Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-13 / 20. szám
Budapest, 1914. május 13. 5 űpar Pénzügy Váttaíkozás Kereskebeíem \'Biztosítás r Építészet Közieket) és "Bányászat Szemle — Uj államkölcsön. — A pénzintézeti reform. — Az Omke jubileuma és a kereskedelmi kongresszus. T e 1 e s z k y miniszter hivatalnoki sorból emelkedett díszes állásába és igy nem csoda, ha nem ismeri a kifejezéseknek ama finom nüanszait, melyeket a pénzvilágban a való helyzet palástolására alkalmazni szoktak. Egyenesen, minden habozás nélkül kijelentette, hogy 400 milliós kölcsönre van szükség, hogy a költségvetés egyensúlya fentartható legyen. A miniszternek ez a nyilatkozata bombaként csapott le a monarchia pénzpiacaira, amelyeket csak az imént terheltek meg egy 500 milliós magyar és egy 360 milliós osztrák kölcsönnel. A pénzügyminiszter még azt a hibát is elkövette, hogy elfelejtette megjegyezni, hogy a kölcsön nem ebben a naptári évben, hanem az 1914—15-iki költségvetési év második felében, a jövő tavasszal fog kibocsátásra kerülni. A Rothschild-csoport magyarországi képviselőjének kellett a hibát jóvátennie azzal a határozott kijelentéssel, hogy ebben az évben semmi körülmények között se lesz magyar emisz- szió. A kölcsön bejelentésének a hatása azonban igy is kedvezőtlen. Két hónappal egy 500 miliós kölcsön után a pénzügyminiszter újabb 400 milliót kér a törvényhozástól! Magyarország egy év lefolyása alatt tehát csaknem egy milliárd uj adósságot csinál. Ilyen nagy hitelt az államok csak vesztett háborúk után szoktak igénybe venni. Súlyosbítja a helyzetet az appropriációs törvénynek az az intézkedése, mely szerint a pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy — ha a pénzpiac nem kedvező járadékkibocsátásra — függő kölcsönt is felvehessen. Tehát megint kincstári jegyeket akarnak forgalomba hozni, dacára a kormány amaz ünnepélyes kijelentésének, hogy a függő kölcsönök korszakát jó időre lezártnak tekinti. Állami pénzügyeink konszolidációja érdekében nagyon kívánatos volna, ha a kormányok az adósság- csinálással egyelőre felhagynának. A mostani munkapárti rezsim alatt, tehát négy év óta, az államadósság 2 milliárddal szaporodott. A pazarlásnak, a könnyelmű gazdálkodásnak ■ezt a mérvét Európa egy állama se produkálta. * A pénzintézeti reform ügye végül a parlamentben is szóvá tétetett. Széles alapon mozgó, tanulságos vita folyt róla, melyben a pénzügyminiszteren kívül éppen azok a képviselők vettek részt, akik ezzel a kérdéssel már régebben foglalkoznak. Sok értékes és megszívlelendő eszme került felszínre a vita folyamán, meiy azonban mégis azt az impressziót keltette, hogy a reform megvalósítása még egyáltalában nincsen küszöbön. Az egész vonalon a bizonytalanság, a határozatlanság jeleit látjuk. Maga a pénzügyminiszter se tudja még, hogy milyen irányban akarja a reformot megkezdeni. Tapo- gatódzik, óvatosságra int és végül elismerni kénytelen, hogy a dolgot — a mi speciális viszonyainkra való tekintettel — nagyon jól meg kell fontolni. Csak helyeselni tudjuk a pénzügyminiszternek ezt az álláspontját. A mostam válságos idők nem alkalmasak arra, hogy gyökeres reformot alkossunk. Félrendszabályokkai pedig kár volna mindent elrontani. Az bizonyos, hogy a krízis folyamán sok viszásság és hiba került felszínre, melyeket kívánatos volna megszüntetni. Csakhogy itt nagyon óvatosan kell a dolgokhoz nyúlni. A pénzintézetek ma elsőrendű faktorai a közgazdasági életnek, melyet pedig nem szabad rendszabályokkal megzavarni. Tök ép pedig nem szabad megengedni