Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-14 / 3. szám
Wälder Gyula katedrája A bank-korifeus tanításai j; • • • • * Wait der Gyuláról eddiyc csak azt tudtuk, jiogv rossz bankigazgató. akinek a vezetése alatt az ország: első takarékpénztára a stag- iráció feleit mutatja, mié más nagy intézetek ugyanezen idő alatt rohamos fejlődésnek indultak. A Pesti hazai takarékpénztár betéíál- ibmáTFva a Walder-éra alatt nem emelkedik, ja tranzakciók mérlege pedig■ határozott visz- jszaesést tüntet fel. liven körülmények között nem csodálkozunk.azon. ha az m-tézeí Igazgatóságának kebelében mindinkább gyoKeret jver az a gondolat. hegy a takarékpénztár vezetését aváiOttabb kezekre bízzák. Wälder Gyula az utóbbi időben a közgazdasági irodalom művelésére adta mayát. De, |UeV- látszik, ezen a téren se arat babérokat. Cddigi próbálkozásai csak arról tesznek tanúságot, hogy fogalma sincs azokról a tényezőkről, amelyek a gazdasági evolúciókat irá- ijvitják. Ami pedig azt a képességét illeti, ainelvlvel a-gazdasági élet eseményeit bírálja, az alig közelíti meg azt a nívót, melyet cjgy vidéki kisbank könyvelőjétől mindenki ihegkövétél.' Karackoiivi cikke, melyben a krízis, okait fejtegeti, csak úgy hemzseg a ferde fjeállitásoktóLés a. ..Nyugat“ cimii lap kritikusa írja. hogy• a cikk elolvasása közbe.1 ái- lándóaii! az volt érzése, hogy az valójában egv íjtnokrif cikk. melybe a kurdesibráki népbank főkönyvelője helyezte el a maga közgazda- sági. véleményét-. ■ De ennél nagyobb csodabogár az a kis cikk. mely. Wälder Gyula tollából a „Neue Freie Presse“ mult szombati számában látott -napvilágok Ebben a: cikkben az érdemes vezérigazgató ur nem többet és nem kevesebbet követel, minthogy a betétek utáni k a- m a 11 á b a 11 ö r v é n y e s e n s z a b á I y o z- Z á k. Ugyanis Waíder azt találja, hogy a mi pénzintézeteink a betétek után tulmagas kamatot fizetnek, aminek az a következménye, hogy a közönség nem vásárol járadékot és zálogleveleket, hanem a bankba viszi a pénzét. Minthogy pedig a bank is drágán fizeti a pénzt, ennélfogva még drágább kölcsönöket kénytelen adni .úgy hogy a. kereskedelem és ipar már alig bírja a magas kamatterheket elviselni. Ez a feje tetejére állított okoskodás híven visszatükrözted azt a ferde gondolatvilágot, melyben a Pesti Hazai Takarékpénztár vezető igazgatója él. Ugv látszik, fogalma sincs a közgazdaságtan egyik alapelvéről: a kereslet és kínálat közti viszonyról- Legyen nyugodt: maid ha a jegybank kamatlába 4% lesz, akkor a pénzintézetek legfeljebb 3 vagy 3.2% betétkamatot fognak fizetni és akkor a közönség megint vásárolni fogj a a járadékot és zálogleveleket, melyek 4%-nál magasabb hasznot biztosítanak. Úgy látszik, hogy Wälder Gyula még nem mélvedt bele eléggé a közgazdasági irodalom tanulmányozásába- Mert ha megtette volna, akkor megtanulhatta volna, how a szabad pénzforgalmat nem lehet, de nem is szabad törvényekkel, vagy más módon korlátozni, ö azt mondia. hogy javaslatának az a célja, hogv a iá rád ékpiac fellendüljön. Ezért még _ azt is inditvánvozza. hogv a pénzintézetek köteleztessenek arra. hogv a betétek egv részét járadékokba helyezzék el. Hát ezzel a járadékok örfolvamát nem igen lehet f-elszöktet- ni. Wälder urnák tudnia kell. hcw a járadék- kokban most európaszerte nagy depresszió uralkodik. Ennek oka egyrészről a még mindig magas hivatalos kamatláb, másodszor pedig az. hogy a piacot a folvtonos államkölcsoiiökkel annyira