Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-29 / 31. szám
2 jlmiizo^ííM^iP Budapest, 1914. julius 29. ződés megkötése nem fog olyan simán menni, mint ahogyan azt az^ urak képzelik A megállapodás első feltétele az, hogy a színház csődbe menjen. Már pedig ebben az esetben a csődtömeggondnok minden erővel rai'ta lesz, hogy a csődbíróság hatálytalanítsa a szerződést és nagyon valószínű, hogy a bíróság nem fogja megengedni azt, hogy a kormány és a 'város a közadós és a csődhitelezők mellőzésével, az ő 'kárukra egymással szerződést kössenek s egyszerűen kinullázzák őket. Mnden erővel azon kell lenni, hogy elkerüljük a csődöt, mert csakis igv lehet menekülni a további súlyos komplikáció kt||. A tanácskozás többi résztvevői ellenkező nézeten voltak. Különösen Glückstahl Samu pártolta a megoldást és nyomban vállalkozott arra. hogy a szerződést Márkus Jenő tanácsnokkal együtt elkészíti. Ebben maradtak is és azóta sem Borbást, sem az ügyészség más tagját bele nem vonták a .tárgyalásokba. Megtörténik tehát az a páratlan eset, hogy a tiszti ügyészség meghallgatása nélkül fog dönteni a közgyűlés milliók fölött ilyen teljesen jogi természetű ügyben. A hitelezők tényleg erősen mozognak. Úgy határoztak, hogy bevárják a rendkívüli közgyűlést s csak azután fognak erősebb akciót indítani. Addig is 34 hitelező megfe- jebbezte a bíróságnak azt az ítéletét, amelyet a főváros igényperében hozott s amely- ível a színház felszereléseit a város tulajdonának ismerte el. A kormány megváltja a szentlőrinci vicinálist Érdekes és a fővárost közelről érintő tervvel foglalkozik a pénzügyminiszter: arról van szó, hogy megváltja az állam számára a Búd a- p e s t—s z e n 11 ő r i n c i h. é. villamos vasutat, amely az állami munkástelep (We- kerle-telep) lakóit szállítja a fővárosba. Ez a vállalat tudvaiévőleg a Városi Villamos alapítása. A Városi főrészvényese a Szentlőrincinek és így a főváros is mintegy kétmillió koronával van érdekelve az 5.127,400 korona alaptőkével rendelkező vasútnak. A szentlőrinci nem tartozik a jól jövedelmező vasutak közé. Nyeresége az utóbbi esztendőkben 160,000 korona körül volt, de forgalmi bevétele, mely 1911-ben kocsikilométerenkint 45.6 fillért tett ki, 1913-ban 42.7 fillérre apadt. Ezen a sajnálatos hanyatláson nem bírt segíteni az a körülmény, hogy a főváros engedelmével a Szentlőrinci vonal a Városi villamos tiz kocsiját a budapesti forgalom érdekétől elvonva, oly olcsó kölcsöndijért élvezheti, amivel a kocsik értéke sincs amortizálva. Mindez oda vezetett, hogy a pénzügyi kormány, amely a munkástelep érdekét szivén viseli, megfontolás tárgyává tette a vasútnak állami kezelésbe vételét. 1916-ban érkezik el annak a'lehetősége, hogy . az állam a szerződés értelmében, az utolsó 7, esetleg 5 évi tiszta jövedelem átlaga, vagy az építés tőkéjének 5 százaléka alapján a vasutat birtokába vehesse még a béremelés ideje előtt. A vállalat igazgatóságának tagjai a következők : Festetics Géza gróf alpolgármester (elnök), Hűvös József (alelnök), B a r t a Tivadar (Erzsébetfalva), B ó k a y Árpád, El ii v ö s László, Hűvös Iván, Wörner Adolf, Mol- h á r Viktor, Förster Aurél, V á z s o n y i Jenő, B r ó d y Sándor, H a v a s s Rezső. Felügyelő-bizottság: Ágoston Miksa, C Ii a t e 1 Vilmos, D ó c z i Ignác, Győri Nagy István, Re eh er Rezső, Fráter Lo- ránd, Mansfeld Rikárd. áz i I a fj készített női-, férfi- és gyermekfehérnemüek kezesség mellett rendkivUl jutányosán VAJDA MÓR-nál IV., Deák Ferenc-utca 21. Roheimék ravaszsága Amikor a főváros szigorú Mulatságos és nagyon jellemző dolog történt a közel múltban a fővárossal. A R o- heím Károlyésfia cég, amely fizetési zavarokba jutott s amelynek szanálása most folyik, évk óta szállította a fővárosnak a tüzelőfát. Tavaly Roheimék nem feleltek meg szállítási kötelezettségüknek, mire a város a tiszti ügyészség javaslatára ugv határozott, hogy nyilvános árlejtés utján szerzik be a tii- zeliőfa-szükségletet s mnthogy időközben a fa ára emelkedett, az árkülömbözetet követelni fogja a Roheim-cégtől. A nyilvános árlejtésen, amelyet pár héttel ezelőtt tartottak meg, egyetlen pályázó jelentkezett: Ro- h e i m Károly és fia. A város sem tudta, mi tévő legyen, ui árlejtést írjon-e ki. vagy pedig fogadja el az árlejtés eredményét és kösse meg az üzletet újból Roheimékkal. A tiszti ügyészség véleménye az volt, hogy a nyilvános árlejtés szabályszerű módon történt. ennélfogva vegyék át a fát Roheimék- től. És most jön a dolog pikantériája: Az árlejtésen Roheimék jóval többet kértek, mint amennyit a város az eredeti szerződés szerint fizet nékik. Megtörténik tehát az a komikus