Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-25 / 48. szám
Harmadik. évfolyam Budapest, 1914. november hó 25-én------48 . szám iiiiiamaiimiiimftb(iiaiiin>iiaiHPHl^lt»üi»miiiDiimmpinaniniiiamainainaiUDHiniiianiamQiHBmDint ELŐFIZETÉS! fiJMKt Egész évre .....................76 K Fi i évre ................................. <s Ff Egyes szdmoft http fi a* Mik a kiadó hivatalban* Várospolitikai és közgazdasági hetilap fmimíóm «<J Dacsó Emil• űt/*. Scildgyi Hugó JMegfelenih minden sz.mn— dón. Szenhesztöség és kiadóhivatal t V/. hév., Stiv-utca ••• 76. szdwm Telefon ••••••• 7 37-7J ......... Az adó a leges unyább, leggyülöletesebb magyar szó. Az adóemelés pedig hatványozása az adónak, tehát még csúnyább, még gyűlöletesebb jelszó. A városatyák esztétikai érzékét erősen bántja minden, ami csúnya. Nagyon természetes tehát, hogy erősen berzenkednek az adóemelésnek a gondolata ellen i/s és inkább hajlandók a városból kéregető koldust csinálni, mint semhogy a legegyenesebb, legbiztosabb útját választani annak, hogy a táros fenyegető pénznélkülisége elhárittas- sék, a város fizetségeinek beszüntetése elke- rültessék. Pedig a tényállás igen egyszerű. A városnak nincsen fedezete azokra a kiadásokra, amelyeket a háború megkövetelt tőle. A város kivette részét a közjótékonyságból és ez a részvétel olyan pénzeket emésztett fel, amikre más célból, más kiadásokra lett volna szükség. A szükség — szükség marad, az elvont pénzt pótolni kell és minthogy ezek Nemsokára, egy-két hét múlva, egész komoly képpel megindul a költségvetés tárgyalása. Komikus és lehetetlennek látszó dolog ugyan, hogy amikor északon és délen élet-ha.ál- harc folyik, akkor az ország szivében arról vitáznak a bölcsek, hogy a Zug-utca pótcsatornázásának a költségeit megszavazzák-e, vagy sem. De hát rendnek muszáj lenni — költségvetés nélkül nem lehet folytatni üzletet. S ha már tárgyalják a bevételek és kiadások előirányzatát, akkor legalább őszinte képét akarjuk látni annak, hogyan fest a város pénzügyeinek jövője s mekkora az az összeg, amelynek nem lesz fedezete s amelyet majd csak a zárszámadás tárgyalásánál fogúük deficit néven nevezni. Tehát: vagy ne tegyen egyáltalán budget- tárgyalás, vagy tegyen lm tükre a város a milliók rendkívüli kiadások voltak, rendkívüli bevételekre is van szükség, hogy ezekből a hiányt fedezni lehessen. Már mostan az az egyedüli kérdés, hogy ezt a rendkívüli bevételt kikérje, vagy kikényszeritse a város? A városatyák többsége az önkéntes adakozásnak akar hangulatot teremteni, mert fél az adóemelés anyagi és erkölcsi hatásától. Pedig ez az eszme teljesem elhibázott és teljesen meddő. Budapest polgárságát erősen igénybe vette már eddig is a háború. Minden várakozást felülmúló áldozat- készséggel sietett a háború borzalmait eny- hiteni a főváros tehetősebb lakossága s ami készpénz maradt, azt a hadikölcsönre történt jegyzések emésztették fel. Az önkéntes adakozásra való felhívásnak vajmi csekély foganatja lenne ma már. Budapest polgársága ma két táborra oszlik. Vannak sokan, akiknek jó szivük van, de üres a tárcájuk és vannak viszont olyanok, akik elérték, vagy elértnek vélik az áldozatkészségük határát. Nem lehet Budapesten ma már komolyabb eredményre, nagyobb összegre számítani. Mi nem lelkesedünk az adóemelésért és nem mutatunk rá kárörömmel, hogy az adóemelés kényszerűségét, elkerülhetetlen voltát jó régen megjósoltuk, — de szilárd hittel valljuk, hogy akármit határoznak a városházán, a vége mégis csak az lesz, hogy az adókulcs ismét nyikorogni fog és ismét hatalmas lépéssel fog közeledni a községi pótadó az állami egyenes adó összegéhez. Minden kísérlet, amely arra irányul, hogy az adóemelés kellemetlenségétől meneküljön a város, csak kudarcot hozhat. És az sem utolsó indok, hogv az ország első törvényhatósága nem gvüithet könyöradományo- skat, nem terhelheti kéregetéssel a saiát polgárait. helyzetének. A vállalkozók addig deputációztak és kérvényeztek, amig elérték azt a célt, hogy a város úgyszólván minden pénzét belefekteti a közmunkákba. A