Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1914-12-02 / 49. szám

Budapest, 1914. december 2. 3 Jpar Bénzügy Váflafkozás JCeresthebeíem A „macskabőr“ A macskabőr is belekerült immár a világhábo­rúba, meg a közgazdasági életibe. Még pedig Rakovszky István, helyesebben némely hadsereg szállítók szívességéből. Rakovszky volt ugyanis;az, aki bár élesen, de mégis jótéko­nyan rávilágított valamire, aminél rútabb és er- -köcstelenebb dolgot el sem lehet képzelni. A nép­párti politikus hétfői képviselőházi beszédje ugyanis felhívta a kormány figyelmét a katonai szállítókra, akik birkabőr helyett macskabőrt K- íerálnak a hadügyi kormánynak, ügy gondoljuk, hogy nem kell 'szószerint venni a macskabőrt. Sem a munkát, sem a bort. Rakovszky csak éles és színesen illusztráló akart lenni és lehet, hogy csak a szállított' bőr minősége ellen emelhetők kifogások, de vali.ó^bnh.az is, hogy nem okvet­len kell megállani a bőrnél, hanem, ha a kor­mány razziát akar tartahi, egyéb szállítmányok­nál is meg kell ezt tenni. A macskabörnek azonban szimbólumának kell lennie a rut visszaéléseknek, amelyeknek termé­szetesen meg lehetnek a módjai és amelyeknek végrehajtásához akadhat emberi kapzsiság is. Tisza gróf miniszterelnök kijelentette, hogy nála, senki jobban nem utálhatja a hadsereg ellá­tási/ körül való visszaéléseket. Ezt el is hisszük néki, mi azonban úgy véljük, hogy a kormány szemé mégsem Isten szeme, amely mindent lát. A hadseregszállitás háborús, időben a legfonto­sabb nemzeti érdekek közé tartozik. Nemcsak becsületbeli kérdés tehát a hadseregszáHitások tisztessége, hanem legélesebb kőpróbája a haza- fiságnak is. Aki itt lop és itt csal, az nemcsak gazember, de hazaáruló is. A legtisztább igazság az, hogy a hadsereg- szállítók üzlete akkor is jó üzlet, becsületes hasz­nú üzlet, ha tiszta kézzel és teljes hazafisággal ■bonyolítják le. Ami a gyereknek az anyatej, az a háborúnak, a diadalmas, a győzelmes harcok­nak a hadseregszállitás. Hiábavaló ott a katonák hősiessége, ahol a szállítók hitványak és jellem- telenek. Ha Rakovszky István éles volt is, mi redukálni tudjuk az ö kijelentéseit. A macskabőr nem clyan gyakori, hogy általánosítani kellene és lehetne. Aki körülnéz, tudja, hegy a hadsereg- szálíitók igen nagy hányada lelkesen, becsüle­tesen megfelel a várakozásnak. Vannak, akik szenzációs rekordot tudnak felmutatni, s a had­sereg sikereiben ép úgy meg van a maguk ré­sze, mint magának a hadseregnek. így történhetik aztán teljes joggal egy és ugyanazon héten, hogy az egyik nagy hadsereg- szállitót, a 32-es mozsarak gyárosát, S k od a Károly bárót félórái kitüntető kihallgatáson fo­gadja az agg uralkodó, Rakovszky István pedig .macskabőrrel vádolja a szállítók másik részét. ’És mind a) két ésemeüy érthető. Megnyugtató, hogy a a hazafias- szolgálatot teljesítő szállítók ■a legmagasabb kegyekben részesülnek; de meg­nyugtató az is, hogy vannak olyanok is. akik a megbízhatatlan' szállítók körmére ügyelnek. A ’kormánynak mindkét oldalón meg kell -tennie ’.kötelességét; de meg kell tennie mindenkinek, !akinek módjában van látni, ha valami visszaélés : történik. Ma az állam vagyonára jobban kell vi­gyáznunk, mint a magunkéra. Ép oly veszedel- ;mes ellenfelet tesz-*artalmatfánná, aki hűtlen sá­fárt fog nfa, mint aki kémet és