Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1913-12-10 / 50. szám

Budapest. 1913. december 10. ff 3 városatyáknál, az ugv jár- mint Vaszari Gá­bor dr._ megöregedik, megőrlödik. hat tagú család feje lesz, amíg elérkezik az Ígéret földjére. Vaszarin kívül Muzsikó István fogalmazó az. aki léginké bb megérdemelné a tanacsjcgvzői rangot és fizetést. Szintén javakorabeli férőn. 40 esztendői mult s a mellett a pénzügyi bizottság állandó referen­se, nehéz és fáradságos munkát végez, A közel jövőben üresedésbe kerülő állások betöltésénél Vaszarait és Muzsikot erkölcsi lehetetlenség mellőzni. Négyezer korona a fácán-propagandára. ■Folkusházy Lajos tanácsnok urnák elvitázhatlan érdeme, hegy mindent elkövet az élelmiszerüzem népszerűsítésének érdeké­ben. A tanács megkérdezése nélkül tisztán a saját felelősségére négyezer koro n á t szavazott meg az él imiszer-üzem szám­lájára. amely összeg kiutalása Folkusházy politikájának sajtó utján elkövetendő dicsőí­tésére vált szükségessé. A lapok hirdetési ügynökeinek legnagyobb részével már meg is állapodott a tanácsnok, akadtak azonban hirdetési ügynökök, akik a felajánlott össze­get visszautasították- arra való hi­vatkozással. hogy lapjuknak a községi élelmi­szer-üzemről vallott ít ifogása homlokegye­nest ellenkezik Folkusházy tanácsnok ur po­litikájával­Isten látja lelkünket; a világért sem irigyel­jük senkitől azt a bánatot, hogy 366 korona és 66 fillérért minden lel ető és lehetetlen alka­lommal dicshvmnuszí kát kell zengenie a ta­nácsról, kiváltképpen Pedig a kitűnő Folkus­házy Lajosról. Az m let- üzlet, ennélfogva nem akarjuk magunk \t beleártani annak a törvénytelen viszonynak a vegyelemzésébe, amely a tanács és a hirdetési ügynökök kö­zött szövődik. De v? jjon mit szól hozzá az adófizető polgárság, nmelv abban a naiv hit­ben él, hogy az adói bérek mindig közcélok­ra íordittatnak? És mit szól ahhoz a főváros sok ezer kiskereskedő je, hogy az ő véres ve­rejtékkel kiizzadt pénzükből salát maguk el­len iparkodnak mesterséges hangulatot te­remteni. az ő adójukból táplálják azt a ten­denciát, amely nanrót-napra nagyobb mérv­ben támadja meg a kiskereskedőket ekzisz- tenciájukban? íme, ilyen karácsonyi ajándékokat oszto­gat a nemes tanács -— a kiskereskedőknek. még volt). A polgármester egy hanggal sem fe­lelt az interpellációra, amiből alighanem az kö­vetkezik, hogy halvány sejtelme sem volt a sztrájk kitöréséről. Ártatlan felebbezések elintézése közben egy­szerre csak felemelkedett helyéről Lers Vil­mos, aki nemcsak azért nevezetes személy, mert a kereskedelemügyi minisztérium államtitkára, hanem elismerést érdemel azért is, mivel egyet­lenegy közgyűlést sem mulaszt el, a legszor­galmasabb, legfigyelmesebb látogatója a város­atyák parlamentjének. A sziizbeszédre az adott alkalmat, hogy a főváros, élve a törvényben biz­tosított jogával, vizdijat szabott ki a Mária Te- rézia-téri telefonközpontra. Az államtitkár sze­rint a kincstár nem volt a vizdij fizetésére kö­telezhető. L e i t n e r Adolf viszont junktimot akart teremteni a vizdij és a telefondíj között s az indítványozta, hogy a város ugyanabban a pillanatban szállítsa le a vizdijat, amikor az ál­lam leszállítja