Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-29 / 5. szám
Budapest, 1913 január 29. 5 Jpar Bénzűgy Váflaíkozás 'Kere 'Biztosítás r Építészet Közfekebés 'Bányászat r/j y flott Ilii. ■ üst, rl9t< ") V< 9 Pallós-ügy tanulságai. Persze, hogy most utólag, amikor már meg van a baj, mindenki ámul-bámul, hogy lehetett ennek a kis műveltségű, apró képességű embernek, az egész világot ennyire becsapnia. És persze, hogy mindenki most, utólag jó tanáccsal tud szolgálni, hogy miként lehetett volna a károsultaknak magukat a becsapás ellen megóvni. A miként a bánat rendszerint késői, azonképen az ész is mindig elkésve jön, s utólag minden szamár szörnyen okos és bölcs. És mégis végiglegeltetvén szemeinket a Pallós által végképpen letarolt és elpusztított területeken, lehetetlen meg nem döbbenni, azon a szörnyű perspektíván, amely gazdasági életünkre nyílik ebből a botrányból. Nem az a rettenetes, hogy egy vagyon és kvalitás nélkül való szimpla ember büntetendő manipulációkkal ekkora károkat tudott okozni, mert hiszen ilyen kaliberű csalások a külföldön is elég nagy számban előfordultak. A szörnyűség az ebben a dologban, hogy oly primitiven, oly könnyen, annyira simán tudott ez a Pallós boldog-boldogtalant, államot. Máv.-ot, pénzintézeteket befektetni, hogy partnereinek gondatlansága csinált Pallosból egyenesen bűntettest, hogy ők szállították néki egyenesen az alkalmat és pedig csak azért, mert alkalmas médiumnak mutatkozott a ki- uzsorázásra és a vele kötött üzlet minden kockázatossága mellett, sőt épen ezért, zsírosnak ígérkezett. Nem megdöbbentő-e vájjon, ha végigtekintünk a Pallós-féle üzletek nem is nyakate- kert huncutságain, hanem bosszantóan együgyű, de mégis mindig bevált, durva kriminalitásain. Ez az ember nem is tojástáncot járt a büntetőtörvény paragrafusai között, hanem ihaj-csuhaj ordítozássai járta a verbungost, a csárdást. És azok. akik vele üzletet kötöttek, elmulasztották a legelemibb óvatosságot, a magától értetődő elővigyázatot. Pallós bűntettei direkte a pénzvilág gyanútlan könnyelműségéből merített tápot. Nézzük csak egyenként. Itt van egy pénzintézet, amely 2 millió korona alaptőkéjéből 1,100.000 koronát akaszt, a Pallósnak nevezett egyetlen egy szögre. Igaz, követelésének fedezete a Máv.-tól járó bevételek cessziója. De ime a Máv beszüntette a cédáit összegek fizetését és ime a pénzintézet megakadt. Az egyes esetről jogosult általánosítással megállapítható, hogy nálunk a pénzintézetek jórészt erejükön felül vállalnak impegnot egv- egy üzletfélnél. Az alaptőke felének ininio- bilizálása egy helyen éppen nem ritka eset. A Pallós-ügy ezt a rákfenéjét bankpraxisunknak, megdöbbentően tárja fel. Tovább. Egy pénzintézet milliók erejéig lombardirozza Pallós egy vasutjának elsőbbségi részvényeit. Ugyebár a lombard-köl- csön legelemibb fedezete a vasút jövedelme, mert hiszen ez garantálja valamiképpen a lombardkölcsön nagy kamatait. És mégis, a nagy pénzintézet nem gondoskodik a részvények osztalékforrásának, a vasút bevételeinek lekötéséről. Annyira nem, hogy minden uzus ellenére, még csak nem is delegál megbízottat a vasút igazgatóságába, úgy, .hogy a vasút elidegenítheti tőle az egész vagyonát, amelyre kölcsönt nyújtott. Pallós ezt meg is tette. Czedálta a vasút bevételeteit. a melyből a lombardirozott1 részvények osztaléka kikerülhetett volna és ezzel elvonta a lombard hitelezőtől a kielégítési alapot. Még szerencséje a nagv pénzintézetnek, hogy akadtak angol balekok, akik mtgvették a lombardirozott részvényeket és a kiváltá- ff.