Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-02 / 49. szám
Budapest, 1914. december 2. 3 Jpar Bénzügy Váflafkozás JCeresthebeíem A „macskabőr“ A macskabőr is belekerült immár a világháborúba, meg a közgazdasági életibe. Még pedig Rakovszky István, helyesebben némely hadsereg szállítók szívességéből. Rakovszky volt ugyanis;az, aki bár élesen, de mégis jótékonyan rávilágított valamire, aminél rútabb és er- -köcstelenebb dolgot el sem lehet képzelni. A néppárti politikus hétfői képviselőházi beszédje ugyanis felhívta a kormány figyelmét a katonai szállítókra, akik birkabőr helyett macskabőrt K- íerálnak a hadügyi kormánynak, ügy gondoljuk, hogy nem kell 'szószerint venni a macskabőrt. Sem a munkát, sem a bort. Rakovszky csak éles és színesen illusztráló akart lenni és lehet, hogy csak a szállított' bőr minősége ellen emelhetők kifogások, de vali.ó^bnh.az is, hogy nem okvetlen kell megállani a bőrnél, hanem, ha a kormány razziát akar tartahi, egyéb szállítmányoknál is meg kell ezt tenni. A macskabörnek azonban szimbólumának kell lennie a rut visszaéléseknek, amelyeknek természetesen meg lehetnek a módjai és amelyeknek végrehajtásához akadhat emberi kapzsiság is. Tisza gróf miniszterelnök kijelentette, hogy nála, senki jobban nem utálhatja a hadsereg ellátási/ körül való visszaéléseket. Ezt el is hisszük néki, mi azonban úgy véljük, hogy a kormány szemé mégsem Isten szeme, amely mindent lát. A hadseregszállitás háborús, időben a legfontosabb nemzeti érdekek közé tartozik. Nemcsak becsületbeli kérdés tehát a hadseregszáHitások tisztessége, hanem legélesebb kőpróbája a haza- fiságnak is. Aki itt lop és itt csal, az nemcsak gazember, de hazaáruló is. A legtisztább igazság az, hogy a hadsereg- szállítók üzlete akkor is jó üzlet, becsületes hasznú üzlet, ha tiszta kézzel és teljes hazafisággal ■bonyolítják le. Ami a gyereknek az anyatej, az a háborúnak, a diadalmas, a győzelmes harcoknak a hadseregszállitás. Hiábavaló ott a katonák hősiessége, ahol a szállítók hitványak és jellem- telenek. Ha Rakovszky István éles volt is, mi redukálni tudjuk az ö kijelentéseit. A macskabőr nem clyan gyakori, hogy általánosítani kellene és lehetne. Aki körülnéz, tudja, hegy a hadsereg- szálíitók igen nagy hányada lelkesen, becsületesen megfelel a várakozásnak. Vannak, akik szenzációs rekordot tudnak felmutatni, s a hadsereg sikereiben ép úgy meg van a maguk része, mint magának a hadseregnek. így történhetik aztán teljes joggal egy és ugyanazon héten, hogy az egyik nagy hadsereg- szállitót, a 32-es mozsarak gyárosát, S k od a Károly bárót félórái kitüntető kihallgatáson fogadja az agg uralkodó, Rakovszky István pedig .macskabőrrel vádolja a szállítók másik részét. ’És mind a) két ésemeüy érthető. Megnyugtató, hogy a a hazafias- szolgálatot teljesítő szállítók ■a legmagasabb kegyekben részesülnek; de megnyugtató az is, hogy vannak olyanok is. akik a megbízhatatlan' szállítók körmére ügyelnek. A ’kormánynak mindkét oldalón meg kell -tennie ’.kötelességét; de meg kell tennie mindenkinek, !akinek módjában van látni, ha valami visszaélés : történik. Ma az állam vagyonára jobban kell vigyáznunk, mint a magunkéra. Ép oly veszedel- ;mes ellenfelet tesz-*artalmatfánná, aki hűtlen sáfárt fog nfa, mint aki