Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-01 / 1. szám

Budapest, 1914. január 1­5 űpar Pénzügy Vállakózás 'Kereskedelem Az újév küszöbén A gazdasági evolúciók nem a naptári évvel szoktak végződni. Az a nagv krízis, mely 1911-ben a marokkói konfliktussal kezdődött, •még most se záródott le. Az 1913-iki év gaz­dasági eseményei tehát csak egyik fázisát képezik egy hosszú válságnak, mely azonban kétségtelenül ebben az esztendőben érte el tetőpontját. Mert amig 1912-ben a pénzíe- sziiltség dacára még mindig jó konjunktúra volt. addig a folyó évben a pénzkrizis mellett elvan ipari depresszió állott be, melyhez ha­sonlót a mostani nemzedék alig látott. Az 1913-iki év gazdasági jelenségei az összes idevonatkozó kíméleteket felborítot­ták. A közgazdászok eddig azt hirdették, hogy a pénzíesziiltséegel mindig nagv ipari konjunktúra, mig a depresszióval rendesen jelentékeny pénzbőség jár. Valójában pedig az történt, hogy a konjunktúra az év első fe­lében derékbe tört és ugyanebben az időben érte el a pénzfeszültség is a tetőpontját. Igaz, hogy a második balkáni háború és az európai konílagráció veszélye a tőkét annyi­ra megijesztették, hogy még arra a kevés ipari tevékenységre se jutott elegendő pénz­eszköz. melvet a depresszió megkímélt. Most. az év végén azonban a régi elméle­tek kezdenek beigazolást nyerni. A pénz ol­csóbb lett, itt-ott már bizonyos pénzbőség is mutatkozik ,mig az ipari 'depresszió csak most kezd teljes erejében nyilvánulni. — A vasipar után most már a széniparban is a stagnáció ütötte fel a fejét, mely pedig ez- ideig a legjobban tartotta magát. A munka­nélküliség ma nagyobb mérveket öltött, mint valaha. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a pia­con máris több pénzt kínálnak, mint amenv- nvi váltcanvag jelentkezik, újév utánra pedig a kamatláb leszállítása is várható. Sokan azzal számolnak, hogv márciusra 4 és feles, júniusra pedig 4 százalékos ráta lesz. Ez az optimizmus azért indokolt, mert az ipari depresszió a iövő év elején még na­gyobb lesz. mint most. Ekkor azután érvény­re fog jutni az a közgazdasági tantétel, hogv minél kisebb az ipari tevékenység, annál bő­ségesebb a pénz. ami természetes is. Londonban minden év végén egv könvv je­lenik meg. amely a következő év ipari prog­nózisát tartalmazza és amelyet a legkiválóbb közgazdászok és ipari szakemberek szer­kesztenek. Az idei évfolyam most karácsony­kor látott napvilágot. Az 1914-re egybefog­lalt prognózis lényegileg a következő: Az év elején a oénz olcsóbb lesz. az ipari 'depresz- szió azonban még mélvebb pontra száll. — Stagnáció a vas- és széniparban és nagy munkanélküliség az összes szakmában. Ja­vulás csak a második félévben várható. Az építőipari tevékenyég pedig csak 1915-re fog fellendülni. Ha már most azt kérdezzük, hogv mi idéz­te elő ezt a hirtelen depressziót, erre a vá­lasz csak az lehet, hogv a legutóbbi évek háborúi roppant tőkéket pusztítottak el, mi­nélfogva a nagy tömegek vásárló ereje ijesz­tő mérvben csökkent. Hogv pedig ebben a te­kintetben most a háború utánra várható ja­vulás, annak okát abban találjuk, hogv a nagy államok folytonos fegyverkezése rop­pant tőkéket nyelnek el melvek teljesen in- produktiv célokra íordittatnak. Már pedig újabb tőkéket csak produktiv befektetésekkel lehetne teremteni. Ezekre pedig most nem jut oénz. Azért is állíthatjuk, hogv mig a mostani nemzetközi bizonytalanság tart. ad­dig alapos javulás egyáltalában nem várható­Ami már most a magvar gazdasági viszo­nyokat illeti, reánk nézve döntő volt az a