Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-28 / 5. szám
Budapest, 1914. január 28. ti 3 ható, egyáltalában nincs, ebbe tehát nem kapaszkodható bele Fock tanácsnok. Az viszont ugyancsak le van szögezve, hogy Neumannék fája jobb minőségű, mint a .győztes konkurren- seké és hogy Gregersenék a Neumannék fájával győztek. Mindezeken felül itt a döntő, uj szempont: Ugyanazért a fáért, amelyért a város eddig 24 K 50 fillért fize,te^tt^ most 30 K-át akarnak fizetni G rege rs e n é k n e k, holott köztudomású, hogy a fa ára az utóbbi időben húsz százalékkal olcsóbb lett. Ez a körülmény már egymagában véve is igazolja, hogy a legnagyobb könnyelműséggel történt a döntés s hogy annak megsemmisítése elsőrendű érdeke a fővárosnak. A differencia a régi és az uj ár között kerek 180,000 koronát tesz ki. Ez az összeg tisztára nemzeti ajándék, jogosulatlan előnye volna a szerencsés Gregersen—M ä h 1-szövetségnek. * A tanács ma foglalkozott a milliós szállítással. Lapzártakor ért véget a tanácsülés s az eredmény az, hogy hosszas vita után levették a napirendről az ügyet, amiben bizonyára jelentékeny része van a Fővárosi Hírláp erélyes állásfoglalásának. A tanácsban tehát több volt a lelkiismeretesség, mint az illetékes ügyosztályban. A tanács tagjai érezték, hogy a bizottsági döntés nem volt méltányos, nem volt igazságos s hogy a fővárost a döntés jelentékeny veszteséggel fenyegeti. Az előterjesztés most a közigazgatási bizottságba kerül, onnan pedig a pénzügyi bizottságba. A titkárságtól a tanácsnok-jelöltségig Hetekkel ezelőtt megírta a Fővárosi Hírlap, hogy a polgármester ki akarja szélesíteni Sztankovits Szilárd polgármesteri titkárnak az útját és ez okból áthelyezi öt a pénzügyi osztályba. A nagy esemény bekövetkezett, a lapok azonban téves minősítéssel közölték a hirt. Azt Írták, hogy Sztankovits Szi- lárdot főjegyzői minőségben helyezte át a polgármester és rádupláztak a tévedésre azzal, hogy szerintök a polgármester Sztankovits Szilárdot megbízta Bérezel Jenő dr. tanácsnok helyettesítésével, a pénzügyi osztály helyettes vezetésével. Mindebből pedig csakis az áthelyezés ténye igaz. Nem helyezte át a polgármester Sztankovits Szilárdot főjegyzői minőségben, nem is tehette, mert a polgármesteri titkár — sohasem lehet főjegyző. Tudvalévő, hogy Sztankovits hét esztendővel ezelőtt került a városházára, közvetlenül azután, hogy B á r c z y István dr. lett a polgármester. A pénzügyi segédtitkárból — ez volt Sztankovits azelőtt — egyszerű napidijas lett, fél esztendő múlva pedig polgármesteri titkár. A státuszban egészen külön hely illeti meg Sztankovits Szilárdot, aki polgármesteri titkár maradt az áthelyezés után is. Csak a fizetése olyan, mint a főjegyzőké, egyébként pedig sem a cime, sem a rangja nem főjegyzői. Nem is lehet sohasem, egyszerűen abból az okból, mert főjegyző csakis tanácsjegyzőből lehet, a tanácsjegyzőt a közgyűlés választja, Sztankovits Szilárdot pedig soha semmiféle állásra nem választotta meg a közgyűlés, többek között azért sem, mert erre sohasem nyílott alkalom. Hasonló tévedés forog fenn abban a hírben is, hogy Sztankovitsbó! helyettes tanácsnok, helyettes ügyosztályvezető lesz. A vonatkozó jogszabályok egészen világosan, félreérthetetlenül mondják ki, hogy ügyosztályvezető-helyettes csakis főjegyző lehet. Minthogy pedig a polgármesteri titkárból nem lehet sohasem főjegyző, bizonyos, hogy tanácsnok-helyettes sem lesz. Most tűnik ki, milyen helyrehozhatatlan hibát követett el a polgármester, amikor a polgár- mesteri titkári állást elsőizben betöltötte. Semmi kifogásunk nincsen, nem is lehet Sztankovits Szilárd szentélye ellen. Meg vagyunk róla győződve, hogy uj állásában akkor is meg fogja állani a helyét, ha a c me és a rangja változatlan is marad. He óvást kell emelnünk az ellen, hogy a polgármesteri titkár elöl ily módon elzárták az előrehaladás útját. Főjegyző nem lehet belőle, belekényszeritik abba, hogy tanácsnoki állásra pályázzon, pedig a tanácsnoki állásoknak nálánál sokkal jogosultabb, régibb, több érdemeket szerzett pályázói vannak a városházán. Bárczy István a város pénzéből negyedmillió koronát juttatott a sógorának. Az