* s* •? suk végett fizettek vételárat a pénzintézetnek. De tény, hogy egy nagy szolid, régi pénzintézet, egy milliós hitelezési viszonyban, abszolúte nem gondoskodott, a maga megfelelő képviseltetéséről, az adóssal szemben. Más. Több mint egy millió Pallós és Mo- csoládi váltót reeszkomptált már az engedményes pénzintézet budapesti nagy bankoknál. Közben újabb .váltót próbál visszleszá- mitolni egy nagy takarékpénztárnál és a mikor ez azt kérdezi a banktól, hogy mennyivel tartozik neki Pallós, azt feleli, hogy 100,000 koronával, pedig akkor már egv millióval tartozott. És a nagy takarékpénztár elhiszi a 100,000 koronát és ad még a Pallósváltóra 100,000 koronát, holott akkor már 1 millió koronával lógott a reeskomptot kérő bank Pallóséknál. Egy-két telefon a szomszédos bankoknál, felvilágosította volna a takarékot arról, hogy A-nál is, B-nél is re- eskcmptált a bank Pallós váltót. De nem. Egyszerűen elhiszi, amit a hitelkérő bemondott. Így dolgoznak nálunk még a leglelkiismeretesebbnek vélt intézetek is. De ez még nem mind. Nézzük csak a Máv szerepét ebben a cesszióban. Ez a Máv. egyszerűen tudomásul veszi, hogy a kezelésben álló viczinális vasút egész üzemfeleslegét Pallós szőröstiil- bőröstiil, átengedményezi egy bankra. Nem jut eszébe a Máv. urainak, hogy hiszen ez az üzemfelesleg elsősorban törvény szerint az elsőbbségi részvényeseknek jár, hogy tehát bevételt elidegeníteni csakis a jogosultak kielégítése után lehet. Dehogy, erre a Máv. nem gondol. A Máv. semmire sem gondol. Tudomásul veszi az elsőbbségi részvények osztalék- alapjának elidegenítését, és rogyásig befizeti a vicinális üzembevételeit az engedményes banknak. Pedig csak úgy lehetett volna a cessziót tudomásul venni, ha Pallós egyben deponálta és vinkiilálta volna a részvényeket, amit nem tudott volna megtenni, mert! hiszen azok akkor már. egy harmadik helyen lombardirozva voltak. A Máv. tehát segédkezet nyújtott gondatlanságával Pallósnak, hogy a már elherdált üzembevételek tőkéjét, az elsőbbségi részvényeket, értékesíthesse akkor, mikor már ezek osztalékára egv garas sem állott rendelkezésére. Pallós ezt meg is tette és az angolok csak egy évvel a részvények megvásárlása után tudták meg. hogy az osztalékra egv rézfillér sincsen meg. mert azt Pallós már öt, év előtt eladta a Máv. segítségével és hozzájárulásával. Az angolok, ha van eszük, kártérítésre fogják perelni a Máv-ct. amely esetleg kétszer fizethet. Egyszer az engedmény alapján a banknak, másodszor a gondatlanságból okozott kár megtérítése cimén az angoloknak. Már most nem. akarjuk az egyes esetekből vont tanulságokat összefoglalni, mert akkor egy rettenetes Abdera szomorú képe tárulna elénk. Felületesség, gondatlanság, hozzánem- • értés az egész vonalon. Borzasztó elgondolni, hogy a nemzeti vagyon kezelése ^ ilyen könnyelmű kezekre van bízva. A Pallós-botrány tükördarabjaiból mozaikkép tárul elénk, mely. véges-végig fekete. Milyen életerő la- kozhatik abban ,az országban, melyet még az ilyen szörnyű gazdálkodás sem tudott végképpen elnyomorítani. Akaija lát mi Kelet mesés Kincseit? Látogasson el Schönwald Imréhez, Deák Fercnc-utca 21 9 kartellek körül. Fa- és petroleumuzsora. A sok áldás között, amely a gazdasági válság nyomán a fogyasztóközönségre rászakadt, első