Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-26 / 48. szám

Jpar Pénzügy Váíiaffcozás JCere ___Bud a pest, 1913. novem her 26,_____ Ip ari politikánk A legutóbbi 30 év alatt négy iparfejlesz­tési törvényt hoztunk és pedig 1881-ben, 1890, 1899. és végül 1907-ben. Ezekkel a tör­vényekkel az állam igen nagy terheket vál­lalt magára. Eltekintve az adóvyszteségtöl, kamat nélküli kölcsönöktől és gépsegélvek- től, a közvetlenül nyújtott anvaei támogatás, vagyis szubvenció a lefolyt 30 év alatt mint­egy 50 millió koronára rúgott. Ezenkívül 1923-ig máris körülbelül 100 millió korona, vagyis évenkint több mint 8 millió korona van iparfejlesztési célokra lekötve. Ha már most az ezekkel a jelentékeny ál­dozatokkal elért eredményeket tekintjük, ak­kor szomorúan kell konstatálnunk, hogv azok semmikén sem állanak arányban a nagy összegekkel, amelyeket iparfejlesztési célokra fordítottunk. Azt kellett látnunk, hogy éppen azok az iparágak nem fejlődtek, melyeket állami szubvenciókkal és más ked­vezményekkel halmoztak el. Az osztrák ipar ma jobban elárasztja Magyarországot, mint valaha. A válság pedig nagyobbrészt éppen azokat az üzemeket sodorta el. melyeket az állam agyontámogatott. Bátran állíthatjuk, hogy iparfejlesztési po­litikánk eddigi rendszere csődöt mondott. Ma már illetékes körökben se tagadják ezt és ennek tulajdoniiható, hogv a kereskedel­mi miniszter felhívta az ipari érdekképvise­leteket, hogy közöljék vele tapasztalataikat és kívánságaikat, miután egy uj iparfejlesz­tési törvénytervezet készítését rendelte el. Ugyanis az 1907-iki törvény I. fejezete, mely az újonnan keletkező vagy kibővülő gyárak­nak állami kedvezményekben és segélyben való részesítéséről szól. 1915. évi december 31-én hatályát veszti. A miniszter nagyon iól teszi, hogv a hiva­tott körök véleményét meghallgtja. Remél­őik. hogy a kamarák, az országos iparegye- siilet és más érdekképviseletek őszintén be fognak számolni a miniszternek és nem tar­tózkodnak majd annak a kijelentésétől, hogv a magyar ipart a közös vámterületen lehetetlen sikeresen fejleszteni. Magyarországon éppen azok az iparok let­tek nagygvá és hatalmassá, melyek nem tar­toznak a szubvencionált iparok sorába, pél­dául a liszt-, cukor-, gép- és vasipar. Mi azt valljuk, ,hogy az állami protekcionizmus­nak minden téren, tehát az iparfejlesztés te­rén is bénító hatása van. A gazdasági élet szabad folyása holmi szubvenciókkal nem tartóztatható fel. Az államilag támogatott iparágak az osztrák hasonló iparokkal egy­általában nem tudnak versenyezni. Az ipar- fejlesztésnek a jelenlegi rendszere tehát nem vált be. Itt uiabb erősebb eszközökkel kell dolgozni. Nem habozunk kimondani, hogv mj iparunk erőteljes fejlesztését csak önálló vámterületen tartjuk lehetsé­gesnek. Amerika, Franciaország és Német­országok iparuk nagyszerű fejlődését első­sorban a hathatós, vámvédelemnek köszön­hetik. Franciaország még ma is a legszigo­rúbb vámrendszabálvokkal igyekszik iparát megvédeni. Amerika az utóbbi időben leszál­lította ugyan a vámtarifákat, de ezt azért teheFe, mert több mint egv félszázadon át a legmagasabb védvámokkal bástyázta kö­rül iparát, pielv ezalatt annvira megerősö­dött hogy most már nem fél a külföldi ver­senytől. Nekünk szintén igy kell eljárnunk. Minden áron meg kell teremtenünk az önálló vámte­rületet. Ez volna a leghatalmasabb iparfej­lesztési törvény s többet eredményezne há­rom év alatt, mint az összes eddigi iparfej­lesztési