Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-19 / 12. szám
Budapest, 1913. március 19. űpar Pénzügy Váilaíkozá eskeöefem 'Biztosítás r Építészet TCózíekebés 'Bányászat A Tavaszi lfásár és a főváros. Kitűnő kereskedelmi intézményeink között nincs egyetlen egy sem. amelynek érdekei1 annyira azonosak lennének a fővároséival, mint a Tavaszi Vásár. Ez a kereskedelem- j közvetítő fórum az extraktuma és a szuper- j lativusza a kereskedelem és ipar fejlesztését szolgáló általános és speciális egyesületek- , nek. intézményeknek, mert ezeknek összes törekvései egyesülnek magában a Tavaszi j Vásárban. Nyolc évvel ezelőtt a budapesti papirkeres- ; kedők árumintavásárt létesítettek, tisztán ab- ból a célból, hogy a papirpiac újdonságait j mutassák be a szakma képviselőinek és | hogy a konzum zömét ez áruminta-vásárokra sűrítsék össze. A kísérletek beváltak. A várakozáson felüli eredmény arra indította az irányadó köröket hogy a kereskedelem többi ágai is érvényesülést szerezhessen az efajta áruminta kiállítások keretén belül. A mindszélesebb keretben rendezett árumintakiáltiltásból fejlődőit ki a Tavaszi Vásár, amely céltudatos munkásságának teljét most érte el. amikor a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara égisze ! alá került. A tóvárosi Fischer Emil és Mein- j rich Ferenc udvari tanácsos vezérlete alatt álló Tavaszi’ Vásár a múltak tapasztalatain felbuzdulva olyan grandiózus arányokban és méretekben rendezi ez év májusának 7- ló napjai között nyolcadik árummtakiállitását, hogy idegenforgalmi tényezővé válván, a fővárosnak vezetőit is végtelen hálára kötelezte. Az idegenforgalom kérdése tehát az az érintkezőpont. amelyen a főváros és a Tavaszi Vásár érdekes találkozót adva egymásba kapcsolódnak. A Tavaszi Vásáron ugyanis képviselve lesz minden magyar ipari termék és kereskedelmi cikk s a Vásárra fel fog jönni Magyarország és a külföld egész kereskedelme. Vagyis a főváros a vásár alkalmával a kereskedők és érdeklődők tiszteletreméltó brigádját üdvözölheti majd falai között. A budapesti kereskedelmi és iparkamara munkakedvét fokozta a társkamaráknak együttműködése, úgy, hogy minden egyes társkamara területéről százával jönnek kereskedők és iparosok a vásárra. A vásár tartama alatt tartják majd a magyarorszáki kereskedők szakma szerinti nagygyiilésöike/t. Azonkívül a Tavaszi Vásár vezetősége érintkezésbe lépett a magyar- bosnyák gazdasági központtal és a serajevói kereskedelmi kamarával és igy sikerült a bos- nyák kereskedők közt oly nagyfokú érdeklődést kelteni, hogy csak e társországból magából több száz kereskedő érkezik május elején a fővárosba. E ridegen előadott tények mögül magától adódóan kínálkozik a kérdés: tett-e valamit a főváros az igy keletkező idegenforgalomnak az előmozdításáért? Ha nemmel felelünk, ezt köteíességszerüen még kejl tennünk a buzgóan dolgozó Tavaszi Vásár intézősége érdekében, amely a fővároséival közös érdekek szem előtt tartásával nem is kívánta, hogy az idegenforgalom előidézéséből a főváros kivegye a maga részét. A Tavaszi Vásár a már kész eredményt nyújtja át udvariasan a főváros vezetőembereinek. S épp ezért a Tavaszi Vásárnak ez a munkás magatartása kötelezi a hivatalos íőváost arra, hogy ismert gavallériájánál fogva is a maga tehetségéhez mérten támogatásban részesítse a Tavaszi Vásárt. Böjti