Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-21 / 4. szám
Budapest, 1914. január 21. 3 gyászt ók legnagyobb részét hosszú időre lekötötte a maga száméra. Fischerék alaposan kihasználták a főváros élhetetlenségét, könnyelműségét- Huzáth tanácsnok nyilatkoznál szerint 26,000 fogyasztója van a Magyar Villamosságinak. Ezek- nek a fogyasztóknak akkor, amikor a város a villamos-centrálét építeni kezdte, tetemes ármérséklést stipuláltak Fischerék, előnyös átalányösszegben állapodtak meg velük ezzel szemben azonban a fogyasztók arra kötelezték magukat, hogy 5 6 esztendőn keresztül csakis Fischeréktől szerzik be a villamosára- moh Övképpen megtörténhetett volna az, hogy a .főváros fölépíti a sokmilliós villamos-centrálét, Stark Lipót vezérigazgató pedig elmehetett volna sétálni a korzóra, mert fogyasztók hiányában semmi munkája nem lett volna a villamos-telepnek. Ezt a nagy blamázst, az előrelátás hiányának ilyen megdöbbentő példáját akarják most a vásárral eltüntetni a városházán- Az üzlet mindenképpen nagyon szomorú lesz. Rettenetes túlfizetéssel a város nyakába varrnak mindenféle ócska lim-lomot s minthogy a 25 milliót drága kölcsönpénzből fizeti a főváros’ az egész üzletnek a jövedelmezősége már előre is bizonytalan. Külön lapra tartozik az a machináció, a mellyel Fischerék a megváltás árát felsrófolni akarják- Bebizonyult, hogy a Magyar Villamossági rt. az utóbbi időben, akkor, amikor a megváltás már elhatározott dolog volt. több millióra rugó beruházásokat eszközölt aminek nyilvánvalóan az volt a célja, hogy a 62 százalékos fel ráfizetés mennél nagyobb haszonnal járjon rájuk nézve. A bíróság feladata e tekintetben világos: nem szabad megengedni, hogy Fischerék ilyen rosszhiszemű módón jussanak a város pénzéhezA tárgyalások folyamán felmerült az a terv is, hogy a főváros ne éljen a megváltás jogával, hanem szerezze meg a részvények többségét. Az ilyen üzleteknek elijesztő, Példája a Városi-tranzakció, amely után senkinek sem lehet kedve hasonló üzletekhez. A főváros álláspontja csakis az lehet- hogy nem szabad tulfizetni a Magyar Villamossági ócskavas-gyüiteményét és ha nem lehet megegyezni méltányos összegben, fel kell hagyni a megváltás tervével, teljes gőzzel meg kell indítani az uj villamos-centrálé munkáját s teljes erővel és kíméletlenül fel kell venni a harcot Fischerékkel- A város konkurenciája efőbb-utóbb megadásra fogja kényszeriteni a Magyar Villamosságit s ha a fogyasztók lekötöttségének évein keresztülvergődik a villamos-centrálé, a huszonötmillió bizonyára leolvad felényire. Milliós hiteltullépés A Vas-utcai iskola botránya A Vas-utcai községi kereskedelmi iskola 800 ezer koronás költségtöbblete nem mai keletű dolog. Mi is megírtuk egy esztendővel ezelőtt, mi történt a város legdrágább iskolájának építkezése körül. A Vas-utcai iskola dolga különös aktualitást nyert az által, hogy „Az Est“ hosszabb cikkben foglalkozott a horribilis hiteltullépéssel s a cikkre válaszolt Lajta Béla műépítész, az iskola tervezője. Lajta nyilatkozata lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy a nyilvánosság leszűrje a maga véleményét a főváros gazdálkodásáról. Lajta szerint ugyanis a 800.000 koronás költségtöbblet a berendezési munkákra esik, nem pedig az építési kiadásokra. A valóság pedig az, hogy Lajta Béla a költségelőirányzatot mintegy 150.000 koronával lépte túl, a további differencia, kb. 650.000 korona, tényleg nem az ő vétke, hanem a vállalkozóké, mindenek fölött pedig a fővárosé. A/. történi ugyanis, hogy a város a fűtési berendezési munkálatokkal az Eisler és V é r- t e s céget, b'zta meg, amely pedig sohasem végzett még ilyen munkát, hanem kályhák eladásával foglalkozott. Eisler és Vértesék nem is csinálták a berendezést, hanem a munkát a 1v á 11 a 1 k o z ó k n a k adták á t. A főváros könnyelműsége, bűnös mulasztása ezek