a telefondíjat. Lers Vilmos nem akart belemenni az üzletbe, minek folytán ötven százalékos egyezséget kötöttek a felek, amely egyezség értelmében az egész ügyet visszaad­ták a tanácsnak. Amivel elérték azt, hogy a nevezetes esettel mégegyszer lesz alkalmuk behatóan foglakozni a városatyáknak. Az a mérhetetlen elkeseredés és felháboro­dás, amely Folkushazyék munkáját a főváros kiskereskedőinek körében kíséri, a végsőkig fokozódott a F ö városi Hírlap multheti cikkének óriási hatása alatt. Folkusházyék maguk is beismerte.A egy védekezésnek szánt nyilatkozatban, hoc y színtiszta valóság volt, amit eredeti okiratokkal is bizonyítottunk: a községi üzem vadhús-üzlete súlyos kudarccal végződött. A nyilatkozat azt mondja, hogy „a közönség csodálatos m ó dón nem nagyon vásárolja a vadat és különösen a szárnyas vadat nem kedveli, jóllehet a vad­hús. sokkal olcsóbb, mint a marhahúsé illet­ve a baromfi-hús“. Tehát a közönség aver­ziójával indokolják meg a fácán-export szo­morú kényszerűségét, holott mindeddig azt olvashattuk a gondosan fogalmazott kommü­nikékben. liogv a pesti ember nem eszik mást, mint vadhúst és nem vásárol másutt, mint a községi árubódékban! Vájjon akad-e vá.osatva, aki számonkéri a közgyűlésen i olkusházy Lajostól a fácán- és fogoly-kaland mérlegét? Még csak azt sem mondhatják, hogy az élelmiszerüzem haszontalanságáról, káros ha­tásairól alkotott véleményünkkel egyedül ál­lunk. Egészen jó társaságba kerültünk: nem kisebb ember, mint Vázsonyi Vilmos ál­lapította meg az általunk ostorozott hibákat. Abban a beszédben, amelyet a demokraták nagynevű vezére a pénzügyi bizottság leg­utóbbi ülésén az autóbuszról elmondott, meg­állapította Vázsonyi Vilmos, hogy az élelmiszer-tizemmel a tanács túllőtt a célon; A beszédnek ez a része iev hangzott: A községesités politikája nemcsak erköl­csileg, hanem pénzügyileg is bevált a fő­városnál. Egyedül az élelmiszer-üzem az. amely eltévesztette a célját, mert ahelyett, hogy szervezte volna a nagykereskedelmet s a közvetitő-kereskedelem illegitim hasz­nának csökkentésével olcsóbb élelmiszerek­hez juttatta volna a fogyasztókat: — jo­gosulatlan versenyre kelt a kiskereskedők­kel, eksziszteneiájukban támadta meg a kis­embereket. Az élelmiszer-üzem működése mélyreható elégiiletlenséget keltett a keres­kedők között s.ez az elégiiletlenség a for­rása annak a bizalmatlanságnak, amellyel a főváros kereskedői és iparosai a többi, be­vált községi üzemekkel szemben is visel­tetnek. Vászonyi Vilmos beszédéből okulhatnak a városházán. A tények beszélnek, nem pedig a kommünikék. Kétségtelen, hogy Folkus­házy Lajos politikája teljesen és véglege­sen csődöt mondott. endbiviili alkalmi vételek női-, férfi- és gyermek­fehérnemüekben VAJDA MÓR, Deák Ferenc-u. 21. Viktória öutorgyár részvénytársaság fakőerenőezési mintatermék Budapesten, ÍV., Városház-utca 4. Szaőab bemenet. 'Kossuth Oajos-utca sarok) Hüvösék „ötlete“ Fodor István nyilatkozata A polgármester a költségvetés pénzügyi bi­zottsági vitájának során kijelentette, hogy a Városi Villamos programmjára vonatkozó elő­terjesztés már a nyomdában van s nemsokára nyilvánosságra Kerül. Az e.