Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-15 / 16. szám
Harmadik évfolyam Budapest, 1914. április hó 15-én 16. szám ELŐFIZETÉSI TtRTlKt Egész, évre...., ...........,16 K Té l évr*e............................ s K Eg yes számok kaph a- fák a kiadóhivatalban.. Várospolitikai és közgazdasági hetilap fmiaíöa Dacsó Emil, Táfnsx.ei’kenm.ts dn. Szilágyi Hugó Megjelenik minden szondán. Szenkesztöség és kiadóhivatali VJ. kei*., Sziv-utca • • • IS. szám Telefon ••••••• 137-13 Uázsonyi Vilmos nevével találkozik a pesti polgár, valahányszor arról van szó, hogy a városházán történt baklövéseket reparálni kell, valahányszor fájó seb éri Budapest népét, valahányszor fejő tehénkének nézik a várost, valahányszor a körmére kell koppantani az élősködő, kapzsi magánérdekbajnokoknak, összeférhetetlenül viselkedő városatyáknak. Ha súlyos adóterhet zudit a kormány a főváros lakosságára, harcba száll Vázsonyi Vilmos és nem nyugszik, amig az adóteher nem csökken. Ha a város barrikádokat emel a saját adófizető polgárai ellen, ha betömni akarja kereseti forrásaikat: — pontosan megállapítja Vázsonyi a községi élelmiszerpolitika korlátáit és visszaszorítja a fanatikus népboldogitókat. Ha rossz üzlet készül a városházán: — szép csöndesen megbuktatja a tanács előterjesztéseit Vázsonyi s százezreket ment meg a város számára. Mindenütt megjelenik Vázsonyi, ahol meg kell védeni a város érdekeit, nem ismer kíméletet leghívebb embereivel szemben sem, nem túlozza a dolgok jelentőségét, de nem ismer jelentéktelen városi ügyet, nem használja sohasem azt a nagyúri gesztust, amely egynémely városházi kapacitásnak jellemző sajátossága, azt a gesztust,-,amely azt fejezi ki, hogy „nem érdemes vele foglalkozni, nem nagy eset“ . . . Amilyen megnyugtató az a tudat, hogy a város polgárságának egyetemes érdekei fölött gondosan őrködik Vázsonyi Vilmos, éppen olyan mélyen elszqmoritó, hogy lépten- nyomon szükség van reá. Gyönyörű az egyén munkája, amely á közt szolgálja, de lesújtó véleménye kell, hogy legyen mindenkinek arról, hogy a köznek a java egyetlenegy embertől függ úgyszólván, egyetlenegy ember folytonos éberségén, állandó ellenőrző munkáján, nagy tehetségén, tudásán, szivén, akaratán, fizikumán, puritánságán múlik, közel egy millió embernek a sorsa. Mindezeket Vázsonyiról meg lehet ma már állapítani, a hizelkedésftek a gyanúja nélkül is. A közvetlen alkalrfjat pedig e héten — mert minden héten van rá alkalom — a pénzügyi bizottság ülése szolgáltatta, amelyen az omnibusz-társaság ismert megváltási üzletét tárgyalták. Közel másfélórás beszédben pont- ról-pontra bebizonyította Vázsonyi, hogy a szakértők munkája kedvezőtlen a városra s a határozat, amelylyel a bizottság az előterjesztés útját megakasztotta, százezrekre rugó megtakarítást jelenthet. Az egyének munkájának az értékét, eredményét, számokba lehet kifejezni. A számok vagy azt mutatják, mennyi pénzt hozott be az egyén áldásdus működése — önmagának, vagy azt, hogy a köznek mennyi haszna volt belőle. TVlEfa&OJZ Az autóbusz utjából ismét elhárult egy akadály, legalább a látszat arra vall. A kereskedelemügyi miniszter elszégyelte magát múltkori kortesleirata miatt s arról értesítette a fővárost, hogy nincs kifogása a nyilvános nemzetközi pályázat ellen, de ragaszkodik tovább is a magyar ipar jogához. Ez a ragaszkodás természetes kötelessége a magyar ipar legfőbb intézőjének s ha a leiratban a ragaszkodás kifejezése után pont következnék, akkor semmi kifogást sem lehetne tenni a miniszteri fogalmazvány ellen. Harkányi báró azonban tovább megy és azt mondja, hogy a magyar gyárak komolyan akarják a szállítás elnyerését, a magyar gyárakat nem szabad mellőzni. Miután pedig egyetlenegy ujjunkon meg tudjuk számlálni, hogy hány magyar gyárról lehet itt szó, a mi niszter ismét beleesik abba a hibába, hogy korteskedik. Jobbkezével szabad folyást enged a pályázók versenyének, a balkezével viszont kijelöli a verseny favoritját. Temető ügyekkel van tele a szerdai közgyűlés napirendje. Libabőrös lesz az ember háta, ha végigolvassa a tárgysorozatot. Az első holtpont az omnibusz megváltásáról szól. Annyira halott, hogy nem is tárgyalják. Ott van azután Türr tábornok síremlékének költsége, a kerepesi úti