Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-08 / 15. szám
Budapest, 1914. április 8. 3 Hüvös Iván . lép föl, ellenjelöltje aligha lesz. Lengyel Endre nevét emlegetik a harmadik kerületben, amelyre a szocialisták is pályáznak. A kilencedik kerületben biztos mandátuma van Springer Ferencnek. A másik kerületben a kormánypárti 14 e 1 v e y Tivadar lép fel, az ellenzék jelöltje pedig Ballagj Aladár (függetlenségi) lesz. A huszonkettedik kerület a szocialistáké. Előrelátható, hogy a kormánypárt nem fog nagy sikereket aratni Budapesten. Az uj képviselők túlnyomó része az ellenzék táborát fogja erősíteni. kereskedelmet szervezni. Nem akarom, hoov a nagytőke az elkeseredett kispolgárokban szövetségeseket leljen és hogy a kisemberek meggyülöl- jek jogos területen is az üzemeket csak azért, mert az ma jogtalan téren gazdálkodik. Adjanak az élelmiszerkereskedők közélelmezési programmot. Le kell rombolni végre a balhiedelmet, hogy az élelmiszeresek, uzsorások és a drágaság előidézői. Nem okos dolog, ha valaki a goromba levélért, amit kapott, a postást üti pofon. Vázsonyi Vilmos beszédének óriási jelentőseget nem lehet tagadni senkinek sem. Bizonyos, hogy ez a nyilatkozat irányváltoztatással rog járni a városházán. Vázsonyi Vilmosról Fol- kusházyék nem mondhatják, hogy elfogult ebben a kérdésben s ha ő végzetes veszedelemnek tartja a város politikáját, akkor ennek a politikának nincsen többé létjogosultsága. Vázsonyi Vilmos nyilatkozata a községi élelmiszeriizemröl, a város elhibázott élelmiszerpolitikájáról. Az a küzdelem, amely a fővárosnak F o 1 k u s- h á z y tanácsnok általi inaugurált, teljes elhibázott élelrmszerpolitikája ellen folyik, hatalmas támaszt kapott az elmúlt héten. Nem kisebb ember, mint maga Vázsonyi Vilmos emelte fel suilyos szavát a;zi adófizető polgároknak hatóságilag történő megnyomoritása ellen. A budapesti éfelmiszerkereskedök és iparosok értekezletén hangzott el Vázsonyi Vilmos harci riadója, amelyet kivonatosan itt közlünk: __ A detailkereskedelem terén _ rrlondotta Vázsonyi __ csak demonstráló közélelmezési polititik át csinálhat a város, de azt is csak addig, amig arra szükség mutatkozik. A detail-kereskedelem sohsem tartozhatik egy főváros ambiciói közé. Mert a fővárosnak az a kötelessége, hogy az élelmiszer-felhozatalt szervezze, és igy a nagytőke hasznát fogja el a kisemberek javára. Az élelmi- szeresek panaszait a közönség ellenszenvvel fogadja, mert élelmiszeruzsorásoknak tartja őket. Engem is úgy állítottak oda néhány évvel ezelőtt, mint az élelmiszeruzsora védelmezőjét. Nagy körültekintéssel kell tehát a bajok orvoslásához fogni. Egy bizonyos: semmi körülmények között nem lógjuk engedni az élemiszerüzem továbbfejlesztését és kibővítését, mert abban igazán már nagy veszedelem rejlene, ha az üzem tovább haladna mai utján. Meg akarom előzni, hogy a polgárság éppen azt a hatalmas és szép eszmét gyűlölje meg, amelyet a demokrata-párt propagált. Többször kifejtettem a városházán: hol vannak a községítés határai. S mivel én vagyok a községités apja, nem akarom, hogy a községesitést meggyülöljék azok, a kik a mi pártunknak született katonái. A községe- sítésnek főleg monopolisztikus téren vannak és lehetnek feladatai. De azt a hidat, mely a múltból szebb jövőbe vezetne, nem akarjuk a kispolgárok holttesteivel megrakatni. Az élelmiszerkereskedőknek és iparosoknak a drágaság elleni mozgalom kellős közepébe kell állani, a városnak pedig be kell látni, hogy az ut, melyen az üzem ma halad, elhibázott és helytelen és egyetlen kötelessége az élelmiszer-fehozatalt megkönnyíteni és az angró- I — Viktória Őutorgyár rész v énytá rsaság faköerenöezési mintatermei 'Budapesten, tV., Városház-utca 4. Szaöaö de menet. (Kossuth Fajos-utca saroé) föusvéti pirostojások Nem mi követtünk el indiszkréciót, hanem a m. kir. posta, amikor olvasóink számára közli a következő jelentést: Nagyméltóságu HARKÁNYI JÁNOS báró m. kir. kereskedelemügyi miniszter urnák Bt dapest Nagyméltóságod utasitása folytán alázattal közöljük, hogy a húsvéti piros tojás- forgalom a mainappal megindult. A beérkezett jelentések szerint a budapesti m. kir. postahivataloknál a mai nap folyamán feládatott 15 piros tojás. Visszautasit- tatott összesen 3417 piros tojás - küldemény, mert a csomagok penetráns illatot á- rasztottak s a bennük elhelyezett tojások nyilvánvalóan romlottak voltak. Az ebben az irányban megindult vizsgálat kiderítette, hogy a szóbanforgó tojásokat a feladók Budapest székesfőváros községi élelmiszerüzemének bódéiban vásárolták. Kikézbesittettek a következő piros tojás-küldemények : Feladó: 1. Vázsonyi Vilmos 2. Sándor Pál 3. Hűvös József 4. Omnibusz-társaság 5. Omnibusz-társaság 6. Omnibusz-társaság 7. Hecht Ernő 8. Szabó Imre 9. Vázsonyi Vilmos 10. Déri Ferenc 11. Bárczy István 12. J. Maehl & Comp. 13. Numann és Társa 14. Hűvös Iván 15. Almády Géza A címzett: Glücksthal Samu Hűvös József Sándor Pál Benedek Dezső Herczegh József Rózsavölgyi Manó Bárczy István Köncs Boldizsár Ehrlich G. Gusztáv Harrer Ferenc Komlós Ágost Neumann és Társa Fock Ede Steinhardt Antal Festetich Géza gróf Jelentjük továbbá, hogy egy drb. húsvéti kovásztalan kenyeret tartalmazó csomag ,,fuvardijat cimzett fizeti“ kiállítással adatott fel.