öterjesztés vonat­kozik a Városinak arra a szerencsétlen ötletére is, amely szerint az összes síneket az utcák közepére óhajtja áthelyezni s mindenütt felső vezetékesre alakítani át az üzemet. Erről a tervről elmondottuk már a vélemé­nyünket. Az egésznek az a célja, hogy fedezze, elfogadhatóvá tegye a Városinak tőkeemelési szándékát, amely tranzakció kb. ötven millió koronára fogja felemelni a főváros érdekeltsé­gét. Hűvösek indokolásával szemben közöljük Fodor István udvari tanácsosnak, a Budapesti általános villamossági rt. világhírű vezérigazga­tójának egy hírlapíró előtt tett nyilatkozatát: Az alsó vezetéket feltétlenül meg kell tartani, mert a felső vezeték elcsúfítja mindenütt a városrészeket, nemcsak ott, ahol egyenes vonalban halad, hanem a keresztezési pontoknál is. Ha el akarjuk képzelni például, hogy nézne ki a nagy­körút keresztezés a Rákóczi-utnál, Pod- manic.zky-utcánál. Király-utcánál, akkor ki kellene mennj a Váci-utra, a nyugati pályaudvarhoz és itt láthatnék azt, hogy miképpen nézne ki legszebb és legforgal­masabb útvonalaink egyike, ha a terv valóra váinék. Az alsó vezetéknek nagy teknikai előnyei is vannak. Azt mondják, hogy ha nagy havazások és esőzések vannak, akkor meg kell állítani a forgal­mat, mert a hó és eső rövidzárlatot okoz az alsó vezetéknél. Ez igaz is, de a hiba nem a.z alsó vezetékben van, mert ha az kellőképpen és tervszerűen lenne kiképez­ve. akkor ilyen dolog nem fordulhatna elő. Gondoskodni kellene arról, hogy az esőzéseknél a viz lefolyhasson éppen ugv, amint lefolyik az a közönséges csatorná­ban is, amelynek keresztmetszete nem na­gyobb az alsó vezeték keresztmetszeté­nél és akkor nem lenne baj. Azt tapasztal­ak. hogy az egész alsó vezeték megépí­tése empirikus módon történik a kellő elő­relátás hiányában. Ha ez rendesen volna tervezve és nem esetről-esetre való élés­ből, akkor bajok sem merülnének fék Ami az úttest fentartását illeti, azt látjuk, hogv folyton felszedik a köveze­tét, minduntalan köveznek, ami óriási pénzbe kerül. Be itt is azt hozhatjuk fel érvül- hogy a társaság nem tudja magát 1 radikális lépésre elhatározni. A bajok fel­lépnek a keresztezéseknél és mindenütt erős hibák vannak. Ha már most arra ha­tározná el magát a társaság, hogy felbon­taná az egész úttestet, mint történt ez a földalatti vasútnál és egy teljesen össze­függő szerkezetet állítana oda, ugv nem kellene folytonosan javítgatni. Ha egy teljesen egész földalatti vezeték lenne hozzáférhető sínekkel, akkor ismeretlen lenne mindenféle fennakadás. Budapestnek ha van valami különle­gessége, akkor az a földalatti vezeték. Ez itt lett először kiképezve és itt is pró­bálták ki először. A próba fényesen be­vált. Azon a pár eseten kívül, amelv 30 éven át szórványosan előfordult, semmi sem történt, ami az alsó vezetéket feles­legessé tenné és a néhány esőzés, hava­zás nem áll aránvban azzal a nagy előnnyel, amellyel az alsó vezeték a vá­ros szépészete tekntetében bir. .Ez a pár eset tehát nem elég ok arra, hoev felsza­badítsuk a villamos társaságot kötelezett­sége alól és hogv a minden esetben anv- nvira dicsért és a város külső képét elő­nyösen megváltoztató alsó vezetékkel felhagyva, behálózzuk a várost egv olyan

Next

/
Thumbnails
Contents