Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-09 / 50. szám
Budapest, 1914. december 9. 3 űpar Pénzügy Váttafkozás Xereskeöefem r "Biztosítós ípitészet "Közfekeőés Bányászat A részvény társulatok mérlege Noha a Hadsegélyző Bizottság pénzügyi albizottsága az idei mérlegkészítés és publikálás kérdésének egész komplexumával rövidesen foglalkozik és ebben a kérdésben a legnagyobb valószínűség szerint bizonyos irányelveket fog megszabni, a közeli hetek legérdekesebb köz- gazdasági problémája mégis a részvénytársulatok bilanszirozása lesz. Ezzel kapcsolatosan a nyilatkozatok hatalmas áradata indult meg, de amennyire a nyilvánosságra került véleményekből kivehető, a nagyfontosságu kérdésben a vitatkozók mindeddig még csak elvi megállapodásra sem jutottak. Vannak vélemények, amelyek a vállalatokat a mérlegpublikálás kötelezettsége alól legális utón akarják mentesíteni. Sokan azt hangoztatják, hogy egyes, főleg a külföldi viszonylatokban dolgozó vállalatok aktívumának a felbecsülése lehetetlen; az értékpapír kategóriák legnagyobb részének értéke nem állapíthatók meg, mert szünetel a tőzsdei forgalom és nincs kurzus. Továbbá azt sem lehet tüzetesen megállapítani, hogy az ellenséges és az ellenség által megszállott területeken fen- álló követelések minő értékcsökkenésen mennek keresztül? A vélemények az osztalék kérdésében is nagyon eltérnek, mert az egyik tábor azt hangsúlyozza, hogy az osztalékráta meg nem állapítása beláthatatlan gazdasági és pénzügyi következményeknek lenne a kutforrása. Természetesen ezek a vitatkozások azokat a részvénytársulati vállalatokat illetik, amelyek a könyveiket az év ultimóján zárják és a mérlegjelentéseiket csak a tavasszal, február, március és április hónapokban hozzák a nyilvánosságra. Azonban vannak vállalatok, amelyek évközben tartják meg a közgyűlésüket és ezekre nézve a mérlegkészítés és publikálás kérdésének a megoldása most már elodázhatatlanul szükséges. Mig nálunk a vélemények ingadoznak és az egységes elvű megállapodást nélkülözzük, addig Németország már dűlőre vitte az idei mérlegkészítés és publikálás problémáját. Ott ugyanis az a helyes felfogás érvényesül, hogy a vállalatok a normális idők szokásait kövessék és az elért üzleti nyereséghez mérten teljes osztalékot fizessenek. (A „Bochumer Gusstahlverband“ ez- idén például 14 százalékot fizetett és ugyancsak Németország egyik leghatalmasabb villamos- sági társulatának: az ,,A. E. G.“nek az osztaléka mindössze egy percenttel csökkent, ami az A. E. G. elért hozamának teljesen megfelel.) Nálunk egységes és az egész vonalon, a bank, ipari és kereskedelmi vállalatoknál egyaránt érvényesülő gyakorlat, még nem jegecesedett ki. Erre különben két nagyvállalatunk találó példát szolgáltat. Szükségesnek tartjuk ezt felemlíteni már azért is, hogy a mérlegkészítés mostani teknikájának a nehézségeit kellőképpen dokumentáljuk. A „Rimamurányi vasmű részvény- társaság“ ezidén kitűnő iizletévre tekinthetett vissza és mégis redukált osztalékot adott. Az ,,Egyesült villamossági részvénytársulat“ viszont :— hir szerint — ez idén is 12 százalékot juttat a részvényeseinek, vagyis az osztalékrátáját a tavalyi nívón tartja. Itt figyelembe kell vennünk, hogy a Rimamurányi üzemének teljesítőképessége a vasipari konjunktúra ingadozásának van alá vetve és mert a nemzetközi konjunktúra — nyilván az elhelyezési terület csökkenése következtében a hazai iparra kedve- zöleg hatott, fényes eredménnyel