elárasztották! hogv az most — mini: a bankszakmában mondani szokás nem „a u í n a h m s f ü h i g“. Mi ugv látjuk, hogv Wälder Gyula, mielőtt állásából távozni készülne, a közgazdasági irodalom .erén akar magának nevet és pozíciót szerezni. Ezenkívül ió tanácsokat is ad és azt mondia. hegy legyünk takarékosak; és kössünk kedvező kereskedelmi szerződéseket. Erre csak azzal válaszolhatunk, amit „A Nyugat“ fentebb említett kritikusa mond, hogy köszönjük a vezérigazgató urnák ;i ió tanácsokat, meg azt is. hogy ennyivel beéri. Mert hiszen ezeket a közgazdasági naivitásokat folytathatta volna a vezérigazgató ur és akár azt is mondhatta volna: hogv vegyünk fel egv mililiárdot 99-es kurzuson három %-ra a francia piacon és fektessük be gviimölcsözöleg a Pesti Hazainál, maid aztán ő gondoskodik róla, hogy ebben az országban minden rendbe iöjiön. Lutrizás az államvagyonnal Lejár az Osztálysorsjáték szabadalma Az 0 s z t á I y s o r s j á t é k részvény- t á r s a s a g végre kénytelen volt kilépni abbéi a gyanús és titokzatos homályból, amelybe múlt évi üzleti eredményeit — ameddig csak lehetett — elrejteni igyekezett. A „Budapesti Közlöny“ és a „Frankfurter Zeitung“ jóvoltából betekintést nyerünk „Európa legnagyobb panamistájának“ legnagyobb — „alkotásába'4. Ez a szemlélődés csak megerősíti bennünk azt a véleményt, amely a tisztelt társaságról kell. hogy közvélemény legyen. A mérleg mindössze 639.732 K 64 f. tiszta nyereségről számol be, ami a 3,600.000 K alaptőkének „alig'4 23%-os kamatoztatása. Mi minden rejlik azonban emögött a horribilis nyereség mögött, aminek tulajdonképpen szintén az államkincstárt kellene gyarapítania? A társaság tartalékai közel 4,700.000 K-ra rúgnak, értékpa- pirai és betétei pedig 5,311.250 K-ra. úgy hogy az a d ó m e n t e s betéti és értékpapír-kamatból az adóbevétel 465.300 K-t tesz ki. A társaság az alapszabályok értelmében 5% kamatot fizet részvényeseinek, 150.000 K-t a rendes tartalékalapra, 25%-ot alapítóinak az alapitói részvények után, 15%-ot a külön tartalékalap javadalmazására. A kincstár mindössze 2,640.000 K bért k a ,p. a 20%-os nyereménylevonás ellenben 5,783.600 K-t hozott! fis hol vannak elszámolva a társaság titkos jövedelmei: a kétszer eladott so rs jegyek, a főelá ru- s i t ó k k a 1 való bi z a 1 m a s megállapodások hasznai? Hol van részletesen kitüntetve, hogy miképpen tudott a tiszelt társaság 506.948 K költséget összehozni nyomtatványok, táviratok és portó címén, amiket a központ jóformán alig adminisztrál, alig levelez és talán sohasem táviratoz? Hisz galíciai S a m u és a faimagyar E ü 1 ö p mesterek naphosszat egyebet sem csinálnak, mint kibámulnak az Eskü-téri hidra és lesik, hogy mikor indul meg rajta a villamos-forgalom. Hol van kimutatva, hogy a „fizetések gyanánt beállított 362.093 K-ból mennyi esik arra a pár tisztviselőre és mennyi az ügyvezető-igazgatókra? . , ., fis miért adómentes ennek a tisztelt társaságnak a betéti kamatjövedelme, amikor evvel is a kincstárt rövidíti meg. amelynek alamizsnát ad a bér helyett? Ezekre a kérdésekre talán csak az alapítók tudnak felelni, akiknek strómanjai vagy r o- konai ülnek bent az igazgatóságban. Ám az alapítók nem felelnek, hanem felveszik a 25%-os jutalékot részjegyeik után. Igazuk van íBiztosítás r építészet Xőzfekeöés 'Bányászat ...... 