s miközben megfogalmazza válaszát az élelmiszerhamisitás dolgában, nagy, kövér csöppek futnak le a homlokáról. Mindezeket a nevezetes eseményeket E r é- n y i Béla nem élvezhette. A Diana sósborszesz halhatatlan nevű feltalálója levelet irt a polgármesternek és ezen az utón 'Sikerült tudtára adni a közgyűlésnek, hogy hat hétre megfosztotta ezt a szegény nagyvárost a jelenlététől, hat hétig kénytelen beérni Budapest a daliás G 01 d- schmiedt Bernáttal, a költői lelkületű rész- let-királylyal. Friedrich Vilmost a Józsefváros küldte csa tasorba. Az ősz professzor a Rókus-kórház eltolását ajánlotta a tanács figyelmébe. A kívánság érthető, még sem lehet számítani sikerre. A felszólalás kommentárja volt a következő párbeKomlós kontra Bárczy Rágalmazott a polgármester. Komlós Ágost dr. fővárosi bizottsági tag rágalmazás miatt feljelentette Bá r c z y István dr. polgármestert, aki a közlekedési bizottság február 11-iki ülésén azt mondta, hogy Komlós tudva valótlant állít. A feljelentés nagyrészét az autóbusz-ügy városházi kezelésének kronologikus. sorrendje foglalja le. 1913 május havában került nyilvánosságra a közlekedési ügyosztály előterjesztése, amelyben az ügyosztály azt javasolta, hogy az autóbusz-koncesziót adja 35 esztendőre bérbe a város az ismert angol konzorciumnak. Az előterjesztést több napos tárgyalás után elfogadta a közlekedési bizottság. Ennek dacára mellőzték az előterjesztés pénzügyi bizottsági és közgyűlési tárgyalását, mert időközben nyomatékos befolyások érvényesültek a házi kezelés érdekében. Öt hónapig pihent az ügy a városházán, végre november havában uj előtejreszitést készített a közlekedési ügyosztály s megtagadva az első előterjesztésben elfoglalt álláspontját, a tiszta házi kezelést ajánlotta a bizottságnak. A közlekedési bizottság azonban úgy döntött, hogy utasította az ügyosztályt részletes előterjesztésnek a kidolgozására s pontos számításoknak az elvégzésére. A polgármester íelindultan otthagyta a bizottságot s a tanácscsal oly értelmű előterjesztést fogadtatott el, hogy a liázikezelést mondja ki elvben a közgyűlés, azonban utasítsa a tanácsot az autóbusz- üzem bérletére és az autóbusz-kocsik szállítására vonatkozó nemzetközi pályázat kiírására. Ezt az előterjesztést a december 23-iki közgyűlés elfogadta. iA közgyűlésen felszólalt Komlós Ágost dr. és megállapította, hogy a tanács ezúttal másodszor változtatta meg az álláspontját. Ilyen előzmények után hívták össze f. évi február 11-ikére a közlekedési bizottságot. Az ügyosztály ismét ui javaslatot dolgozott ki, amelynek lényege az volt, hogy a város négy esztendőre adja bérbe az üzemet a Mártával társult angol konzorciumnak. Komlós Ágost hosszabb beszédben fejtette ki álláspontját s leszögezte azt a tényt, hogy a legújabb előterjesztés immár a harmadik frontváltoztatása a tanácsnak. Erre következett azután az az épületes jelenet, amikor Bárczy István dr. polgármester, akit a törvényhatósági bizottság tagjainak a bizalma állított a városi tisztviselők élére, indulatosan felpattant és azt mondta, hogy Komlós tudva valótlant állít, mert a tanács csak kétszer változtatta meg az álláspontját, nem pedig háromszor. Komlós Ágost dr. nyomban benyújtotta a budapesti büntető járásbírósághoz feljelentését s az előadottak közlése után azt kérte a biróságszéd: Egy demokrata: Hiába beszél, úgy sem lesz belőle semmi. Egy józsefvárosi: Kiből? Friedrichből? A demokrata: Szent Rókusból. A józsefvárosi: Nem baj. Miért ne beszéljen Friedrich. Koszt nichts! Következnek a nagy ügyek. Márkus Jenő a karosszékekről referál és Buchwald zászlaját tűzi ki. Stern Sándor formás beszédet mond a legtöbbet Ígérő mellett. Füredi Mór és Kriszháber Leó hasonló értelemben beszélnek, aztán szavaznak és Buch- wald marad, Buchwaldot prolongálták. A szenvedélyek újból kitörnek a következő pontnál. A Sáros-fürdő egészségügyi1 berendezését egy külföldi cég szerezte meg, ami fölött érthető módon felháborodtak a magyar konkurren- sek. B e c s e y Antal a Gyosz. álláspontját fejtette, ki. őt még nyugodtan meghallgatták, de Neu se h lösz Kornélnak minden szavába