Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-23 / 52. szám
(oééMffly&K* I Botfai HŰVÖS JÓZSEF | Hatvanhat esztendős korában, érdemiekben és sikerekibeni .gazdag pályfutás nitán. megváltotta a halál szenvedésedtől Hűvös Józsefet, a Városi Villamos ellnöikigazgatój.át, a Józsefváros vezérét. A főváros törvényhatósági bizottsága egyik legértékesebb, legnagyobb tekintélyű tagját veszítette el benne, a Várost Villamos legfőbb vezér igazgatóját, éltető lelkét, íelvirágoz- tatóját, a Józsefváros polgársága legjobb barátját. Nagy hatalmai, óriást befolyási! vezér volt s természetes, hogy exponált állásában számtalan támadás és gáncsvetés érte. De puritán jelleme, nemes lelke, nagy szíve még ellenfelei előtt í's tiszteletet és rokomszenvet szerzett nevének. A fájd'alímas gyász első óráiban még beláthatatlan az .a veszteség, amely Budapestet érte Hűvös József elhuny táviak A jó. mit alkotott, túlél öt és örök emléket biztosit számára a város tör érne tébemHercog Péter halála. Hűvös Józseffel csaknem egy időben hunyt el a főváros törvényhatósági 'bizottságának: egy szintén nagytekintélyű, nagy kaliberű vezéralakja, esetet Hercog Péter báró. Munkás életének hosszú idejét szentelte a fővárosnak és bár régóta taposta már a. pátriárkák korát, a legutolsó napokig élénk részt vett a községi életben. Legszorgalmasabb tagja volt a pénzügyi bizottságnak s a rengeteg elfoglaltsággal bíró, beteg, öreg ember, aki ezenfelül egyike volt a főváros leggazdagabb polgárainak, a legapróbb ügyek iránt is a legnagyobb érdeklődéssel viseltetett. A pénzügyi bizottságnak minden ülésén elsőnek jelent meg és utolsónak távozott. Minden tárgyhoz a legnagyobb ailápos- Sággal szólott hozzá és minden felszólalásának az volt a vezé'rmotivuma. hogy a főváros háztartását csakis a legnagyobbíokn takarékossággal lehet a válságtól megmenteni. Elhunyt bizottsági tag. Sándor Ármin tőzsdetanácsos, a főváros törvényhatósági bizottságának régi, oszlopos tagija, e hó 16-ikán meghalt. Az elhunytban Sándor Pál országgyűlési képviselő, a Köz- mti Vasút vezérigazgatója, sógorát gyászolja. Uj városatyák. Botfái Hűvös József helyébe Recher Rezső, a Városi Villamos cégvezetője, Herczeg Péter Péter báró helyébe Lenz Ferenc és Sándor Ármin helyébe Ko vács Sebesyén Aladár műegyetemül tanár, póttagok kerülnek a főváros tő r v é ny h a tó s ági bi zo 11 s ág-ába Hős városi tisztviselők. Mintegy hatszáz fővárosi tisztviselő harcol a csatamezőkön. Az eddigi híradások szerint ketten .szereztek közülök höses magatartásukért kitüntetést- Vé-s sei Ede fogalmazó az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért legfelsőbb királyi elismerést és az ezzel járó sign um laudis-t kapott, Vida József kezelőtiszt pedigi aki Przemysl első ostrománál tüntette ki magát, ezüst vitézségi érmet kapott. ___ A főváros az álhadseregszállitiók ellen. A Központi Segítő Bizottság közgazdasági alosztályának legközelebbi ülésén tárgyalásra kerül annak a felterjesztésnek a szövege, amelyet a város a kormányhoz intéz a hadseregszálli- tasok körüli visszaélések tárgyában. A felterjesztés utal az alhadseregszálilitók tizeiméinek káros voltára s kiéri, hogy a hadügyi kormány zárja ki a köz vetítőiket a hadsereg megrendeléseinél- , 4 ________________________ Mu nkában az ügyészség. Az nj polgári perrendtartás és a bélyegtör- vény életbeléptetése tetemes megterheléssel' fog járna a tiszti ügyészség tagjaira nézve- Szabó Imre tiszti főügyész most az uj törvényiek anyagát lelkiismeretes tanulmányozás céljából felosztotta az ügyészség tagjai között, karácsonyra magáihoz rendelte az ügyészeiket s több napig