Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-21 / 4. szám

Budapest, 1914. január 21. 3 gyászt ók legnagyobb részét hosszú időre le­kötötte a maga száméra. Fischerék alaposan kihasználták a főváros élhetetlenségét, könnyelműségét- Huzáth ta­nácsnok nyilatkoznál szerint 26,000 fogyasz­tója van a Magyar Villamosságinak. Ezek- nek a fogyasztóknak akkor, amikor a város a villamos-centrálét építeni kezdte, tetemes ármérséklést stipuláltak Fischerék, előnyös átalányösszegben állapodtak meg velük ezzel szemben azonban a fogyasztók arra kötelez­ték magukat, hogy 5 6 esztendőn keresztül csakis Fischeréktől szerzik be a villamosára- moh Övképpen megtörténhetett volna az, hogy a .főváros fölépíti a sokmilliós villa­mos-centrálét, Stark Lipót vezérigazgató pe­dig elmehetett volna sétálni a korzóra, mert fogyasztók hiányában semmi munkája nem lett volna a villamos-telepnek. Ezt a nagy blamázst, az előrelátás hiányá­nak ilyen megdöbbentő példáját akarják most a vásárral eltüntetni a városházán- Az üzlet mindenképpen nagyon szomorú lesz. Rettenetes túlfizetéssel a város nyakába varr­nak mindenféle ócska lim-lomot s minthogy a 25 milliót drága kölcsönpénzből fizeti a fő­város’ az egész üzletnek a jövedelmezősége már előre is bizonytalan. Külön lapra tartozik az a machináció, a mellyel Fischerék a megváltás árát felsró­folni akarják- Bebizonyult, hogy a Magyar Villamossági rt. az utóbbi időben, akkor, ami­kor a megváltás már elhatározott dolog volt. több millióra rugó beruházásokat eszközölt aminek nyilvánvalóan az volt a célja, hogy a 62 százalékos fel ráfizetés mennél nagyobb haszonnal járjon rájuk nézve. A bíróság fel­adata e tekintetben világos: nem szabad meg­engedni, hogy Fischerék ilyen rosszhiszemű módón jussanak a város pénzéhez­A tárgyalások folyamán felmerült az a terv is, hogy a főváros ne éljen a megváltás jogával, hanem szerezze meg a részvények többségét. Az ilyen üzleteknek elijesztő, Pél­dája a Városi-tranzakció, amely után senki­nek sem lehet kedve hasonló üzletekhez. A főváros álláspontja csakis az lehet- hogy nem szabad tulfizetni a Magyar Villamossági ócskavas-gyüiteményét és ha nem lehet meg­egyezni méltányos összegben, fel kell hagyni a megváltás tervével, teljes gőzzel meg kell indítani az uj villamos-centrálé munkáját s teljes erővel és kíméletlenül fel kell venni a harcot Fischerékkel- A város konkurenciája efőbb-utóbb megadásra fogja kényszeriteni a Magyar Villamosságit s ha a fogyasztók le­kötöttségének évein keresztülvergődik a vil­lamos-centrálé, a huszonötmillió bizonyára leolvad felényire. Milliós hiteltullépés A Vas-utcai iskola botránya A Vas-utcai községi kereskedelmi iskola 800 ezer koronás költségtöbblete nem mai keletű dolog. Mi is megírtuk egy esztendővel ezelőtt, mi történt a város legdrágább iskolájának épít­kezése körül. A Vas-utcai iskola dolga különös aktualitást nyert az által, hogy „Az Est“ hosszabb cikk­ben foglalkozott a horribilis hiteltullépéssel s a cikkre válaszolt Lajta Béla műépítész, az is­kola tervezője. Lajta nyilatkozata lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy a nyilvánosság leszűr­je a maga véleményét a főváros gazdálkodá­sáról. Lajta szerint ugyanis a 800.000 koronás költségtöbblet a berendezési munkákra esik, nem pedig az építési kiadásokra. A valóság pedig az, hogy Lajta Béla a költségelőirányzatot mintegy 150.000 koronával lépte túl, a to­vábbi differencia, kb. 650.000 korona, tény­leg nem az ő vétke, hanem a vállalkozóké, mind­enek fölött pedig a fővárosé. A/. történi ugyanis, hogy a város a fűtési be­rendezési munkálatokkal az Eisler és V é r- t e s céget, b'zta meg, amely pedig sohasem vég­zett még ilyen munkát, hanem kályhák eladásá­val foglalkozott. Eisler és Vértesék nem is csi­nálták a berendezést, hanem a munkát a 1­v á 11 a 1 k o z ó k n a k adták á t. A főváros könnyelműsége, bűnös mulasztása ezek szerint