szerint már a munka kiadásánál kezdődik. Az illetékes tényezők alkalmat adtak Eisleréknek arra, hogy a város pénzén kísérletezzenek és olyan munkát vállaljanak, amihez nem értenek, amit még sohasem próbáltak meg azelőtt. A további vétek az volt, hogy szó nélkül belement a város az alvállalatbaadásba, ami veszedelmes precedenst jelent, mert megnyitja a lehetőségét annak, hogy egyes vállalkozók stróhmannok utján jussanak munkához. Különben is abszurdum volt az alvállalkozókkal való dolgoztatásnak a megengedése, mer-t hiszen a városnak, amikor egy ilyen nagyösszegü és fontos munkát k;ad, nemcsak az árra, az ajánlat pénzügyi részére kell tekintettel lennie, hanem a vállalkozó személyére, erkölcsi megbízhatóságára. Ezzel az indokolással igen sokszor találkozunk a fővárosi árlejtések, vállalatba adásoknak a történetében, de csodálatosképpen mindig akkor, amikor a legelőnyösebb pályázókat protekciós vállalkozóknak a kedvéért mellőzik. Lehetetlen dolog, hogy az ismeretlen alvállalkozók végezzék azt a munkát, amelyet a főváros az összes szempontoknak a figyelembevételével kell, hogy a vállalkozónak juttassa. A legsúlyosabb kötelesség mulasztása az volt a fővárosnak, hogy n e m ellenőrizte kellőképpen az építkezési és berendezési munkák a t. Az ellenőrzés hiányosságának legjellemzőbb bizonyítéka, hogy az illetékes városházi közegek minden kifogás nélkül átvették a fűtési berendezési készüléket az Eisler és Vértes cégtől. A városnak tehát jó volt, kifogástalan volt az a munka, amelyről most, a jótállási határidőn túl, kiderült, hogy teljességgel hasznavehetetlen, csapnivalóan rossz. Eisler és Vértesék most már nem tartoztak volna semmiféle javítási munkálatokat végezni és igy tisztára a nagylelkűségükből, a jövendő üzletekbe vetett bizalmukból kifolyólag iparkodnak a hibájukat jóvátenni. A cég engedelmet kért és kapott a kereskedelmi minisztertől arra, hogy vasárnapon, a törvényes munkaszünet dacára, hozzáfoghasson a botrányos állapotok megszüntetéséhez. A Vas-utcai iskolában dideregnek a tanulók. A drága épület, igy ahogy van, hasznavehetetlen. A helyzet ma az. hogy reggel hatkor indul meg a fűtési apparátus munkája, meleg ellenben csak déltelé fejlődik ki, addig tehát fagyoskodniok kell a gyerekeknek. Értesülésünk szerint a fűtési munkáknak a teljesítésével nem is szakembert bíztak meg, hanem egy egyszerű napszámost. Ezzel akartak a városházán dokumentumot szerezni arra, mennyire takarékoskodnak. Megbocsáthatatlan a város könnyelműsége, ki tudja, hány tanuló szerzett magának súlyos betegséget! Az óriási hitelltullépés, amit már jeleztünk, a többi munkáknál is felmerült. Egyáltalában nagyon különös, hogy csaknem valamennyi vállalkozója, szállítója a Vas-utcai iskolának túllépte azt a határt, amely a költségelőirányzatban és az árlejtésben ki volt jelölve. Drágábbak voltak az előirányzatnál Eislerék, drágább volt F r a n k Aladár (villamos berendezés), aki alig fogott a munkához, rögtön pótmunkára is kapott megbízást, olyan lelkiismeretes, reális volt az eredeti munka vállalása. Jók voltak még a hitel - túllépésben: Brunner Fábián (bútor). Zsolnai Vilmos (csempe). And a házi, Kasny.a és F a 1 ti d i (szobafestőm unkák), B e r é n y i és Lengyel (ruhatár), Székely Marcell (gépházburkolat és műkő), Marx és M é r e i .