Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-16 / 51. szám
Budapest- 1914. december 16. 3 Jpar Ténzügy Váflaíkozás Kereskeőefem Exotikus hadseregszállitók. 14a nem is egész Magyarország, de Budapest mindenesetre, sok szép, nagy és diadalmas tulajdonsága mellett is, televény-talaja a groteszk- ségeknek. Itt virágzik ki mind az a szépség, a mely amerikai földbe átültetve talán gyümölcsöt hozna, itt azonban csak bolonditó csalima- taggá érik. Ezeknek az átralm-as exotikumok- nak egyik igen veszedelmes fajtája nőtt ki most a háború idején a budapesti talajból: az álhad- sereg-szállitók. Az első robbantást közöttük a ,.Fővárosi Hir- lap‘‘ végezte. Eredményesen, mert a detonációt meghallották az illetékes fórumok is, amelyek sürgős intézkedéssel szegték útját a levegö- nagybirtokosoknak, akik miindémt szállítottak, de nem tudták honnan, mindenünnen szállítottak, de nem tudták m.it és mindezt egyetlen fagaras nélkül. Ma már csak az szállíthat, akinek van mit. Ám könnyű a tételt fölállítani, de nehéz a piócákat kiirtani. Vagy — ahogy Rakovsziky mondta — még mindig .szállíthatnak, akiktől bárány- bőrt kívánnak, macskabőrt. Mi úgy érezzük és érzésünkben maga az ország miniszterelnöke erősített meg. hogy aki a szállítók körül való visszaéléseket leleplezi, az a leghazafiasabb munkát végzi. Konkrét esetek vannak a kezünkben. Kíméletesen bánunk azonban velük, mert hiszen ma — redkiviili körülmények között — nem a leleplezés a hivatásunk, mi mindössze a reflektort kezelhetjük, amelynek fényénél a kormánynak a hivatása lecsapni a visszaélőkre, a haza- fiatlan kufárokra. Örömmel állapítják meg, hogy a hadseregszál- litási légietek ma már meglehetősen kimentek a divatból. Annál inkább szaporodnak azonban a macskabőrszeríi esetek és szaporodik azoknak a hadserege is. akik szívesen rátukmálnák a kincstárra mindenüket, akár van azoknak gyakorlati haszna a háborúban, akár nincs. Csak néhány példa. Inkább típusok és példák a típusokra, mint egyes esetek. Figyelemreméltó tipus példának okáért akitaláló hadsereg szállító. Ennek a derék urnák még a had\ :zetőség helyett is fáj a feje. Teszem azt akadt egy, aki kitalálta, hogy a hadseregnek szamarakra is volna szüksége. Hogy honnan födözte ezt föl? Egyszerű az oka: ötezer darabot tudott volna ebből a közkeletű cikkből szállítani. Megírta az ajánlatot, amelynek megckolása az volt, hogy Szerbiában jobban lehet használni a szamarat, mint a lovat. Enyhítő körülmény: a kitaláló hadseregszállitő egy tönkrement budapesti lókereskedő volt. A következő már súlyosabb eset. Szereplője egy volt koalíciós képviselő és típusa a h a d- seregszállitói kijárónak. Sikerült is a minisztérium jóhiszeműségével megbízást kapnia ötvenezer pár halina-csizma szállítására. Szükséges cikk, jó cikk. de a volt honatya szintén légtéttel dolgozott. De szerencsés kézzel. Kéznél volt ugyanis egy stájer gyárosa, akire húszezer koronáért azonnal átruházta a szerződést. Hogy a szállítók nem vonatkoztatják magukra a csizmadiákra fönálló törvényeket, egészen bizonyos. Ök nem maradnak a kaptafánál. Az egyik budapesti kartongyáros cég méltóságos főnökei például szalonnát szállítanak. A ouda- pesti diplomácia egyik lipótvárosi tagja, aki békés időkben csöndes börzianer, most egyszerre íölcsapott szabónak: csukaszürke köppenyt és bakanadrágot szállít. Vájjon nem lenne-e mindez olcsóbb, ha