tartó előadásokon fogja ismertetni a főbb újításokat. Az életbeléptetés tehát nem fogja készületlenül találni a város tiszti ügyészségét. A központi konyha. A középiitési bizottság legutóbbi ülését a tervezett központi konyha céljaira a Népliget közelében állapi tot talk meg nagyobb telket. Az építést csak tavasszal kezdíik meg. W i! d n e r Ödön dr. tanácsnok legutóbb kiét Ízben járt Bécsben s tanulmányozta a császárváros hasonló intézményeimek berendezésiét. A koksz biztosítása, A gázművek igazgatósága gondoskodott a főváros közönsége részére a szükséges koksznak az eddigi áron való biztosításáról. Nehogy a tél folyamán a szállítási nehézségek miatt a közönség hosszabb ideig koksz nélkül maradjon, a gázmüvek igazgatósága arra kéri a közönségei, hogy már most rendelje meg egész téliszükségletét. Annak a mennyiségnek a vételárát, amelyet a vevő a megrendelt kokszból esetről-esetre szállíttatni kíván, legalább 10 — 14 nappal előbb be kll fizetni. A legkisebb mennyiség, amit a gázművek házhoz szálitanak, 250 kilogramm (öt zsák). Rendelések személyesen, vagy írásban eszközölhetők. Fizetést, rendelést, stb. a VIÍL, Tisza Kálmán-tér 20. sz. I. emelet alatt levő koksz osztálynál kell teljesíteni. piEllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllliiBnin Zita-város. Látogatás a világ legnagyobb hadikórházában. A decemberi nap sugarai máskor fényesen, szikráztatva, pompázó nappali tűzijátékban surrantak végig a fehér havon és az adventi napokban ártatlan gyermektekintetekben kerestünk üdülést. A karácsonyfára az öröm ezüst- csengetyiiit aggattuk és a művésznők diszkrét, derűs ajtaján kopogtattunk karácsonyi in- terwiew-ért. Ma mindez a múlté, meg a jövendőé. Ma a gyermek is öntudatlan, de aggódó szemmel tekint a térképre, a felnőtt előtt pedig nincs szént más a megváltást váró napokban, csak a katona, kii kemény lépteivel idegen ország sarát dagasztja. Ma a Kárpátok fenyőfáit nem a tótocskák ünnepcsináló fejszéje, hanem a golyók zápora tépi, dönti. A szuronyok tülevelein piros vértüzecskék ülnek és a betlehemi éneket gyilkos ágyutorkok bömbölik a nyirkos éjszakába. Eljön a szent este és az itthonmaradottak győzelemért reszkető szivén fekete álmok rohannak végig. Talán szépek, jók, talán remegve hívők, talán szeretetben fölolvadók lesznek a szivek, amelyek a béke nyugalmában elpetyhüdtek. Talán lehet ma néhány meleg mondattal a legridegebb emberi önzést is elvezetni egy kis karácsonyi városkába, ahol hónapokon át, mindig, hétköznap is karácsony van. az emberszeretet virágai nyílnak a fagyiban, a szánalom szeld: sugár a i hintik az isteni fényt és a testvériség melegsége heviti a vértvesztett, sápadt ember-testeket . . . Úgy van, legyen abból a hetvenkét fehér fa- házikóból Budapest legendás, karácsonyi városa. Zita város. A hepe-hupás, gödrös pesti háztelkeket a görnyedtél! járók számára simára egyengette az emberszeretet. A gondosság üdetekintetii házakat varázsolt rá és a megváltás szent nevében ágyak százai fonják puha karjukat az átlőtt mellkasok, roncsolt lábak, lehanyatlott karok köré. Zita város . . . Leszállt közénk egy angyali tekintetű, szelídségével hóditó hercegasszony. Aranyos derűvel telt meg a lelkünk és az emberi jóság, az emberi szánalom legbecsesebb a.lBu,dapest,1914. december 23. kottását .akaratlan, öntudatlan kényszerrel1 az ő nevével jelöltük meg. Hajnali misék áhitatos imádsága oszlatta el talán a kis városka egéről a felhőket. A falusi hangulatú barakkok között kibontja a nap édes sugár-csokrát és mintha a hősök diadalmas virágai hullanának a fehér-kék-csikos kórházi ruhák kevésbeszédü, tipegő-léptü