5 s a társaságnak is igaza van. amikor igy gazdálkodik, ha a közvélemény tini azt , hogy mig Ausztriában az állam kezeli a sorsjátékot, a lutrit addig fenntartja, mig az osztálysorsjáték jövedelme a 20 milliót el nem éri, minden levonást mellőz, a játéktökének legalább 70%- kát kötelezöleg nyereményként osztja szét és a kormány évenkint köteles a z o r s z á g g y ii- I é s m i n d k é t h á z á n ak jelentést te n- ii i, nálunk egy pár élelmes ur minden évben átlag három mii Lóval károsítsa meg az államot s ennyivel növelje azt az adóterhet, amely a dolgozó polgárság vállára nehezedik. Ezt a szerződést akarja most a tisztelt társaság jó előre megújítani: pénzügyi kormányzatunk szégyene volna, ha evvel a válogatlan társa-’ Sággal egyáltalán szóba állna. Tessék álla rn i kezelésbe venni az osztálysorsjátékot és véget vetni „Európa legnagyobb panamistája“ szellemének. A „F óvárosi H i r 1 a p“-nak az osztály- sorsjáték részvénytársaságról és annak üzleti kezeléséről Írott közleményei ráterelték a sajtó független ogánumainak a figyelmét erre a pa- namaszeríi vállalkozásra, melynek 1917-ben lejáró szabadalmát - hir szerint — a kormány már most akarja megújítani. A „Pesti Hírlap44 erélyesen állást toglal a tervbe.vett meghoszab- bitás ellen és a többi között ezeket írja: „A mi osztálysorsjátékunk tervezete ravaszul ak* ként van megalkotva, hogy az első osztályú húzáson a nyerés esélye túlságosan kicsiny, a késöbhi osztályokon mindig nagyobbodik. Azonban a kéőbbi osztályok annyival drágulnak, hogy az. aki az elsőn részt vett, nem birja az iramot és nem újítja meg sorsjegyét a második húzásra. Eladják tehát ezt a számot másnak, aki az első húzás diját is megfizeti, úgy hogy ez az összeg tulajdonképpen kétszer folyt be. Rendkívül nagy Összeg gyiil ekként össze, mely az államot illeti meg. Vájjon az uj megállapodásban történt-e gondoskodás az államról, amelynek egy kis friss jövedelemre annyira szüksége volna? A nagy sietség, a titkolódzó tárgyalás nem erre vall. Az állam érdekeit megóvni csak egy módon lehet; ha az állam az osztálysorsjáték jövedelmét magának tartja meg44. Foglalkozik még ezzel a kérdéssel a „Pesti Futár“, mely ezeket Írja: ,,Érdekes lenne annak a Lukács-féle üzleti vállalkozásnak horribilis jövedelmeiről képet alkotni, annál is inkább, mert ugyanezért a 26 milliós koncesszióéri Ausztriában az állam 12 milliót kap“. Az' osztálysorsjáték dolga különben a parlamenti köröket is kezdi érdekelni. Úgy értesülünk, hogy Z b ó r a y Miklós orsz. képviselő a Ház egyik legközelebbi ülésén ebben az ügyben interpellációt szándékozik a pénzügyminiszterhez intézni. Utazás a szappantröszt körül. Tudvalevő, hogy a Magyar szappangyárosok gliceringyártási szövetkeze te mindenáron meg akart állapodni az osztrák szappantröszttel, a „C entr á“-val, amely a Länderbank támogatásával kipróbálta sajátítani a magyar szappangyárak irányítását. A tröszt megállapodott a gliceringyári szövetkezet igazgatóságával, hogy a Centra vezetése alatt álló Turul érékesitó r.-t-ot átadja s a szövetkezet biztosítja részére azt a 300.000 K évi állami szubvenciót, amelyet a kormány egy magyar g 1 i c e r i n g y á r létesitésére állított be a költségvetésbe. A Centra nagynehezen megtudott állapodni a szövetkezettel, de a kereskedelemügyi kormány húzódott attól, hogy a szubvenciót osztrák kézre juttassa. A szövetkezet és a Centra megmozgatta hatalmas összeköttetéseit és s:került is a kereskedelmi minisztert engedékenyebbé tenni. A szappangyárosok természetesen tiltakoznak az elJpar f*” Vénziigy j VéÜafkozás Xeiesßeöefem 1; ____________
