Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-11 / 11. szám
'77? I " -—1ÍÍJZMP 5 Opar Pénzügy Váflafkozás Xereskeöefem Budapest, 1914. március 11. A munkanélküliség Irta: Dr. KADOSA MARCEL. Ezen a cimen cikk jelent meg a „Fővárosi Hírlap" legutóbi számában. A cikk azt mondja, amit gyakorta hallunk más oldalról és más dolgokban is: hogy amit mi csinálunk ezen a téren, az semmi. Ellenben másutt! Bezzeg másutt másképen gondoskodnak ennek a nagy kérdésnek a megoldásáról! A „Fővárosi Hírlap“ olyan igazságszerető orgánum. hogy ebben a dologban se fog elzárkózni néhány igaz szó elől, amelyet én akarok most elmondani a munkanélküliség kérdéséről. El fogok oszlatni egyetlenegy babonát a sok közül, amely különösen szociális kérdésekben az emberek lelkét megüli. Az igazság az, hogy Nagybrittanián kívül a munkanélküliség kérdésének, a munkanélküliség elleni biztosítás kérdésének a megoldása körül nem történt még semmi, mert ami történt, az üres fecsegés, lárma, tudományos fontoskodással telitett hűhó, szociálpolitikai svindli volt csupán. A szakegyletek, amit nyújtottak: az szerves, organikus, intézményes valami volt, de minden egyéb egyszerűen alamizsnanyujtás, amelyre nézve egészen mindegy, hogy „genti rendszerinek nevezték-e, vagy bablevesosztogatásnak. Nagybritanniában az építőiparban, gépgyártásban. hajógyártásban, kiocsigyártásban, vasöntésben és fűrésziparban van törvényes munka- nélkiilibiztositás, amely évi 2—15 hétre éppen úgy biztosítja a munkanélkülieknek a maga heti 7 shillingjét, mint ahogyan a betegsegélyzőpénz- tár biztosítja a táppénzt. A befizetés is eképen történik. Avmunkás is, a munkaadó is heti 2 és fél—2 és fél pennyt fizet, amelyhez azután az állam adja a befizetések évi összegének egyhar- madát. A nemzeti munkaközvetitőszervezet a maga 1066 ügynökével, 430 helyi, 18 kerületi és egy központi munkaközvetítőjével gondoskodik róla, hogy mindenkinek jusson munka, ha ilyent egyáltalában lehetséges kapni. Ez a világ egyetlen komoly intézményes szervezete a munkanélküliség nyomora ellen. Hogy miképen fog beválni az igazi pangás idejében, ezt még nem tudja senki, mert az intézmény csak 1912. július 15-ike óta van életben, azóta pedig Nagybritannia még mindig a rekkord-konjunk- tura idejét élte. A szerencse mindenesetre csodálatos módon kedvezett az intézménynek, mert a legmagasabb konjunktúra tartós virágkorába esett a kezdete úgy, hogy mire a munkanélküliség komoly gondjai kezdődnének, akkora óriási töke lesz összegyűjtve, amely sokáig biztos vára lészen a munkanélküliek tömegének. Ez komoly dolog. Minden egyéb babra játéka felnőtt embereknek. Es hogy valóban az, azt a legjobban az összegek bizonyítják, amelyeket egy-egy állam, vagy egy-egy város a munka- nélküliség elleni védekezés ügyének áldoz. Nézzük ebből a szempontból sorra az európai államokat: Norvégiában az állami és községi hozzájárulás (törvényileg biztosított alapon) volt 1912- ben 36 ezer korona. Dániában a szintén törvényileg biztosított állami és községi hozzájárulás volt 1,200.000 korona. Franciaországban 1905. óta 100.000 fr. van beállítva a budget-be a munkanélküliség elleni biztositás szubevencionálására. De 1911-ben és 1912-ben ennek az összegnek csak mintegy a felét költötte el az állam, a departement-okkai és a községekkel együtt összesen 181.699 fr.-t. A munkásság száma Franciaországban 10 millió. Belgium a világszerte felfújt genti rendszer szülőhazája. Itt a világűrt betöltő trombitálás közepette az állam,. 5 provincia és száznál több község járul hozzá a munkanélküliség elleni biztosításhoz. Az állami segély összege vott 1912- ben 25 ezer fr., a tartományoké 50 ezer fr., 61 község a szakegyesületek által segélyezett tagoknak 134 ezer fr.