Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-29 / 44. szám
II. évfolyam Budapest, 1913. október hó 29-én 44. szám. !3iiiampinmiimiiammiiaiiiammnnmamaiiiPnioiBia»a3mgBPiiiBg8imimmnmgaaia8giHfliBaggjE3S8B^8iiiPiiiE ELŐFIZETÉSI MHJTK: Egész. évi*e..................76 K Fél évi*e........................... S K Egyes számok ft ap hatók a kiadóhivatalban« Várospolitikai és közgazdasági hetilap FetelSs szer*fiesz.iS IDacsó Emil. Társszerfteszíí? <fp. Szilágyi Hágó JVtegjelenik minden szenei árt. Szerkeszt őség és kiadóhivatal: VI. kan., Sziv-mtca © o » IS. szám Telefon « c a • • o © 137-13. Tizenhat ügyosztályt termett a polgármesteri zseni szervező ereje. Miért éppen tizenhatot? — mert pont tizenhat tanácsnoki állásra volt szükség. És kinek volt rá szüksége, talán a köznek? Nem a köznek, hanem a tizenhat tanácsnoknak. Annyira nem a köznek, anny ra nem a városházi adminisztrációnak, hogy egyre nagyobb határozottsággal kezdik emlegetni a városházán az ügyosztályok redukálásának lehetőségét, sőt szükségességét. A fáma szerint a polgármester halálra ítélte a jogügyi és a közjó.ékonysági ügyosztályt, ami egyértelmű azzal, hegy két tanácsnoki állás megszűnik. A polgármester terve nem azt jelenti, hegy a. két ügyosztály csakugyan fölöslegesnek bizonyult, hanem arról szól a dal, hogy elfogyott a polgármester jelölt-regi- men.je, az üresedésben lévő és a legközelebb üresedésbe kerülő tanácsnoki állásoknak a betöltése után betek, a mérték, nincs több ember számára hely a tanácsban. Minden városház1, közelebbről pedig polgármesteri gondolatnak három lólába van. (Azért nem négy, mert akkor nem tudna jól sántikáíni a rosszban). Az ügyosztályok redukálásának az ötlete is Molnár Ferenc ürügy-ipar ,szakosztályába tartozik. Most kezdik belátni, amit tizennégy hónap óta állandóan panaszolunk. Hogy ez a város túlságosán nagy arányokra rendezkedett be. A tizenhat ügyosztály kreálása már eredetileg is fölösleges volt s beletartozott a könnyelműség politikájának rovatába- Mi már régóta valljuk, hogy a város pénzügyi helyzetének romlásához lényegéten hozzájárultak az oktalan személyzeti szaporítások, indokolatlan állás - szervezések, ügynélküli ügyosztályoknak a felállítása. A közjótékonysági teendők szorosan összefüggnek a szociálpolitikával, a varosgazdasági tanácsnok munkáját kitünően elvégezhetné egy központi fürdőigazgatő és az állatkerti igazgató. A jogügyi osztály bátran beleolvadhatna akár az elnökibe, a főváros építkezései sem igényelnek három ügyosztály!. Kevesebb ügyosztály mellett kevesebb csoport volna, tehát kevesebb alpolgármester: az eredendő hiba az egész vonalon megbosszulta magát. Mi azonban a személyektől elvontan vizsgáljuk ezt az ügyet és állapítjuk meg a bajt- nem úgy, mint a polgármester. akinek voltak favoritja1, csinált tehát az ő kedvükért ügyosztályokat. Most pedig, hogy nincsen ínyére a „Zuvachs“, hirtelen fölfedezi a takarékosság elvét és ezzel az ürügygyei beteszi az ajtót azok előtt, akik joggal reménykedtek a gyors előmenetelben. Alpári merényletet hárított el a várostól a közgyűlés. Álpár Ignác mester úgy vélte, hogy Budapestet az ö tehetségtelen művészetének a nagyképére kell átformálni. Óriási kupolát, idom'elun inon.., strumot tervezett a Kereskedelmi Bank épülő szárnyának tetejére, a kupola nem volt ízléses, nem volt művészi, de eiékldenitcKte volna az egész környéket, sőt az egész várost. Szerencsére Lánczy Leóban, a Kereskedelmi Bank elnökében, sokkal több a szép iránti fogékonyság, mint Alpárban. Forbáth Imrén kívül őt illeti az érdem azért, hogy Alpür ur egy kiül arccal gazdagabb s egy fokkal érdemi sebb arra, hogy Bu_ depést aiiíLPantheonjába bekerüljön. Mclnár Ferenc, akinél biztosabb szeme, élesebb megfigyelőképessége senkinek sincsen az egész föld kerekségen, fclebbezhce.ienül megállapította, hogy a városházán csakis akkor érvényesül a polgárság érdeke és akarata, ha ez az érvényesülés néhány élelmes polgártársnak az anyagi előnyét jelenti egyúttal. A főváros szociális, kulturális alkotásai sohasem születtek volna meg, ka az alkotókéit a kijárók nem ösza tönözték volna alkotásra. Minden, ami a városházán történik, csak