Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-09 / 50. szám
Harmadik évfolyam Budapest, 1914. december hó 9-én 50. szám ftmam^iniiiaiflaiilbninmailíaMftíüifanmiim ecöF/zetésj AnnKi Hgósz évre ...........16 K Fé l évre......................... 8 K Eg yes számok kaph a- fák a kiadóhivatalban* Várospolitikai és közgazdasági hetilap fmímíSa smfAmz/6’ Dac SÓ Emil* T&fS3t,eT>he*x.tS ár. Szilágyi Hugó Megjelenik minden szer- dán. Szerkesztőség és kiadóhivatal t Ví, kér., Szív-utca • • • 18. száma Telefon ••••••• 137-13 A maximális árak megállapításáért folyó versenyben Magyarország székesfővárosa utolsónak érkezett a célkarikához. A németek, sőt az osztrákok is már jórégen gátat vetettek az élel- miszeruzsorának azzal, hogy az uzsorások nyerészkedési vágyát megfelelő korlátok közé szorították, felállították a legszélső határt, ameddig az élelmiszerek árát a szemérmetlen lelkiismeretlenség, kapzsiság, kitolhatja. A háború sok szóvirágból, sok frázisból kovácsolt gyakorlati igazságokat. Például megtanultuk, hogy az élelmiszerhiány, a főváros lakosságának kiuzsorázása, felér egy vesztett csatával, És valamiképpen a vesztett csatáért felelős hadvezérrel a hadi törvényszék nem szokott szőrmentén elbánni, úgy a főváros lakosságának sem kellene ölhetett kézzel nézni, hogy az uzsorások háborítatlanul duslakodnak, mert senki sincsen, aki velük szemben a polgárság érdekeinek védelmére kelne. Most is a kormány hozta a főváros tanácsát abba a kényszerű helyzetbe, hogy végre- valahára intézkedjék az élelmiszerek dolgában. A tanács megszabta a gabona- és liszt- nemiiek legmagasabb árait, de sok köszönet ebben az intézkedésben aligha van. Szakértők mondják, hogy a maximális, árak tulma- gasak, ami annyit jelent, hogy a tanács az élelmiszeruzsorának tág teret enge'd. Aki a maximális árakról készült tarifát összehasonlítja a gabona- és lisztpiac napi áraival, önkéntelenül is arra a gondolatra jut, hogy a tanács rendelkezése nem a fogyasztók javát célozza, hanem az élelmiszeruzsorásokét. A kormány és a törvényhozás természetes intenciója az volt, hogy az árak lehetőleg normálisak legyenek, olyanok, amelyek számolnak ugyan a kivételes helyzettel, a megnöve- kedett kereslettel és a megcsappant kínálattal, - de azért számolnak a fogyasztóközön- ség pénztelenségével is és lehetővé teszik, hogy a fogyasztók kenyere ezentúl is „mindennapi“ legyen s ne csak ünnepnapon jusson a szegény ember friss kenyérhez. S e- helyett az történt, hogy a tanács olyan horribilis áraknak a követelésére nyűit erkölcsi alapot az uzsorásoknak, hogy ilyen árakra még a legelszántabb uzsorás sem mert gondolni s hogy ezután a kenyér elsőrendű luxuscikké fog válni. Természetes, hogy egyetlenegy élelmiszeruzsorás sem lesz olcsóbb a maximálisnál s természetes, hogy ilyképpen a, tanács nemcsak a maximumot szabta meg, hanem .egyúttal a minimumot is. Semmi dolog sincsen a városházán, egészen elaludt az élet. Elannyira, hogy hat hét telik bele, amig egy közgyűlés számára elegendő tárgyalási anyagot tudnak összegyűjteni. S ha hetek mulíc,n összeül a törvényhatósági bizottság, a feltálalt silány anyagot percek alatt elintézik a városatyák. Most végre akadna munkája a közgyűlésnek. A költségvetés időhöz van kötve, december az utolsó terminusa a letárgya- lásának. S éppen ezzel az egy i'árgygyal, amely pedig sürgős, késlekednek a városházán s ha ilyen irányban halad a munka tovább, akkor az fog megtörténni, hogy a közgyűlés minden le nem tárgyalhatót letárgyalt és azt az egyetlen tárgyat, amelynek elintézéséi a törvény Írja elő, a jövő évre viszik át. Súlyos terheket ró az ország fővárosára a háború. Még jóformán meg sem nyitották a legújabb négyezerötszáz beteg befogadására alkalmas kórházat s már ismét azt követelik a várostól, hogy újabb terheket vállaljon magára, újabb kórházakat építsen és rendezzen be. A főváros áldozatkészségének nincsen és nem is lehet határa. De a főváros régóta túllépte az áldozatkészség egyedüli határát, a teljesítőképességet. Mindem áldás felülről jön és minden üdvös intézkedésnek a közélelmezési ügyosztály a