már a munka kiadásánál kezdődik. Az illeté­kes tényezők alkalmat adtak Eisleréknek arra, hogy a város pénzén kísérletezzenek és olyan munkát vállaljanak, amihez nem értenek, amit még sohasem próbáltak meg azelőtt. A további vétek az volt, hogy szó nélkül belement a város az alvállalatbaadásba, ami veszedelmes prece­denst jelent, mert megnyitja a lehetőségét an­nak, hogy egyes vállalkozók stróhmannok ut­ján jussanak munkához. Különben is abszurdum volt az alvállalkozókkal való dolgoztatásnak a megengedése, mer-t hiszen a városnak, amikor egy ilyen nagyösszegü és fontos munkát k;ad, nemcsak az árra, az ajánlat pénzügyi részére kell tekintettel lennie, hanem a vállalkozó sze­mélyére, erkölcsi megbízhatóságára. Ezzel az indokolással igen sokszor találkozunk a fővá­rosi árlejtések, vállalatba adásoknak a történe­tében, de csodálatosképpen mindig akkor, ami­kor a legelőnyösebb pályázókat protekciós vál­lalkozóknak a kedvéért mellőzik. Lehetetlen do­log, hogy az ismeretlen alvállalkozók végezzék azt a munkát, amelyet a főváros az összes szempontoknak a figyelembevételével kell, hogy a vállalkozónak juttassa. A legsúlyosabb kötelesség mulasztása az volt a fővárosnak, hogy n e m ellenőrizte kel­lőképpen az építkezési és berendezési munkák a t. Az ellenőrzés hiányosságának legjellemzőbb bizonyítéka, hogy az illetékes városházi köze­gek minden kifogás nélkül átvették a fűtési berendezési készüléket az Eisler és Vértes cégtől. A városnak te­hát jó volt, kifogástalan volt az a munka, amely­ről most, a jótállási határidőn túl, ki­derült, hogy teljességgel hasznavehetetlen, csap­nivalóan rossz. Eisler és Vértesék most már nem tartoztak volna semmiféle javítási munkálatokat végezni és igy tisztára a nagylelkűségükből, a jövendő üzletekbe vetett bizalmukból kifolyólag iparkod­nak a hibájukat jóvátenni. A cég engedelmet kért és kapott a kereskedelmi minisztertől arra, hogy vasárnapon, a törvényes munkaszünet dacára, hozzáfoghasson a botrányos állapotok meg­szüntetéséhez. A Vas-utcai iskolában dideregnek a tanulók. A drága épület, igy ahogy van, hasz­navehetetlen. A helyzet ma az. hogy reggel hat­kor indul meg a fűtési apparátus munkája, me­leg ellenben csak déltelé fejlődik ki, addig tehát fagyoskodniok kell a gyerekeknek. Értesülésünk szerint a fűtési munkáknak a teljesítésével nem is szakembert bíztak meg, hanem egy egyszerű napszámost. Ezzel akar­tak a városházán dokumentumot szerezni arra, mennyire takarékoskodnak. Megbocsáthatatlan a város könnyelműsége, ki tudja, hány tanuló szerzett magának súlyos betegséget! Az óriási hitelltullépés, amit már jeleztünk, a többi munkáknál is felmerült. Egyáltalában na­gyon különös, hogy csaknem valamennyi vál­lalkozója, szállítója a Vas-utcai iskolának túllép­te azt a határt, amely a költségelőirányzatban és az árlejtésben ki volt jelölve. Drágábbak voltak az előirányzatnál Eislerék, drágább volt F r a n k Aladár (villamos berendezés), aki alig fogott a munkához, rögtön pótmunkára is kapott megbízást, olyan lelkiismeretes, reális volt az eredeti munka vállalása. Jók voltak még a hitel - túllépésben: Brunner Fábián (bútor). Zsol­nai Vilmos (csempe). And a házi, Kasny.a és F a 1 ti d i (szobafestőm unkák), B e r é n y i és Lengyel (ruhatár), Székely Marcell (gép­házburkolat és műkő), Marx és M é r e i .