Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-28 / 5. szám
Harmadik évfolyam Budapest, 1914. január hó 28-án. 5. szám. &iiinNiniiiaHiainaiiiniiiaiiiaMfDiiimiiaiiiPiiiPiíiníiip»iiiiiInaiiraiüaiiiniiiaiiiniHaiiiatiiafiiaiiBBiiiaiii^ Várospolitikai és közgazdasági hetilap Megjelenik: minden y felelőm mm.evHemi.t3 Dacsó Emii, xdrjjj’erftcjKff <D*. Szilágyi Hugó kiadóhivatalt Ví. kér*., Szív-utca ••• 18. szám Telefon ................. • 137-13 EL ŐFIZETÉSI AJMKi Egész évr*e..................16 K Fá t évr*e............................ 8 K Eg yes számok kaph a- tók a kiadóhivatalban. H hangulat tökéletesen megfordult a közgyűlésen. Azelőtt, ha a polgármester szólásra emelkedett, halotti csönd támadt a teremben, minden városatya tölcsért formált a fiiléből, minden polg&mesteri szó után felzugott az éljenzés, a taps. Akármit mondott Bárczy István, helyeseltek a bizottsági tagok. Akármit tett, jóváhagyták, akármit parancsolt, teljesítették. A múlt közgyűlésen pedig az történt, hogy amikor Feleki Béla tárgyilagos beszédet mondott a rendszernek egyik kinövése ellen, a polgármester elvesztette az önuralmát. Felekinek tapsoltak a városatyák, Bárczy Istvánt pedig, amikor kétségbeesett rabulisztikával igyekezett védeni magát, egyszerűen kikacagták. Harsogó derültség fogadta azt a polgármesteri magyarázatot, amely szerint a szakbizottságok megkerülése csekélység. A polgármester indulatos hangon beszélt, szemmelláthatólag nagyon haragudott: ez is csak azt bizonyítja, hogy nagyon is nem volt igaza. A hangulatváltozás pedig arra vall, hogy a városatyák öntudatra ébredtek. Miről folyt a vita? Feleki Béla tiltakozott az ellen a rendszer ellen, hogy a közgyűlés elé előkészületlenül kerülnek a legfontosabb tárgyak. A polgármester tulteszi magát minden jogszabályon, minden jogszokáson. A bizottságokat nem foglalkoztatja, még akkor sem, amikor bizonyos tárgyakkal való foglalkoztatásukat egyenesen megköveteli a törvény. A polgármester a maga kényuri kedve szerint Ítéli meg, vájjon a közgyűlési tárgyakat érdemes-e, kell-e előzetesen a bizottsági tárgyalásoknak a retortáján keresztiilbocsáj- tani, így történik meg aztán az, hogy fontos kérdésekben döntenie kell a közgyűlésnek, állást kell foglalnia, holott a városatyáknak halvány sejtelmük sincsen arról, hogy voltaképpen miről is van szó. Konkrét eseteket hozott fel ennek bizonyítására Feleki Béla. A közgyűlés napirendjén szerepelt az Erzsébet-sugárut újabb terve, a régi gázgyárak értékesítése, jubileumi alapítványok stb. Mindezekről az illetékes szakbizottságokban kellett volna megnyilatkozni a a bizottsági tagok véleményének, akaratának, a polgármester azonban nem tulajdonit nagy fontc sságot ilyen csekélységeknek, nem tö- rőd;k azzal, mit ir elő a törvény, nem érdekli az, mi a városatyáknak a véleménye. Szánalmas, nevetséges volt a polgármester védekezése. Ez is mutatja, hogy Feleki Béla kötelességet teljesített akkor, amikor módot és alka'mat adott a közgyűlésnek arra, hogy a megváltozott közhangulat kifejezésre jusson. Az Andrássytelkeket szabályozni fogják, a szabályozási tervek elkészültek, a városépítési ügyosztály előterjesztését letárgyalté és elfogadta a házépítési bizottság. Amiben az a legnevezetesebb, hogy a főváros most már hivatalosan is beállt a telekspekulánsok szabad szervezetébe. Kezdetben a nagy telekpolitikái tranzakcióknál azt hangoztatták, azzal mentegették, védték a horribilis pénzeket fogyasztó telekvételeket, hogy a telkekre a Károsnak szabályozási, építkezési, egységes telekpolitikái szempontból van szüksége. Az idők (tudtán pedig agy;alakult a helyzet, hogy -az immobilizált tőkék felszabadításának a gondolata szomorú szükségé vált. Erre most szépen a visszájára fordítják a gyönyörű elvet és azt hirdetik, hogy a városnak nincsen más gondja és nincsen sürgősebb kötelessége, mint az, hogy jó és olcsó ingatlanokkal lás ,a el a módos polgárokat. Illőbb azt mondták: kitűnő üzletet csináltunk, olcsón vettünk. Most igy szól a nóta: kitűnő üzletet fogunk csinálni, drágán fogunk eladni. Ez az álláspont