Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-17 / 51. szám
Budapest, 1913. december 17. 5 Jpar Pénzügy Vádaíkozás TCeieskeöefem "Biztosítás r Építészet Xözfetzeöés Bányászat il tisztességtelen verseny. Az utóbbi időben sok szó esik nálunk a tisztességtelen versenyről. Különösen a mostani válság alatt hallottunk panaszokat a tisztességtelen verseny rendkívül els '.aporo- dó visszaélései miatt, amelvek. ellen jelenlegi törvényeink nem nyújtanak kellő védelmet. A kereskedelmi kamarák egymásután intéznek felterjesztéseket a kormányhoz az iránt, hogy a tisztességtelen verseny megakadályozására minél előbb törvény alkot- tassék. Mi úgy tudjuk, hogy az idevonatkozó törvénvjavaslattervezet már készen van és a parlamentben való előterjesztését csal- az gátoljál. h'C-gv néhiany pontban előbb az cszt- rák kormánvnval is megegyezésre kell jutni. Az osztrák kereskedelmi miniszter a mi' nap egy küldöttség előtt azt mondotta, hogy a magyar kormánnyal ebben az ügyben megindított tárgyalások eddig nem vezettek eredményié, ami más szóvá1 annyit jelent, hogy a javaslatnak a közel jövőben való előterjesztése alig várható. Ami már most a kérdés lényegét illeti erre nézve a .szakkörök véleménvei nagyon eb ágaznak. Nálunk ebben a dologban törvénykezési praxis még alig van. tmv hogy itt is külföldi példákra vagyunk utalva. Német’or- szagban és Franciaországban törvény korlátozza a tisztességtelen versenyt. Az eredmény egyik államban sem kielégítő. A berlini kereskedelmi kamara legutóbbi jelentésében is keservesen panaszkodik a törvény által felidézett pörök nagy sokasága miatt. Fram ciaországban pedig a kereskedelmi törvényszékek aljg gvözik az ilven kérdésekben felmerült vitás ügyek elintézését. A párisi kamara kiemeli, hegy a törvény nagyon hiányos és több bajt. mint hasznot hoz a kereskedelemre. A külföldi példák tehát nem nagyon biztatók a tisztességtelen verseny törvényes szanálására. Jó lesz, ha nálunk a dolgot alaposan fontolóra veszik, mielőtt a törvényt megalkotják. A magyar kereskedelem még nem elég erős ahhoz, hogy egy rossz törvény vexáterius intézkedéseit elbírja. Mi elismerjük, hogy a kereskedelem bizonyos szakmáiban nagy visszaélések terjedtek' el, melyek a tisztességes kereskedelemnek károkat okoznak. Oe azt is be kell látnunk, hogy a mi kereskedelmünknek ártana minden olyan korlátozás, mely azt fejlődésében feltartaná. Különben is nagyon nehéz megjelölni azt a határt, ahol a tisztességtelen verseny kezdődik. Az e téren uralkodó kon- troverz felfogások tömkelegében a bíró alig lesz képes a helyes utat megtalálni. A kereskedelem nem alkalmas arra, hogy bürokratikus formák közé szorítsák. Már pedig némileg ez fog beállani, mihelyt a verseny korlátáit megjelölik. A gazdasági életnek elsősorban pedig a kereskedelemnek a szabad mozgás az életfeltétele. Azért is lehetőleg kerülnünk kell minden olyan akciót, mely ezt a szabad fejlődést hátrányosan befolyásolná. Különösen áll ez a magyar kereskedelemre nézve, mely most m-V csak a kiforrás stádiumában van. vagyis ábban az állapotban, amikor a hibák még tanulságul szolgálhatnak. Természetesen a kiáltó visszaéléseket a kereskedelemben se kell tűrni. Ezeknek a megakadályozására azonban nem szüksége törvényt hozni. Sokkal helyesebb, ha a tisztességtelen verseny kinövéseit maguk, a kereskedők igyekeznek megszüntetni. A