Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-29 / 44. szám
Jpar Pénzügy Vállakózás 7Coi esáeöeíem Budapest- 1913, október 29. A pénzpiac jövője Az a nyomasztó feszültség, mely ide s tova két év óta bénítja a péncpiacok működését, most még alig mutat enyhülést. Mindenki azt kérdi, hogy belátható időn belül várható-e lényeges javulás? Mert az, hogy a leszámítolási kamatláb a magánforgalomban negyed ■%-kal lefelé, vagy felfelé megy, nem lehet az általános helyzet megítélésének a zisnórmér- tékeGazdasági dolgokban a jóslás nagyon inga-, tag alapokon nyugszik. De ha a jövőre nézve még's valamelyes prognózist akarunk felállítani. akkor előbb vissza kell mennünk a múltba. hegy megértsük azt — amit igen sokan nem akarnak elismerni — hogy egy bizonyos periódus óta a pénzp:ac alapjai nem ugyanazok. mint azelőtt. A múlt század vége felé a kamatláb igen alacsony nívón állott. 1899-ben és 1895-ben az Angol- és Francia Bank kamatlába 2%, a magánkamatláb pedig Londonban 0.97%. Pá- risban 1.45%, Berlinben 1.75% voltHa most tekmtetbe vesszük, hogy ma az Angol Bank rátája 5%, a Német birodalmi banké 572%, a magánkamatláb pedig Londonban 4 hétnyolcad %, akkor be kell látnunk, hogy a pénzügyekben óriási változások mentek végbe, melyeket nem a balkáni háború, hanem egv évtizedes gazdasági evolúció okozott. Hol vagyunk attól az időtől, amidőn az Osztrák-Magyar Bank kamatlába (1902-ben és 1903-ban) 3 és fél százalékba budapesti magánkamatláb 3 százalék, a bécsié pedig 2.72% volt. Ma a hivatalos rátánk 6%, a legkisebb budapesti kamattétel a magánforgalomban pedig 6 és egvnyolcad százalék! A legutóbbi két évtizedben a mostani krízisen kívül négy válságosnak nevezhető esztendő volt és pedig az 1895, 1899, 1900. és 1907-iki évek. 1895. novemberben tőzsdeválság rázta meg a közgazdasági világot, amelvnek kitörését az afrikai aranybányászatok összeroskadása okozta és amely a londoni, párisi stb. tőzsdék után a mi tőzsdénket is megrázkódtatta. Ez a válság csak a tőzsdékre szoritkozott és közgazdaságunk további alakulását nagyobb mértékben nem befolyásolta. 1899. második felében és 1900-ban az ipari túltermelés folytán az egész világon nagy gazdasági depresz- szió állott be- Főként a budapesti piac szenvedett, részint az épitójnar teljes pangása, részint pedig malomiparunk sulvos helyzete következtében. 1907-ben Amerikából jött a válság. melv egész Európán végig szántott. Akkor mintegy 150—160 millió korona értékű hazai pápá* özönlött vissza Magyarországba. Az ország gazdasági szervezete azonban a pénzválság dacára kielégítően működött és némi visszahatás csak 1908-ban mutatkozott, amidőn az ipar: konjunktúra is hanyatlott. Mindezek a válságok aránylag rövid ideig tartottak és utánuk mindig pénzbőség és fellendülés következettCsakhogy akkor nem csörtették a kardot egész Európában, mint most. Akkor az államoknak nem volt szükségük milliárdokra. hogv hadseregüket és hadifelszereléseiket növeljék. Most egészen más a helyzet. Alapos javulásra. illetve pénzbőségre belátható, időn belül már azért se lehet számítani-, mert Európának csaknem összes államai nagy kölcsönökkel készülnek a pénzpiacokat igénybe venni. Manapság a pénzügyileg jól szituált államok is olvan magas kamatot fizetnek köl- csöneik után. melvet évekkel ezelőtt uzsorakamatnak neveztek. Amíg ezek az állami kölcsönök nem fognak lebonvolittatni, addig jobb pártviszonyokra alig lehet kilátás. Felnim") a párisi és londoni piacok szokatlan nagy tartózkodása is. A párisi piacon eddig a sok bejelentett kölcsön közül' egyik se perfektuál- tatott és Románia a berlini piacon volt kénytelen sürgős szükségleteit fedezni- A párisi haute finance köreiben úgy tudják, hogv a francia kormány egyelőre azért nem engedélyezi a balkáni és más kölcsönöket, mert maga is egv milliárd frankra rugó hadiköl- csönt akar .felvenni. Ha most ehhez hozzávesszük. hogv a nemzetközi politikai helyzet még korántsincs tisztázva és hogv Európa összes parlmentjeiben mostanában csak hadilétszámfelemelésről és dreadnoughtokról tárgyalnak. akkor ne csodálkozzunk, hogy a népeket a bizonytalanság érzete fogja el, ami viszont a tőke tartózkodását és elrejtőzését vonja maga után. Ilyen körülmények között azután megérthetjük. hogy miért nem javulnak a pénzvi- szonvek dacára az ipari depressziónak, melv a kereskedelem és ipar hitelszükségletét lényegesen korlátozta. A mostani pénzkrizis sok közgazdasági elméletre rácáfolt. Halomra döntötte azt a teo- rát is. melv szerint a gazdasági depresszióval olcsó oériz jár. De azért a pesszimistáknak nincs igazuk amidőn azt állítják, hogv a helyzet javulására csak évek múltán lehet kilátás. Ma ugv állanak a dolgok, hogv a nagy állam- kölcsönök