ürügy, iöbbé-kevésbé ügyes palást olása a város bőrére menő üzletnek. Va~ karjuk le a szociális alkotásokról a szociális mázt és akkor lepel nélkül elöltünk áll a kijáró, az üzlet-ember. Nagy elégtétellel, jóleső örömmel olvastuk és élveztük Molnár Ferenc cikkét. És hogy ismét sikerült vele egyazon eszmekörbe jutni, fokozza nemcsak a büszkeségünket., hanem azt a szilárd meggyőződésünket is. hogy nem túloztunk és nem tévedtünk a városvezetésről vallott it éle*, tünkben. Jubilálunk nemsokára, negyven esztendős évfordulójára készülünk annak az eseménynek, hogy Pest városa egyesült Budával. Ez a , titulus bi- bendr, a mi látásunk szerint tényleg nem annak az alkalomnak szól. amelyet megünnepelni készülnek. Igaz, hogy negyven esztendő szép kis idő, De huszonöt esztendő még nevezetesebb alkalom, harminc esztendő színién évforduló. Miért van az, hogy a városházán éppen a négy= venedik esztendőt találták az ünneplés céljára a legmegfelelőbbnek, miért nem tudlak még tiz esztendőt várni ünneplő kedvükkel. Az okot megmondottuk már■ Oly sok baj, nyomorúság évié a polgárságot, éppen .a város részéről, hogy a polgármester hite szerint nem fog ártani a cécó. Az ünnepély szép lesz, mert jubilálni senki sem tud szebben nálunk. Az ünnepély fé~ nye vakító lesz, a polgárok elveszítik majd a látó érzéküket. Mellőzöl! «Mii erdeMi Ha nem is minden bajnak, de kétségtelenül igen sok furcsa és lehetetlen dolognak az a ku [forrása, hogv a főváros törvény hatósági bizottságában Budapest polgárságának, középosztályának elemei, foglalkozási ágai nincsenek megfelelő arányban képviselve. Mos: csak a. középosztály keretén belüli differenciálódásról szolunk, nem ped’g arról, hogv van egy egész rend, egész társadalmi osztály: a munkásság, amelynek egváicilában nincsen beleszólása a város ügyeinek intézésébe. A középosztálynak kétségkívül igen értékes. intelligens eleméi alkották az ügyvédek. Még sem mondhatjuk egészséges állapotnak azt- hogy a főváros törvényhitóságá négyszáz tagja között kilencven en tagjai az ügyvédi kamarának. Az üc-vvéd általában véve nagyon egyoldalú, mindent jogi szempontból ítél meg, ami gyakran nagv hiba. És legyünk őszinték: az ügyvéd-városatyák között találjuk a városházi kijárok pro- totiüusait- Az i;gvvédi nrakszisnak lényeges része Budapesten a városházával összefüggő peres és berenkivub eljárás és ki tagadhatná, hc-oy a legtöbb ügyvéd irodájának gvors föllendülésé4 reméli bizottsági taggá történt megválasztásától. Az ügyvédség tehát nem a legkívánatosabb eleme a közgyűlésnek. A kifejtetteken klvü! a nyilvánvaló aránytalanság miatt sem. Mert amíg a közgyűlés h U s z o n két százaléka ügyvéd, addig pl a kereskedők és iparosok mindössze tizenhat százalékkal vannak képviselve a törvényhatósági bizottságban. Holott Budapesten kb. k é t z e r ügvvéd van, tehát a lakosságnak kéttized százaléka. Kereskedő és iparos ped:g a legminimálisabb számítás szerint is ötvenezer él a fővárosban, vagv.ts az összlakosságnak kb. öt százaléka. A mérleg tehát az. hogy huszonötszörte kevesebb ügyvéd van. mnt kereskedő és iparos, mégis 22:16 a közgyűlésen való képviselet aránya az ügyvédek javára. Nagyon egyoldalú volna ez a gondolatmenet, ha tisztán a nvers aránvszámokra támaszkodnánk annak a megállapításánál, hogv az ügyvédi elem ráfekszik a városháza ügye:re, a kereskedők és iparosok viszont gyatrán vannak képviselve a képviselőtestületben. A helyzet nemcsak számbelileg vigasztalan- Azt látjuk, hogv a kereskedők és iparosok nem jutnak szóhoz a közgyűlésen, nem fo'-vnak be a város ügyeibe olv mértékben. mint ahogyan joguk volna. Al:g van a közgyűlésen olyan ügy. amelyhez valami mélyreható kereskedelmi vagy ipari érdekek nem fűződnének. A városvezetés, , jelenlegi irányának vezérmotivuma, a községesités, ! egyenesen a kereskedők és iparosak exisz- j tenciális érdekei ellen irányul- Még sem tör- ! tépik semmi abban az irányban, hogy a ke- j reskedő- és iparellenes tendencia legalább mérséklődjék. Mindennek az oka pedip" a kereskedők és iparosok szervezetlenségében rejlik. A szervezkedés óriás’ erkölcsi erőhöz juttatná azokat a bizottsági tagokat, akik már foglalkozásuknál fogva is elsősorban