körülmény, hogv a háború színhelyéhez mi állottunk legközelebb, minélfogva annak ha­tását is mi éreztük leginkább. A másik kö­rűimén v pedig, mit az 1913-iki gazdasági év eseményeinek megítélésénél figyelembe kell vennünk, az, hogy a külföldi ltoké tőlünk kivonulván, teljesen a saját erőnkre voltunk utalva. Ha ezeket az úgynevezett „enyhítő“ körülményeket tekintetbe vesszük, akkor azt kell mondanunk, hogy a mi gazdaságii éle­tünk ^ezt a válságos évet minden nagyobb rázkódtatás nélkül úszta meg. Igaz, hogy sok kis és nagy exisztencia ment tönkre, sok szép és büszke iparvállalat pusztult el. sok bank és takarékpénztár omlott össze, de an­nál erősebben állanak a nagybankok és azok a milliós vállalatok, melvek a hadsereg fel­szereléseit szállítják. A nagybankok igen so­kat kerestek nemcsak a kamatszámlán, ha­nem mint halljuk — a bajba jutott intéze­tek szanálásán is. Megvalljuk, hogv ezt nem tartjuk örvendetes eredménynek, mert a gaz­dasági életben a kicsinyeknek legalább is oly fontos szerep jut, mint a nagyoknak. A nagy­bankoknak a modern közgazdasági életben nemcsak az a feladatuk, hogy a részvénvosz- talékct növeljék, hanem hogy azt a nagv tö­két, melvet a köz reájuk biz, olvan módon hasznosítsák, hogv az a kereskedelem, ipar és vállalkozás exisztenciális érdekeit is szol­gálja. __ Ki tüntetések a tőzsde jubileuma alkalmából. A Budapesti áru- és értéktőzsde ja­nuár 18-án ünnepli meg fennállásának ötven éves jubileumát. Jól értesüli forrásból jelenthet­jük, hogy a magyar közgazdasági életnek ezt a nevezetes napját a király is emlékezetessé kí­vánja tenni, amennyiben a börze vezetőségének nehány oszlopos tagját kitüntetésben részesíti. Horváth Elemér, a tőzsdetanács elnöke fő­rendiházi tag lesz. Simon Jakab alelnök, aki már nemes és udvari tanácsos, a vaskorona ren­det kapja, a másik alelnököt, V é g h Károlyt pe­dig nemesitik. Dr. Engel Emil főtitkár meg­kapja a Ferenc József-rendet és a tőzsdetanács két régi tagját: Franki Józsefet és Wahl Bélát kinevezik udvari tanácsosoknak. Löwy Miksa tőzsdetanácsost pedig, aki úgyszólván alapítása óta tagja a börzének, „laki“ előnévvel nemesitik. Apró kitüntetéseket, ezüst érdemke­resztet nehány öreg szolga is kap. Rakovszky-Spitalsky metch Rózsahegyen. A Zivnostenska Banka egyik magyar- országi vállalkozása, az 1906. óta működő M a- gy ar Papíripar r.-t. vezetősége kebelében komoly jelentőségű nemzetiségi torzsalkodás ütött ki és valószínű, hogy a harmadfél millio­mos vállalat rendes közgyűlése keretében érde­kes személyváltozások lesznek. A vállalat igaz­gatóságában két párt van, a magyar és a tót. A magyar párt tagjai Rakovszky István, az iparvállalat elnöke, S c h u 1 c z Lipót fatermelő, — akinek fia csak nemrég vált meg épen nem­zetiségi torzsalkodás miatt cégjegyzői állásától, dr. Z b o r a y Miklós, képviselő és Schle­singer Nathan dr., a rózsahegyi közjegyző. A tót-párt élén Spital sky József, a Zivnos“ tenska Banka igazgatója áll és tagjai a két or­szágszerte hüreis Mja k o v i c k y fivér: Vladi­mir és Péter. Semlegesek: B a 1 ló Rezső, liptó- szentmiklósi gyógyszerész és M i k ó Péter, a liptómegyei munkapárt elnöke. A legutóbbi na­pokban igazgatósági ülést tartottak, amelyen a tótok a magyar vezetőség eltávolítását követel­ték, ezt az indítványt azonban leszavazták. Az ülés nagyon viharos volt. A tót-párt most a Zivnostenska rózsahegyi intézete, a Hitel­bank r.-t. utján igyekezik részvényeket vásá­1Biztosítás r ípitészet Közlekedés Bányászat róhatni, hogy a megfelelő majoritás birtokába kerüljön. Az egész felvidék érdeklődéssel kiséri az eseményeket. Aranybánya Tatán. Értesülésünk szerint a M agyar á 1 t a Iá n o s kő s z é n b á n y a r.