— Cimzett a fizetést megtagadta, minek folytán a csomag a X. kér. közjótékonysági egyesületnek adatott át. Feladó neve: Schön I g n á c z. Cimzett neve: Goldschmiedt Ber- n á t . Nagyméltóságodnak alázatos szolgái ffl. hír. postaigazgatóság. Demény s. k. postaígazgató. Gyönyörő kidolgozású, divatos női és úri aranyláncok valódi tömör 14 karátos aranyból, meglepő olcsó árban, dús — választékban kaphatók: — Schönwald Imre — óra- és ékszertelepén — Budapest, Deák Ferenc-utca 21 dendő szakértőknek, lévén ő— az összes gyógy- tudományok tudora. Minek utána a sertés-szállástelepeknek a dolgát ilyen szépen elintézték, a jó B u z á t h tanácsnok megkonditotta a lélekharangot a forgalomból kivont gázgyárak fölött. Ifi. Stern Sándor és Füredi Mór kiérezték az előterjesztésnek azt a fogyatékosságát, hogy a gázgyári berendezéseknek az értékesítése a tanácsra van bízva. — Ebből baj lehet! — gondolták s hogy az aggodalmuk nem volt fölösleges, bibenyitja a közgyűlés tagjainak helyeslése. B n- z á t h tanácsnok is igazat adott a felszólalóknak és igy megérjük azt az időt, hogy a nyilvános árlejtés nem lesz elméleti elv csupán. A napirend kimerült, következtek az interpellációk. T h é k Endre hazafias szakálla ismét megrendült. Az öreg méltóságos zokon vette, hogy Bódy alpolgármester a múlt közgyűlésen nem a leghizelgőbb módon nyilatkozott az erzsébetvárosi plébániatemplom orgonájáról. A magyar ipar nevében és megbízásából panaszkodott Thék Endre s következő magyar interpellációt olvasta fel: „Azon esetbem ha a székesfőváros bizalmát élvezett, érdemekben gazdag szaktanárok és orgona-karnagyok legkiválóbbjai lelkiismeretük legtisztábbikával (?) állították azt, hogy az Országh Sándor és Fia által készített orgona egészben és részletekben kifogástalan és kifizethető, a székesfőváros által miként változhatott az orgona oly rosszá, hogy annak tényé- ből a magyar ipar egyáltalán megbízhatósággal nem bir?“ Ezt kérdezte Thék Endre. Nem csoda, hogy az alpolgármester beleszédült az interpellációba és háromszori olvasás után sem tudta megérteni, mit akar Thék. Felolvasott egy csomó szakértői véleményt és aktákkal bizonyította, hogy az orgona hamisan búgott, azonfelül pedig hasznavehetetlenné vált. Thék Endre sem hagyta magát dobni és any- nyira belemelegedett a magyar ipar védelmébe, hogy Rózsavölgyi elnök végre is nyájasan megkérdezte tőle: — Még mindig az erzsébetvárosi orgonáról méltóztatik beszélni? A szónok elértette a gyengéd célzást és leült. Mialatt pedig Meisels Vilmos a giimökór ellen hadakozott, a büffében vígan folyt — a kávé. Az egyik asztalnál két közismert anti-ga- vallér foglalt helyet. Kávét rendeltek és egy adag vajat. Az adagot kettészelték és kölcsönösen megkínálták egymást a választás jogával. Amikor pedig az egyik gavallér élt a választás jogával és véletlenül a nagyobbik felét választotta a vajadagnak, a mutyista méltatlankodni kezdett. Amiről eszébe jutott valakinek az ismert Her- czeg—Lisznyai affér. Herczeg Ferenc együtt vacsorázott az Országos Kaszinóban L i s z- n y a i—D a m ó Tihamér miniszteri tanácsossal, a kaszinónak jelenleg sokat emlegetett gazdájával. Közösen rendeltek egy adag pisztrángot, hoztak is egy nagy és egy kis pisztrángot. — Parancsolj, méltóságos uram! kínálta Her- czeg Ferenc Lisznyait. — Köszönöm, végy előbb te — mondta Lisznyai. Mire ílerczeg Ferenc nyugodtan kiemelte a tálból a nagyobbik pistzrángot. A méltóságos partner most igy szólt: — Kedves Franci, ne vedd sértésnek, de mégis furcsának találom, hogy te a nagyobbik darabot veszed ki a tálból. — Hát te melyiket választottad volna? — Természetesen a kisebbiket. — Akkor rendben vagyunk — mondta Her- czeg Ferenc. így is a kisebbiket kaptad, tehát elérted a célodat! Ezt a jóizü históriát akarták applikálni a városatyák. De le kellett mondani róla, mert a büffében lakmározó gavallérokra a Gentri-kaszinó szabályait nem lehetett alkalmazni. Az affér elintézetlenül végződött, a közgyűlés pedig hét óra és öt perckor.