zárult. Ellenben az „Egyesült villamossági részvénytársaság“, amelynek üzletmenetet a háborús mozgalmak csökkentették, az osztalékrátáját a tavalyi nívón tartja. Ez a két, egymástól nagyon távolfekvő, de annál is inkább találó példa amellett bizonyít, hogy az idei mérlegkészítésben a bánkteknikai kérdések kétségtelenül döntő szerephez fognak jutni. Nevezetesen mindkét vállalat egyik nagyintézetünk konszernjéhez tartozik, de amíg a Rimamurányi részvénymajoritását a patronizáló intézet nem birtokolja, ellenben csak az iparvállalatoknak a mobiltőkéjét kezeli, tehát a bankári teendőket végzi, addig az Egyesült villamossági részvénytöbbsége a bank tárcájában fekszik. Itt tehát a banknak a magasabb, vagy az eddig elért osztalékráta épség- bentartása evidens érdekében áll, mert hisz az osztalék visszafolyik a patronizáló intézet pénztárába. A most megindult nyilatkozatáradatnál ez a két frappáns példa ékesebben beszél. Mondanunk sem kell. hogy a mérlegkészítés normatíváinak a felállításánál feltétlenül külön csoportba kell osztanunk a bankokat és az iparvállalatokat, mert amig a bankok osztaléka a tőkés közönség körében szétszóródik és a népesség jelentékeny része az c tőkéjét egy bank részvényeibe fektette, addig az iparvállalatok osztaléka túlnyomórészt a bankok trezorjaiba vándorol. Vagyis, ha ezt a kérdést bankteknikai szempontokból oldják meg, akkor könnyen rnieg- eshetik, hegy az iparvállalatok magasabb, vagy a tavalyi osztalékot adják, viszont a pénzintézetek redukált osztalékot fizetnek. A közérdek tehát azt diktálja, hogy mi is kövessük a német példát és az egész vonalon érvényesüljön a teljes osztalék politikája és ezzel egyúttal a rendes mérlegkészítés és publikálás elve. Védekeznek a városok a szénhiány ellen. A szénhiány kellemetlenül aktuális téma. Nemcsak a fogyasztóközönség érzi az árak rohamos emelkedésének formájában, hanem a világitó telepek üzemeinek mérlegére is jelentékeny befolyással van a szénkészletek hiánya s az uj készletek beszerzésének nehézsége. B é c s város tanácsa kilencvenezer tonna barna; tatai szenet, hatvanezer tonna kőszenet szerzett be az osztrák kormány utján, azonkívül nagyobb meny- nyiségü porosz-sziléziai szénre csinált kötést. Intézkedett egyúttal a bécsi tanács az iránt, hogy a pályaudvarokról a városba való szállítás a városi villamosvasút kocsijain történjék. Bécs városának tehát egyelőre nem kell félnie attól, hogy szén nélkül marad s, természetes, hogy a város bölcs előrelátása megmenti az osztrák főváros lakosságát a fenyegető szénuzsorától is. Vidéki városaink közül Pozsony ismerte fel elsőnek a szénhiány és a széndrágaság ellen való védekezésnek a szükségét. Pozsony város tanácsa úgy rendelkezett, hogy a fogyasztásnak a legszükségesebb mértékre való leszállítása érdekében minden bolthelyiség, melyben villanyvagy légszeszvilágitás van, este hét órától reggel hét óráig zárva tartandó, ezen idő alatt a hivatalok villany- vagy gázzal való világítása is beszüntetendő. A kávéházakat, vendéglőket, éttermeket pedig este tiz órától reggeli hat óráig kell zárva tartani. Természetes, hogy Budapesten sem a bécsi, sem a pozsonyi példát nem lehet követni. A bécsi példát azért nem, mert nincsen szükség a készletek felhalmozására, a vidéki példa pedig megbénítaná a forgalmat s különben sem kecsegtetne valami fényes eredménpyel. Budapest sokkal előnyösebb helyzetben van, mint Bécs, mert Magyarországban, közel a fővároshoz, dúsan termő szénbányák