Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-05 / 6. szám
Budapest, 1913. február 5. 5 Jpar Pénzügy Vállakózás TCeresfceöeíem fl bankhitel megcsappanása. A múlt évi válság folyamán a fővárosban több közép- és kisbank szüntette be működését. Egy részük nyílt felszámolásban van, — mint a Törlesztési Bank, a Központi Hitelbank. a Kölcsönös Segélyző (mely szövetkezeti mivolta mellett is bankszerű tevékenységet folytatott) és az Erzsébetvárosi Hitelbank; a másik része pedig a megrekedt intézeteknek- vagy teljesen beszüntette az aktiv üzletet vagy fokonként a csendes felszámolás utján halad. Ezek lajstromát nem soroljuk fel, de pénzügyi körökben köztudomású. Az egyik bank vő millió, a másik 3 millió, egy további 2 millió, egy meglehetősen im- mobilizált középbank 8millió alaptőkével dolgozott. A működésüket megszüntetett bankok alaptőkéje mintegy 30 millió korona, tartalékaikkal együtt 33 millió k''~~ - volt. Ha már most a megrekedt intézetek évi reeszkompt- iát csak az alaptőke kétszeresére tesszük. — pedig nálunk sajnos - ezt az egészséges arányt majdnem minden kisebb intézet túllépi, úgy összesen 100 millió koronára teendő az az évi összeg- amellyel a budapesti piac hitelben a kis- és középbankok összeomlása vagy fennakadása folytán szegényebb lett. És ha még megfontoljuk, hogy az a hatvan millió korona, amit ezek a sziinőfélben levő intézetek adósaiknak évente reeszkompt utján szerzett hitelből kölcsönöztek, úgy, hogy eme kisebb adósok éppen csak az illető intézetek zsírója és reeszkompthitele folytán lettek bankszerű hitelre képesek a nagyobb pénzforrásoknál: tisztán áll előttünk az, hogy a fővárosi piac hitelszervezetében ez intézetek megszűnése nagy űrt jelent, mert a hitelélettől vagy 100 millió korona évi hitelössze- szeggel csökkenti a piac rendelkezésére állott legitim hitelt. Legitimnek mondjuk ezt a hitelt alapos 1 megfontolással és hangsúlyozva. Mert a hi- | tel legitim voltát nem az adja meg. hogy nagy cég- vagy vállakozó, avagy kis szerény iparos és kereskedő veszi-e igénybe, hanem az, hogy a hitel produktiv, azaz üzleti célokra használtatik fel, bármilyen kis parány legyen is az üzleti vagy ipari világban az illető hitelkérő. Már pedig akárhogyan forgassuk is a dolgot; egészen bizonyos, hogy a szerényebb gazdasági exisztencia a nagybankoknál nem kap hitelt, mert mint ezt mondám szokás, ezeknek váltója nem bankszerű. E kisebb gazdasági exisztenciáknak hitelt csakis éppen az olyan kisebb pénzintézetek nyújtottak, amelyek a válság során napszámmal megszűntek. A hitelre szorulóknak egy nagy kontisgense tehát most az eddig élvezett hitelt nélkülözni kénytelen, mert a hitelforrások ime, bedugultak. Ezen pedig okvetlenül segíteni kell. A főváros kisebb kereskedelmét és iparát nem lehet hitel nélkül hagyni. A nagy intézetek a kisebb adósok kiszolgálására nincsenek berendezve és még csak szemrehányás sem télién") nekik ezért. Mindenütt kis takarékpénztárak, bankok és hitelszövetkezetek szolgálják ki a kis exisztenciák hiteligényeit. Erész- ben tehát nálunk hiány van, főként azért. - mert a kisebb intézetek, melyeknek ez volna a hivatása, hatáskörüknek túllépése és risz- káns vállalkozásokban való részvételük folytán cgvre-másra tönkremennek. A helyes megoldása ennek a problémának csak egv lehet. Az. ha a még meglévő kis- középintézetek, amelyek megállották helyüket a nehéz időkben, okulván a