valamennyit ott szerezné be a hadsereg, ahol őstermelőkkel és gyakorlott mesterekkel állana szemben? A legveszedelmesebb kilincselője azonban a minisztériumnak egy cég, amelyről tavaly kitudódott, hogy a Máv-ot sok százezer koronával megkárosította. Ez js szállítani szeretne. Hogy mit? Neki mindegy. Ök mindent szállítanak, amire szükség van. Miután a bűnvádi eljárd még mindig folyamatban van ellenük, nem kell hozzá kivételes fantázia, hogy elképzeljük: a hadsereget sem szolgálnák ki becsületesebben, mint a Máv-ot. Az esetek egy része — mint bebizonyítottuk -■ még függőben levő, vagy csak megkísértett üzletekről beszél. Képtelenség, hogy mnden fondorlatot és ravaszságot ki lehessen ismerni idejekorán. De mi konkrét eseteket mutattunk be, Szemle. A fővárosi építkezések és a jelzálogkölcsön üzlet. — A záloglevelek és a tőkebefektető közönség. — A vas- és fémipar. — Hadügyi megrendelés a Máv. gépgyárnál. — A fémkartell. A háború kitörésének pillanatában a fővárosi záloglevélkibeesátó intézetek a jelzálogkölcsönök fclyósitását hirtelen, minden átmenet nélkül beszüntették. A. megszorító intézkedésnek természetes következménye a fővárosi építőipar stagnálása lett és nemcsak hogy uj építkezést nem kezdtek, hanem a már folyamatban levő munkálatokat is sok helyütt elhalasztották. A zálogleveleket kibocsátó intézetek rigorózus eljárása rengeteg egzisztencia tönkremenését eredményezte és a helyzet ma js az, hogy az intézetek újabb jelzálogkölcsön hitelek megszavazásától tartózkodnak. Bár a háború a befektetési értékekben szintén nagymérvű pusztítást vitt végbe és jól tudjuk azt, hogy a pesti záloglevélkibocsátó intézetek külföldről visszaözön- íött nagymennyiségű saját címletet voltak kénytelenek felvenni, mégis ma talán ez az egyetlen üzletág, amely úgy az üzletkötésre, mint pedig a befektetésre biztos bázist nyújt. Az a tény, hogy az intézetek jelzálogkölcsönöket most nem szavaznak meg, már egymagában is tarthatatlan üzletpolitikára vall, mert ezzel a tartózkodással nyilván azt érik el, hogy a spekuláció- mentes tőkebefektető közönség a pénzét most nem a fix kamatozási értékek felé tereli. A (hadikölcsön ugyan nagy mobiltőkét abszorbeált, iami viszont idővel megint visszatér az elhelyező közönség pénztáraiba, azonban korántsem oly nagy összeget, amely a jelzálogiizleiagnak az elhanyagolását követelné. Minden jelenség amellett szól, hogy a jelzálogkölcsön üzletet nem szabad pusztulásnak kitenni. A törleszté- ses jelzálogkölcsön tőkebefektetés, még a háborús időkben is aránylag a legnagyobb biztosítékot nyújtja. A jelzálogkölcsön realitásáért kezeskedik egyfelől maga az ingatlan, mely nagyobb értékváltozásnak, különösen Budapesten, alig van kitéve, másfelől pedig szavatol a kibocsátó intézet. Aki tehát ma a pénzét a legbiztosabb helyen akarja kamatoztatni, az vagy ingatlanokat vásárok vagy pedig a pénzét kötvényekben helyezi el. Ez utóbbi befektetés még a legreálisabb, mert láttuk a budapesti, bécsi és berlini tőzsdéken, hogy a záloglevelek értéke a háború legszélsőbb izgalmai közepette is alig csökkent, ami még az állampapírokról] sem mondható el. A józan szükség tehát azt parancsolja, hogy a jelzálogüzletet ne hanyagoljuk el és az intézetek is helyesen tennék, ha ezt az üzletágat a háború dacára is fokozottabb mértékben kultiválnák. Viszont a tőkés közönség a saját érdekében cselekszik, ha