törvények harminc év alatt. Az önálló vámterület kérdése .tisztán gaz­dasági kérdés. Azért óvakodnunk kell attól, hogy azt politikai térre vigvük át. Ezt a hi­bát követte el annakidején n koalíciós kor­mány, mely éppen ezért még rosszabb ki­egyezést kötött, mint az elődei. Az egész országnak meg kell mozdulnia az önálló vámterület létesítése érdekében. A gazda­sági érdekképviseletek a kereskedelmi mi­niszter leiratára készítendő válaszukban mondják meg bátran, hogy az iparfejlesztés egyedüli látható eszköze csak az önálló vámterület lehet. 1917-ben fel kell állítani a sorompókat, hogv a magyar ipar a vámvé­delem mellett erőteljes fejlődésnek indul­hasson. Ekkor azután majd nem kell a keres­kedelmi miniszternek ui iparfejlesztési tör­vényről gondoskodnia. Drága pénz. A magyar városok hitele ma iga­zán rosszul áll. Csak uzsorakamatra tudnak pénzt kapni, mert egyes bankok nagyon ki­használják szorult helyzetüket. így például Pécs városa a fővárosi bankoktól legutóbb ajánlatot kért egy millió korona kölcsönre. A budapesti nagybankok a rossz pénzügyi viszonyokra való utalással egyáltalában nem tettek ajánlatot. Csupán a Pesti hazai első takarék- pénztár ajánlotta fel a millió koronát függő kölcsön alakjában, két évi időtartamra, a bank­ráta fölött 1 és fél százalékkal, törlesztéses köl­csön alakjában pedig 85-ös árfolyamon, 6 szá­zalékos annuitással, 50 évre, 3 százalékos stor- nodijjal. Hát ez valóságos uzsorakölcsön volna. Valószínű, hogy Pécs város közgyűlése ezt az ajánlatot nem fogadja el. Mindenesetre furcsa dolog, hogy az ország egyik legelőkelőbb pénz­intézete a pénzfeszültséget ilyen módon hasz­nálja ki. Jó lesz, majd ha' a magyar városok a pénzbőség idején vissza fognak emlékezni a Pesti hazai takarékpénztár eme szűkkeblű ma­gatartására. Az állampénztári jegyek. A negyedmilliárdos 4 és fél százalékos állampénztári jegyek alá­írását befejezték. Az eredmény teljesen kielégí­tő, a mennyiben a forgalomban lévő 1911. évi és 1914. január 1-én lejáró régi állampénztári je­gyeknek több mint 70 százalékát, tehát közel háromnegyed részét bejelentették kicserélésre. A fenmaradó negyedrészre oly élénk volt a készpénz-aláírás, hogy ennek túlnyomó részét a zárolt, tehát a hat hónapra lekötött kincstári jegyekre való aláírások veszik igénybe, úgy hogy a szabad aláírásokra csak igen csekély kvóta esik. Az aláírásnak e kedvező eredménye következtében a szindikátus rövidesen feloszlik és azt a hasznot, a mi a szindikátusi tagokra esik, mintegy 1 és negyed százalékra becsülik. A M. Á. V. szénszükséglete. A M. Á. V. jövő évi szénszükségletét részben már fedezték, amennyiben a kereskedelmi minisztérium jóvá­hagyta az államvasutak igazgatóságának elő­terjesztését, amely a hazai szenek szállítására vonatkozott. Függőben van azonban még a ma­gasabb hőfokú szénfajták megrendelése. Ez a szükséglet a jövő évben mintegy 600,000 ton­nára rúg. Az ajánlatok — amelyek porosz szén­re és az A 11 a n t i k a által szállítandó angoí szénre vonatkoznak — egyelőre még elintézet­lenek. Harkányi János báró kereskedelmi miniszter a döntést fentartotta magának és ér­tesüléseink szerint az a szándéka, hogy a ma­gasabb hőfokú szeneket is jobb hazai szcnfaj- tákkal akarja pótolni, ami természetesen csak dicséretes elhatározása a miniszternek. A meg­'Biztosítás r Cpitészet JCözíekeőés Bányászat ______________________________5_ re ndelés különben sem sürgős, mert az állam­vasutaknak köriil-beliil 750,000 tonna