-t, 31 község maguknak a szakegyleteknek 12.500 fr.-t adott. Svájcban kész komédia a kantonok és városok intézkedése a munkanélküliség ellen. Szt. Gallen fizetett 8 szakegyletnek 1913-ban összesen 266 fr.-t. Genf kanton 12 szakegyletnek 1911-ben 1953 fr.-t, Basel kanton és város 1912- ben 3412 fr.-t stb. Hollandiában az összes kifizetett segélyek 92.261 forintra rúgtak 1913-ben. Ebből a községek 42.070 forintot adtak. Olaszországban nincs e téren emlités- reméltó anyagi hozzájárulás. Németországban pedig talán ha minden cikk, amit erről a kérdésről írnak csak egy márkát képviselne, akkor sokkal több pénz állana a munkanélküliség ügyének a rendelkezésé, re, mint igy. Berlin-Schöneberg 12.631 márkát, Köln 60 ezer márkát. Erlangen 1033 márkát, Stuttgart 10.000 márkát stb. áldozott a munka- nélküliségre. Látnivaló mindezekből, hogy sehol Európában nem szórják lapáttal a pénzt a munkanélküliség oltárára és nincsen e téren egy államban, vagy városban se nagyobb áldozatkészség, mint Magyarországon és Budapesten. Lapáttal csak a cikkeket, a szónoklatokat szórják mindenütt. Mindenfelé arra megy az a sok beszéd és fontoskodás, hogy leplezze a semmittevést. Erre való a munkanélküliek összeírása is, amit most Budapesten akarnak 1000 munkanélküli család egyheti tisztességes segítségének az összegével, 10 ezer korona költéggel csinálni. Ha van valami tervem, amit megakarok valósítani, de nem valósíthatom meg, amig nem tudom, lngy hány munkanélküli van a fővárosban: tiszta sor, hogy ez esetben össze kell számolnom a munkanélkülieket. De ha nem akarok semmit, csak megint bele akarok hajítani 50 ezer, vagy 100.000 koronát a munkanélküliség feneketlen tengerébe, hogy ehhez minek kell ez a nagyképii összeírás, ezt nem tudja senki. Ez ismét egy jelenete annak, amivel a szociálpolitikát mindenfelé csinálják a szociálpolitika varázslói és kuruzslói, akik minden áron valami nagy tudománynak akarják feltüntetni a maguk egyszerű dolgát. Pedig nincsen a világon igénytelenebb és tudománytalanabb dolog, mint a szociálpolitika. Egyszerűen pénzkérdés az egész. Genti rendszer, berni rendszer, kölni rendszer: milyen misztikusan hangzó szavak ezek az avatatlan előtt! Szinte roskadozni látszik nagy tudományának a terhe alatt, aki ezekkel dobálózik. A valóság pedig az, hogy az egyik egy egész országban évi 60.000 koronát, a másik egy nagy városban évi 8773 koronát áldoz a világmegváltó munkanélkülibiztosi- tás oltárán. És erről írják a cikkek, brosürák, könyvek tízezreit, mondják a beszédek százezreit, ennek csinálják a Vereinokat és a kongresszusokat, ahol a legkomolyabb arccal tárgyalják ezeket a komikus számokat és taglalják a „rendszere“- ket. Hát nem becsületesebb ennél odaadni azt a 100.000 koronát és hallgatni, mintahogyan hallgat az, aki alamizsnát adott. A munka és a munkátlanság ellen való intézményes biztositás: ez a kettő komoly dolog. Ha az előbbit nem tudjuk előteremteni, a másikat pedig nem tudjuk megvalósítani, akkor édes mindegy az 50, vagy százezer korona kiosztásának a „rendszerbe. Akik fontoskodó nagyképűséggel és tudákos komolysággal ezek körül a rendszerek körül ugrabugrálnak, azoknak szeretném egyszer megmondani, hogy fölöslegesek és nevetségesek. A főváros kölcsöne. Lapunk mai számában tesszük közzé a főváros 158.000,000 korona n. é. uj négy és fél százalékos adómentes kölcsönéről szóló prospektust. Ezzel egyidejűleg az a konzorcium, mely a Dresdener Bank vezetése alatt a kölcsönt át'Biztosítás r Cpitészet Xözfefceőés Bányászat vette, közzéteszi az aláírási felhívást a 126.000. 