Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-29 / 18. szám
3 3 Harmadik évfolyam Budapest, 1914. április hó 29-én 18. szám B»io»iiPiHginaiíraiTrnFiiaiiiaHiniiinmáiiioiiminaiiiPi»BiiiaiiiaiiiniiiaiiiaiiipiHaiiiHiim»naiiBi3iiiaTini EEÖFJZETÉSI AKMKi Egész évr*e.................,16 K Fél évr*e ............................ s K Eg yes számolt hapft aim tök a kiadóhivatalban« Várospolitikai és közgazdasági hetilap fmimföa av+whmazts Dacsó Emil. Tdrsiíorftejifí etn. Szilágyi Hugó Meg felejtik minden szeredén. Szenkesztöség és kiadóhivatal t V/, ken.. Sziv-utca • •• IS. szám Talajon ••••••• 137-13 A thallowood végtelenül hosszú hid, amely Budapestet ösz- szeköti Ausztráliával. Összeköti pedig nemcsak földrajzilag, hanem lelkileg is. a közállapotoknak egyformaságánál fogva. A thallo- wood Ausztráliában terem, de ha élelmes vállalkozók ügyes kijárókra bízzák a képviseletüket, akkor a thallowood Budapesten terem, jön, lát és győz. Csúfos botránynak a hátterét világította meg az a két levél, amelynek hü fényképmásolatát múlt heti számunkban közöltük. A thallowood a vizbe esett, erről az ügyről tehát kártokozó tendencia nélkül is lehet ma már elmélkedni. Adva van egy másfél milliós városházi szállítás, amelynek elnyeréséért többen tülekednek. A munkára pályázik egy német cég, amely ettől reméli a boldogulását és nem lehet csodálkozni rajta, hogy minden követ (még aranyköveket is) megmozgat a jó üzlet érdekében. A Máhl-cég számára létkérdés volt, hogy a kijárók munkája sikerrel járjon. A hires német kereskedői szolidságnak éppenséggel nem klasszikus példáját tanultuk megismerni benne. Máhlék az üzletbe fektetik utolsó pénzüket. Ügyvédi praktikákkal, befolyásos kjárókkal akarják elnyomni a konkurenciát. Húszezer koronát előlegeznek ,,költségekre“.. négyszázezer koronát Ígérnek titkos érdekcsoportoknak, ha elnyerik a megbízást. Ebből megdöbbenéssel láthatja mindenki, milyen nyereségre dolgoznak íi város vállalkozói és milyen lelkiismeretesen, mekkora szakértelemmel becsülik meg a városházán a vállalkozók ajánlatait. A thallowood-iigvnek az aktáit nem lehet lezárni egynémely hasznos tanulságnak a le- szögezése nélkül. Most már tisztán láthatja a tanács, különösen pedig Fock tanácsnok, hogy kikkel akart a város milliós üzleti viszonyba lépni. A Máhl-szövetség fátyolának fellebben- téséveh öndicséret nélkül mondhatjuk, hasznos és közérdekű munkát végeztünk. A szent szövetség ugyancsak nem volt válogatós az eszközeiben. Még Fock tanácsnoknak a nevét sem kímélték, elhitették egymással, hogy Budapesten könnyű a kijáróknak a munkája s hogy nálunk még egy tanácsnoknak a tisztánlátását is el lehet homályositani. A tanácsos láthatja, hogy helyes volt a megállapításunk s hogy a naivságig menő jóhszemüségéve! majdnem visszaéltek egyesek. A nyilvános árlejtés kiírása nem volt komoly és őszinte az Andrássy-uti burkolásnál. Ez az eredendő hiba súlyosan megboszulta magát, illő, hogy a thallowoodnál maradandóbb legyen az emlékezete. A kenyérgyár előkelő helyet biztosított magának a legújabb beruházási programmban. A régóta tervezeti kibővítésre, úgy lehet, még ebben a naptári esztendőben sor kerül s az évi termelési tiz millióról huszonkét millióra fokozzák. Teszik ezt pedig ugyanakkor, amikor a közönség egyre jobban mellőzi a kenyérgyár kenyerét, amikor a kereslet egyetlenegy hét alatt harmincnégyezer koronával csökkent. Minden más, kereskedelmileg vezetett üzemnél az volna a következménye a kereslet feltűnő csökkenésének, hogy a termelést a kereslethez képest csökkentsék. Foíkusházyéknak azohKpm furcsa logikájuk van. Ők a kereslet csökkenésére a kínálat emelésével, a termelőképesség fokozásával válaszolnak, amivel élénk bizonyságát adják kiválóan fejlett gazdasági érzéküknek, kereskedelmileg értékesíthető eszüknek. A kenyérgyár a statisztika rideg adatai szerint megérett a visszafejlesztésre. Minden újabb befektetés csak fokozza a városi üzem kudarcát és veszélyezteti azt a nagy diadalt, hogy a kenyérgyárra ez idő szerint nem fizet még rá a főváros. imponáló