készletük van porosz és angol szenekből és ez a mennyi­ség a szükségletet hónapokig iedezi. Az állam­vasutaknál most kísérletek folynak, hogy a kül­földi szeneket miként lehetne a hazai bányák termékével kiszorítani. Legújabban megállapí­tották, hogy a Dunagözhajózási társ. s z a b o I- c s i szene ötven százaléknyira keverve a M. A. K. tatai szenével igen kedvező elgőzölögtetési eredményt nyújt és ennek a keveréknek a sa­lakja és pernyéje is a minimumra redukálódik. A kísérletek tovább folynak, sorra kerülnek a többi jobbfajta hazai szenek is és ha az eredmé­nyek megfelelők lesznek, akkor valószínű, hogy a külföldi szenek tekintélyes hányada kiszorul az államvasutak fogyasztásából. Újjászervezik a Kramer-baukot. A Fővá­rosi Kereskedelmi Hitelintézet R-T. — röviden a Kramer-bank — mint ismere­tes, a Pallós-féle vasutaknál nagyobb érdekelt­séget vállalt. Lekötötte a vasutak államvasuti bérjövedelmét és Pallósnak körülbelül egy­millió koronát folyósított. Kiderült azonban, hogy Pallós ugyanezt a követelést a The In­vestment Registred Co-nál is lombardirozta. A bank és az Investment között egyezkedési tár­gyalások indultak meg, amelynek eredménye az volt. hogy a bank a követelésnek egy jelenté­keny részét visszakapta. A veszteség azonban igy is súlyosan érintette az intézetet, amely most elhatározta, hogy finánciáit rendbehozza. A jövő hónap 3-án rendkívüli közgyűlést tart, amelynek feladata lesz az igazgatóság határo­zatait jóváhagyni. Ennek lényege, hogy a jelen­leg két millió koronára rugó alaptőkét 30 száza­lékos lebélyegzéssel leszállítják 1.400,000 koro­nára, majd pedig újabb 100.000 koronával az alaptőkét fölemelik másfél m i 1 1 ió koronára. Az igazgatóságba három uj tagot választanak, köztük dr. Franki Imre, előkelő fővárosi ügy­védet (aki eddig a felügyelő-bizottság tagja volt) és dr. P a r a 11 Ferenc, főv. biz. tagot. Krammer Miksa vezérigazgató pedig lemond az állásáról, amelyet a bankszakma egyik is­mert, fiatalabb tagjával fognak betölteni. A ve­zetőség bízik benne, hogy a reorganizálás után az intézet rövidesen visszanyeri régi jóhirnevét. A záloglevél-piacról. Párisi pénzügyi körök­ben hire jár, hogy ott egy záloglevélbank van alakulóban, mely főleg osztrák és m a- gyar zálogleveleket fog átvenni, illetve pla- szirozni. Olyan bank lesz ez, mint a Frank­furter Eisenbahn Rentenbank, mely tudvalevőleg nagymennyiségű vasúti értéket tart tárcájában. A Pestó hazai sorsjegyei. A Hazai bank 1905- ben szindikátust alakított 300,000 darab Pesti hazai takarékpénztári sorsjegy eladására. Ak­kor ezeket a sorsjegyeket könnyen el lehetett volna adni, mert a kereslet igen nagy volt. Csakhogy a Hazai bank a jegyzett mennyiség­nek csak egy részét adta ki, a többit megtar­totta abban a hiszemben, hogy a kurzus a 132 korona kibocsátási árról 200 koronáig fog fel­szökni. Azóta azonban ezek a sorsjegyek 107 koronára estek le, aminek egyrészt az volt az oka, hogy Magyar Jelzáloghitelbank által 1906- ban kibocsátott sorsjegyek játékterve sokkal kedvezőbb volt és igy a közönség ezeket vásá­rolta. A Pesti hazai sorsjegy árfolyama ezalatt folyton visszament. A szindikátus 1913 decem­berében járna le, azonban előreláthatólag meg kell majd hosszabbítani, mert még 25—30,000 darab sorsjegy van a birtokában, melyeket majd részleteladással kell a publikum nyakába sózni. Természetesen a szindikátus eme sorsjegyek mai 107-es árfolyama mellett sokat vészit, de

Next

/
Thumbnails
Contents