forrása. A maximális árak megállapítását is Fol- kusházy Lajos tanácsnok urnák köszönhetjük. Igaz, hogy néhány hónappal elkésett vele s az is igaz, hogy most is csak kényszerűségből állott vele elő De viszont azt sem lehet tagadni, hogy a tanácsnok ur munkája nem utánozza a német alaposságot. A maximális árak megállapítása csak a gabonanemüekre és a lisztre vonatkozik. Holott számos más élelmicikk van, amelynek az árát szintén sürgősen kellene szabályozni, nemcsak azért, mert közszükségleti cikkek, hanem azért is, mert ezeknél a cikkeknél éppen úgy dühöng az uzsora, mint a gabonanemüeknél. Itt van például a tej, amely ma már olyan drága Budapesten, mintha a főváros a vizdi- jakat a tízszeresére emelte volna fel. Pedig a tej a gyermek legfontosabb tápláléka., a hatóságnak tehát szigorú kötelessége volna a tejárak ellenőrzése. Nagyon egyoldalú, nagyon hiányos a közélelmezési tanácsnok munkája. Ami benne van, az rossz, aminek benne kellene lenni, hiányzik belőle. A hamisítók és a vegyeiemző. Az elmúlt héten rossz idő járt a budapesti élel- lelmiszerhamisitókra. Van a fővárosnak egy kiváló büszkesége, dísze, amely sok pénzt emészt föl és amely rendkívüli tekintélynek örvend: a székesfőváros vegyelmező intézete. Az első pillanatra erre a nemes intézményre gondoltunk mi, az élelmiszerhamisitók mérgeinek örökké veszedelemben forgó alanyai. Háláiéit szívvel gondoltunk rá. Ni ezek a derék, jó urak, milyen gonddal és milyen'eredménnyel vigyáznak a mi egészségünkre. A héten is íölrobbantottak egy mézgyárat, amely a méheknek szorgalmas munkáját R o s e n h e i m Miksa ur vezetésével vízzel, mélasszcukorral és borkősavval pótolta. A másik eset még meghatóbb, még megbe- csiilhetetlenebb szolgálat volt. Lelepleztek egy társaságot, amely a harctérről sebesülten visz- szatért katonáink még megmaradt kis egészsége ellen követte el a legundokabb merényleteket. Ezt a társaságot, F á y Henrikkel a jóhiszeműségét hangoztató vállalkozóval együtt, letartóztatták. Fáy, vagy szerinte alkalmazottai a sebesült katonák tésztáját tojás helyett padló- viaszkkal festették sárgára. Ennek az aljas bűnnek és az egészségünk ellen törő többi gazságnak útját állói erélyes és peldaadó szigorúsággal való megbüntetése ezután következik. A közgazdasági élet parazitáinak kiirtása azonban, amely a közgazdasági becsületnek ép olyan életérdeke, mint a közönség gyomrának, nemcsak a szigorú biró érdeme, hanem a körültekintő szemé is, amely fölfedezi a hamisítókat. Mindjárt azzal kezdtük, hogy mi ez alkalommal hálatelt szívvel gondoltunk a főváros vegyelmező intézetére. Milyen csalódás azonban! A hamisítók leleplezését hirüladó ujságközle- rrények végén ugyanis azt olvassuk, hogy a méregkeverők kotyvalékát felülvizsgálat céljából bevitték a vegyelcmzőbe. Különös, a vegy- elemező tehát csak akkor vegyelemez már. amikor a rendőrség végignézte hogy öntik bele a vízbe a borkősavat, meg a melaszcukrot. Bizony másként képzeltünk. Elég szerénytelenek voltunk azt hinni, hogy a vegyeiemző fölfedezi a még nem ismert hamisításokat, hatalmas, becses munkával őrködik egészségünk fölött, kikutatja ami gyanús és rábizonyítja a bűnösökre a bűnüket. Nem, most már tudjuk, a vegyeiemző nem végez ilyen produktív munkát, hanem kézbe kapja a hamis árut és kegyesen jóindulatú íejbólintás- sal kiadja a szakértői véleményt, hogy a rendőrség jól látott, mert a melaszcukor tényleg melaszcukor, de jól érezték a padlóviasz szagát a beteg katonák is, mert az bizony a kórháztól a vegyvizsgálásig sem változott át valóságos tojássárgájává. A vegyvizsgáló uraknak mi nem tehetünk szemrehányást, hogy nem ők, hanem mások vezetnek bennünket becses eredményekhez, mindössze azt az egyet engedjék meg nekünk, hogy ne tekintsük őket ezentúl olyan nagy tekintélyeknek. egészségünk éber őreinek és az emberiség külön jótevőinek. Miattuk ugyan a hamisítók nyugodtan alhatnának és hajuk szála sem görbülne meg. A'yegyélemzők áldásos működéséből egy kicsinység mintha kiábrándultunk volna. A hamisítók azonban kétségtelenül nagy megnyugvással fognak a vegyvizsgáló intézet előtt sétálni.
