Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-10 / 24. szám
Budapest, .1914. jumps 10. 5 Opar Pénzügy Vá (la (ko zás JCereskebeíem Szemle A nyugati piacok krízise. — Az exkontingens törvény. — Politika és közgazdaság. A párisi piac, amely a Balkán-háború alatt a szilárdság jeleit mutatta, most teljesen összerop- pant. Valóságos derűt tört ki, mely még a nagybankokat se kíméli meg. Most tűnik ki, hogy a pénzsovinizmirs, mely politikai szempontokat követve a jó és szolid értékeket a francia piacról elterelte, mérhetetlen károkat okozott Franciaország közgazdaságának. A bankok mindenféle kétes és exotikus dél- és középamerikai címletekkel árasztották el a tőkeelhelyező közönséget, mely most miill'Lárdckra rugó veszteségeket szenved. Még a legszolidabb pénzintézetek is túl vannak halmozva mexikói, brazíliai és argentinjai értékekkel és az egyik nagybank ilyen módon annyira immobilizálta magát, hogy a kormánynak kellett segítségére sietnie. Nagy a depresszió a 1 o n- :doni piacon is, amely tengerentúli értékekkel szintén túl van tömve. A cityben régi bankházak buknak meg a Stock Echangen pedig a fizetésképtelenségek napirenden vannak. Az orosz piac helyzete a legutóbbi hetekben válságos jelleget öltött. Az összes értékek ijesztő mérvben hanyatlanak, amit a kormány úgynevezett „vörös kereszt“ akciója se tudott feltartóztatni. A pé- tervári piac krízise következtében a rubeldeviza árfolyama a külföldön ma alacsonyabb, mint az orosz valuta rendezése előtti időben volt. A külföldi piacok krízisével szemben bizonyos megelégedéssel kell konstatálnunk, hogy a magyar piac irányzata a normális keretek között mozog. Érdekes, hogy a balkáni háború alatt éppen a francia lapok kürtölték világgá, hogy az osztrákmagyar monarchiát a hosszú hadikészültség gazdaságilag teljesen tönkre tette. És mit látunk? Hegy mig a francia közgazdasági s pénzügyi világ egész lényében megingott, addig nálunk a konszolidáció vette kezdetét. Nálunk nincsenek mexikói és más kétes értékek. A mi bankjaink nem sóztak a publikum nyakába exotikus papírokat. Az általános világhelyzettel kapcsolatban itt is bizonyos depresszió van ugyan, de krízisről szó se lehet, sőt az utóbbi időben néhány szakmában a fellendülés jelei mutatkoznak. A magyar közgazdaság egészséges alapokon nyugszik és ha a háború közelsége próbára is tette erőinket, mégis lehet mondani, hogy a nagy válságot, mely a nyugaton csak most adja ki mérgét, minden nagyobb baj és megrázkódtatás nélkül asztuk meg. Az agrárius befolyás a szeszipari törvényhozás terén is érvényesül. A pénzügyminiszternek azi a terve, mely szerint az ipari szeszgyárak exter- melését törvénnyel akarja korlátozni, kizárólag a mezőgazdasági szeszgyárak érdekében történik. Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy az ipari ex- kontingensnek a csökkentése a. szeszkartelnek hasznára válnék. Mi inkább azt látjuk, hogy az ipari szesztermelésnek a folytonos korlátozása az állami szeszmonopolium előkészítésének egy étappe-ja. Erre vall a kisíistökösöknek tervezett megrendszabályozása és magasabb megadó,zita- tása is. Hogy a pénzügyminiszter a szesztörvényhozás terén első sorban az agráriusok usrdályhordozjója, azt bizonyítja legutóbbi budget- beszédében tett az a kijelentése, mely szerint a szesztermelést fokozatosan a mezőgazdaság részére kell biztosítani. Annyi bizonyos, hogy az a kapkodás, melyet az utóbbi években a szesztörvényhozás terén látunk, nem szolgál javára a magyar szesziparnak. Baj az is, hogy a kormány nem nyilatkozzak a monopólium kérdésében. Pedig köztudomású, hogy ebben az ügyben az osztrák és magyar kormány között tárgyalások folytak