tapasztalatokon, kizárólag az ilyen természetű hitel kiszolgál hatására adnák magukat, mely nekik busás nyereséget biztosit különösebb kockázat nélkül. A nagy pénzforrások erre nézve üdvös nyomást gyakorolhatnának a kis- és j középbankokra, amennyiben azoknak váltó- j anyagát a visszleszámitolás alkalmával oly 1 I értelmű megrostálásnak vetnék alá. hogy j csakis a szolid, produktiv üzleti célokra szol- | gáló váltóhitelre nyújtanának segédkezet, a j Pallós-féle és hasonló spekulativ váltókat pe- | dik a kisebb intézetek visszadobnák. A nagyobb vállalkozó, ha szolid, a nagybankoknál kap közvetlen hitelt, ha pedig nem szolid és a kisebb intézeteknél kopogtat, úgy nem érdemli meg a hitelt, amelyre csakis a kisintézet zsrója folytán tud hozzájutni. Ily módon a nagybankok kötelessége, hogy visszatérítsék eredeti hivatásukhoz a kisebb pénzintézeteket és ezzel a kisembernek egészséges és megbízható hitelforrást biztosítsanak. A nagy bankvezérek sokszor emlegetett hazafias kötelessége, hogy ebben az iram - ban módosítsák a visszíeszámitolási hitelpolitikájukat. plek Pál A Lukács—Désy-pör szenzációja. Nem kenyerünk a politika s ha mégis hozzányúlunk egy eminenter politikai bünpörnek az aktáihoz, tesszük ezt tisztára azért, hogy ez aktákból a biinpör közgazdasági vonatkozásait kihámozzuk. Napok óta tárgyalja a sajtó azt a beadványt, amelyben D é s y Zoltán koalíciós államtitkár az ismert ügyben előterjeszti bizonyítékait. A bizonyítékok legnagyobb része a Magyar banknak a kormánynyal kötött szerződéseire vonatkozik. Maga a bank a pörben semmiféle szerepet nem játszik, tisztára az üzleti ügyeit érintik ezek a szerződések, amelyekben jogok és kötelességek foglaltattak írásba. A jogok és kötelességek egymással teljesen arányban állanak s ahhoz sem férhet kétség, hogy a bank, mint kereskedelmi vállalat, egy jónak ígérkező üzletért anyagi áldozatokat hozhat,, sőt a részvényesekkel szemben- ez egyenesen kötelessége néki. A bankkal szemben semmiféle kritikának nincsen joga azért, hogy províziót fizetett egyik vagy másik üzletért s a banknak, mint szerződő félnek. nem lehet az a feladata, hogy felülvizsgálja, milyen célra szolgál ez a provízió Mi magunk sem a Magyar Bankról akarunk beszélni, hanem a bank volt alelnökéről és vezérigazgatójáról. Elek Pálról. Erről a kivételes finánckapacitásról a bank egyik volt igazgatójának egyoldalú, elfogult nyilatkozata alapján azt hiresztelték, hogy nem akart elszámolni azokkal az összegekkel, amelyek a szóbanforgó szerződések megkötésekor folyósittattak. Úgy állították be a tényeket, mint hogyha Elek Pál a saját vagyonát szaporította volna a províziókkal. Az ellenségei, az irigyei kigyót-békát kiáltottak reá, a barátai azonban jól tudták, hogy Elek Pál keze tiszta maradt. Ö maga hidegen tűrte a támadásokat, nem védekezett, nem terjesztette elő azokat a bizonyítékokat, amelyek a rosszhiszemű vádaknak nyakát szegték volna, hanem bámulatos lelkierövel félreállott és a saját testével fedezte a kormányt. Elek Pál a kormánynak volt az á 1- doza,ta: Désy Zoltán bizonyítékainak ez a szenzációja. Okiratok és tanuk igazolják, hogy azok az összegek, amelyeknek eltulajdonításával Elek Pált gyanúsították meg. az utolsó fii'Biztosítás r ípitészet Vözfokeöés Bányászat lérig a kormány választási kasszájába vándoroltak. A tanuk és okiratok Elek Pálnak is rendelkezésére állottak, de ő tiszteletreméltó következetességgel