azt, hogy az állam ellenőrzés cime alatt rátegye a kezét a pénzintézetekre. Ha már reformálni kell, akkor ez autonom utón, a pénzintézetek saját szervezetei keretében történjék. * Az „O m k e" jubileuma és az ezzel kapcsolatban megtartott kongresszus ismét ráirányította a közfigyelmet a kereskedelem jogos sérelmeire. Az „Omke“ jubiláns kötetében számtalan adattal jellemzi azt a kereskedelemellenes irányzatot, mely úgy a kormányzatban, mint a parlamentben gyökeret vert. Ez igy papíron mind szépen van megírva. Csakhogy ez nem elég. Ide erélyes akció kell és — sajnos — a kongresszuson éppen ennek a nyomait nem láttuk. Sokat szónokoltak és referáltak, de a kereskedelem exisztenciális érdekeinek megvédéséről vajmi keveset hallottunk. Pedig az agrár elöre- törtetéssei szemben csak tettekkel, illetve erős organizációval lehet védekezni. A „Fővárosi Hírlap’ már több Ízben kifejtette álláspontját ebben a kérdésben. Nem akarunk ismétlésekbe bocsátkozni és csak azf akarjuk itt különösen hangsúlyozni, hogy a magyar iparosoknak és kereskedőknek mindent el kell követniük arra, hogy a jelenleg érvényben lévő összeférhetetlenségi törvény még az uj választások előtt hatályon kívül helyeztessék. „A törvényt, annakidején azzal indokolták — olvassuk az Omke jubiláns jelentésében — hogy a politikusok és képviselők ne használhassák fel e minőségüket gazdasági előnyök elérésére. Ez, mint a legutóbbi fejlemények mutatják, egyáltalában nem következett be, de a törvény a legtöbb kereskedőre és iparosra nézve lehetetlenné tette azt, hogy képviselő lehessen, úgy hogy az összeférhetetlenségi törvény nem a tisztesség győzelme lett, hanem a magyar ipar és kereskedelem kiszorítását jelentette a parlamentből“. Kivándorlás — magyar lobogó alatt. A magyar—amerikai vonal a megvalósulás stáriumába jutott, amennyiben a C u n a r d, az Adria és a belügyminisztérium között idevo- natkozólag folytatott tárgyalások befejezést nyertek. Hir szerint a két hajózási társaság arra kötelezte magát, hogy a legközelebbi időben — valószínűleg már junius havában — „Fiume— a m e r 1 k ai vonal rt.“ név alatt — egy külön magyar hajózási társaságot alapit, amelynek részvénytőkéje előreláthatólag nyolc millió K lesz. A részvényeknek valamivel több, mint a félét az „Adria“ fogja átvenni, a többi a „Cu- nard‘ kezeibe kerül. Az igazgatóság tagjainak a többsége magyar lesz. Az uj magyar vonal járatait egyelőre a „Cunard“ hajóival fogják lebonyolítani. Ezért az uj társaság a Cunardnak bért fog fizetni. Később a társaság maga is fog uj hajókat építtetni. A társaság nem kapott kontingenst, valószínű azonban, hogy átveszi a „Cunard és a kormány közt fennálló szerződést. Kitüntetés. A király Bálint Imre kereskedelemügyi miniszteri osztálytanácsosnak a Ferencz József-rend tiszti keresztjét adományozta. Bálint az újságíráson kezdte meg pályáját és éveken keresztül a „Budapesti Hírlap“ közgazdasági rovatának szerkesztője volt. Ebben a minőségében feltűnést keltő munkásságot fejtett ki és különösen a balkáni kereskedelmi kérdésekkel foglalkozott oly alapossággal, hogy a kereskedelmi minisztérium kereskedelmi attasénak nevezte ki Konstanti- nápolyba. Nyolc évig volt a török fővárosban és midőn újra hazajött, a Kereskedelmi Muzeum al- iáazéatójává nevezték ki. Bálint alapos ismerője különösen a bosnyák ügyeknek és egyáltalán a külkereskedelmi kérdéseknek. Ebbéli munkásságát jutalmazta most ez az érdemes kitüntetés. A tátrai birtok eladása. A berlini Wertheimer-féle csőd tömeggondnoka most készült el a hivatalos