Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-29 / 5. szám
II. évfolyam Budapest, 1913. január hó 29-iin. 5. szám. jfxmBosiJlu/zmp a»iaiiiniiinInniiiampiiiaii»gmamnmamoiimiiiDiiia»iommiipmniiininainBiuainatiiainniiiampinc ELŐFIZETÉSI Ann Ki Egész, évre 16 K Fél évre ........................... S K Eg yes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap i felelős szerkesztő: Dacsó Emil. Társ szerkesztő i «fr». Szilágyi Hugó Megjelenik minden szerdán, esetleg hetenkint többször is. Szerkesztő * ség és kiadóhivatalt VI., Kis János-utca 4. szám A büdzsét vitájának váratlanul hatalmas, szinte hihetetlen szenzációja támadt. A szenzáció nem az elhangzott beszédek nyomán kelt, mert régóta nem volt ilyen sekélyes, ilyen nivót- lan költségvetési vita. A sok beszédnek aránytalanul sok volt az alja, a három hosszú ülést felemésztő tárgyalás sivárságában, ziil- lóttségében méltó párja volt a költségvetésnek. A brutális szenzációhoz Bá-rez'y István polgármester ur jóvoltából jutott a közgyür lés. Véget érvén az általános vita, mindenki természetesnek vélte, hogy a polgármester a vita során elhangzott panaszokra, kifogásokra, a költségvetésnek és a rendszernek kritikájára válaszolni- fog. Nemcsak a köteles udvariasságnak a feltételezéséből származott ez a balhit', nemcsak abból a szomorú köztudo- másból, hogy a polgármesternek sohasem volt nagyobb oka az érveknek gyengítésére, pozíciójának erősítésére, mint éppen ennek a költségvetésnek a vitája után. Hanem főképpen és legelsősorban azért leste mindenki a szót Bárczy István ajkáról, mert ősrégi hagyomány fűződik ahhoz a szokáshoz, hogy a polgármester a költségvetés megszavazása vagy visszautasítása előtt megrajzolja a jövő esztendő vázlatos programmját, megállapítja, hogy a közgyűlés bizalmának milyen mértékben felelt meg eddig és megígéri, mennyiben fog megfelelni ezután. A polgármesteri expozé nemcsak a legfőbb városházi hivatal sze- mélyesitőjének tekintélyénél fogva emelkedik ki minden esztendőben a közgyűlésén elhangzott beszédeknek a tömkelegéből, hanem abból az okból is; mert a beszéd hű tükre voít a város pénzügyi helyzetének, pontos iránytűje a jövő feladatainak és benne dióhéjba foglalva találta mindenki az esztendő történetét, a jó-üzletek dicséretét, a rossz üzletek védelmét ! A polgármester várva-várt felszólalása elmaradt. Rózsavölgyi Gyula alpolgármester mindenek ámulatára és elszörnyüködésére kijelentette, hogy a. polgármester ur nem óhajt az elhangzott beszédekre reflektálni, nem ki-- ván az aktuális kérdésekről nyilatkozni. Hihetetlen lenézése, mértéktelenül súlyos lebecsülése ez a közgyűlésnek! Ekkora adag fölényt, ennyi non salanszt még egy normális év, egy normális költségvetés sem bírna.el. Hát még ez a kínosan szült, idétlen, korcs, de- ficit-bíidzset! Bárczy István gyerekes,; naiv . kifogással túltette magát minden szokáson, minden köteles tiszteleten, minden józan gondolkodáson, önéki minden mindegy már, a helyzete, a politikája, annyira desperátus, hogy bölcsebb dolognak vélte a hallgatást. A szólásjog az egyedüli jog, amelyet nem akar gyakorolni. Indítványokban a tanács követendő eljárására vonatkozó utasításokban, nem volt hiány a költségvetés vitájánál. Es nem lűvatkozhatik a tanács arra, hogy a közgyűlés ezekét az