Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1914-06-03 / 23. szám

J

EEÖFJZETÉSi AnnKt

Égési évre

....................16 K

Fé

t évre................. S K

Eg

yes számok hapfta- íóA a kiadóhivatalban*

Váró spoilt lkai és közgazdasági hetilap

Fmlmíöm Dacsó Emii* Tár’nsi.er’hesxtS din. Szilágyi Hugó

Megjelenik minden szí dán. Szerkesztőség és kiadóhivatal t VJ. kér., Szív-utca • • • 13. szdtm

Telefon.................. 137-13

A polgármester

nem feltétlen ura többé a közgyűlésnek: a szerdai közgyűlésnek ez volt a legfeltűnőbb tanulsága. Oly ügyben, amely a szivéhez nőtt a podesztának s amelyért nyíltan és hevesen sikra szállt, leszavazták a tanácsot a városatyák s visszautasították az előterjesztést.

A kultúrpalota vitája hozta ezt az eredményt. A közgyűlés jelentékeny része úgy vélekedett erről a dologról, mint mi. Kezdettől fogva az volt az álláspontunk, hogy Budapestnek nem szabad a vidéki városok mögött maradnia, monumentális, nagyszabású, a fővároshoz méltó hajlékot kell emelni a nemzeti és speciálisan budapesti kultúrának. Ámde a tanács szerencsétlen gondossággal éppen a legalkalmatlanabb időben hozta ezt az ügyet a közgyűlés elé. Tengernyi adóssága van a fővárosnak, két hét múlva kiderül, mennyi volt a tavalyi deficit. A kiadások rettenetesen növekednek, a bevételek Tokozására semmi sem történik. S amikor a gazdasági viszonyok a legválságosabbak, a város szegénysége a legkirívóbb — akkor előáll a tanács a kultúrpalota tervével és milliókat kér olyan célra, amely nagyon szép és nagyon szükséges, de nem elodázhatatlan, nem tartozik a legsürgősebb kiadások közé. A közgyűlés kegyelmes volt és némi szótöbbséggel, amelyet a tanácsnak a szavazásban résztvevő tagjai szereztek, elutasította a jobb időkig szóló halasztást, elfogadta azonban azt az indítványt, amely a tanácsot újabb javaslat előterjesztésére utasítja. A blamázs annál kétségtelenebb, mert a városházi ügyekben jártas halandók jól tudják, hogy a visszautasítás csak annyit jelent, hogy a temetés első- osztályú volt.

A polgármester tekintélye erősen megingott. Kitetszett ez abból a türelmetlen zajból, amelylyel Bárczy István beszédét fogadták, kitetszett a szavazás eredményéből, de legjobban kitetszett a polgármester beszédéből. A városatyák súlyos sértését, fölényes lenézését jelenti az a polgármesteri kijelentés, hogy „a könyvtár ügye veszedelmesebb, mint a villamos vasutak, vagy nagy vállalatok ügye, mert itt kevés magánérdek fűződik a kérdéshez, csak a publikumnak az érdeke“. Azt mondta továbbá a polgármester, hogy „a könyvtár ügyében nem jár senki informálni, ez nem egyes emberek érdeke, hanem a nagy közönségé és — csak kultúra“.

Bárczy István egészen nyíltan és félreért- hitetlenül meggyanúsítja a városatyákat azzal, hogy kulturális kérdésekkel kevesebb érzékkel és érdeklődéssel foglalkoznak, mint üzleti ügyekkel. Vájjon ki fogja ezért a vádért felelősségre vonni a polgármestert.

A tanács

lag/ai egyesi érdemelnek — szavazásból. A tanácsi előterjesztés mellett szavazó városatyákhoz Marker tanácsnok húsz embert hozzácsap. Húsz biztos tanácsi szavazat esik mindig — a tanácsi előterjesztés javára. Mi más ez, mint kigúnyolása a közgyűlés szabad akar at elhatározási képességének, majorizálása a városatyák véleményének, megcsúfolása a törvényhatósági bizottság komolyságánaki? Ez a húsz fór, ameiyiyet a tanács a maga javaslata mellett harcol, csakis a választásoknál méltányos és célszerű, üti, ahol a tanács tagjai amúgy is megkérdezenüők, kit óhajtanak maguk közé, kiknek a munkásságát kívánják maguk mellett. Minden más esetben kész nevetség, hogy a tanács megszavazza — a tanács előterjesztését.

jószivü

városatyákban nincsen hiány. A legutóbbi közgyűlésen is néhány városatya tette le a vizsgát a jószivből. Először akkor, amikor két tanítónak magasabb fizetési fokozatba való sorozásáról volt szó, utóbb pedig egy kerületi elöljáró nyugdíjazásánál. A jószivü atyák a tanácscsal szemben azt indítványozták, hogy sorozzák a tanítókat a legmagasabb fizetési osztályba és adjanak a távozó elöljárónak a nyugdiján és a nyugdíjpótlékán felül még kegydijat is. Szép dolog, ha valakinek helyén van a szive, de ezekben az esetekben mégis a tanácsnak volt igaza. Nem szabad ilyen precedenseket teremteni, nem szabad a végsőkig kihasználni a város pénztárát. Nem szabad különösen akkor, amikor a többletkiadás az adófizetők pénzéből fedeztetik és nem — a jószivek tulajdonosainak zsebéből. . .