jelentésével. A jelentésből kiderül, hogy Hohenlohe hercegnek, Fürstenberg herceggel együtt, tizenhat millió márka érdekeltsége volt és igy a tátrai birtok eladását ez a tény most sietteti. Ugyanis teljesen megbízható helyről szerzett értesülés szerint a Wertheimer-áruház csődjénél nagy összeggel érdekelt Deutsche Bank már korábban felszólította Hohenlohe herceg központi jószágkormányzóságát, hogy a herceg tátrai birtokainak eladása ügyében kezdje meg a tárgyalásokat a hesse n-d armstadti hercegnővel, aki nemrégiben komoly ajánlatot tett a megvételre, de akkor Hohenlohe herceg az ajánlatot visszautasította. Természetesen most, hogy a Deutsche Bank a Wertheimer-áru- háznál fennálló kötelezettségétől szabadulni kíván, a tátrai birtokok eladása rövidesen aktulá- lissá válik és nem kizárt dolog, hogy a birtok idegen kézre fog kerülni. Mondanunk sem kell, hogy a birtok eladása országos érdekekbe ütközik és helyénvaló volna, ha a kormány a tátrai birtokot megvásárolná. Kitelepülő vasnagykereskedök. A főváros két legnagyobb vasnagykereskedö cége telepeiket a város belterületéről a kültelekre helyezik át. A Schopper J. G. cég, a melynek üzlethelyisége és raktárai már több mint félszázad' óta a Városház-téren vannak, a Dráva-utcában építette föl uj raktárhelyiségeit és még a nyár folyamán oda fog átköltözni. A F rank! A. Herrn, és fiai cég most a nyugati pályaudvarral szemben tanyázik, de a folyton terjeszkedő cégnek ezek a helyiségek már szűknek bizonyultak és most az újpesti határban, az újpesti utón hatalmas telken, nagyszabású építkezésbe fogott, amely még az idén tető alá kerül. A cég jövő tavasszal ide helyezi át raktárait. A nagymalmok üzehnei. A „Fővárosi Hírlap“ már több ízben rámutatott azokra a káros gazdasági következményekre, melyek abból erednek, hogy a nagymalmok nemcsak búzát őrölnek, hanem még inkább búzával spekulálnak. A mai hallatlan magas, csaknem 14 koronás búzaárakat tisztán a nagymalmok lelkiismeretlen tőzsdei manőverei idézték elő. Most pedig azt jelentik, hogy Magyarország egyes vidékein már egyáltalában nincsen búza és hogy az ottani malmok a fővárosi nagymalmoknál kénytelenek lisztet vásárolni, mig azelőtt a vidékről is nagymennyiségű lisztet adtak el Budapestre. Ez az abnormis állapot egyedül a budapesti nagymalmok bűne, melyek a gabo- nahadáridöüzlettel űzött visszaélések utján az országban valóságos buzainséget idéztek elő. A nagybankok pénztári órája. A fővárosi nagybankok tisztviselőinek régi kívánsága az, hogy a nyár folyamán a pénzintézetek csak délelőtt 9 órától délután 1 óráig tartassanak nyitva. Különösen a Budapest környékén nyaraló tisztviselőkre volna ez nagy előny, Ennek a kívánságnak a beteljesedését most már egyedül csak a Pesti hazai első takarékpénztár egyesület akadályozza, mely vonakodik hozzájárulni a nagybankok idevonatkozó egyezményéhez. Mégis furcsa, hogy éppen ennek az intézetnek, mely eredetileg jótékonysági jelleggel alakult, nincs érzéke arra, hogy egy ilyen minden tekintetben jogosult és a banktisztviselők szociális helyzetét érintő kívánságnak eleget tegyen. Az önálló vámterület. A Magyar Kereskedők Egyesülete vasárnap tartotta rendes évi közgyűlését. Bosnyák Izsó elnöki megnyitó beszédében hosszasan foglalkozott az önálló vámterület kérdésével. A tetszéssel fogadott megnyitó beszéd után megválasztották a tisztikart. Elnök lett: Bosnyák Izsó, társelnök: Sümegi Vilmos orsz. képviselő, alelnökök: Gál Károly, Halász Mór és Adler D. Adolf. A közgyűlés Sümegi Vilmost és Gál Károlyt táviratilag üdvözölte.