lebonyolítsa után. ami a folyó év végéig meg fog történni, lassú, de fokozatos javulás várható. A német piac máris könnyeb“ bülést mutat és ott a mezőgazdák és kereskedők hangos követelőzésére hivatalos kamatlábat máris egy fél százalékkal 1 e- szál' litották. Nálunk — sajnos — szó sem esik a bankkamatlábnak leszállításáról. Ebben az évben már nem is számítanak rá. De nem is lehet erről beszélni addig. amíg a budapesti piacon a magánkamatláb magasabb, mint a hivatalos ráta. ami viszont azt bizonyítja hogv a nvilt piacon magánpénzt egváltalábann nem kínálnak és hogv az összes pénzszükségletek az Osztrák-Magyar banknál fedeztetnek. Nlozgolódnali a malmöi; A behozatali jegyek panamája A budapesti malmok már megint mozgolódnak, ami mindig annyit jelent, hogy a kormánytól valamit ki akarnak kunyorálni. Terjedelmes memorandumot adtak be a kereskedelmi miniszterhez, melyben siránkoznak és panaszkodnak helyzetük fölött és a behozatali jegyek intézményének életbeléptetését kérik. Tudni kell, hogy ez nem volna egyéb, mint az őrlési forgalom visszaállítása uj suba alatt. A különbség csak az volna, hogy mig régebben az állam hitelezte a vámmentes gabonabehozatalt, amelynek ellenértékét: a kivitelt a fél csak utólag szokta igazolni, addig a behozatali jegyek rendszere ezt a hitelezést megszünteti és a fél a maga ellenértékét: az exportot, most a vámmen'Biztosítás r Építészet JCözíeáeőés Bányászat _____________________________5 tesség igénybevétele előtt teljesiti. Úgy értesülünk, hogy a kormány elutasító álláspontot foglal el a malmok kérésével szemben. Nagyon helyes. A budapesti nagymalmok 1912. évi osztaléka átlag 8 százalék, ezenkívül pedig igen nagy tartalékolásokat eszközöltek. Az azelőtti években különben is nagy rezervákat halmoztak fel. Hát mit akarnak még? Talán azt, hogy az állam őket. 15 százalékos osztalékhoz segítse? Ami pedig a mostani üzemredukciót illeti, az csak üdvös dolog a malmokra nézve, mert a tulőrlés, amit eddig tettek, okozta azt, hogy a készletek óriási mértékben felhalmozódtak. Ezért tehát nincs okuk panaszkodni. Ellenben igenis nagy bűn terheli a malmokat azért, hogy a gabonahatáridőüzlet a budapesti tőzsdén játékká fajult. A malmok a termingabona vásárlásánál és eladásánál egyetértve, úgyszólván zárt sorokban járnak el és úgy irányítják a iterminárakat, ahogyan ők akarják. Ezért van az, hogy a tőzsdetanács által tervezett reformokat éppen a malmok ellenezték leghevesebben. A reformakció tisztán az ö ellentállásukon törött meg. Es ezek után még kunyorálni járnak állami kedvezményekért! Budapesti Autotaxi Közlekedési r.-t. Elsőknek jeleztük, hogy a két autotaxi-koncessziós vállalat, a Marta és a Benz közös üzemi társaságot alapítanak, más szóval: egyesitik üzemeiket. A fúzió keretén belül mindkét társaság kü- lön-ktilön gondoskodik a fővárostól nyert rendszámoknak megfelelő autotaxik beállításáról, úgy hogy legkésőbben az év végéig 175 kocsi kerül forgalomba, 1914. közepéig pedig 350. Az uj társaság neve: Budapesti Autotaxi Közlekedési Részvénytársaság lesz. Alaptőkéje előreláthatólag négy millió korona, amely töke legnagyobb részét az autotaxik fogják képviselni. A vállalat hatalmas Ga- rage-át, amely a Magyar Ruggyantagyár mellett épült, szombaton nyitják meg. Vezérigazgató Haltenberger Rezső, a Marta eddigi vezérigazgatója. Az igazgatóságban kívüle helyet foglalnak a Ruggyantagyár, a Magyar Bank és a Benzgyári érdekeltség képviselői, az utóbbiak között elsősorban Káldy Gyula, a Benz- gyár igazgatója. Hönich Henrik soííörje. A malmok körében állandó a panasz a rossz üzletmenet miatt. Folyton redukálják az üzemet, a tisztviselőket pedig olyan gyatrán fizetik, mint egyetlen szakmában sem. Pedig, hogy a rossz üzletmenetet * nem illik túlságosan tragikusan venni, azt élénken igazolja Hönich Henrik jó sorsa. A Concordia gőzmalom r.-t vezérigazgatója egyenesen Párisból hozatott soffőrt az autójához s fizet néki a malom pénztára havonta nem kevesebbet, mint hatszáz koronát. Nem egészen bizonyos, hogy a Concordia főkönyvelője többet kap, vagy legalább ugyanennyit. Aschinger-rendszerü nagyvendéglő Budapesten. A Berlinben járt idegenek egyértelmű elragadtatással beszélnek Berlin városának egyik nevezetességéről, az Aschinge r-féle vendéglőről, ahol pompásan és aránylag olcsón lehet étkezni. Ilyen rendszerük vendéglőt nyitnak az Adria-szálloda pincéjében és udvari helyiségében P á 1 Henrik sörnagykereskedő és L i n- denbaum Mór vállalkozó. A vállalat alaptőkéje 500.000 korona, a vendéglő 1200 ember befogadására alkalmas. Az uj etablissementet a legfényesebben berendezve december hó első napján nyitják meg s remélhetőleg rövid idő alatt ugyanolyan népszerű lesz, mint a berlipi