őszinteséggel vetett véget a pénzügyi bizottság beruházási vitájának a polgármester. A bizottsági tagok nem szívesen mentek bele a programm elfogadásába, de a polgármester kijelentette, hogy az elfogadás mit sem jeleni, a programm csak keret, jámbor tervezgetés, s ha a város minden tervei végre akar hajtani, minden építkezési be akar fejezni, akkor amúgy sem elegendő a pénz, akkor amúgy is szükségessé válik egy uj kölcsönnek a felvétele. Amiről rövid idővel ezelőtt aligha leheteti még komolyan beszélni, most már benne foglaltatik a közel jövő programmjá- ban. Már az ősszel hozzálát a polgármester egy ötven-hatvari millió koronás kölcsön felvételének az előkészítésére s a közgyűlés által megszavazandó beruházások, kiadások legnagyobb része már az uj kölcsönnek a terhére iratik. Ez pedig végtelenül szomorú perspektívát nyújt, mert kiviláglik belőle, hogy a városházi hitelműveleteknek nincsen határa s a polgárság egy szép napon arra ébred fel, hogy a városnak sem pénze, sem hitele nem lesz, csak terhei, amelyek a polgárságra hárulnak. UJ JÖVEDELMEK Mulatóhelyek megadóztatása Kölcsönt kölcsönre halmoz a főváros bölcs vezetősége. Rövid néhány esztendő alatt Budapest adósságainak az összege csaknem elérte az aktívák összegét. Szédületes rekord ez, semmiesetre sem vezethet jóra. A kölcsönpénzek legnagyobb részét improduktív beruházások nyelik el, nincsen tehát semmi látszatja annak, hogy Bárczy István dr. nyolc esztendős polgármestersége alatt milliókkal szaporodott a főváros költségvetésszerü kamatterhe, anélkül, hogv a jövedelem is ilyen mértékben szaporodott volna. Legjobban jellemzi a helzetet, hogv semmi megállás nincsen a hitelműveletek terén s ugyanakkor, amikor a nemrégiben felvett 158 milliós kölcsön.lek a hovaforditásáról készült előterjesztés, máris komolyan esik szó egy újabb kölcsönről, mint szükségszerű jövőbeli adósságról. Szomorú napok vin adnak a városra. A köl- cscnszerzésre vonatkozó tárgyalásoknál tapasztalni fogja a polgármester, hogv a város hitele nem olyan ió, mint volt régebben. Az utolsó kibocsátás balsikere óvatosságra inti a bankokat s ez az óvatosság a legjobb esetben a feltételek szigorításában fog mutatkozni. Legfőbb ideje tehát annak, hogy végre más forrásokból kezdjék táplálni a város pénztárát s a folytonos hitelműveletek helyébe a város természetes jövedelmeinek a fokozása jöjjön. Minthogy pedig a meglévő jövedelmek s a legbiztosabb fokozási módszertől, az adóemeléstől, érthető okokból fáznak a városházán: — természetes, hogy uj jövedelmi forrásokról kell sürgősen gondoskodni. A törvényhatósági bizottság számos ilyen forrást kezdeményezett már. Legfontosabb közöttük a telekértékemelkedési adó, amelynek eszméjét Vázsonyi Vilmos pendítette meg. Az üres telkek megadóztatása szintén nagyon méltányos és ebből ugyancsak jelentékeny bevétele- volna a városnak. Érthetetlen módon azonban ezek az uj adók sehogysem akarnak megszületni és félő, hogv7' az Erzsébet-sugár- uttal fogják kapcsolatba hozni őket, ami any- nvit jelent, hogv nem lesz belőlük egyhamar jövedelme a városnak. A pénzügyi osztály több kisebb adónemre vonatkozó javaslatot készít elő. ilyen pl. az autoadó, amelyből azonban — s álalában a lukszus autóktól — nem sok bevételt remélhet a város. A külföld felé kell tehát irányítani a tekintetünket. A városházán nem idegen a külföldi divat maimolása, csak az a baj, hogy a külföldet egyedin a kiadásokban utánozzuk. Holott természetes, hogy ha a külföldtől csak a kiadásokra vonatkozó példákat vesszük át, a bevételeket ellenben nem, akkor elő kell állania annak a deficitnek, amely a főváros legközelebb publikálandó zárszámadásainak szomorú szenzációja lesz. Anglia kitűnő ötletekkel szolgái a szociálpolitikai ügyosztálynak. Németország viszont a pénzügyi osztály számára produkál követésre méltó példákat. A nagyobb német városokban az összes színházakban és mulatóhelyeken adót szednek a községi háztartás javára. Az ilyen adó olyan rrmirrális pótléka a- belépőjegyeknek, hogy a szórakozásra vág^ó polgár egyáltalában nem