zárkózott el a bizonyítástól, a bukása árán is diszkrét maradt s a valót, amely pedig nem öreá, hanem legföljebb a kormányra nézve volt kompromittáló, még az intézet helyettes vezérigazgatója, Vajda Imre előtt is végig titokban tartotta. Elek Pált azóta rehabilitálta a bankja, újból tagja lett az igazgatóságnak. És most, hogy napfényre kerültek az akták, a közvélemény előtt is tisztán áll az ö dolga. Fényes bankvezéri tehetségéhez hozzájárulnak kiváló egyéni tulajdonságai, amelyek akaratán kívül, sőt akarata ellenére is újból a közgazdasági és társadalmi életnek legmagasabb csúcsai felé irányítják öt. Az Érték- és Iparbank bányaüzlete. A napokban megalakult Magyar Érték- és Iparbank részvénytársulat első nagyobszabásu üzlete a S z á- Páry kőszén bánya r.-t. íinancirozása lesz. Ez a vállalat 1908-ban egymilió koronával a Fehérmegyében fekvő szápári kőszénterület kiaknázására alakult. A hosszantartó föltárási munkálatok az alaptőkét csakhamar fölemésztették és már 1909-ben 1,200.000 koronára, 1910-ben pedig 2 millió koronára kellett az alaptőkét felemelni. A bánya üzembehelyezése sok akadályokkal járt, de legnehezebb volt a kiaknázott szén értékesítése, mert a bányának nem volt iparvasuta és eleinte automobilokkal szállították a szenet Bodajk állomásra. Ez a fuvarozási mód azonban költséges volta miatt nem vált be. Most lovasat köti össze Bodajk állomást a bányateleppel, azonban ez a közlekedés sem bizonyult célszerűnek. A kísérletezésekkel igy évek múltak el cs bár a bányabirtok széngazdagságát kiváló geológusok állapították meg, a termelés csak lassú tempóban halad, mert a szállítási mizériák megakadályozzák a bányák fokozottabb művelését. Ez az improduktív gazdálkodás eddig az alaptőkének csaknem egy- harmadrészét fölemésztette. Amint értesülünk, a, vállalat pénzügyeit legközelebb orvosolni fogják. A két millió alaptőke felét lebélyegzik, - majd egy millió korona uj részvénytöke kibocsátásával, az alaptőkét ismét két millió koronára emelik föl. Ida ez a pénzművelet megtörtént, rögtön hozzáfognak a bányászat nagyszabású berendezéséhez, uj aknák lemélyítéséhez, iparvasut építéséhez.. A finanszírozást, mint említettük, a Magyar Érték- és Iparbank fogja végezni, amely bank igazgatóságában a szápári kőszénbánya két főrészvényese, H e r z f e 1 d Frigyes és dr. Dungyerszky Gedeon is helyet foglalnak. Tavaszi vásár. Ez alatt a szó alatt nem kell valami alkalmi kiállítást érteni, hanem egy állandó közgazdasági intézményt, amely ugyan külsőleg évente egyszer jelentkezik csupán, a melynek a kereskedelemre és az iparra való ki hatása azonban évtizedekre kihat és éppen ezért folytonos és fokozott munkát igényel. A tavaszi vásár fejlődésének nevezetes állomásához ért. A nagyszerűen bevált intézmény a budapesti kereskedelmi és iparkamarának a hatáskörébe került s a kamara az uj iroda vezetésére, a tavaszi vásár ügyeinek intézésére Kármán Aladár kitűnő újságíró társunkat, az „Egyetértés“ közgazdasági szerkesztőjét delegálta. Ez a választás mindennél biztosabb garanciája annak, hogy a tavaszi vásár intézménye rövidesen fel fog virulni. A Budapest-lipótvárosi takarékpénztár rt. 1912. évi zárószámadása 656.235 K tiszta nyereséget mutat ki az előző évi 655.807 K-val szemben. Az igazgatóság a február 11-éré összehívott közgyűlésnek éppen úgy. mint tavaly, részvényenként 12 K = 6 százalék osztalék fizetését i fogja ajánlani.