dolog rendben is van, mert nem lehet vitás, hogy a tömegnyomor enyhítésének egyik leghathatósabb ellenszere a munka- nélküliség enyhítése, a munkalkalmak nyújtása. Azonban a város nem azért építtet, nem azért áldozza fel utolsó millióit, hogy a vállalkozók meggazdagodjanak. Remélhető, hogy ezt a szempontot nem téveszti el a főváros, de nem hagyják figyelmen kívül a vállalkozók sem és legalább annyi mérsékletet fognak tanúsítani a várossal szemben, mint amilyen áldozatkészséget mutat a város velük szemben. T ejhiány is hozzájárul most már a közélelmezési mizériákhoz. Miből származik a hiány? — bizonyára nem abból, hogy a tehenek megtagadják az engedelmességet, vagy hogy nincsen, aki megfejje a tehént. Tej tehát van annyi, amennyi volt, de az okozza az igazi fejtörést, hogy a vidékről hogyan hozzák be — a korlátolt vasúti forgalom miatt — a tej készleteket. Ez a gond elsősorban a közélelmezési ügyosztály vezetőjének a gondja volna s ha a gond — gond marad, a tej ára ellenben felfelé megy, mint borban a gyöngy: — erről nem a tehén tehet, hanem a tehetetlen tanács. Elsősorban pedig a tanácsnak az a tagja, aki a közélelmezés terén a tanács képviselője, aki azonban elméleteken lovagol s nincs érzéke a gyakorlati élet követelményei iránt. A hadi hitelbank és a város szállitói. A hadi hitelbank tudvalevőleg háborús intézmény, amelyet a nagybankok alapítottak azzal a bevallott céllal, hogy a kereskedők és iparosok, akik a mostoha idők viszontagságait elsősorban érzik, hitelhez, pénzhez jussanak. A hadi hitelbank esetleges veszteségeiért a főváros milliós garanciát vállalt s a bank igazgatóságában a várost B á r c z y István polgármester, Bódy Tivadar alpolgármester és Vázsonyi Vilmos képviselik. A vállalkozók és iparosok a múlt héten beadványt intéztek úgy a bank igazgatóságához, mint a fővároshoz. A beadványban azt kérik, hogy azok a vállalkozók, akik a fővárostól a közel jövőben felmerülő közmunkákra megb.zási kapnak, a fővárossal szemben fennálló követeléseik lekötése mellett, a banktól megfelelő összegű előleget, illetve kölcsönt kapjanak. A kérvényezők kifejezést adnak beadványukban ama reményüknek, hogy a főváros készséggel hozzájárul a vállalkozók ilyetén módon való támogatásához. A forma pedig az volna, hogy a város — a vállalkozó kérelmére — közli a megrendelés lényegét és összegét, azzal a kötelező kijelentéssel, hogy az illető vállalkozó részére nyújtandó kölcsön fejében a szállítás ellenértéke az esedékesség időpontjában a bank rendelkezésére fog állani. Illetékes helyen a következő felvilágosítást nyertük erről az ügyről: — A kereskedők és iparosok beadványát a legnagyobb jóindulattal fogadtuk a városházán. Grüner Tivadar, a hadi hitelbank vezérigazgatója, érintkezésbe lépett velünk és megállapodtunlk, ugv az elvi kérdésekben, mint a részletekben. A vállalkozók kérelmét tehát mindkét részről teljesítették és bizonyos, hogv ez óriási megkönnyebbülést jelent az építőipar számára. — A központi segítő bizottság közgazdasági alosztályának kezdettől fogva az volt a meggyőződése, hogy az ipar és kereskedelem helyzetén csak a közmunkák folytatásával, ui munkák megindításával lehet segíteni. Vázsonyi Vilmos, az alosztály elnöke, volt a leglelkesebb harcosa ennek az eszmének. Fáradhatatlan buzgalmával sikerült a polgármestert is az eszme helyességéről meggyőzni. B á r- c z y István dr. méltányolta a közgazda- sági alosztály előterjesztését és a tanács nemcsak az összes, a háború kitörésekor beszüntetett városi munkák folytatását rendelte el. hanem ezenfelül még kb.^ ö t m i 1 i ió korona értékű ui közmunkákat kezdett meg. ugv hogv ma sóikkal több a városi közmunka, mint volt béke ideiében. Egyetlenegy városi munka szünetel csupán: a Karpfenstein-utcai iskolaépítés, ez is csak azért, mert a vállalkozó hadba vonult. — A város körültekintő buzgalma azonban nem merült ki ebben. Közbenjártunk a bankoknál, hogv a magánosok által kezdett épitkezésekhez szükséges összegeket folyósítsák. Nagv segítségünkre volt ebben Wekerle Sándor, akit, mint az or-