és az sem titok, hogy a folyton növekedő hadiszükségleteket a szesizimonopolium nagyobb hasznából akarják fedezni. * Az egyes politikai pártok máris erősen szervezkednek az általános választásokra. Sajnálattal kell látnunk, hogy a közzétett programiunkban a gazdasági kérdések csak alárendelt szerepet játszanak. Ellenben olyan kérdések vettetnek felszínre, melyek még a társadalmi békét is veszélyeztetik. A radikális párt programmja máris felekezeti gyiilölséget teremtett. Ilyen körülmények között az ország kereskedő-, iiparos- és munkásosztályainak zárt sorokba kell tömörülniük és olyan pártot kell alakítaniuk, amely a gazdasági haladás jelszavát írja zászlajára. Az ország politikailag csak akkor lehet erős, ha előbb gazdaságilag megerősödik. Az elmúlt időkben megtanulhattuk, hogy a közjogi politikai harsok csak gyengítették a nemzet erejét. A fontosabb politikai kérdések az obstrukció leveretése után megoldást nyertek és most még csak a közigazgatás államositásásnak a megvalósítása van hátra, mi után a nemzet összes idejét és munkásságát a gazdasági kérdéseknek keli hogy szentelje. A mai pártkeretek nem alkalmasak egy igazi gazdasági Programm keresztülvitelére. Erre egy uj nagy pártnak kell vállalkoznia, mely a politikai intrikák fertőjétől távol állva kizárólag gazdasági tevékenységre kell, hogy szorítkozzék. A parlament továbbra ;s az obstrukció és a politikai harcok színhelye lesz, ha oda nem a kereskedők, iparosok és munkások józan felfogású képviselői kerülnek be többségben. Az ország- dolgozó osztályának tehát nem szabad a mostani politikai pártok zászlaja alatt szervezkedniük. Ez az országot ismét tiz évre vetné vissza gazdasági fejlődésében. Ismételjük, a mai politikai anarchiának csak egy olyan népparlament vethet véget, ahol nem a közjogi, hanem a gazdasági kérdések fognak dominálni. A Máv. ui elnökhelyettese. Mint értesülünk, a Máv. uj elnökhelyettesévé és az általános igazgatási osztály főnökévé Kötetnyi Zsigmond, udvari tanácsos, a forgalmi osztály vezetője fog kineveztetni. Ezt a kinevezést Tolnay Kornél, a Máv. elnökigazgatója kívánja. aki ragaszkodik ahhoz, hogy munkatársait ő válassza meg, de ahhoz is, hogy a rangsorban legidősebb osztáilyvezető kerüljön ebbe a fontos állásba. Ezzel szemben a kereskedelmi minisztérium köreiben Hcilcí- szy Ferenc min. tanácsosnak, a helyiérdekű vasúti osztály főnökének a kinevezését pusz- szirozzák. Arra az esetre, ha Halászy lenne az uj elnökhelyettes, úgy Kotánvi nyugdíjaztatását fogja kérni és igy a forgalmi osztály főnöki állás is meg fog üresedni. Tízmilliós aluminium-gyár. A fémiparban napról-napra terjed az alumi- nium-érc használata. A finomabbmivii ércszerkezeteket csaknem tisztán alumíniumból készítik és a technikai iparban különösen ott használják, ahol nagy ellentállóképességü és köny- nyii súlyú ércre van szükség. Ebből az anyagból készülnek a főzőedények, luxustárgyak, egyébb házicikkek, továbbá hadfelszerelési dolgok, repülőgép-motorok stb. Ez a sokoldalú kihasználása igen keresetté tette az alumínium-ércet, amelynek a főtermőhelye eddig Franciaország volt. Magyarországon eddig nem bányászták, de kutattak utána, amely most eredményre vezetett. Schwimmer Pál, volt budapesti török konzul, jelenleg bécsi lakos, német és belga tőkepénzesekkel a J á d v ö 1; g y b e n félmillió koronáért 440 bányarészt vásárolt össze. Mielőtt az üzletet megkötötték, a területet 'alaposan átkutatták és magyar, valamint külföldi geológusok gazdag alumínium-rétegekre bukkantak. A tőkepénzesek ezután elhatározták, hogy az ércanyagot Kis-Sármásra szállítják, ahol tízmillió korona befektetéssel feldolgozó-gyárat építenek. A konzorcium a kincstár'Biztosítás r Építészet Közte köb és Bányászat ral már szerződést kötött napi 1000 köbméter- földgáz átvételére. A gyártelep a földgázforrásoktól két kilométernyire épül és a munkálatokat a közeli napokban megkezdik. A petétek biztosítása. Mint értesülünk, a kormány a tervbe vett pénzintézeti reformok közül egyelőre csak a betétek biztosítását kívánja megvalósítani. Ebben a táigyabn máris iratváltás folyik a pénzügyi és igazságügyi és kereskedelemügyi minisztériumok között. A javaslat részletei még nincsenek megállapítva, de az alapgondolat az, hogy a betétek biztosítása oly módon eszközöltessék, mint az Németországban és Ausztriában történik. A takarékpénztárak nálunk is arra kötelez- tetnének, hogy a betétek 15 százalékát állampapírokba, további 10 százalékát pedig pupillá- ris értékekbe helyezzék. Ezenkívül a kereskedelmi törvény idevonatkozó része olyképpen módosíttatnék, hogy pénzintézeti csőd esetén a betevők minden hitelezőt megelőznek. Folyam- és tengerhajózás. A M. kir. folyam- és tengerhajózási rt. junius 2-án tartott közgyűlése elhatározta, hogy 1913-ra részvényenként 10 K = 5 százalék osztalékot fizetnek, mint 1912-re. A közgyűlés tudomásul vette a társaságnak a kincstárral 25 évre kötött és július 1-én életbelépő szerződését, elhatározta az alaptőkének 10 millió K-ról 15 millió K-ra való felemelését, 25.000 drb. 200 K n. é. részvény kibocsátása utján, elhatározta továbbá a közgyűlés 20 millió K elsőbbségi kölcsönkötvény kibocsátását és felhatalmazta az igazgatóságot, hogy a pénzügyi műveleteket alkalmas időben végrehajtsa. A kibocsátandó uj részvényeket részben az államkincstár, részben a Magyar általános hitelbank vezetése mellett a Magyar leszámítoló- és pénzváltóbankból és a Hazai bankból álló érdekcsoport fogja átvenni. A közgyűlés dr. Ernyei Pál miniszteri osztálytanácsos, igazgatósági tag helyébe megválasztotta Schreiber Viktor pénzügyminiszteri tanácsost, a felügyelő-bizottságba pedig beválasztattak: lovag Ahsbahs Leó, Deutsch Antal, dr. Horváth Ernő min. osztálytanácsos, Létay Gusztáv min. tanácsos, Jármai Gyula kir. tan., Matuska István és Werkner Ármin. Villamos-tröszt. A Rt. villamos és közlekedési vállalatok számára május 29-én tartott közgyűlése elhatározta az alaptőkének 12 millió K.ról 17 millióra való felemelését 25.000 drb. 200 K n. é. uj részvénynek napi árfolyamon való kibocsátása utján. A kibocsátandó részvények közül 5000 részvény 200 K címletekben, 20.000 részvény pedig 25—25 részvényről szóló címletekre felosztva bocsáttatik ki. A közgyűlés a régi részvényeseknek 12:5 arányban junius 12-íg elővételi jogot biztosított. — A közgyűlés elhatározta, hogy az 1913. évi 894.213 K tiszta nyereségből részvényenként 12 K = 6 százalék osztalékot fizetnek, szemben az 1912. évi 1,046.020 K nyereségből fizetett 14 — = 7 százalék osztalékkal. A közgyűlés az igazgatóságba uj tagokul Batthyány Lajos grófot, Hegyes- haimy Lajos dr.-t és Sebesta Kolost választotta be, a felügyelő-bizottság tagjává pedig Fodor Vilmost és Hoffmann Károlyt, Mihályi Péter dr-t, Pásztélyi István dr.-t és Szentpáli István dr.-t választották meg. Pallas biztositó. A Pallas nyugdíj-, élet- és katonai biztositó r.- társg.-nak 1913. évi mérlege szerint 268,571 K volt a díjbevétele, a kamatjövedelem 1923 K-t, egyéb bevételek 100.182 K-t, tettek, mivel szemben a fizetések 25.450 K-t, a különböző leírások 97,302 K-t, adók 2316 K-t tettek ki, nyugdíjra és károkra a viszontbiztosítók részesedésének levonása után 2250 K-t, visszavásárlásokra 10,074 K-t fordítottak, költségre 83,735 K kellett, úgy hogy az előző esztendőről áthozott 10,041 K nye-