000 koronás részösszegéről. A további 8.000. 000 K-át ugyanis — amint azt megírtuk —■ a székesfőváros vette át a kezelése alatt álló alapok részére, a fenmaradó 24.000,000 K-át pedig a Morgan, Grenfell & Co. londoni bankház fogja Londonban nyilvános aláírásra bocsátani. A 126.000,000 K nyilvános aláírását Magyarországon, Németországban, Belgimban, Hollandiában és Svájcban március 12-én, csütörtökön, tartják meg. Az aláírási ár Magyarországon 89 K-ban állapíttatott meg. Szende Lajos. Szombat este rövid betegség után meghalt a Magyar általános köszénbánya részvénytársulat vezérigazgatója, Szende Lajos. Egyszerűen csak Szende Lajos. Sem magyar nemes, sem báró, sem udvari tanácsos. Nemes gondolkozá- ■su, egyszerű ember volt, aki fölényesen lekicsinyelte a cimkórságban szenvedő közgazda- sági tekintélyeket. Mindössze csak negyven- nyolc évet élt és tizennyolc évvel ezelőtt lépett be a MÁK.-hoz, hivatalnoknak, szerény fizetéssel. Akkor királdi Hercz Zsigmond volt a MÁK: mindenható vezérigazgatója, aki a szerény, igénytelen külsejű Szendében gyorsan felfedezte a hatalmas koncepciójú munkaerőt. Maga mellé vette és ettől a perctől kezdődik az előbb válsággal küzdő MÁK. amerikai arányú fellendülése. A páratlan szorgalmú, vas energiával rendelkező, kiváló közgazdasági képességekkel felruházott Szende gyorsan az élére került a MÁK. hivatalnokainak és mikor nyolc évvel ezelőtt Hercz Zsigmond meghalt, az igazgatóság osztatlan bizalma őt ültette a vállalat vezér- igazgatói polcára. E minőségében csodásat alkotott és tisztán az ő érdeme, hogy a MÁK. ma az ország legelső iparvállalatai közzé tartozik, mintegy tizenötezer munkásnak ad kenyeret s hogy a MÁK. bányászatának, ipartelepeinek és az ezekkel kapcsolatos kulturális és szociális intézményeknek a berendezése mesze földön, az ország határán túl is párját ritkítja. Szende rajongója volt a munkának és munkatársait is a munkájuk szerint értékelte. Egyszerű, puritán ember volt, akinek elmúlásával vállalata pótolhatatlan veszteséget szenvedett. i------ «3 Kö zgyűlések és mérlegek. Jelzálog-Hitelbank. A Magyar Jelzálog-Hitelbank negyvenötödik rendes közgyűlését tartotta e hó 7-én Széli Kálmán, titkos tanácsos, intézeti kormányzó elnöklésével. Az igazgatóság évi jelentését terjesztette elő és javasolta, hogy a forgalomban levő 200.000 darab teljesen befizetett részvény után egyenként 27 franknyi osztalék fizettessék ki a julius 1-én esedékes XVI. számú szelvény ellenében, még pedig már április 1-én; az ezután rendelkezésre álló 1.176.752 K 26 f-ből 100.000 K az intézeti nyugdíjalap aj vadalmazására, 125.000 korona pedig az intézeti tisztviselők és szolgák rendkivüli javadalmazására fordittassék és a fennmaradó 951.752 K 22 f a folyó évre elővitessék. Majd Zsigmondy Jenő dr. főrendiházi tag, részvényes üdvözölte Széli Kálmán kormányzót. Magyar Bank A Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársaság e hó 7-én tartotta huszonharmadik rendes közgyűlését Károlyi Imre gróf elnöklésével. _ A kö zgyűlésen előterjesztett igazgatósági jelentés elsősorban a lefolyt év általános gazdasági viszonyait érintve, utal arra, miszerint az intézet főtörekvése oda irányult, hogy egyrészt az áruüzlet terén a megrendült hitelviszonyok és megnehezedett elhelyezési lehetőségek mellett is lehetőleg fentartsa az előző évi forgalmát, másrészt pedig a banküzlet terén, anyagi eszközeinek koncentrálásával, kielégítse mindama legitim hiteligényeket, amelyeket az ipari és kereskedelmi körök az intézet iránt támasztottak. Törekvése sikerrel is járt
