Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-15 / 42. szám
//. évfolyam 42. szaru. Budapest, 1913. október hó 15-én 5Tnoí»mIImi3ammiiamnmamaHinmniimnmiimummaiirnijma8ioa3imHaiimg&gaiUB8»P883E3B86Bmmn8j ELŐFIZETÉSI ArtJlKt Egész, évre ....................1ö K Fé t évr*e.......................... <9 K Eg yes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős «»rfc»*rí5: Dacsó Emit, T&T’sszenftesx.eö t dv. Szilágyi Hugó Megjelenik minden szerdán, esetleg ketenkint többször* is. Szerkesztő ség és kiadóhivatal: VI, Kis János-utca 4, szám Palatínus cimü fejezetéhez érkezett a Sárosfürdő vadregénye. Ez a fejezet a legszomorubb, mert tipikus esetéről szól a városházi vállalkozásoknak. A tényállás röviden és egyszerűen az, hogy a főváros a.inak idején fix árért kiadta a fürdő építésének munkáját a Palatínus részvénytársaságnak, amely cégér alatt két városatya- húzódik meg. Grünwald Mór és Schiffer Miksa folyton stájgeroltak: mennél jobban közeledett a mii a befejezéshez, annál több pótmunkának a szüksége merült fel, annál nagyobb lett a részyénytársaság étvágya, úgy, hegy a végén csekély hét millió korona eltérés mutatkozott az eredeti prelimináré és a tényleges költség között. A horribilis költségtöbbletről ne essék ezen a helyen szó: erről a részéről a fürdő-botránynak döntött már a közgyűlés és pedig olyan irányban, hogy elfogadta a tizenegy millió felhasználásáról készült elszámolást, megszavazta a költség- többlet fedezetére vonatkozó tanácsi előterjesztést. Palatinuséknak azonban még nagyobb étvágyuk támadt a közgyűlés nagylelkűségének láttára. Újabb pótmunkával merészeltek a tanács elé lépni, újabb félmillió koronát követel.ek, olyan összeget, amelyet a szakértők a legnagyobb elnézéssel és valami ál-méltá- nyossággal mindössze nvolcvanezer koronára redukáltak. És dacára annak, -hogy a Sáros-fürdőből milliókat halásztak már ki, dacára annak, hogy a szakértők is ellenük fordultak: — Palatinusék nem akarnak elállni alaptalan követelésüktől, sőt pörrel fenyegetik meg a fővárost. Ez már a netovábbja a vállalkozói uzsorának, egyúttal pedig tényekkel való bizonyítása annak a szomorú igazságnak, amelyet éppen a legutóbbi pénzügyi bizottsági ülésen leplezett le Vázsonyi Vilmos. Vázsonyi, a tanácsnak a szülészeti szanatórium bérlete körül tapasztalt eljárását, összehasonlította a fővárossal szerződéses viszonyban álló vállalkozóknak a mesterkedéseivel. A tanács júniusban egyszerű béri é tnek igyekezett feltüntetni az üzletet, minden kiváncsi kérdezősködésre, faggatásra, azzal felelt, hogy a béren kivül egy fillérjébe sem kerül a városnak a szanatórium, most pedig egyre-másra terjeszti elő a szanatóriummal kapcsolatos költségszámlákat. A vállalkozók nagyon olcsók, nagyon szerények az eredeti költségvetés összeállításánál, de mihelyt elnyerik a munkát, hirtelen megrázkódnak és derűre-borúra ontják a pótmunkákat- Amiből az a tanulság, hogy a vállalkozók költség- számlái éppen olyan reálisak, mint a tekintetes tanács előterjesztései. /M/me Retter Gyuláról megállapítva ók, hogy elmebeteg, nem bir akaratának szukád elhatározási képességével, ennélfogva még ha akarna, akkor sem jöhetne el a közgyűlésre. A tanácsnak csak az ilyen Uagráns esetekben jut az eszébe, hogy l vólaképpen ügyrendje is van a közgyűlésnek, amely pontosan megszabja a városatyák jogait és kötelességeit. Az ügyrendnek nem egy pontja van, amelyről söjiasem esik szó, amelyet sohasem respektálnák. Benne van pl. az ügyrendben, hogy az elnök a tárgyalás bármely stádiumában lev eheti a napirenden szereplő tárgyat a napirendről, ha agy tapasztalja, hogy a szóban forgó tárgy a város pénzügyi helyzetét súlyosan érinti. Bárczy Istvánhoz régóta van szerencséje a közgyűlésnek elnöki minőségében- Arra azonban nem volt még példa, hogy a polgármester éV volna az-ügyi, ..lében foglalt jogával. Az okot jól sejtjük: az elnöki jog ebben az esetben súlyos kötelesség volna, mert a polgármester önmagáról mondana elítélő kritikát, ha minden második tárgyat kötelességszerüen törölne. Hajléktalanok menhelye lett a városházából: e miatt panaszkodik a városházán mindenki, a