egész országban mérhetetlen felháborodással fogadták „Az Est“ szenzációs közlését a Margit-szigeti panamáról. Arról szólt a leleplezés, hogy Tolnay Lajos, a közmunkatanács elnöke, a fiának és a vejiének, Qarancsy Mihály alelnök pedig a sógorának juttatott nagyobb összeget a szigeti részvénytársaság pénzéből. A városházán nem részvénytársaságoknak. nem magánosoknak a pénzét kezelik, hanem közpénzeket, a főváros adófizető polgárainak keserves fillérjeit. Ezt a súlyosbító körülményt nem szabad figyelmen kívül hagyni az alább következő, épületes történetnél. A Kis-Rókus helvén nagyszabású, ötemeletes, modern bérpalotát akar a város építeni. Ez a terv akkor fogamzott meg a polgár- mester agyában, amikor Márkus Jenő dr. tanácsnoknak a P i c c a d i 11 y-ről elkeresztelt, szerencsétlen előterjesztése megbukott. A polgármester megbízta F r a n c s e k Imre műszaki tanácsost a bérpalota terveinek elkészítésével. Francsek a megbízást elvállalta, a terveket elkészitette, a tervek jelenleg Buziáth János tanácsnoknál, a világítási ügyosztály vezetőjénél vannak és pedig azért, mert a bérpalota földszinti helyiségeit a gázgyár városi üzletének száiv ták. Eddig szól a tényállás. A csattanója pedig a dolognak az. hogy a tervek elkészítésével megbízott épitész, Francsek Imre sógora Bárczy István dr. polgármesternek. Miit jelent ez? Nem kevesebbet, mint azt, hogy Francsek Imrének az előkelő sógorsiág kétszázötvenezer koronát fog jövedelmezni. A terv szerint az épület 3.200,000 koronába fog kerülni. A tervező pedig — Francsek Imre — 8 százalék tiszteletdijat kap az építési költség után. Kétszázötvenhatezer koronát tesz ki a 8 százalékos tiszteletdij, amihez bizonyára nem minden ellenérték nélkül jlut Francsek Imre. mert hiszen bizonyára igen szépen, jól megtervezte a főváros bérpalotáját s ,a honorárium — fővárosi építkezésről lévén szó — arányban áll a költséggel. önkénytelenül is felvetődik azonban az a kérdés, vájjon a főváros műszaki közegei, akik között iben sok jeles tervező van. nem-e tudták volna éppen olvan iól elvégezni ezt a munkát. És ha már minden áron magánmérnökre akarta bizni a polgármester a munkát, miért választotta ki erre a célra éppen a — sógorát, aki. mellesleg szólva, nem is hivatásos épitész, hanem a közmunkák tanácsánál alkalmazott műszaki tanácsos. Itt igazán nem nehéz megállapítani az ösz- szefüggést ,a tények között. A bérpalota építését arra az időpontra tervezik, amikor a város kölcsönhöz jut. A tervek azonban máris elkészültek s a Kis-Rókus helyén emelendő bérpalota már most is, amikor még meg sem kezdték az építését, hirdetni fogja mindenkinek, akit illet, hogy nincsen e világon szebb, nemesebb, lelkesitőbb érzés, mint a jó sógorság. a rokoni szeretet. Nyilvános árlejtés a gázgyári ócskavasra A. legutóbbi közgyűlés napirendjén szerepelt az uj gázgyár felépítése után felszabadult, fölöslegessé vált újpesti és óbudai régi gázgyárak telkeinek és berendezésének értékesítése. A leikekeket a rendes forgalmi áron fogják eladni. Sokkal nagyobb fejtörést okoz a berendezés értékesítése. Berendezés alatt tudvalévőkig egv régi gázgyárnál nem lehet sokkal többet érteni, mint egv csomó ócskavasat. Ebben az esetben azonban az ócskavas tekintélyes summát, százezreket reprezentál, ami könnyen érthető, mert hiszen két gázgyár kimustrált gépeiről van szó. Az ócskavas körül nagy harcok dúlnak. Egyik ismeri ócskavaskereskedő cég minden befolyásával arra törekszik, hogy kéz alatt, árlejtés mellőzésével jusson az üzlethez. A másik, becsületesebb megoldás az, hogv a város n y i 1 v á n o s .árlejtést ir ki az, ócskavasra, amely ilyenformán azé lesz. aki- többet ád érte. A közelmúltak tapasztalatai után a nyilvános árlejtésnek a mellőzése súlyos fegyelmi vétség volna. Bizton hisszük, hogv erre nem is kerülhet a sor. Egyébként pedig, miként tudvalévő, a közgyűlés érdemben nem foglalkozott a vonatkozó előterjesztéssel, hanem visszaadta azt a tanácsnak. Legközelebb a gázgyári bizottság foglalkozik vele s e bizottság tagjainak arra kell törekedniük, hogy a nyilvános árlejtés követelésének már az előterjesztésben, illetve a bizottság határozatában is nyoma legyen. w*
