Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1914-12-09 / 50. szám

Harmadik évfolyam Budapest, 1914. december hó 9-én 50. szám ftmam^iniiiaiflaiilbninmailíaMftíüifanmiim ecöF/zetésj AnnKi Hgósz évre ...........16 K Fé l évre......................... 8 K Eg yes számok kaph a- fák a kiadóhivatalban* Várospolitikai és közgazdasági hetilap fmímíSa smfAmz/6’ Dac SÓ Emil* T&fS3t,eT>he*x.tS ár. Szilágyi Hugó Megjelenik minden szer- dán. Szerkesztőség és kiadóhivatal t Ví, kér., Szív-utca • • • 18. száma Telefon ••••••• 137-13 A maximális árak megállapításáért folyó versenyben Ma­gyarország székesfővárosa utolsónak érke­zett a célkarikához. A németek, sőt az osz­trákok is már jórégen gátat vetettek az élel- miszeruzsorának azzal, hogy az uzsorások nyerészkedési vágyát megfelelő korlátok közé szorították, felállították a legszélső ha­tárt, ameddig az élelmiszerek árát a szemér­metlen lelkiismeretlenség, kapzsiság, kitol­hatja. A háború sok szóvirágból, sok frázisból kovácsolt gyakorlati igazságokat. Például megtanultuk, hogy az élelmiszerhiány, a fő­város lakosságának kiuzsorázása, felér egy vesztett csatával, És valamiképpen a vesz­tett csatáért felelős hadvezérrel a hadi tör­vényszék nem szokott szőrmentén elbánni, úgy a főváros lakosságának sem kellene öl­hetett kézzel nézni, hogy az uzsorások hábo­rítatlanul duslakodnak, mert senki sincsen, aki velük szemben a polgárság érdekeinek védelmére kelne. Most is a kormány hozta a főváros taná­csát abba a kényszerű helyzetbe, hogy végre- valahára intézkedjék az élelmiszerek dolgá­ban. A tanács megszabta a gabona- és liszt- nemiiek legmagasabb árait, de sok köszönet ebben az intézkedésben aligha van. Szakér­tők mondják, hogy a maximális, árak tulma- gasak, ami annyit jelent, hogy a tanács az élelmiszeruzsorának tág teret enge'd. Aki a maximális árakról készült tarifát összehason­lítja a gabona- és lisztpiac napi áraival, ön­kéntelenül is arra a gondolatra jut, hogy a tanács rendelkezése nem a fogyasztók javát célozza, hanem az élelmiszeruzsorásokét. A kormány és a törvényhozás természetes in­tenciója az volt, hogy az árak lehetőleg nor­málisak legyenek, olyanok, amelyek számol­nak ugyan a kivételes helyzettel, a megnöve- kedett kereslettel és a megcsappant kínálat­tal, - de azért számolnak a fogyasztóközön- ség pénztelenségével is és lehetővé teszik, hogy a fogyasztók kenyere ezentúl is „min­dennapi“ legyen s ne csak ünnepnapon jus­son a szegény ember friss kenyérhez. S e- helyett az történt, hogy a tanács olyan hor­ribilis áraknak a követelésére nyűit erkölcsi alapot az uzsorásoknak, hogy ilyen árakra még a legelszántabb uzsorás sem mert gon­dolni s hogy ezután a kenyér elsőrendű luxus­cikké fog válni. Természetes, hogy egyetlen­egy élelmiszeruzsorás sem lesz olcsóbb a maximálisnál s természetes, hogy ilyképpen a, tanács nemcsak a maximumot szabta meg, hanem .egyúttal a minimumot is. Semmi dolog sincsen a városházán, egészen elaludt az élet. Elannyira, hogy hat hét telik bele, amig egy közgyűlés számára elegendő tár­gyalási anyagot tudnak összegyűjteni. S ha hetek mulíc,n összeül a törvényhatósági bizottság, a feltálalt silány anyagot percek alatt elintézik a városatyák. Most végre akadna munkája a közgyű­lésnek. A költségvetés időhöz van kötve, december az utolsó terminusa a letárgya- lásának. S éppen ezzel az egy i'árgygyal, amely pedig sürgős, késlekednek a város­házán s ha ilyen irányban halad a munka tovább, akkor az fog megtörténni, hogy a közgyűlés minden le nem tárgyalhatót le­tárgyalt és azt az egyetlen tárgyat, amely­nek elintézéséi a törvény Írja elő, a jövő évre viszik át. Súlyos terheket ró az ország fővárosára a háború. Még jó­formán meg sem nyitották a legújabb négy­ezerötszáz beteg befogadására alkalmas kórházat s már ismét azt követelik a város­tól, hogy újabb terheket vállaljon magára, újabb kórházakat építsen és rendezzen be. A főváros áldozatkészségének nincsen és nem is lehet határa. De a főváros régóta túl­lépte az áldozatkészség egyedüli határát, a teljesítőképességet. Mindem áldás felülről jön és minden üdvös intézkedés­nek a közélelmezési ügyosztály a forrása. A