kereskedelmi kamarák és hasonló érdekképviseletek könnyen találhatnak módot arra, hogy az ilyen iigveket a saját kebelükben és a saját autoritásukkal intézzék el. Erőteljes társadalmi akciót kell indítani minden olyan visz- szaélés kiirtására, mely a tisztességes kereskedelem elveibe ütközik. Főkép szükséges ez a fővárosban, ahol a tisztességtelen versenynek néhány nagyon elitélendő formájával találkozunk. Ha azonban az illetékes tényezők mégis arra határoznák el magukat, hogy a tisztességtelen versenyt törvénnyel szabályozzák. akkor legalább tartják szem előtt azt a két elvet, hogy a kereskedelmet vexátorius intézkedésekkel nem szabad megbénítani és hogy az ilyen peres ügyeket mindig csak szakértő kereskedők meghallgatásával szabad elbírálni. Miért ment zimonyi Schvarz Konstantinápolyba ? A napilapok megírták, hogy Zimonyi Schwarz Mihály, az Általános Forgalmi Részvénytársaság igazgatósági tagja és az ab- báziai játékkaszinó elnöke, két hét előtt arra kérte a íiumei kormányzóságot, hogy adjanak neki útlevelet Törökországba. A budapesti fő- kapitányság telefonértesítésére azonban, a kormányzóságnál illetékes miniszteri osztálytanácsos kijelentette, hogy útlevél csak Budapesten adható ki a rendőrségen. Időközben történt ugyanis, hogy a Forgalmi Részvénytársaság igazgatósága ellen följelentést tettek s szükségessé vált Budapesten Zimonyi Schwarz kihallgatása is. Zimonyi Schwarzot kihalgatták s másnap megkapta az útlevelet, hogy Konstantinápolyba utazhassák. Válasz nélkül maradt azonban eddig az a kérdés, miért utazott annyira sürgősen Zimonyi Schwartz Törökországba. Mit keres Konstantinápolyban? A magyarázat itt következik: A Forgalmi Részvénytársaságnak tudvalévőén három játékkaszinóra volt engedélye: Abbáziában, a Margitszigeten és Konstantinápoly mellett. Jalován. Az abbáziai kaszinóval bbj történt, a margitszigeti játékbarlanggal még nagyobb baj történt, a jalovai klub pedig szintén rosszul megy, kevés az érdeklődés a játék iránt, kénytelen lesz a társaság megszüntetni. Azonban már régen pályázott a Forgalmi Részvény- társaság a Margitszigethez teljesen hasonló Beszked-re, amely szintén Konstantinápoly közelében Van, de a fekvése és az elhelyezése, általában a viszonyai sokkal kedvezőbbek, mint a jalovai állapotok. A játékbanknak Beszked-be való áthelyezéséről volt tehát már hónapok előtt sző. És most következik tulajdonképen a Forgalmi Részvénytársaság tervének érdekes részlete. A részvénytársaság itt is, teljesen a margit- Szigefi esethez hasonlatos kudarcot vaj l.o.tt. Törökországban a hajszálig hasonlatosan úgy tőiként minden, mint a Margitszigeten. A Forgalmi Részvénytársaság ugyanis megnyerte a terv keresztülviteléhez a beszkedi kormányzót. akinek kétségbevonhatatlan joga volt a játékbank engedélyezése fölött dönteni. R e- s i d tuniszi herceg volt a magyar Korniss, közbenjárt a kormányzónál, aki megadta hosszas tárgyalások után az engedelmet. Minden úgy volt már, hogy Beszkedben a kaszinó megnyílik. amikor hirtelen kipattant a margitszigeti affér. A török kormány erre utasította a kormányzót, hogy vonja v s s z a az engedélyt, mert nem engedhető meg Beszkedben sem a játékbank fölállítása. Nagy csata kerekedett a kormány és a kormányzó között, akinek csakugyan joga volt úgy dönteni, ahogyan akart, kijelentette tehát, hogy az engedélyt semmi esetre