érthető egy notórius telekspekutánsnál, a várost azonban erkölcsi közületitek szokás csúfolni, amelynek nem lehet ambíciója az, hogy sefteljen, üzérkedjék a város telkeivel. A tátrai fenyvesek között jól esik ilyenkor a ródlizás. A Tátrában messzire fehérük minden, a levegő tisz'ia, az emberek, akik ott vannak, csak az egészségükkel törődnek, mással nem. A polgármester a legutóbbi idők fáradalmait a Tátrában piheni ki, amiért senkinek sem illik őt irigyelni. De távozása előtt — az ismert tanácsi határozat szerint — rendbehozhatta volna _ a város egyik-másik elintézetlen ügyét. Kolportáz sjogot kértünk — jogunk volt hozzá. A polgármester ráült a kérvényünkre — népi volt joga hozzá. A polgármester ur tehát még az uj sajtótörvénynél is szigorúbb. Az uj sajtótörvény megszabja a polgármesternek azt a jogát, hogy a kolportázst, ha erre alapos okot talál, megtagadja. Bárczy Istvánnak ez nem elég. ö ezzel a jogával* már most él, de úgy, hogy a döntésnek az idejét is maga szabja meg. És ha néki úgy tetszik, ez lesz az utolsó akta, amelyet a városházán el fog intézni. Csodálkozással és felháborodással fogadta az olvasó közönség az erről szóló híradást. Csodálta mindenki, hogy a polgármester igy értelmezi a szabad véleménynyilvánítás jogát, felháborodott mindenki a kultúra apostolának magatartása miatt. Mi pedig ismételjük: a polgármester habozására büszkék vagyunk. TOLNAY UTÓDJA BÁRCZY A Közmunkatanács megszüntetése Pénteken délután ülést tartott a középitési bizottság. Fontos tárgyak szerepeltek a napirenden, a bizottsági tagok mégsem mutattak túlságos érdeklődést irántuk. Más témá-. ró! beszéltek, arról, hogv Tolnay Lajos utódja a közmunkatanács elnökségében Bárczy István dr. polgármester lesz. Feltétlenül hiteles forrásból érkezett a hir a városházára. A bizottsági tagok nagyon plauzibilisnek találták, mert tudvalévő, hogy a polgármester már korábban is kombinációba került, amikor a közmunkatanács elnöki állásának a betöltéséről volt szó. A helyzet ma olyan, hogy Bárczy Istvánnak két kézzel kellene kapnia az állás után. mert ha a dolgok igy folynak tovább a városházán, akkor hova-tovább teljesen megtépázott tekintéllyel, minden külső fény és tisztelet- adás nélkül lesz kénytelen a polgármester távozni a helyéröl. Anyagi szempontból tekintve a dolgot, szintén valószínűnek látszik a kombináció. A polgármesternek ma 28,000 korona a fizetése, 6000 korona a lakbére és 12,000 korona a íeprezentációs költsége. Összesen tehát 46,000 koronái kap a várostól. Ha most távozna állásából, 24,000 korona volna a nyugdija, amihez hozzájárul a közmunkatanács elnökének 16,000 koronás fizetése (amit a minisztertanács magasabb összegben is megszavazhat), azonkívül egészen bizonyos, hogv Bárczy uj állásában lázas közgazdasági tevékenységet fejtene ki. egész csomó vállalat igazgatóságának lenne a tagja, úgy hogy anyagilag is jól járna. Egyes lapokban ott szerénykedik a hir. hogy Tolnay Lajos utódja Márkus József ny. főpolgármester, Márkus Jenő dr. tanácsnok édes atyja lesz. Ez a kombináció minden alapot nélkülöz, már csak azért sem igaz, mert tudvalevő, hogy Márkus József nem barátja a jelenlegi kormánynak, amelytől a kinevezés függ. Der Wunsch ist der Vater des Gedankens — ami a jelen esetben annyit jelent, hogv nem az apa szülte a gondolatot, nem az apáé a vágy. hanem a fiúi szeretet kopogtatta le a szenzációt. * Tolnay Lajos távozását egyelőre cáfolja — Tolnay Lajos. A dologgal azonban befejezett tényként kell számolni s a Bárczy- féle kombináció utat nyit a találgatásoknak abban az irányban, ki következik Bárczy István után a városházán? Mihelyt ez a kérdés aktuálissá válik, három név körül csoportosul majd a közhangulat: Bódy Tivadarról, M e II y Béláról és H a r re r ^ Ferencről esik majd szó a nevezetes városi kormányváltozással kapcsolatban. * Nem sajnáljuk a közmunkatanács elnöki állását a polgármestertől. Bizonyos, hogy Bárczy István dr. fényesen megállná a helyét s a működése legalább is annyi eredménnyel járna, mint Tolnay Lajosé. A mi meggyőződésünk szerint azonban a