a rendelkezésére álló tőkefeleslegeit kötvényekbe fekteti. Igaz, hogy ez csak 4 és fél százalékot hoz, de ki biztosítja most őt afelől, hogy a birtokában levő elsőrangú bank, vagy ipari részvény egyáltalán meghozza-e ezt a kamatozást? $ 1Biztosítás r ípitészet Közieket'és 1Bányászat A Fővárosi Hírlapban már irtunk azokról az iparágakról, amelyek a fellendülésüket egyenesen a háborúnak köszönhetik. Ezek közé tartozik a vas- és fám ipar is. Eltekintve attól hogy a gyárak rengeteg mennységü kályha, káByhacső, csavar, sodronyszeg stb. szállítására kaptak megrendelést, a tulajdonképpeni nehéz ipar főreprezentánsai: a vas és gépgyárak alig győzik a munkát, nem is szólva azokról a gyárakról (W e i s s Manfréd, G a n z-D anu'biu s) amelyek kizárólag hadseregszállitásokra rendezkedtek be. Ezekhez csatlakozik most a Máv. gépgyára is, amely a héten óriási megrendelést kapott. A hadügyi kormány ugyanis kilencven mozdonyt rendelt sürgős elkészítésre és ezeket a gépeket a meghódított szerb területeken fogják üzembe helyezni. Szerbia különben is sok munkát ad az ország vas- és gépiparainak, mert onnét nagymennyiségű sin, hid- vasszerkezet szállításra kaptunk megbízást, sőt a Máv. az elmúlt héten a Freund Henrik és fia céget a b a t a j n i c a-o brenov áci vonal kiépítésével is megbízta. A háború tehát a magyar vas- és fémiparra határozottan kedvező konjunktúrát hozott és a külföldről eddig behozott nyersanyag hiányát ez az iparág egyáltalán nem is érzi. fis mert a vas- és fémiparunk tudvalévőén teljesen a nemzetközi piacoktól függött, a mostani háború során bizonyos önállóságra tett szert. Ezt bizonyítja az js, hogy a monarkia vas- és fémipari vállalatai annak hírére, hogy az entente hatalmak országaik nyersanyagkivitelét beszüntették, önálló kartelltestületet alakítottak. A kartell élén, a bécsi K r ed i t a rí s t a 11 vezetése alatt a Metallcentrale A. G., Weiss M a n- í r é d r.-t. és a Felten és Guilleaume r.-t. állanak. A kartellszervezet a hadicélokra szükséges fémanyagok beszerzését központilag intézi és a vezetőségbe kizárólag osztrák és magyar tagokat delegáltak. Nagybankjaink és hadikölcsön. A magyar közgazdasági élet erőpróbáját kétség .kívül a legteljesebb mértékben a nemzeti hadikölcsön mutatta meg. Nem is beszélve a nemzeti lelkesedés nemes szépségeiről, a legtökéletesebb büszkeséggel . állapíthatjuk meg, hegy nagybankjaink teljesítőképessége és pénzkészletüknek meglepő nagysága meggyőznek bennünket gazdasági életünk nem remélt íejlő- döttségéről és nagybankjaink dúsan betöltött hi- vatottságáról. A vezetőhely mindenesetre a Pesti magyar kereskedelmi b a n- k o t illeti meg, amely nemcsak ,hogy 226 millió jegyzést mutatoti föl a hadkölcsönre, de abból máris több mint 160 milliót készpénzben szállított be az állampénztárba. Az imponáló gazdasági teljesítmény mellett a Magyar.Á Ital á- nos Hitelbank, a másik legnagyobb intézetünk, szintén olyan sikereket ért el, amelyeknek kiszámíthatatlan kihatással kell lenniük az elkövetkezendő békés fejlődés idejére. Az az ország, amelynek két ilyen gigászi mértékeket öltö pénzitézete mellett ezekhez .méltó módon fejlődő gazdasági élete van, csak hóditó reményei lehetnek a békés munka nagyszerű operációs területén. Kiadja- a „FŐVÁROSI HÍRLAP“ lapkiadó-vállalat. A kiadásért felelős: Dacsó Emil. Merkantil nyomda, Havas és Lehner. Német-utca 27.