maximális árak megállapítását is Fol- kusházy Lajos tanácsnok urnák köszön­hetjük. Igaz, hogy néhány hónappal elké­sett vele s az is igaz, hogy most is csak kényszerűségből állott vele elő De viszont azt sem lehet tagadni, hogy a tanácsnok ur munkája nem utánozza a német alapos­ságot. A maximális árak megállapítása csak a gabonanemüekre és a lisztre vonat­kozik. Holott számos más élelmicikk van, amelynek az árát szintén sürgősen kelle­ne szabályozni, nemcsak azért, mert köz­szükségleti cikkek, hanem azért is, mert ezeknél a cikkeknél éppen úgy dühöng az uzsora, mint a gabonanemüeknél. Itt van például a tej, amely ma már olyan drá­ga Budapesten, mintha a főváros a vizdi- jakat a tízszeresére emelte volna fel. Pe­dig a tej a gyermek legfontosabb táplálé­ka., a hatóságnak tehát szigorú kötelessé­ge volna a tejárak ellenőrzése. Nagyon egyoldalú, nagyon hiányos a közélelmezési tanácsnok munkája. Ami benne van, az rossz, aminek benne kelle­ne lenni, hiányzik belőle. A hamisítók és a vegyeiemző. Az elmúlt héten rossz idő járt a budapesti élel- lelmiszerhamisitókra. Van a fővárosnak egy ki­váló büszkesége, dísze, amely sok pénzt emészt föl és amely rendkívüli tekintélynek örvend: a székesfőváros vegyelmező intézete. Az első pil­lanatra erre a nemes intézményre gondoltunk mi, az élelmiszerhamisitók mérgeinek örökké ve­szedelemben forgó alanyai. Háláiéit szívvel gondoltunk rá. Ni ezek a derék, jó urak, milyen gonddal és milyen'eredménnyel vigyáznak a mi egészségünkre. A héten is íölrobbantottak egy mézgyárat, amely a méheknek szorgalmas mun­káját R o s e n h e i m Miksa ur vezetésével víz­zel, mélasszcukorral és borkősavval pótolta. A másik eset még meghatóbb, még megbe- csiilhetetlenebb szolgálat volt. Lelepleztek egy társaságot, amely a harctérről sebesülten visz- szatért katonáink még megmaradt kis egészsé­ge ellen követte el a legundokabb merénylete­ket. Ezt a társaságot, F á y Henrikkel a jóhisze­műségét hangoztató vállalkozóval együtt, letar­tóztatták. Fáy, vagy szerinte alkalmazottai a sebesült katonák tésztáját tojás helyett padló- viaszkkal festették sárgára. Ennek az aljas bűn­nek és az egészségünk ellen törő többi gazság­nak útját állói erélyes és peldaadó szigorúsággal való megbüntetése ezután következik. A közgazdasági élet parazitáinak kiirtása azonban, amely a közgazdasági becsületnek ép olyan életérdeke, mint a közönség gyomrának, nemcsak a szigorú biró érdeme, hanem a körül­tekintő szemé is, amely fölfedezi a hamisítókat. Mindjárt azzal kezdtük, hogy mi ez alkalom­mal hálatelt szívvel gondoltunk a főváros ve­gyelmező intézetére. Milyen csalódás azonban! A hamisítók leleplezését hirüladó ujságközle- rrények végén ugyanis azt olvassuk, hogy a méregkeverők kotyvalékát felülvizsgálat céljá­ból bevitték a vegyelcmzőbe. Különös, a vegy- elemező tehát csak akkor vegyelemez már. amikor a rendőrség végignézte hogy öntik bele a vízbe a borkősavat, meg a melaszcukrot. Bi­zony másként képzeltünk. Elég szerénytelenek voltunk azt hinni, hogy a vegyeiemző fölfedezi a még nem ismert hamisításokat, hatalmas, be­cses munkával őrködik egészségünk fölött, kiku­tatja ami gyanús és rábizonyítja a bűnösökre a bűnüket. Nem, most már tudjuk, a vegyeiemző nem vé­gez ilyen produktív munkát, hanem kézbe kapja a hamis árut és kegyesen jóindulatú íejbólintás- sal kiadja a szakértői véleményt, hogy a rend­őrség jól látott, mert a melaszcukor tényleg me­laszcukor, de jól érezték a padlóviasz szagát a beteg katonák is, mert az bizony a kórháztól a vegyvizsgálásig sem változott át valóságos to­jássárgájává. A vegyvizsgáló uraknak mi nem tehetünk szemrehányást, hogy nem ők, hanem mások ve­zetnek bennünket becses eredményekhez, mind­össze azt az egyet engedjék meg nekünk, hogy ne tekintsük őket ezentúl olyan nagy tekinté­lyeknek. egészségünk éber őreinek és az embe­riség külön jótevőinek. Miattuk ugyan a hami­sítók nyugodtan alhatnának és hajuk szála sem görbülne meg. A'yegyélemzők áldásos működé­séből egy kicsinység mintha kiábrándultunk vol­na. A hamisítók azonban kétségtelenül nagy megnyugvással fognak a vegyvizsgáló intézet előtt sétálni.

Next

/
Thumbnails
Contents