ppÉdiMcfó, A magyar közgazdasági piac üres és szomorú: se pénz. se posztó. Kereskedőink panaszkodnak, hogy a bankok megfosztják őket- a bankok jajveszékelnek. hogy összes kintlevőségük megromlik; a hitelezők reszketve vigyáznak adósaikra, az adósok pedig I gyűlölettel nézik a hitelezők kíméletlen inkasszóját; a vidéki nagy pénzintézetek száz koronás váltókat is visszautasítanak és a miniszterekhez szaladgálnak panaszra a fővárosi nagybankok ellen, a nagybankok pedig a vidék rohamával indokolják a csökkenő, vagy stagnáló osztalékot. Mindenki a másikra tolja a hibát és a felelősséget és mindenkinek igaza van: egész közgazdasági életünk beteg és enervált. A mérlegek ... a mérlegek csak arra jók, hogy ne fagyjunk nekik: az osztalék javarésze szépen folyószámlán átiródik a bizalmi nagyrészvényesek javára. a tartaléktőke csak elméletben gyarapszik, a leirt követelések épp úgy rúghatnának tizannyira is. a dubióza akárhányszor nagyobb összegű lehetne- mint az alaptőke. — csak az igazgató- sági tagok tantiémje szent és sérthetetlen. A nagybankok még csak bírják magukat, hiszen a kamatszámla rengeteg sokat hoz s a betétek állománya sem igen csökken, de a középbankok, betevő hitel és üzlet nélkül, valóban csak az apósok, sógorok és a hitelezők jóvoltából tengődnek. És hol van a javulás reménysége? A jegybank ridegen elzárkózik a kérelmezők és vergödők elől. a kormány csak a hadügyi kiadásokkal törődik, a német piac a saját ál- lamkölcsönére is alig ad fedezetet- a francia és angol tőke csak pallosiádákból ismeretes, a magyar tőkéről pedig most bizonyosodott be végleg, hogy — nincs. Keresni igazán csak egy pár nagy kartell és nagy iparvállalat keres: a petróleum, szesz. szén. vas. fa és még néhány konjunktúrától független elemi szükséglet, megint telt zsebeket biztosított néhány gazdag mágnásnak és financier-nek. De a többi? Építőiparunk összeomlott, jelzálog- piacunk légüres tér. vidéki intézetünk legkülönfélébb transakciói egymásután kerülnek a csődrovatba. A csőd . . . Kereskedőink és iparosaink csodálatos küzdelmet vívtak meg az élettel és a hitellel, de ez a küzdelem folyton vészit ellenálló erejéből és ki tudja, mikor mond végleg csődöt. És a pénzügyminiszter. a tőzsde, a giróegylet? A pénzügy- miniszter szeszkontingenseket osztogat a jó magaviseletü képviselőknek, a tőzsdetanács nagy képpel nem csinál semmit s a tőzsde vezérférfiai még ennél is kevesebbet törődnek a piac konszolidálásával, a giró pedig csak akkor mozog, ha le lehet csípni valamit az állami pénzekből a vidék terhére. Mindenki magának él és a tömegekkel, a magyar közgazdaság jövőjével senki sem gondol. Szomorú böjtöt ülünk és a feltámadás ünnepén sehol se terem vigasz szamunkra. A vér és pénzadó, amelyet a kereskedelem és ipar hűségesen beszolgáltat, nem kamatozik annyit sem, mint amennyit a legrövidebb takarékpénztár fizet a betevőnek. Böjtöt ülünk és ma már Auffenbergiink sincs- aki sör mellett látja vigadni a boldog polgárságot. Husvétra piiskösd — vájjon még egy ünnepet kibirunk-e segítség, megértés és hitel nélkül, ülve Babilon vizei mellett? Mezei — Czukor — Kövér. A budapesti Kereskedők Bankjáról már jó ideje különféle válsághírek keringenek. A bank tényleg nagyméi- tékben immobilizálta a maga kis tőkéjét, a ko- mittensei sorra buknak és betevőinek száma a ( minimumra csökkent. A sok