vannak, a melyek készletének behozatala nem okozna túlságos nehézséget, ha a magyar kormány akkora hajlandóságot mutatna a fővárossal szemben, mint az osztrák kormány Bécscs;el szemben. A tatai, salgótarjáni kőszénbányák, az u r i k á n y-z s i 1 v ö 1 g y i szénbánya elsőrendű fűtőanyagot produkálnak. A baj csak az, hogy a pesti házakban a kályhák legnagyobb része nincsen berendezve magyar szénnel való fűtésre. Ezen azonban könnyű szerrel lehetne segíteni, mert az átalakítás nem jár nehézségekkel. A probléma megoldása a szénhiány és szénuzsora elfojtása tehát azt kívánja, hogy a város a magyar szénnek az útját nyissa meg. Arról fölösleges külön szólani, hogy ez az ut egyúttal a magyar iparnak és kereskedelemnek az útja is, tehát a nemzet vagyoni gyarapodásáé is. Adomány helyett — nyilatkozat. AS inger C o. varrógép r.-t. nem akar belenyugodni a közvélemény lesújtó ítéletébe, amely zokon veszi tőle, hogy a vállalat az orosz vörös-keresztnek százezreket adott, a magyarosztrák és német hadseregnek pedig semmit sem juttatott. Váltig hangoztatja, hogy nincs köze az orosz „Kompániája Singcr“-hez. Igazán csodáljuk azt a szívósságot, amelylyel a buda- penti telep megtagadni akarja az orosz vérrokonságot. Pedig ezt a kényes kérdést igen egyszerűen meglehetne oldani. Ha a „Singer Co. varrógép r.-t.“ hozzánk tartozónak vallja magát, kövesse az orosz példát és áldozzon szintén nagyobb összeggel a mi hadi jótékonycéljainkra. A magyarság, amely sok százezer koronával gyarapította a Singer-vagyont, megérdemli ezt az áldozatot. Vagy pedig, hisz tudunk mi is büntetni, majd háború után visszaidézzük emlékezetünkbe Singerék nagylelkűségét. A retorzió a főváros tanácsának is módijában lesz: az ipariskolákban nem kell okvetlenül Singer-gépeket használni. Az osztálysorsjáték szünetelése. Lapunkban már többizben foglalkoztunk az ,Osztálysorsjáték rt." ama megokolatlan eljárásával, hogy a sorsjáték tervszerű Vl-ík húzását egyszerűen beszüntette. Erre vonatkozólag a legelterjedtebb magyar napilapban a napokban az alábbi panaszos levél látott napvilágot: „Jó volna érdeklődni, hogy az osztálysorsjáték igazgatósága meddig akar még ülni azon a pénzen, amelyet a sorsjegyekért bevett s amelyet az utolsó osztályon kellene a közönségnek legalább részben visszadní. Különösen érdekes volna megtudni, hogy mit csinál az időközi kamatokkal? Elhisszük, hogy a háború eleinte nehézségeket támasztott, de most már más a helyzet; mindenkinek van megbizottja, vagy posta utján maga is tud intézkedni, aki már ezt nem teheti, az úgyse vesz több sorsjegyet! Kolozsvár, 1914 december 1. K. B.‘‘ A Mág. gyártelepének kibővítése. A Magyar általános gépgyár r.-t. automobil- és aeroplánmotor osztályát a vállalat bőséges foglalkoztatása folytán tetemesen kibővitik. Az eddigi helyiségeket uj munkagépekkel szerelik fel, azonkívül 65 m. hosszú és 15 m. széles szerelési műhelyt építenek. Ezzel a fentnevezett osztály termelőképessége az eddigi kétszeresére emelkedik. A munkálatok folyamatban van- nak. ___________________________________ Ki adja: a „FŐVÁROSI HÍRLAP“ lapkiadó-vállalat. A kiadásért felelős; DacsóJEniil. Merkantil nyomda, Havas és Lehner. Német-utca 27._____________ KA TONA-INGEK i í Flanell- vagy molinóból 1*50, 2 K, Jäger-trikok 2, 3 4 K, téli zoknik 60, 90, téli kötött keztyük 150, 2, 3’ sveterek, tiszta gyapjú-anyagból 12, 15, 18 korona = GÓLYA-ÁRUHÁZ = VI., Nagymező-utca 12. sz. és Vámház-körut 16. sz.