árulót hajt a bör­tönbe. , sfiBüuaa a asm »ana »«■■■■■ jsdib Ä MONARCHIA LEGRÉGIBB GOGH HQmíréi DROF KEBLE9ICH ISTSÉfi utóda BUDAFOK. tK? ? jg n a -• Orvosilag ajanlva, számos bel- és külföldi kiállításon kizárólag díszoklevéllel kitün­tetve. Mindenütt kapható. SZILVA MONOPÓLIUM. i A háború kitörésekor megszűnt Budapest szil­vakereskedelme, de megszűnt egyúttal az óriási kereseti lehetőség, amit a főváros szilvakeres- kedelme ezer és ezer egzisztenciának nyújtott. Budapest és egyáltalán a monarkia exportőr­jei kénytelenek belátni, hogy vállalt kötelezett­ségeiknek csak részben tehetnek eleget. Addig, amíg szerb, francia vagy kaliforniai áruról van szó, a vállalt kötelezettségekből származó perek kimenetele nem lehet kétséges, mert nem hisz- s'zük, hogy a fenforgó viszonyok mellett akad­jon bíróság, amely a magyar exportőröket szerb szilva szállítására kötelezné. A főváros kiviteli házai számolnak is ezzel a helyzettel, de ért­hetően számláson kivid maradnak azok a szál­lítási kötelezettségek, amelyek a boszniai üzletekből keletkeztek. Boszniában ezidén tud­valévőén közepes termés volt és a boszniai ter­melés tekintettel az e 1 h e 1 y e z é s i terü­let c s ők k e n és éré, — a monarkia és a ve­lünk szövetséges és a semleges államok szük­ségletét kielégítheti. Mindebből természetsze­rűen az következnék, hogy Bosznia szilvater­mését, amely 5—6 ezer waggon között ingado­zik, a háború dacára is piacra hozzuk. Az expor­tőrök, akik most a szerb területtől el vannak zár va,*a boszniai szilvára joggal tarthattak igényt és mindeddig abban a föltevésben is éltek, hogy a boszniai termést a piacokra hozzák. Most, a tál küszöbén azonban egyszerre kiderül, hogy a boszniai áru sem kerülhet piacra, amiért a fővá­ros exportőrjei nyíltan a Hoffmann S. és V. céget vádolják. A Hoffmann cég ugyanis normális időben 3000 waggon szilva felszállitá- sára vállalt garanciát, míg most ezt a quantumot leszállította 1200 waggenra. Mondanunk sem kell, hogy a Hoffmann S. és V. cég ezt nem altruizmusból! vállalja, mert az 1895. évi novem­ber 20-án 79740. szám alatt kelt kereskedelem­ügyi miniszteri szabályrendelet értelmében a szerb és a boszniai relációkban óriási díjkedvez­ményt élvez. A Máv. -ezt a reíakciát a Hoff­mann S. és V. cég részéről felszállított áruk után az esetben engedélyezi, ha a nevezett cég 12.000 tonna szállításra vállal garanciát és ezen­kívül 10.000 korona óvadékot deponál. Ezzel szemben — hogy a Ho ffmann cégnek nyúj­tott díjkedvezmény előnyeit némileg is illuszt­ráljuk — a Máv. például a breka—budapesti re­lációban 100 kg.-kint 204 filléres kedvezmény- nyes rovatolási díjtétel mellett még 17 fillért, a b-rcka—trieszti viszonylatban 363 filléres rova­tolási díjtétel mellett 64 fillért, a breka—fiumei relációban 47 fillért térit meg stb. A Hoffmann S. és V. cégnek csupán az a szerep jut, hogy a küldeményeiket a saját cége feladásában és költ­ségére szállíttatja és a fuvarleveleket és a dupli- kátekat az exportőrök rendelkezésére bocsátja. Most azonban -nem igy történt. Hoffmann S. és V. á 12.000 tonna szállítását ugyan vállalta, de nem tette le a reíakcia élvezéséhez szükséges 10.000 korona kauciót. Az államvasutak igazga­tósága ennek dacára tárgyalásba bocsátkozott a céggel, de követelte a kaució deponálását, amely