vendégei körül. A cseh erdők ágas-bogas bajsza szülöttei, Tirol vidám fiai, az erdélyi bércek mélyszemü legényei, öreg népfelkelők, fiatal, friss magyar véreink süttetik beteg tagjaikat az éltető meleggel. Bottal kopognak a tágas utcácskákon és a szemükben újra éled a pár hétre megtört fény. Az arcúik frissen borotvált, a bajuszuk gondozott, tündöklő tisztaság egész külsejükön. Hova lett a harcok vérrel kevert sara? hova az aggastyánok maszkja, amelyben ide-érkez- tek? A langyos fürdő, a puha ágy, a meleg leves és a forró emberi szeretet hámozta le róluk napok vagy hetek alatt. Tágas, barátságos kapu fogad bennünket. Mintha egy udvarhelymegyeí székely nemes vendéglátó portájára lépnénk. Kiskapu, nagykapu, megint kiskapu. Olyan, mintha az első vágyó szemsugárra magától tárulna föl valamennyi. Nagy zöld vázán, piros galambdúc tető virul, a rácsok fehérek benne. Nemzetíszinü galambdúc: a harcok vércséi elől ide menekülnek szaggatott szárnyakkal a mi hőseink. Kint a kapu előtt már kora reggel türelmetlenül várják a délutánt az aggódó asszonyok, be- tegiátogató rokonok. A kosarak telve minden jóval — sajnos — hiába fáradtak idáig: kívül fognak maradni, mert a betegeknek orvosi rendelés szerint szabad csak étkezniük. Sokat, kevesebbet, könnyüt, vagy hétköznapibbat, mindent a beteg állapota válogat meg. A napfürdőző lábbadozók tarka csoportján át, a gondnoki irodába jutunk. Kívül bársonykabátos, kalapos hölgyek várakoznak. Ápolónői állást keresnek: talán majd holnap, ma nincs hely. Béni két-három hatalmas magtárszerü szobában Íróasztalok, polcok, lajstromok, iratok, irodai könyvek. Fiatal hivatalnokok fölvilágositásokat adnak, orvosok, papok jönnek-mennek. Beljebb egyszerű irodájában Simonsics József gondnok fogad. Régi kórházi ember, szavaiból a tapasztalt- ság, tudás meglepő mértékét vesszük észre az első pillanatra. Lekötelező szívességgel magyaráz, kalauzol fáradhatatlanul. — Rövid hetek alatt kellett a polgármester éa a belügyminiszter nemes szivéből fakadt ideát megvalósítanunk. Nem építettünk várakat, bizony ezek csak faházak, de a célnak megfelelnek. A háborút jóval túlélik a barakkok, sőt a polgármes tér tervei szerint még a háború után is hivatásuk lesz. A Zita-kórház fog a főváros betegeinek menedéket nyújtani addig, amig az uj Rókus fölépül. Csakugyan minden fából van, de úgy megkonstruálva, mintha az örökkévalóság számára készült volna. Hetvenkét pavilion, közülük ötvenhat a betegek számára, megszámozva sorakoznak egymás mellé. Hátrább a gazdasági épületek, elől az egymással szemben álló két székely kapu között a kórtermek. Középen két nagy térség, már csinálják is a kertet, hogy a nyáron, ha még lesznek. virágok között sétáljanak a lábbadozó sebesültek. Az utakon villany- és gázlámpák, széles kövezet, minden, minden ami a megtépett hősöknek kényelmet, nyugalmat adhat. Dél van, mire az ötvenhatezer négyzetméter nagyságú területet végigjárjuk. Ha belépünk a barakkba, a betegeket éppen ebédnél találjuk. * Végig az óriási terem hosszában-széltében egymás mellett tisztán vetett, kényelmes, hófehéi- ágyak. Könnyen átbeszélhetnek a betegek egymáshoz, ha ugyan értik egymás nyelvét. Az ágysorok között folyosók, amelyekben fürgén, szolgálatkészen forgolódnak a megnyerő arcú, kedves ápolónők. Most éppen ebéddel szolgálnak. Imitt- amott már kocognak, zörögnek a kanalak. A különböző kosztokra utalt betegek csoportonkint kapják a megfelelő ebédet. Egy öreg magyar nép- fölkelö fölkuporodik az ágyban, kanalazza az aranysárga levest, kimelegszik bele, ledobja a takarót, a leves gyönyörei a megelégedettség verejtékeit ültetik a homlokára.