(fizi­kai felszerelés), Melvey Tivadar (áz iskola előtti járda), Lopos «Gyula (tornaterem), G e i 11 n e r és Rausch (mosókonyhaberen­dezés stb.. 100.000 koronás költségtöbblettel. A, munka ára kb. 300.000 korona volt), Kurbel József (szobafestő), Mahn és P r e i s z (tapéta). E í s i n g e r M. és fiai (linoleum), R ó t h Miksa (üvegfestés, emléktábla). F e i w e 1 Lipót (min­tairoda), Siemen s-S c h ti c k e r t-g y á r (lám­pa), Róna Béla (vászonrendöny). Szóval egészen csinos névsora van a Vas-utca derék vállalkozóinak. Mindannyian megérdem­lik. hogy külön emléktáblára véssék a nevüket, A város illetékes közegei viszont fegyelmi vizs­gálatot érdemelnek meg, mert ez a vizsgálat nyilvánvalóvá tenné, hogy az óriási hiteltullé­pés okozói a városházán ülnek. A közszállitás reformja Vita tanáesnok nyilatkozata A F ö v á rosi 14 i r i a p úgyszólván hét- i öl-hé tre közöl megdöbbentő adatokat arról hegy a főváros szállításai körül miiven bot­rányos visszaélések történnek. A bajok íöoka az. hogy a városnak nincsen önálló közszál- litáG szabályzata, a város az állami közszál- litási szabályzat kereteihez van kötve, holott az a székesfőváros különleges szempontjai­nak semmilyen irányban sem felel meg. A közgazdasági ügyosztály vezetője Vita Emil dr. tanácsnok, most tervbe vette a tart­hatatlan állapotok szanálását, a közszállitás' szabályzat reformálását. Nagyszabású tervé­ről igy nyilatkozott V i t a tanácsnok: Azokat a szempontokat, melyek szerint az állami szabályzat készült, a főváros ipari, ke­reskedelmi és szociális fejlődése időközben túl­haladta. Kivált a szociális iparpolitika szem­pontjából múlta idejét a szabályzat A. munkák kiadása eddig főként két okból nem elégítette ki a vállalkozókat. Az egyik az, hogy rendszerint a legolcsóbb ajánlattevőnek kellett kiadnunk a munkát s ekként az egyes szakmákban mindig annak a két-három cégnek valamelyike nyert megbízást, amelyek a legolcsóbb ajánlatot tet­ték. A munkákon tehát tulajdonképpen mindig ugyanaz a néhány vállalkozó osztozott és nem egy pályázó több éven át hiába kísérelte meg, hogy munkát kapjon a fővárostól. Ezek a mel­lőzött cégek szítják az elégedetlenséget és el kell ismerni: nem minden jogos indok nélkül Azelégedetlenség másrészt arra a körülményre vezethető vissza, hogy a versenytárgyalások mai rendszere mellett a legtöbb jelentékeny munkát nagyipari cégeknek kell vállalatba adni. A. kisebb cégek tehát nem alaptalanul látnak sé­relmet abban, hogy azokat a nagyobb munkákat, melyek elnyerése révén üzemük szükségképpen fejlődne, a nagyipar fordítja a hasznára. Látni­való, hogy ezek a panaszok a közszállitási sza­bályzat mai keretein belül nem orvosolhatók, mert az hijján van minden iparpolitikiai inten­ciónak. Ezen a ponton rá kell mutatnom gyakorlati iparpolitikánk egy nagy hiányára, melyet éppen ezzel a javaslattal akarunk minél előbb helyre­hozni. A nyugati metropolisok iparpolitikájának gerincét az ipari és vállalkozói közép- osztály érdekeinek ist ápolása ké­pezi. Közszállitásainknál eddig a nagyipar kul­tusza a középvállalatok rovására tultengésben volt. Németországnak azért van kiterjedt, erős és virágzó ipari és vállalkozói középosztálya, mert a városok politikáját az az eszme irányít­ja, hogy ennek az osztálynak a támogatása ipar- fejlesztési és gazdasági szempontból elsőrendű nemzeti érdek. Ennek a középosztálynak ked­vező politikának, a Politik des Mittel- standesnek szellemében akarjuk a főváros közszállitási szabályzatát megalkotni és nem titkolhatom el, hogy ezért iparunk fejlődése szempontjából nagy várakozásokat fűzök a re­formhoz. A másik lényegbevágó újítás azt a célt fogja szolgálni, hogy azoknak a vállalkozóknak, akiket drágább ajánlatuk eddig kirekesztett a főváros szállítói sorából, módot adjunk arra, hogy szin­tén fővárosi munkához jussanak. Azt tervez­zük, hogy lehetőleg minden vállalkozót, — per­sze bizonyos rendszer szerint mindig másokat felszólítunk ajánlattételre. Váltógazdaságot aka­runk e téren meghonosítani, amivel végét vetjük annak, hogy a városi munkák haszna a szak­mák néhány cégére korlátozódjék. Mint V á- z s o n y i Vilmos mondotta: a városi köz­munkák kiadásának egy- nagy kör­forgást kell képeznie. Ne egyeseknek jusson minden közmunka, hanem kapjon belőlük minél több fővárosi iparos és vállalkozó. Módját akarjuk ejteni annak, hogy minél több iparválla­lat előrehaladását szolgáljuk azzal, hogy városi munkában részesítjük.

Next

/
Thumbnails
Contents