összeget a Máv. természetesen az esetre kéri, ha a Hoffmann cég az 1200 waggont nem szál­lítja fel. A helyzet tehát ma az, hogy a főváros exportőrjei nemcsak a szerb, hanem a boszniai szilva szállításától is-elesnek. Budapest expor­tőrjei érthetőén zavarban-vannak és a Hoffmann cég eljárását nem tudják mire-magyarázni. Mert itt' legföljebb arról lehetne szó, hogy a mostani vlszqnyok mellett a b-ewaggonirozás, amely a Hoffmann 'S. és V. céget terheli, többe kerül és igy a cég egész eljárása amellett bizonyít, hogy Hoffmann S. és V. a Máv részéről éveken ke­resztül élvezett óriási refakciákra éppenséggel nem-szolgál rá. Mi jól tudjuk azt, hogy ilyen tér-; mészetii üzleteket a. mostani viszonyok mellett százezres haszonnal lebonyolítani rrem lehet és az adott helyzettel Hoffmann S. és V. cégnek is „ Biztosítás építészet Köztekebés Bányászat számolni kell. Azt azonban, hogy az egész szil- vakereskedietmet Hoffmann S. és V. cég jóindu­latától tegyük függővé, mindenesetre szóvá kel­lett tennünk. Elvégre a cég eljárása ellen is vai1 orvosszer és ezt a főváros kiviteli cégei ered­ménnyel akkor alkalmazzák, ha a Máv.-tói a H-offmann cégnek adott óriási díjkedvezmény kiterjesztését kérik. Ez nagyobb akadályba nem ütközik, mert arról van szó, hogy a főváros ex­portőrjei az előirt kauciót letehessék. Azok a cé­gek pedig, amelyek a forgótőkéjükből most ezt az összeget nem nélkülözhetik, azok egy bank által tétessék le a szükséges óvadékot. Ezzel egyúttal meg fog szűnni Hoffmann S. és V. mo­nopóliuma. Helyreigazítás. Műit heti számunkban „Az ellenséges tőke':', című cikkünkben a Központi gáz- és villamossági rt.-ról i,s megemlékeztünk .Kifogásainkat, illeté­kes helyen Szerzett információnk alapján, most az alábbiakban módosítjuk. A részvénytársulat­nak nincsenek angol igazgatósági tagjai és rész­vénytőkéje Ausztria-Magyarországon van elhe­lyezve. A vállalat 51,000 K-át jegyzett a hadíkölí- csönből és ezt az összeget a Budapesti takarék- és országos zálogkölcsön rt-nál kézpénzben be is fizette. Dacára, hogy a vállalat jövedelmezősége ez idő szerint még nem mondható lukrativnak (csak 2 százalékos osztalékot fizet), kölelesség- íszerüen mégis résztvesz az általános jótékonyság gyakorlásában. Minden vidéki városban, ahol te­lepei vannak, olcsó kokszot ád a katonai és ma­gánkórházaknak, amelyeket gázzal és villamos­sággal is önköltségi áron lát el. A szereléseket e kórházakban ingyen végezte. Saját hadbavonult tisztviselőit és munkásait állandóan segélyezi. Az ínségesek között való szétosztásra egyenkin-t 1000—2000 koronát fog a polgármestereknek rendelkezésére bocsátani mindenütt, ahol telepeik vannak. Jegyzések a hadikölcsönre, Az ,,Eternit Művek, Hatschek Lajos“ cég (Bu­dapesten és Vöcklabruckban) a hadihítelre egy- millió koronát jegyzett, még pedig 600 ezer koro­nát az osztrák és 400 ezer koronát a magyar hadi- hitelre. — A Triesti Jutaipar Részvénytársaság Triest, amagyar hadikölcsönre 250 ezer koronát, az osztrák hadikölcsönre 150,000 koronát, össze­sen 400 ezer koronát jegyzett. Kiadja: a „FŐVÁROSI HÍRLAP“ lapkiadó-vállalat. A kiadásért felelős; Dacsó Emil. Merkantil nyomda, Havas és Lehner. Német-utca 27. fflflBBBBBBBBBBBBBBBBBflBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBflBflBBBBBt

Next

/
Thumbnails
Contents