tanácsnokoktól kezdve a legutolsó szolgáig. A tisztviselők és egyéb alkalmazottaknak a pályázata, az álláskeresése egészeii reménytelen, mert a legutolsó állásra is öt esztendőre ellátja a várost jelöltekkel — a polgármester. Szegény gépíró- kisasszonyok, segédtisztek, szolgák, soha sem juthatnak kinevezéshez, mert a megürülő helyeket nyomban a maga jelöltje számára foglalja le a polgármester. Minden gróf és minden báró a városnál helyezi el a kiérdemesült szolgáit. A grófok és bárók kegyét előszeretettel led a polgármester s ezért van az, hogy olyan sok az eszkimó és olyan kevés a fóka. Laveaul örökös grófja a távol Németországból útnak indíttatott egy ezer tonnás stráfkocsil és meg akarta vele hódítani Budapestet■ A kísérlet nem sikerült, a város illetékes tényezői a német kocsi megtapasztalása után egyhangúlag megállapították, hogy kitűnő autóbuszt ajánlanak — az angolok- A gróf autóbusza tehát a vízbe esett és amilyen nehéz, félő, hogy hat ökör sem huzza ki onnan. A grófi ügynök munkája nem sikerült, mert szép szóval csak az embereket lehet megindítani, az autóbuszt nem. Most aztán, hogy egy akadálylyal ismét kevesebb van, talán több joggal remélheti a közönség, mint eddig, hogy eleven valóság lészen az autóbuszábrándból. Súlyos kritika a tanács eljárásáról Kemény szavak hangzottak el a pénzügyi bizottság legutóbb; ülésén. A bakács-téri szülészeti szanatóriumról volt sző, a tanács előterjesztéséről, amely újabb beruházásra, újabb kiadásokra vonatkozott. Eeleki Béla volt az első szónok. Megállapítja, hogy a tanács helytelenül járt el. mert nem világosítóba fel annakidején teljesen a bizottságot és a közgyűlést árról, hogy a szanatórium bérletét milyen beíLLtefések, kiadások fogják követni, felelősségre vonja a tanácsol. ezért a mulasztásért és az előterjesztést csakis azért fogadja eh meri kényszer- hblvzelben van. t. i- a tanács 3 kért összeget már elköltötte, a beruházás már megtörtént. Vázsonyi Vilmos még erősebb hangon szól a tanács öszinteségi hiányáról. Szerinte a tanács megtévesztette a közgyűlést-.Itt már nem elég a rosszalás sem, a bűnös ellen fe- gyelmli vizsgálatot kell indítani. Megállapítja, hogy a városházán valóságos rendszerré fajult az az eljárás, amelyet a tanács ennél az ügynél követei1!'. Az előterjesztések rosszhiszeműen készülnek, az előnvök kidombori- tásával, a hátrányok leplezésével. A fekete kávé mindig többe kerül, mint az egész lakoma, mert a tanács mindig csak utólag, az üzlet perfektuálása után áll elő a kö.tség- számlíákkal. Arra a kifogásra pedig, hogy hiszen mindössze ötezer koronáról van sző, azt feleli Vázsonyi. hogy nem lehet minden nap Sárosfürdőt csinálni, hétköznapokon jó a tanácsnak az ilyen kis halacska is. Fontos elvi kérdést érint ez az ügy. azt. hogy a tanácsnak őszintének kell lennie és nem szabad visszaélnie a közgyűlés jóhiszeműségével. Hasonló értelemben szólaltak még fel: H erez og Péter báró és Márkus József. A pénzügyi bizottság vitájának kell, hogy visszhangja támadjon a közgyűlésen és a közvéleményben is. Olyan tekintélyes férfiak. mint Vázsonyi Vilmos, Márkus József, Feleki Béla. nem emelnek ilyen súlyos vádakat alaptalanul a tanács ellen- Legfőbb ideje annak, hogy a tanács bőkezűsége megfelelő korlátok közé szoriiittassék. Hová jutunk, ha minden tanácsi előterjesztésnek négv-öt mellékhajtása támad, minden városházi kalkuláció mögött négv-öt pótszámla lappang, minden városházi munkát négyöt pótmunka egészít ki. Természetes. hogyr Íven körülmények között semmiféle városi üzlet nem prosperálhat, mert a rentabilitást már előre is kizárja ez a szemfényvesztő módszer. A helyzet, számokban kifejezve, kk az, hogv a tanács minden költségössze- állitásához ötven percentet kell hozzáütni. Ha a tanács előterjesztése szerint két millió koronába kerül valami és ezen az alapon százezer korona a remélt haszon, ugv bizonyos, hogy a végén a két millióból három millió lesz s a jövedelem ennek megfelelően csak hetvenötezer korona. Semmi értelme sincsen tehát a kalkulációnak. mert a bizottsági tagoknak ismeretlen tényezőkkel, utólagos költségekkel kell számolniok.