temetői halottasház tatarozása, a németvölgyi temetői sírboltok hátfalának javítása, az uj temető útépítése, a kerepesi temető sírboltjainak javítása, a farkasréti köztemető sírjai árának arányosítása stb. Csupa halál, csupa temetőügy a napirend és sehol semmi élet. Mintha csak a városházi viszonyokat jelképezné a programm. A sajtótörvény oltalma alá helyezték magukat azok, akik félnek a sajtó nyilvánosságától. Ez a számunk már az uj rendnek az égisze alatt készült, amit ha nem vesz észre az ovasó, egyedül annak tu- lajdonitsa, hogy eddigelé is megválogattuk a fegyvereinket. De hát a törvény _ törvény s mi alkalmazko dunk hozzá. Ami csak annyit jelent, hogy az olvasó figyelmét fokozottabb mértékben fogjuk igénybe venni. A kommunális hírszolgálat sohasem küszöbölheti ki a személyekkel való foglalkozást, mert a városházán majdnem minden ügynek üzetszerü jelleget tulajdonítanak s az üzletek pikantériáját, megrovásra alkalmas voltát a városházán szereplő személyek szolgáltatják. Ebből pedig az következik, hogy a jövőben —. Tisza István nagy dicsőségére ___ a sorok között is kell Írni s az olvasónak a sorok között is kell olvasni. Szimély főszámvevő nyilatkozik a zárszámadásokról. Esztendöről-esztendöre nagy érdeklődés előzi meg azt a munkát, amelyet a számvevőség s annak élén Szimély Árpád föszámvevö végez s amely az elmúlt esztendők pénzügyi eredményét állapítja meg. Kérdést intéztünk Szimély főszámvevőhöz az iránt, milyen stádiumban vannak ezek a munkálatok s mikorra várható a zárószámadások eredményének publikálása. A föszámvevö nyilatkozata a következő: A zárszámadásokkal, amelyek rengeteg pinkáját hetekkel ezelőtt megkezdtük már. A munka rengeteg anyagot ölel fel, ami természetes is. mert hiszen a zárszámadások a főváros összes kiadási és bevételi tételeire vonatkoznak s a városi gazdálkodás egész képét nyújtják. Fontos ez a munka abból a szempontból is, hogv ilyenkor lehet a legpontosabban áttekinteni, ellenőrizni az adminisztráció minden ágát. A zárszámadásokkal, ameyek rengeteg embert foglalkoztatnak most. a törvénv által előirt időben elkészülünk. Minden valószínűség szerint az utolsó közgyűlés elé fog kerülni a munka. Ma még aproximative sem lehet megállapítani, mi lesz az eredmény. A viszonyok ismeretén alapul azonban az a feltevés, hogy bizony a múlt esztendő deficittel végződött. A hiány magyarázata az. hogv a kiadásokra előirányozott összegek tényleg kiadattak, ellenben a bevételi tételeknél jelentékeny különbségek vannak az előirányzat és a tényleges eredmény között, b's ez több. mint természetes. Az ok nem a tulkiadásokban rejlik, mert a hitelnyilvántartási eljárás 1914. január elsején életbelépett s azóta szigorúan ügyelünk a költségtöbbletek lehető elkerülésére. De a szomorú gazdasági viszonyok mellett előrelátható volt, hogv az adóbevétel csökken. egyes adónemeknél, mint pl. az ingatlanforgalmi adó, átírási dij. építkezési illetékek stb. majdnem minimumra szállt. A kérdés most az. hogy a kétségtelen deficitet hogyan lehet pótolni. Erre nézve háromféle megoldás képzelhető el. Az első a városi üzemek jövedelmének szaporítása. Erről a mai üzemeknél aligha lehet szó. mert hiszen ezek az üzemek a múlt esztendőben is megfeleltek a hozzájuk fűzött várakozásnak. A második megoldás az adóemelés, ettől azonban természetesen mindenki idegenkedik s éppen ezért erre a módusra csakis a legvégső esetben kerülhet sor. A harmadik megoldás, az állam támogatásának fokozása. Ennél a pontnál fájdalommal kell megállapítanom, hogv Budapest e tekintetben csaknem a legmo'stohább helyzetben van. Minden országban az állam a legfőbb támogatója, legdusabb jövedelmi forrása az ország fővárosának. Budapest azonban a köztelkeknek. állami feladatoknak aránytalanul na^v részét vállalta, anélkül, hogv az állam részéről megfelelő rekompen- zációt kapna. — Akármilyen kedvezőtlenül esik ki'a zárszámadás, nem származhatik belőle bai. A technikai elintézése a dolognak abból áll. hogv ha a zárszámadások fölösleget mutattak valamelyik évben, akkor a rákövetkező esztendőben a fölösleget felhasználták valamilyen közmunkára, pl. kövezésre. Éppenigv. ha deficittel végződik a zárszámadás, akkor a hiányt átvisszük a következő év számlájára s