eset, hogy a késedelmes szállító még jutalmat kap, jóval nagyobb árt ért el, mint azelőtt. És még evy probléma vetődött fel ezzel kapcsolat- j ban: vájjon az árdifferenciát jogosítva van-e a váro.s az ui szállítás árából levonni, vagy pedig ez a differencia a vállalkozó-cég óvadékát terheli-e. Egészen bizonyos, hogy Roheimék most sem fognak megfelelni szállítási kötelezettségüknek s ez esetben e több százezer koronás szállítás körül újból megindul ez a mulatságos cirkulus vitiozus. portól és koromtól szép fővárosunkban. A fásítási őv a Kamaraerdőtől a budakeszi erdőig terjed és ez a sok erdő, mint az erdészeti bizottság legutolsó ülésén jelentették, 236.875 koronába kerül évente a városnak. Jövedelme is van azonban a városnak az erdőiből: 22.000 korona, amit a parkcélokra szolgáló erdőkből kitermelt fa értékesítéséből kapnak. Megesett a szive ezen a kimutatáson néhány vállalkozónak. 236.875 korona kiadással szemben 22.000 korona bevétel — igy tönkre kell menni! Egyetlen menekülés, ha a főváros meghallgatja és elfogadja az alábbi tervezetet: A főváros nagyítsa meg az állatkertet és a Széchenyi-fürdőt és szállodát úgy, hogy az egész „vurstlit“ magába foglalja. A cirkusz, az Angol- park, a müszinkör, a körhinták az abonyi leghosszabb szőke nő: a világ csodája és a pofozó ernlber mind állatkert és fürdő legyen. Ez a fővárosnak nagyon sok pénzébe kerülne, egy csomó exisztenciát ismét tönkre tenne, de most jön a megváltó idea: A főváros amúgy is ráfizet az erdőkre. Engedje át a város megfelelő bérösszeg ellenében a budakeszi, zugligeti, vagy svábhegyi erdőből egy olyan területet, mely a régi, nagy vurstli területének megfelel. A vállalkozók kiirtják az erdőt és ide csinálnak egy vurstlit cirkusszal, angol parkkal és friss levegővel és olcsó autóbuszjárattal. Kikötik., azonban, hogy tiz! év múlva, ha csak ők nem kérik a szerződés meghosszabbítását, a főváros megváltja az egész telepet, megtérítve az addigi beruházásokat. Tehát ismét a főváros pénzén akar valaki jó üzletet csinálni, melyért csak annyi kockázatot hoz, hogy 10 évre előlegezi a városnak a pénzt. Ha sikerül kiszoktatni a közönséget az erdőbe és az üzlet megy, akkor meghosszabbítják a szerződést és a haszon tovább is az övék marad. Ha rossz az üzlet: fizessen vissza mindent a főváros. Ilyen barátai vannak Budapestnek az Ur 1914-ik esztendejébén. ) Üzlet az erdőben Nyári tervek a városházán Milliós deficittel zárult a főváros idei költség- vetése, a polgármester, mielőtt tirolii automotoil- turára és onnan egy franciaországi üdülőhelyre utazott volna, külön rendeletben hagyta meg alantasainak, hogy sokat dolgozzanak, majd ő pihen helyettük is, ezenkívül pedig takarékoskodjanak. Kétségtelen, ha egy főváros polgár- mestere üdülés előtt még a város anyagi ügyeivel kénytelen törődni, annak a városnak nem lehetnek valami rózsásak a pénzügyi viszonyai. Milliós deficit, takarékossági rendelet ellenére azonban nem nyugszik a spekuláció a városházán. Mindig akad valami zseniális uj terv, fényes eszme, amiről szinte bizonyos, hogy a fővárosnak sok pénzébe fog kerülni és egygyel szaporodni fog deficites vállalatainak száma. Van ragyogó állatkertünk, amely díszére válna bármelyik európai világvárosnak, s amelyre — csinosan ráfizetünk. Márkus tanácsnok is a a jövendő Nagy-Budapesthez szabta ezt az állat- kertet, amely nem is illik ebbe a nyomorúságos városba, esténkint 500 koronával díjazott szin- fonikus zenekarral. (Az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy csak 480 koronát fizet a város a zenekarnak, mert 20 koronával az állatkerti vendéglős járul a zenéhez esténkint.) M á r- k u s tanácsnok kétségtelen érdeme a Széchényi (Artézi) fürdő, amely azonban az eddigi három koronás belépődíjak mellett is jelentékeny ősz- szeggel terheli a főváros pénztárát. Az állatkert és Széchenyi fürdő, valamint a köztük elterülő maradék „vurstli“ körül rrlrült fel a legújabb városmentő terv, melyre a nyári csendben akarják preparálni élelmes vállalkozók a városháza urait. A fővárosnak Budán nagyki- terjedésii erdői vannak. Szép sárii erdők, melyek fáin sok elkeseredett pesti polgár zavartalanul fejezhette be zaklatott életét; az erdő magányát nem zavarta senki és semmi. Az erdőkből csinálták meg az erdészeti hivatalban — hogy ott se maradjanak tétlenül — az úgynevezett fásítási övét, melynek célja, hogy a vidékről ne jöjjön be a por a városba. Ezért fülünk meg a SZEPESSY SÁNDOR utóda SZEPESSY GYULA ok', mérnök Budapest, VII., Abonyi-u. 25. sz. Központi fűtések, szellőztetések, vizvezeték- légszesz-, csatornázási- és egészségügyi berendezések \állalata. Telefon 56-96,