kémet és árulót hajt a börtönbe. , sfiBüuaa a asm »ana »«■■■■■ jsdib Ä MONARCHIA LEGRÉGIBB GOGH HQmíréi DROF KEBLE9ICH ISTSÉfi utóda BUDAFOK. tK? ? jg n a -• Orvosilag ajanlva, számos bel- és külföldi kiállításon kizárólag díszoklevéllel kitüntetve. Mindenütt kapható. SZILVA MONOPÓLIUM. i A háború kitörésekor megszűnt Budapest szilvakereskedelme, de megszűnt egyúttal az óriási kereseti lehetőség, amit a főváros szilvakeres- kedelme ezer és ezer egzisztenciának nyújtott. Budapest és egyáltalán a monarkia exportőrjei kénytelenek belátni, hogy vállalt kötelezettségeiknek csak részben tehetnek eleget. Addig, amíg szerb, francia vagy kaliforniai áruról van szó, a vállalt kötelezettségekből származó perek kimenetele nem lehet kétséges, mert nem hisz- s'zük, hogy a fenforgó viszonyok mellett akadjon bíróság, amely a magyar exportőröket szerb szilva szállítására kötelezné. A főváros kiviteli házai számolnak is ezzel a helyzettel, de érthetően számláson kivid maradnak azok a szállítási kötelezettségek, amelyek a boszniai üzletekből keletkeztek. Boszniában ezidén tudvalévőén közepes termés volt és a boszniai termelés tekintettel az e 1 h e 1 y e z é s i terület c s ők k e n és éré, — a monarkia és a velünk szövetséges és a semleges államok szükségletét kielégítheti. Mindebből természetszerűen az következnék, hogy Bosznia szilvatermését, amely 5—6 ezer waggon között ingadozik, a háború dacára is piacra hozzuk. Az exportőrök, akik most a szerb területtől el vannak zár va,*a boszniai szilvára joggal tarthattak igényt és mindeddig abban a föltevésben is éltek, hogy a boszniai termést a piacokra hozzák. Most, a tál küszöbén azonban egyszerre kiderül, hogy a boszniai áru sem kerülhet piacra, amiért a főváros exportőrjei nyíltan a Hoffmann S. és V. céget vádolják. A Hoffmann cég ugyanis normális időben 3000 waggon szilva felszállitá- sára vállalt garanciát, míg most ezt a quantumot leszállította 1200 waggenra. Mondanunk sem kell, hogy a Hoffmann S. és V. cég ezt nem altruizmusból! vállalja, mert az 1895. évi november 20-án 79740. szám alatt kelt kereskedelemügyi miniszteri szabályrendelet értelmében a szerb és a boszniai relációkban óriási díjkedvezményt élvez. A Máv. -ezt a reíakciát a Hoffmann S. és V. cég részéről felszállított áruk után az esetben engedélyezi, ha a nevezett cég 12.000 tonna szállításra vállal garanciát és ezenkívül 10.000 korona óvadékot deponál. Ezzel szemben — hogy a Ho ffmann cégnek nyújtott díjkedvezmény előnyeit némileg is illusztráljuk — a Máv. például a breka—budapesti relációban 100 kg.-kint 204 filléres kedvezmény- nyes rovatolási díjtétel mellett még 17 fillért, a b-rcka—trieszti viszonylatban 363 filléres rovatolási díjtétel mellett 64 fillért, a breka—fiumei relációban 47 fillért térit meg stb. A Hoffmann S. és V. cégnek csupán az a szerep jut, hogy a küldeményeiket a saját cége feladásában és költségére szállíttatja és a fuvarleveleket és a dupli- kátekat az exportőrök rendelkezésére bocsátja. Most azonban -nem igy történt. Hoffmann S. és V. á 12.000 tonna szállítását ugyan vállalta, de nem tette le a reíakcia élvezéséhez szükséges 10.000 korona kauciót. Az államvasutak igazgatósága ennek dacára tárgyalásba bocsátkozott a céggel, de követelte a kaució