helyen áll a nagy kartellek pusztító hadjárata. — Újabban különösen két kartell vált ki agresszív fellépésével: a fa- és petroleumkartelL A f a k a r t e 11 kétfelé hadakozik, egyfelől a kincstár, másrészt a közönség ellen. A kincstárral aként próbál szerencsét, hogy az összes termelőket és az összes nagykereskedőket a központi iroda révén egyesíti s a kincstári árlejtéseket egyszerűen kiosztja egyik vagy másik tagjának. Ez a designált tag azután néhány fillérrel olcsóbb ajánlatot nyújt be, mint a többi ajánlkozók, akik valamennyien a kartell tagjai s a kartell iroda hivatalos levélpapírjain pályáznak. A kincstár kénytelen-kelletlen a legtöbbet kinál- kozónak adja oda az erdőt nevetséges olcsó áron, kitermelés végett; a nyertes kartelltag pedig a központi iroda rendelkezésére bocsájtja a kitermelt anyagot. A kartell előleget ád az illető cégnek, az anyag zálogjogi lekötése mellett, úgy hogy szabadon diszponál jóformán az egész ország fatermelése felett, kivált a mai súlyos gazdasági helyzet folytán. Az előlegeket egyrészt a tagok hozzájárulásából fedezi (száz waggonként ezer korona), másrészt a nagy cégek (Neuschloss stb.) kölcsöneiből, amelyek után 7.5 százalékos kamatot fizet s azonkívül előnyben részesíti őket az árlejtések „kiosztásánál“, valamint az előlegek nyújtásánál, úgy hogy a nagyvállalatok a maguk kölcsö- neit előleg formájában visszakapják s még kamatnyereségük is van rajta. A kartell igy rengeteg faanyag felett diszponál s hogy a helyi piacon felhajthassa az árakat, jelentékeny kötéseket ad el Olaszországba s igy mesterséges fahiányt idéz elő itthon. A közönség csak akkor fogja észrevenni, hogy a kartell s a nagyvállalkozók mennyire megnyúzzák, ha majd egy-két hét múlva a í a á r a k eg y- szerre felszöknek legalább 50 száz a- 1 é k k a 1. — Addig a Stand a r d kartelliroda, melyet Schreiber Endre zsenialitása hozott létre és Orosz Béla vezérigazgató kivételes szakértelme (amely még szortírozó gyerek korából származik) tart össze, vígan ké- •sziti elő a maga milliós üzleteit. A íakartell garázdálkodása mellé méltán sorakozik a p e t ro 1 e u m-u zsor a, amelyet az osztrák-magyar p e t r o 1 e 11 m k a r teli és az amerikai tröszt telepe, a Vacuum Oil Company együttes erővel űznek. Tudvalevő, hogy egészen a legutóbbi időkig a kartell és a tröszt éles harcban állottak, amelynek végeredményben a közönség látta hasznát, A Vacuum Oil ugyanis, hogy a kartellt letörje, önköltségi áron adta a petróleumot és titokban összevásárolta a galíciai nyersolajforrásokat, hogy a kartellt megfossza a termelés lehetőségétől.. A Vacuum mindaddig bírta a versenyt, amíg a német piacot dominálhatta, most azonban, hogy a német petro- leum-monopoliumos törvény a petroleumkartel! javára megtörte, a tröszt egyeduralmát, a tröszt kénytelen volt beadni a derekát és tárgyalásokba bocsájtkozni a kartellek A tárgyalások, amelyek a pénzügyminisztérium közbenjárásával jöttek létre, végleges eredményhez, a német javaslat tárgyalásának felfüggesztésé‘folytán nem vezettek eredményhez, de ideiglenesen megállapodták abban, hogy a ■kartell tekintélyes kon- tingest biztosit a trösztnek továbbra is a német piacon, viszont Ausztria és Magyarország területén a trösztnek minden ellenakcióval fel kell hagynia, a közvetlen árusítást be kell szüntetnie s az árakat közös megállapodás szerint kell emelniük. Ennek a megállapodásnak a követ-