belekötöttek. Az embereknek tetszett a téma —• fél milliós i^zlétről volt szó! — izgultak, lármáztak és olyan hévvel tülekedtek, mintha a főváros fejjődése azon fordulna meg, kié legyen az üzlet. A nagy zajban hangzottak el Várkonyi Oszkár ötrendbeli sztiz-közbeszólásai. M 0 In á r Ferenc a sajtó-karzat egyik vendégét kalauzolta. Amikor pedig szavazásra került a sor, egy tíz- koronás bankjegyet lobogtatott a kezében, mi tói, állapítsa meg a rágalmazás tényálladékát és büntesse meg a legszigorúbban a rágalmazó polgármestert. A büntető járásbíróságnál Farkas Gyula járásbiróhoz került a feljelentés. A biró, mint hirlík, hivatalból visszautasítja; Komlós dr. beadványát, azzal az indokolással, hogy Bárczy István hatóság előtt folyamatban lévő ügyben tette a rágalmazó nyilatkozatot és igy büntetendő cselekményt nem követett el. Kérdést intéztünk erre vonatkozólag a feljelentőhöz. Komlós dr. igy nyilatkozott: — Semmiféle bírósági határozatot nem kaptam. Nincs- tudomásom a feljelentés visszautasításáról. Nem is hiszem, hogy megtörtént, mert nincs erre paragrafus. — Természetes, hogy a visszautasító végzés ellen felfolyamodással élnék. Egyebekben pedig ezt az ügyemet épp ugv kezelem, mint a többi iigvemet. Ha a bíróság nem ád elégtételt, akkor más utón fogok magamnak elégtételt szerezni a polgármester rágalmazásáért. A Komlós—Bárczy afférnak tehát nincsen vége, sőt csak ezután következik a java. Az eset világos. Komlós dr. nem túlozott, amikor megállapította a tanács folytonos kapkodását, állásfoglalásának háromszori megváltoztatását. A, tényeket, az ügyosztályi és tanácsi előterjesztéseket, nem lehet letagadni. És anélkül, hogy jogi vitákba akarnánk befolyni, megállapítjuk, hogy n e m Komlós dr. volt az, aki tudva valótlant állított. Mégis Mahl! Döntött a tanács. Múlt héten döntött a tanács az Andrássy-ut burkolatának dolgában. A döntés az előzmények után előrelátható volt. A tanács hozzájárult a középitési bizottság határozatához, amely úgy szól, hogy a köröndig thallwouddal burkolják az \ndrássy-utat, a köröndön túl pedig maradjon meg a puhafa. Máhlék csak két esztendő múlva foghatnak hozzá a munkához: mindössze ennyi koncessziót tett a tanács azoknak a bizottsági tagoknak, akik céltalannak, oktalannak, kockázatosnak mondották az ausztráliai fával való kísérletezést. Úgy értesülünk, hogy a tanács döntését a mellőzött pályázók megfelebbezik .Az üggyel tehát alkalma lesz a közgyűlésnek foglalkoznia. Addig is azonban leszögezzük a kővetkező megdönthetetlen tényeket: 1. A keményfa kiírásának a feltételei egyenesen a Mahl—Gregersen-cég érdekében állapíttattak meg. Az ügyosztály elfogultságát legjobban jellemzi, hogy akkor Írták ki a thallwoud-fára a pályázatot, amikor tudták, hogy az állítólagos thallwoudból nagyobb menyáltal méltán keltette fel bizottsági tagtársainak irigységét. Mondta is az egyik városatya: — Hát én megint ingyen szavazzak? Mine a másik atya felvilágosította a helyzetről: — Ha Molnár Ferenc öt forintot kap, akkor kartárs urnák — százat kell ráfizetni! Az öreg T h é k Endre a távollévő G e 11 é r i Mór helyett lelkes szavakkal védte a magyar ipart. Bódy alpolgármester élesen válaszolt s szemére vetette Thék Endrének, hogy egyszer már megjárta a város az ő tanácsával, mert Thék indítványára magyar iparosnál rendeltek orgonát, de nem virágot, hanem templomi hangszert s mégis oly rövid ideig tartott az élete, mintha virág lett volna. Az öreg méltóságos ur szörnyen felindult az alpolgármester szemrehányásán s igaz magyar gavallér lévén, magára vállalta az orgona restaurálásának a költségeit, körülbelül olyan gesztussal, mint amilyennel Széchenyi István egyévi jövedelmét az Akadémiának felajánlotta. A vita vége az lett, hogy a külföldi iparnak 98 védelmezője akadt, a magyar ipart ellenben mindössze 39 városatya óhajtotta támogatni. A helyzet urai tehát Thiergärt- nerék lettek, nem nagy dicsőségére a közgyűlésnek. Interpellációkban nem volt hiány, nagyban terjesztették őket élő. Baranszky Gyula két darab interpellációt produkált, Kassai Ferenc viszont négyet. A fiatal lipótvárosi városatya ke-