balsikert végre ! megunta az igazgatóság és úgy akar a bajokon í segíteni, hogy Czukor Béla igazgatónak kiadja j az utat és helyébe Kövér Józsefet, Mezei Gyula | rokonát akarja ültetni, akitől, ha mást nem Is, j de normális üzletvezetést vár. Kérdés, hogy a sok rokon közt nem vész-e el a gyerek? í Cseli cipő Magyarországon. Már volt alkalmunk kitérni arra, hogy valóságos áradata ín- j dúlt meg a cseh cipőnek Magyarországra. A Yesco és a Salamander mellé folyton újabb és újabb próbálkozásokhoz van szerencsénk, amelyek óriási reklámmal és öndicsérettel dolgoznak a maguk selejtes áruja mellett. A magyar gyárak sorra buknak (Turul, Moskovits), a közönség vásárló képessége folyton csökken és mégis uj és uj boltok nyílnak, amelyek úgy látszik a balkáni bocskor száll tásról való lemaradásunkat akarják Magyarországon behozni. A közönség jól teszi, ha benéz előbb a cipők belsejébe, mielőtt az olcsó áraknak beugrik: mi úgyis lerakatni vagyunk Ausztriának, de minden rongyot még sem nyelhetünk le. Csodálatos, hogy az Ipartanács és az ipartestület- i tek a fülük botját sem mozgatják az idegen invázió ellen. Kinevezések az Első Magyarnál. Az Első Magyar igazgatósága értesülésünk szerint Várnai Ármint a viszontbiztosító osztály főnökévé, Párkány Sándort a budapesti főügynökség titkárává. Rácz Vilmost és Fényesi Jenőt a főügynökség cégvezetőjévé nevezte ki. Általános íparbarsk részvénytársaság. Utóbbi időben ismételten szóbeszéd tárgya volt, hogy az Általános Iparbank 'részvénytársas, vezetőségében változások lesznek. E híresztelésekből csupán az a tény, hogy Ligeti Lajos az intézetnél viselt ügyvezető-igazgató állásáról lemondott és békés megegyezéssel megvált az intézettől. A Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete dr. 1 mrédy Kálmán elnöklésével megtartotta évi rendes közgyűlését. Az 565.727 korona 12 fillér tiszta nyereségre vonatkozólag javasolja az igazgatóság, hogy abból mindenekelőtt az alapítók részére az alapszabályok 19. szakasza szerint megengedett legmagasabb, azaz 5 százalékos kamatosztalék 334.023 korona 83 fillér összegben a közgyűlést követő naptól kezdve kifizettessék. A közgyűlés a jelentést tudomásul vette. Az igazgatóság javaslatát elfogadta s a felmentvényt az igazgatóságnak és a felügyelőbizottságnak megadta. A Neuschloss-íéle nasici tanningyár és göz- fürész rt. 1912-ben a négy millió K-ról öt millió K-ra emelt alaptőke mellett 2,901.110 K bruttó nyereséget ért el az előző évi 2,476.192 K-val szemben, amiből 70.012 (65.484) korona nyereség-áthozat. 730.050 (907.248) K a taningyár hozama és 2,101.048 (1 millió 503.460) K a gőzfürészek és egyéb üzemek jövedelme, Kiadtak költségekre 1,290.941 (1,181.699) K-t, leírásokra pedig, mint az előző esztendőben, 400.000 K-t fordítottak. A tiszta nyereség tehát 1,201.199 K, az 1911. évi 894.493 K-val szemben, amiből részvényenként 35 K = 17 és fél % osztalékot fizet, mig tavayl 30 K volt az osztalék. A szakmákon kívül álló látogatókon kívül közel százezer látogatóra számit a Tavaszi Vásár vezetősége. Olyan szám ez. amely miatt a fővárosnak meg kell hajtania a tavaszi Vásár előtt az elismerés zászlaját s keli, hogy megfelelő anyagi támogatással váltsa magához a házigazdának azt a jogát, hogy ami szép világvárosunkba sereglő idegeneket a vendéglátó szives „isten hozott“-jával fogadhassa.