sem vonja vissza, a kormányzóság területén ö parancsol. A török kormány erre elhatározta, hogy Beszkedet inkább e 1 a d j a, d e a j á- t é k b a n k í ö Iá 11 í t á s á t m e g a k a d á- 1 y o z z a. Erről értesítették a kormányzót, aki kétségbeesetten tudatta a kormány elhatározását a Forgalmi Részvénytársaság igazgatóságával. Ha tehát a játékbankot föl akarják mégis állítani — meg kell v á s á r o In i o k B e s z- k e d e t. ami rengeteg összegbe kerül. Hogy a h at almas birtok megvásárlás a ügyében tárgyaljon, utazott Z i m o- n y i S s h w a r z Konstantin ápolyb a. Az újabb bonyodalom pedig abban van, hogy a Forgalmi Részvénytársaság, illetve Zimonyi Schwarz nem az egyetlen ajánlattevő a birtokra: váratlanul megjelent egy második pályázó, gróf Károlyi Antal, aki Bécsben lakik és akinek szintén régi terve, hogy Beszkedet, ahol kastélyt akar építtetni, megvásárolja. Valószínű tehát, hogy Zimonyi Schwarz konstantinápolyi útja sikertelen maradt, nem fog tudni megküzdeni annyi csapás után a Forgalmi Részvénytársaság grói Károlyi Antal millióival. Elek Pál. Két ével ezelőtt Elek Pál sok keserűséggel távozott arról a helyről, ahol szédületes sikereinek maradandó emléket emelt. Eltávozott a Magyar Bank és K e r e s k e d 1 e m i R é s tí v én ytársulat alelnöki állásából és visszavonult a magánéletbe. Azóta sűrűn felbukkant a Ihr. a pénzvilágban e,gvre gyakrabban emlegették, hogy Elek Pál újra elfoglalja előbbi pozícióját a Magyar Banknál, amelyet jelentéktelen kis intézetből alig másfél évtized alatt az ország egyik legelőkelőbb nagybankjává emelt. A híresztelések nem voltak alaptalanok, d_e a közgazdasági életben feltűnést keltett szenzáció tényleg csak a minap valósult meg. Elek Pál reaktiválása megtörtént és erről a bank igazgatósága az alábbi közleményt tette közzé: A Magyar Bank és Kereskedelmi Részvény- társaság szombaton, e hó 13-án tartott igazgatósáéi ülésén fölolvasták Herzog Péter báró elnök levelét, amelyben magas korára és egészségi állapotára való tekintettel, bejelenti, hogy az intézetnél elfoglalt elnöki állásáról emond. Az igazgatóság nagy sajnálattal vette tudomásul elnökének lemondását s elhatározta, hogy Herzog Péter báró kiváló érdemeit jegyzőkönyvben örökíti meg s arcképét az ülésterem számára megfesteti. Az igazgatóság ezután az elnöki állást Károlyi Imre gróffal töltötte be s alelnökökké Elek Pál és Herzog Mór Lipót báró igazgatósági tagokat választották meg. A Hitelbank osztaléka. A M. a g y a r Általános Hitelbank részvényeinek szelvényeit a tőzsdén 46 K-val vásárolják, amiből könnyen következtethető, hogy az idei év osztaléka legalább is annyi lesz, szemben a múlt évi 45 koronával. A Hitelbank részvényeit most nagyon keresik és különösen a bécsi tőzsdén nagy mennyiségekben vásárolják. Kitűnt ugyanis, hogy a Hitelbank a válságos idők dacára is néhány nagyon jó üzletet csinált. A Hitelrészvények árfolyama ma 840 K. vagyis már túlhaladta o három év előtti legmagasabb nívót. v A szeszkartel tárgyalásai. A szeszkartel e hó 15-ig se tudott megalakulni, mert a Länderbank, illetve a Leszámitoló-bank érdekeltségéhez tartozó szeszgyárak még mindig nehézségeket támasztanak. Mindazonáltal alapos a .remény arra, hogy a megegyezés rövidesen mégis sikerülni fog.E hó 17-én báró Kornfeld Pál igazgató elnöklete alatt az érdekeltek konferenciát