deponálását, amely összeget a Máv. természetesen az esetre kéri, ha a Hoffmann cég az 1200 waggont nem szállítja fel. A helyzet tehát ma az, hogy a főváros exportőrjei nemcsak a szerb, hanem a boszniai szilva szállításától is-elesnek. Budapest exportőrjei érthetőén zavarban-vannak és a Hoffmann cég eljárását nem tudják mire-magyarázni. Mert itt' legföljebb arról lehetne szó, hogy a mostani vlszqnyok mellett a b-ewaggonirozás, amely a Hoffmann 'S. és V. céget terheli, többe kerül és igy a cég egész eljárása amellett bizonyít, hogy Hoffmann S. és V. a Máv részéről éveken keresztül élvezett óriási refakciákra éppenséggel nem-szolgál rá. Mi jól tudjuk azt, hogy ilyen tér-; mészetii üzleteket a. mostani viszonyok mellett százezres haszonnal lebonyolítani rrem lehet és az adott helyzettel Hoffmann S. és V. cégnek is „ Biztosítás építészet Köztekebés Bányászat számolni kell. Azt azonban, hogy az egész szil- vakereskedietmet Hoffmann S. és V. cég jóindulatától tegyük függővé, mindenesetre szóvá kellett tennünk. Elvégre a cég eljárása ellen is vai1 orvosszer és ezt a főváros kiviteli cégei eredménnyel akkor alkalmazzák, ha a Máv.-tói a H-offmann cégnek adott óriási díjkedvezmény kiterjesztését kérik. Ez nagyobb akadályba nem ütközik, mert arról van szó, hogy a főváros exportőrjei az előirt kauciót letehessék. Azok a cégek pedig, amelyek a forgótőkéjükből most ezt az összeget nem nélkülözhetik, azok egy bank által tétessék le a szükséges óvadékot. Ezzel egyúttal meg fog szűnni Hoffmann S. és V. monopóliuma. Helyreigazítás. Műit heti számunkban „Az ellenséges tőke':', című cikkünkben a Központi gáz- és villamossági rt.-ról i,s megemlékeztünk .Kifogásainkat, illetékes helyen Szerzett információnk alapján, most az alábbiakban módosítjuk. A részvénytársulatnak nincsenek angol igazgatósági tagjai és részvénytőkéje Ausztria-Magyarországon van elhelyezve. A vállalat 51,000 K-át jegyzett a hadíkölí- csönből és ezt az összeget a Budapesti takarék- és országos zálogkölcsön rt-nál kézpénzben be is fizette. Dacára, hogy a vállalat jövedelmezősége ez idő szerint még nem mondható lukrativnak (csak 2 százalékos osztalékot fizet), kölelesség- íszerüen mégis résztvesz az általános jótékonyság gyakorlásában. Minden vidéki városban, ahol telepei vannak, olcsó kokszot ád a katonai és magánkórházaknak, amelyeket gázzal és villamossággal is önköltségi áron lát el. A szereléseket e kórházakban ingyen végezte. Saját hadbavonult tisztviselőit és munkásait állandóan segélyezi. Az ínségesek között való szétosztásra egyenkin-t 1000—2000 koronát fog a polgármestereknek rendelkezésére bocsátani mindenütt, ahol telepeik vannak. Jegyzések a hadikölcsönre, Az ,,Eternit Művek, Hatschek Lajos“ cég (Budapesten és Vöcklabruckban) a hadihítelre egy- millió koronát jegyzett, még pedig 600 ezer koronát az osztrák és 400 ezer koronát a magyar hadi- hitelre. — A Triesti Jutaipar Részvénytársaság Triest, amagyar hadikölcsönre 250 ezer koronát, az osztrák hadikölcsönre 150,000 koronát, összesen 400 ezer koronát jegyzett. Kiadja: a „FŐVÁROSI HÍRLAP“ lapkiadó-vállalat. A kiadásért felelős; Dacsó Emil. Merkantil nyomda, Havas és Lehner. Német-utca 27. fflflBBBBBBBBBBBBBBBBBflBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBflBflBBBBBt