Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-10 / 50. szám
Budapest, 1913. december 10. .Júv/wa^űvlii’ 5 Jpar Pénzügy Váfla (Hozás TCeresHeőeíem 'Biztosítás r Cpitészet TCözfeHebés "Bányászat i) kereskedő hitele A mi egész közgazdaságunk eddig abban tündökölt, hagy minden irányban tulsiágos •nagy hitelt vett igénybe. Különösen áll ez a magyar kereskedelemre nézve, mely úgy a hitelszerzés- mint a kihitelezés terén valóságos rekordot teremtett meg. Nem csoda tehát. ha a krízis, melyhez hasonlóra a mostani generáció nem emlékezik, a legerősebben éppen a kereskedelmet viselte meg. Most azután beállott a reakció, a tőke bizalmatlan lett és a magyar kereskedő, aki azelőtt úgyszólván dúskált a hitelforrásokban, ma ott áll, hogy a legsürgősebb szükségleteire se tud kölcsönpénzt kapni. A kis- és középbankok elpusztultak- inig ,i nagybankok a múlt szomorú eseményein okulva, nagyon tartózkodók pénzeik kihelyezésében. A kereskedők körében most általános a panasz, hogy nem képesek hitelre szert tenni. Ez mindenesetre szomorú dolog, annál is inkább, minthogy a kereskedelmi hitelt általában a legegészségesebb hitelnek szokták tekinteni. Mert a kereskedő rendszerint nem személvi hitelt vesz igénybe, hanem olyan kölcsönt .melyet váltóra vagy folyószámlára adott áruk utáni követelések garantálnak. A kereskedelmi hitelnél tehát nemcsak egyedül a kereskedő szavatol az ő személyével és vagyonával hanem az ő adósa is. Innen van, hogy a jegybankok elsősorban csak áru váltókat számítolnak le. A prolongációs és fináncvál+ókat nem szívesen esz- komptáliák. A francia bank csak kereskedelmi. vagyis áruval fedezett papírokat vesz tárcájába, a német birodalmi bank pedig újabban a prolongációs váltókat perhorresz- kálja. Az Osztrák-magyar bank a krízis alatt nagyon megválogatta a váftóanyagot és fináncváltókat, különösen pedig építési váltókat nem eszkomptált. De valóságos hadjáratot nditott a prolongációs váltók ellen is- Látta ugyanis, hogy a magvar kereskedők egy jó része a váltókat a lejáratkor nem váltja be. hanem prolongálja. Ez az eljárás a szigorú kereskedelmi felfogásoknak nem felel meg. mert a Dénzt hosszabb időre immo- bolizália. Már pedig a kereskedelmi forgalomnak épnen mobil pénzre van szűkébe. A törekvés tehát általában az, hogy rövid időre hitelek nvnitassanak. melvek lejáratkor te,iP« összegükben kipgven 1 i t e u clők. Tekintettel arra- hogy úgy a jegybank, mint a nagybankok most eme szigorúbb elvek szerint kezelik az eszkomptot, a magyár kerekedővilágnak alkalmazkodnia kell ehhez az újabb, de egészségesebb felfogáshoz. Más szóval a magyar kereskedelemben úgy a hiteligénybevétel mint a kihitelezés dolgában az eddiginél szolidabb alapokra kell helyezkedni. Mindenki csak annyi hitelt vegyen igénybe. mint amennyi az ő anyagi erejének megfelel. Ebben az esetben hirtelen pénzfeszültség idején is eleget fog tehetni kötelezettségének. Másrészről tartózkodni kell a hosszú lejáratú hitelektől és meg kell szüntetni azt az abnormitásí, hogy egy és másféléves könvv- hitelek engedéreztessenek." Egyáltalában a könvvhitelt a‘lehető legszűkebb korlátokra kell szorítani és elsősorban a váltóhitelt kell kultiválni. Franciaországban például a kereskedők kivétel nélkül váltókkal dolgoznak, melyeket a Francia bank mindenkor eszkofnptál Nálunk már azért is nagyobb tért kell engedni a kereskedelmi váltóknak, mert a nyílt könyvkövetelések leszámolásával eddig is csak kisebb bankok foglalkoztak, melvek most azonban úgyszólván eltűntek a gazdasági élet színteréről- a nagybankok pedig ilyen ügyleteket egyáltalában nem effektuál- nak. A gazdasági életnek, elsősorban pedig a kiskereskedelemnek a hitel az éltető eleme és fentartója. Ha tehát a kereskedelmi hitel megrendül, meginog ezzel az ország egész gazdasága. Azért is kívánatos, hogy a kereskedelmi hitel ismét megszilárduljon. Ehhez szükséges a bankok, elsősorban pedig a jegybank konciliáns magatartása, de még inkább a kereskedelemnek, illetve a kereskedelmi hitelnek szolid alapokon való organizálása. Ha ez utóbbi bekövetkezik és a kereskedők a hitel dolgában megemberelik magukat, a túlhitelezést kerülni fogják és kötelezettségeiket pontosan betartják- akkor a tőke bizalma visszatér és akkor a szolid kereskedőnek mindig meg lesz az a hitele, amely üzletének viteléhez feltétlenül szükséges, Harték munkában A „Fővárosi Hírlap“ már több Ízben megemlékezett róla, hogy a Hazai automobil részvénytársaság üzletvitele sokszor rászolgál a tisztességes kereskedelem jogos kifogásaira. Most több oly esetről értesítik lapunkat, amelyek a tisztességtelen verseny összes ismérveit magukon viselik. A Hart, megtépázott renoméját legutóbb olyképen próbálta kireparál- ni, hogy a társaság elnöki székébe Szterényi Józsefet, a levitézlett államtitkárt ültette. Sokat nem men nvert a választással, mert közismert dolog, hogy a volt államtitkár közgazda- sági téren már régen eljátszotta minden tekintélyét. Annakidején az Agrarbank választotta meg elnökének, de rövid szereplés után ezt azt előkelő pozíciót nagy végkielégítéssel ott kellett hagynia. Röviddel utána az Általános Iparbank elnöke lett, de ez a pályafutása is csakhamar véget ért. Most már, hogy a „közgazdasági tevékenység“ teréről végleg le ne szoruljon, Szterényi megelégedett a ..Budapesti szabóiparosok termelő- és hitelszövetkezete“ elnöki állásával is, ahonnét kibuktatta Vikár Bélát, aki pedig igazán érdemes munkát végzett ennek a szövetkezetnek a fölvirágoztatása, valamint általában a szövetkezeti eszme propagálása körül. Ilyen előzmények után jutott Szterényi a Hart, élére, ahol most az ő nevéhez fűződnek a vállalat különféle manipulációi. A Delauna y-B e 11 e v i 11 e francia autók egész Európában híresek és körülbelül olyan helyet foglalnak el, mint a cukrász-sütemények között a Gerbeaud-gyártmányok. Budapesten a legelőkelőbb emberek járnak Delaunay-autókon: többek között József főherceg, L á n c z y Leó és az arisztokrácia legnevesebb tagjai. Har- téknak ezekre az autókra fájt a foguk, de a gyárnak Budapesten V a s z k y Rudolf gépészmérnök volt az egyedárusitója, aki e hivatásának kifogástalanul megfelelt. Harték ravasz fogásra vetemedtek. Kimentek Párisba ésfixszámlára megvettek 30 darab Delauna y-k o- cs i t, avval a kikötéssel, hogy a gyár Vaszkytól megvonja a vezérképviseletet és Delaunay-ko- csit Magyarországon másnak nem adnak el, csak nekik. Vaszky az orvtámadásról, amely exisz- tenciájától fosztotta meg, csak utólag az üzlet megkötése után értesült. Harték e sikeres manőver után tovább haladtak és az volt a szándékuk, hogy az ismertebb auto-márkákat mind megszerzik. Tárgyaltak a Mércédé s-gyárral, továbbá á Qregoire- gyárral (ez utóbbit Hahn Arthur és társai képviselik). de e két helyen minden fondorlat csütörtököt mondott. Az autó-hadjárat befejezése után ti gummigyá- rak kerültek sorra. A Semperi t-p neut Budapesten Salzberger Samu képviseli. Harték nt is a jól bevált Delaunay-módszert követték. Megvettek 300.000 korona értékű Semperit- pneut, de ezt a gyártmányt ezentúl csak náluk lehet beszerezni. így, ilyen lelketlenül dolgoznak Harték. Exisz- tenciákon gázolnak keresztül, megfosztják őket a szerzett jogaiktól és az „üzlet-üzlet!“ hamis jelszavától megittasodva, kíméletet senkivel sem gyakorolnak. Nem lépnek be az „Automobil kereskedők és gyárosok szövetségéibe sem, mert ez az erkölcsi testület üldözi a tisztességtelen versenyt. Szakkörökben Harték eljárását megbotránkozással tárgyalják. A szeszkartel. A szeszkartel még mindig vajúdik. Most december 15-ére ígérik a nyélbeütését. De ez se bizonyos. Ugyanis az ellentéteket eddig korántsem sikerült kiegyenlíteni. Egyikmásik outsider teljesíthet len követeléseket támaszt, másrészről pedig a mezőgazdasági szeszgyárak súlyosaknak találják a nagy ipari szeszgyárak által szabott feltételeket. A tárgyalások részleteit a legnagyobb titokban tartják, annyi azonban mégis kiszivárgott, hoc y az osztrák szeszkartel illetéktelen befolyást gyakorol azok menetére. Mert nemcsak a magyar szeszkartel megalakításáról van szó, hamm arról is, hogy meghatározzák azokat a kei titeket, melyeken belül az osztrák és a magyar szeszkartel együttes miikdése biztosítható legyen. Nem kell elfeledni, hogy a két kartel előtutárja a szeszmonopóliumnak, melyet a két konuány 1917-ire szándékozik megvalósítani. Erre vezethető vissza az a körülmény, hogy a szevzkar- tel tárgyalásaiba a pénzügyminisztérium egy előkelő tisztviselőjét is belevonták, sőt érintkezést kerestek az osztrák hivatalos körökkel is. Az Ungaro-Croata Budapesten. A Magyar- H o r v á t Tengeri Gőzhajózási R. T. január elsejétől önálló fő ügynökséget nyit Budapesten, hogy magyarországi üzletfeleivel közvetlen összeköttetésbe léphessen. A társaság szubvenciójának a kérdését is már eldöntötték a minisztériumban: január 1-től évi 2 millió 400.000 korona segélyben részesül, amelylye! szemben természetesen a kötelezettségei is megnövekedtek. A Hitelbank uj palotája. A Magyar Általános Hitelbank József-téri impozáns bankpalotájában már lüktet az élet: hivatalnokok százai intézik messze szétágazó közgazda- sávi tevékenységüket, naohosszant süirögnek- íorognak a felek, akik üzleti dolgaikat hajszolják. Rajokban özönlik az uj bankpalotába a kiváncsiak serege is, akik mindent apróra megbámulnak de különös érdeklődéssel szemlélik a hatalmas Safe deposit-termet és a városi te- lefon-közDontokat. A városi telefonnak száz vonala jut be a bank külön központjába. Látvá- nvosságszámba megy a közgviilési terem és a tanácsterem. Az ui palotában ezer tisztviselő és alkalmazott kaDott szép és egészséges 'munkahelyiséget. A régi banképületből való át- hurcolkodás még folyamatban van s előreláthatólag hosszabb időn át fog tartani, mart imy rendezik az átszállítást, hogy ezáltal a bank munkájában semmiféle fennakadás ne legyen. A Tisztviselők Takarékjának tőkeemelése. A Magyar Tiszviselők Takarékpénztára-Részvénytársaság már régebben elhatározta, hogy 7,000.000 korona alaptőkéjét 10,000.000 koronára fölemeli. Az intézet a tőkeeme’ést legutóbb keresztülvitte és enqgK bejelentse végett Tabódy József miniszteri tanácsos elnökJésével közgyűlést'tartott, melyen tudomásul vették az alaptőkeemelést.