Kerületi

kérdéssé fajult a kultúrpalota ügye. Felkelt egy városatya és azt hirdette, hogy a legalkalmasabb hely a Belvárosban van. A másik atya erre a Tisza Kálmán-teret ajánlotta, amely tudvalévőleg nincsen a Bel- vársoban. Felkelt erre egy harmadik atya és Budát ajánlotta, körülbelül azzal az indokolással, hogy Budának ózondus levegője van. A Ferencváros sem volt rest, az Erzsébetváros sem, a Terézváros is kerületi szempontból avatkozott bele a vitába és ha a végén mégsem lesz kultúrpalota, annak az lesz az oka, hogy Budapestnek alig van tiz kerülete, a palota számára tehát nincsen • hely a fővárosban.

TARIFAEMELES

Koncesszió meg hosszabb itás

Előrelátható volt, hogy a Városi Villamos fejlesztési programmja körül nagy harcok fognak fejlődni. A tizes bizottság arra'utasította a közlekedési ügyosztályt, hogy részletes előterjesztést- dolgozzon ki s az előterjesztés, ne pedig a Városi beadványai, képezzék az alapját a további tárgyalásoknak. Az ügvozstálv — értesülésünk szerint — rövidesen elvégzi munkáját s a tizes bizottság a hét végén tárgvalja érdemben az előterjesztést.

Azt mondottuk, előrelátható volt a harc a javaslat körül. Előrelátható volt, mert bizonyos, hogy a tarifaemeléssel kapcsolatos ta- rifarevizió a kgnépszerütlenebb dolgok egyike. Pedig jókora adag hipokrizis kell hozzá, hogy a tarifaemelés elkerülhetetlen voltát tagadja valaki. A Városi bevételei nem állanak arányban a folyton növekedő kiadásokkal. A Városi erősen visszafejlődött, mert nem volt pénz a szükséges ui beruházásokra. A Városi jövedelmezőségét csakis kétféle utón Ehet fokozni'. Az egyik ut az ui, jó vonalak építése, ami azonban tetemes áldozatokkal, milliók előteremtésével jár. A másik ut a tarifa emelése, amelynek azonban bőséges rekompenzációia az. hogy a szakasz— és vonialhatárok kitolatnak és igv voltaképpen nem emelésről, hanem arányosabb, igazságosabb beosztásról van szó.

Bizonyos, hogy a tarifaemelés nem más, mint egy fájdalmas, de elkerülhetetlen operáció, amely azért vált szükségessé, mert a városnak most már meg kell mentenie azt, amit a könnyelműen kidobott milliókból megmenthet. Most látszik, milyen mérhetetlenül rossz, sőt végzetes üzlet volt a részvénytöbbség megszerzése, amit a polgármester annakidején olyan nagy eredménynek, gyönyörű vívmánynak jelzett. A város most fut a pénze után. törököt fogott a részvényekben. Drága kölcsönpénzből fizette a 28 millió koronát, a kölcsön után fizetendő kamat sokkal több. mint amennyi osztalék a várost a részvények után megilleti . Árfolyamban pedig kb. kétmillió korona a veszteség.

Ily körülmények között természetesen szó sem lehet a megváltásról, mert erre nincs pénze a városnak s mert a részvények többségének birtokában ugyanolyan jogokat élvez amúgy is, mint hogyha az összes részvényeket megváltaná. A koncesszió meghosszabbítása tehát a legkönnyebb oldala a Városi-problémának. Megváltásról nem lehet szó, csak koncessziómeghosszabbitásról. Viszont a meghosszabbítás nem más, mint formai dolog, mert hiszen a város, mint a Városi főrészvényese, önmagának a jogát hosz- szabbitja meg.

Még egy szempont teszi elkerülhetetlenül szükségessé, hogy a főváros mennél előbb letárgyalja a Városi fejlesztési programmját. tudvalevő dolog ugyanis, hogy a közlekédési kérdések a közgyűlést két táborra szakítják. A közlekedési kérdések minduntalan előtérbe tolják a két villamostársaság versengését, féltékenységét. A közgyűlés békéjét, a tárgyalások objektiv, nyugodt menetét jelentené tehát, ha a Közúti is, a Városi is megkapnák a várostól mindazt, amire szükségük van. hcgv biztosan fejlődjenek s a fejlődésük-