-t. tatai bányatelepén gazdag a r a n y é r r e bukkantak. A vállalat az aranyérc kiaknázását tervezi. A gyufatröszt. A gazdasági fejlődés minden feltétele ellene szól annak, hogy az állam a kar­tellek és trösztök alakulását előmozdítsa. Azért is nagyon helyesen járt el a pénzügyminiszter, amidőn nem nynjtott segédkezet a tervezett gyufatröszt megalakításához. Most — mint je­lentik — a gyufagyárak a maguk erejével akar­nak trösztbe egyesülni. Ez ellen senkinek se le­het kifogása és a fogyasztók szempontjából csak az a kérdés, hogy ez az uj organizáció nem fog­ja-e maga után vonni a gyufa megdrágulását. — Úgy halljuk, hogy a gyufagyárak között még mindig csak az outsiderek, amelyek a tröszt megalakulását nem tartják előnyösnek magukra nézve. Azt mondják, hogy mit ér a tröszt, ha uj gyufagyárak alapítása nincsen kizárva. Már pe­dig ez a döntő pont és az állammal való tárgya­lások éppen azért szakadtak meg, mert a pénz­ügyminiszter a gyufaipar korlátozása fejében azt követelte, hogy a gyufagyárak tiz év múltán díjtalanul mennek az állam birtokába. — A magyar gyufagyárak most az osztrák gyárakkal keresnek megegyezést, ennek pedig előfeltétele a magyar gyárak szorosabb egyesülése. A ma­gyar gyufagyárak nem tagjai az úgynevezett európai kartelnek, melyhez csak organizált gyu­faipar tartozhatik. Mindezek a körülmények ar­ra szorítják a magyar gyufagyárakat, hogy trösztbe egyesüljenek. - Ez a tröszt azonban egyelőre csak annyit jelentene, hogy az ösz- szes gyárak közös eladási irodát tartanának fenn. Ez tehát nem igazít tröszt volna, mint Ausztriában a ,,S o 1 o", vagy a ,,H e 1 i o s“, me­lyek két bankcsoport vezetése alatt egységes koncernekké alakultak. A mostani alakulás te­hát még nem jelenti a magyar gyufaipar egész­séges organizálását. Az autotaxi-vállalatok egyesülése. A Fővá­rosi H i r 1 a p elsőnek jelentette, hogy az auto- taxi-iizem engedélyesei: a Marta magya r automobil r.-t. és a B e n z magyar a u- t o m o b i 1 és motorgyár r.-t. a költségek mérséklése céljából közös garage-ba mennek és Budapesti automobil-közlekedési r t. cég alatt kétmillió korona alaptőkével (10,000 darab 200 korona n. é. részvény) üzem-társasá­got alapítanak. Ez a részvénytársulat a napok­ban megalakult és az igazgatóság tagjai lettek: Károlyi Imre gróf (elnök), R e c h t n i t z Bé­la, a Magyar ruggyantagyár rt. vezérigazgató­ja (alelnök), Pikier Károly, a Magyar rug- gyaníaárugyár rt. igazgatója, Haltenberger Rezső, a Marta automobilgyár rt. vezérigazga­tója. Ország Róbert, a Magyar bank és ke­reskedelmi rt. igazgatója, Fisch 1 Ignác, a Wiener Bankverein igazgatója, Káldi Jenő, a Benz magyar automobil és motorgyár rO ügy­vezető igazgatója és PalLavicini György örgróf, orsz. képviselő. Felügyelőbizottság: J e- g e s s y Károly, Va r j a s s y Lajos, Steiner Zoltán és Simon János. A puhafakartel befejező tárgyalásainak napja december 27-ére volt már hetek óta kitűzve. —1 Azonban nem történt meg, hanem a tárgyalá­sokat január 3-áig elnapolták. Értesülésünk sze­rint a személyi kérdések tekintetében nincsen meg a kellő egyetértés az érdekelt bankok és faipari vállalatok között. Állítólag a detail kereskedők még mindig nincsenek az ér­dekeiket támadó kartel ügyével kibékülve s erős szervezkedés folyik a kartel ellen a szak­mában. A középkereskedők — az úgynevezett „zwischenhändlerek“ — is tömörülnek s állítólag

Next

/
Thumbnails
Contents