(fizikai felszerelés), Melvey Tivadar (áz iskola előtti járda), Lopos «Gyula (tornaterem), G e i 11 n e r és Rausch (mosókonyhaberendezés stb.. 100.000 koronás költségtöbblettel. A, munka ára kb. 300.000 korona volt), Kurbel József (szobafestő), Mahn és P r e i s z (tapéta). E í s i n g e r M. és fiai (linoleum), R ó t h Miksa (üvegfestés, emléktábla). F e i w e 1 Lipót (mintairoda), Siemen s-S c h ti c k e r t-g y á r (lámpa), Róna Béla (vászonrendöny). Szóval egészen csinos névsora van a Vas-utca derék vállalkozóinak. Mindannyian megérdemlik. hogy külön emléktáblára véssék a nevüket, A város illetékes közegei viszont fegyelmi vizsgálatot érdemelnek meg, mert ez a vizsgálat nyilvánvalóvá tenné, hogy az óriási hiteltullépés okozói a városházán ülnek. A közszállitás reformja Vita tanáesnok nyilatkozata A F ö v á rosi 14 i r i a p úgyszólván hét- i öl-hé tre közöl megdöbbentő adatokat arról hegy a főváros szállításai körül miiven botrányos visszaélések történnek. A bajok íöoka az. hogy a városnak nincsen önálló közszál- litáG szabályzata, a város az állami közszál- litási szabályzat kereteihez van kötve, holott az a székesfőváros különleges szempontjainak semmilyen irányban sem felel meg. A közgazdasági ügyosztály vezetője Vita Emil dr. tanácsnok, most tervbe vette a tarthatatlan állapotok szanálását, a közszállitás' szabályzat reformálását. Nagyszabású tervéről igy nyilatkozott V i t a tanácsnok: Azokat a szempontokat, melyek szerint az állami szabályzat készült, a főváros ipari, kereskedelmi és szociális fejlődése időközben túlhaladta. Kivált a szociális iparpolitika szempontjából múlta idejét a szabályzat A. munkák kiadása eddig főként két okból nem elégítette ki a vállalkozókat. Az egyik az, hogy rendszerint a legolcsóbb ajánlattevőnek kellett kiadnunk a munkát s ekként az egyes szakmákban mindig annak a két-három cégnek valamelyike nyert megbízást, amelyek a legolcsóbb ajánlatot tették. A munkákon tehát tulajdonképpen mindig ugyanaz a néhány vállalkozó osztozott és nem egy pályázó több éven át hiába kísérelte meg, hogy munkát kapjon a fővárostól. Ezek a mellőzött cégek szítják az elégedetlenséget és el kell ismerni: nem minden jogos indok nélkül Azelégedetlenség másrészt arra a körülményre vezethető vissza, hogy a versenytárgyalások mai rendszere mellett a legtöbb jelentékeny munkát nagyipari cégeknek kell vállalatba adni. A. kisebb cégek tehát nem alaptalanul látnak sérelmet abban, hogy azokat a nagyobb munkákat, melyek elnyerése révén üzemük szükségképpen fejlődne, a nagyipar fordítja a hasznára. Látnivaló, hogy ezek a panaszok a közszállitási szabályzat mai keretein belül nem orvosolhatók, mert az hijján van minden iparpolitikiai intenciónak. Ezen a ponton rá kell mutatnom gyakorlati iparpolitikánk egy nagy hiányára, melyet éppen ezzel a javaslattal akarunk minél előbb helyrehozni. A nyugati metropolisok iparpolitikájának gerincét az ipari és vállalkozói közép- osztály érdekeinek ist ápolása képezi. Közszállitásainknál eddig a nagyipar kultusza a középvállalatok rovására tultengésben volt. Németországnak azért van kiterjedt, erős és virágzó ipari és vállalkozói középosztálya, mert a városok politikáját az az eszme irányítja, hogy ennek az osztálynak a támogatása ipar- fejlesztési és gazdasági szempontból elsőrendű nemzeti érdek. Ennek a középosztálynak kedvező politikának, a Politik des Mittel- standesnek szellemében akarjuk a főváros közszállitási szabályzatát megalkotni és nem titkolhatom el, hogy ezért iparunk fejlődése szempontjából nagy várakozásokat fűzök a reformhoz. A másik lényegbevágó újítás azt a célt fogja szolgálni, hogy azoknak a vállalkozóknak, akiket drágább ajánlatuk eddig kirekesztett a főváros szállítói sorából, módot adjunk arra, hogy szintén fővárosi munkához jussanak. Azt tervezzük, hogy lehetőleg minden vállalkozót, — persze bizonyos rendszer szerint mindig másokat felszólítunk ajánlattételre. Váltógazdaságot akarunk e téren meghonosítani, amivel végét vetjük annak, hogy a városi munkák haszna a szakmák néhány cégére korlátozódjék. Mint V á- z s o n y i Vilmos mondotta: a városi közmunkák kiadásának egy- nagy körforgást kell képeznie. Ne egyeseknek jusson minden közmunka, hanem kapjon belőlük minél több fővárosi iparos és vállalkozó. Módját akarjuk ejteni annak, hogy minél több iparvállalat előrehaladását szolgáljuk azzal, hogy városi munkában részesítjük.