utasításokat maga sem vette túlságosan komolyan. Mert az indítványok mind olyan kívánságokra vonatkoznak, amelyeknek nem teljesítése eddig is súlyos kötelességmulasztás voLt s amelyeknek .teljesítése semmiféle akadályokba nem ütközik. De mit ér a közgyűlés minden szegényes felbuzdulása, jóakarata, amikor a tanács jól sejti, hogy az utasításoknak a kora a városházán is lejárt már s. a közgyűlés item Ura többé a saját elhatározásának, mert a polgármester a feje fölé nőtt annak a szuverénnek, amelytől az ö hatalma ered. Fogadjunk, hogy esztendőre még mindig aktuálisak lesznek az összes utasítások! Tíz ember képviselte Budapest székesfőváros egy milliónyi lakóját a legutolsó közgyűlés végén. Tiz embernek a szavazata döntött el ismét több százezer koronás kaszárnya-ügyeket, ezrekre rúgó jótékony-ajándékokat. Nem lehet ezért a közgyűlést okolni, mert senki sem kívánhatja a bizottsági tagoktól, hogy délutáni négy órától kezdve egészen fogyásig vigyázznak a város üdvére. De teljes sulylyal nehezedik a lehetetlen állapotnak az ódiuma a polgármesterre. Mert tudnivaló, hogy ez is a Bárczy-rezsimnek egyik kedves módszere: kifárasztani az embereket s a legfontosabb, vagy legkényesebb iigyeket.a tárgysorozatnak a végére hagyni, arra az időpontra, amikorra az érdeklődés a minimunra redukálódik. Nem lehetett volna talán szerdán folytatni a tárgysorozat tárgyalását? Nem lehetett volna, mert ez. nem lett volna méltó a városvezetési.politikához Csendőrök számára mindig van iskolánk: igy szól a tanács bölcs határozata, amelyet Bárczy István hű alpolgármestereinek a segítségével erőszakolt ki s amelyet „szigorúan bizalmas“ jelzéssel láttak el. Ha még mindig kurucok állanának szemben a labancokkal ebben az országban és ha valakit hazaíiuvá kenne fel a csendőrellenes votum. akkor mi magunk is azt mondanék: nem ngy az eset. Itt azonban másról volt szó: arról, hogy a tanács tagjai, akik a közgyűléstől kapták a hivatalukat, nem pedig a kormánytól, kinek a szavát hajlandók inkább respektálni. És az eredmény azt mutatja, hogy a tanács végrehajtó szerv ugyan, de sajátosképpen sohasem a közgyűlésnek az akaratát hajtja végre. Qárczy közvetít. Meghiúsult békekisérlet. lhírczy István polgármester ur összesziirte a levet a kormánynyal, amelylvel szemben csak nemrégiben fejezte ki a közgyűlés őszinte bizalinalanságát. Ezt a szomorú tényt Lu- kac's és Bárczy titkos szeretkezésének liisto- "kurnát, a hővárosi Hírlap vitte először a nyilvánosság elé. A polgármester most már maga sem titkolja szégyenét és a budapesti ügynökök szövetségének összes tagjai megirigyelhetnék azt a páratlan buzgalmat, amelyet Bárczy István nevű tagtársuk a kormány és a fővá- ros közötti egyezségnek a nyélbeütése körül kitejt. A napilapok tudósítói a polgármester egyenes fel hi vására hallgatták el azt a köriiD mén\ t, hogy a pénteki közgyűlésen tíárczv István formális ajánlattal közeledett a közgyűlés vezérembereihez, elsősorban Vázso- nyi Vilmoshoz és Sándor Pálhoz. Az ajánlat- nem volt más, mint a kormánynak az üzenete és azt célozza, hogy a főváros a súlyos bizalmatlansági nyilatkozatot valamelyes formáméban revokálja. Lukács László azt óhajtotta és Bárczy István annak a tervnek akart propagandát csinálni, hogy • • a belügyminiszter értesítse a fővárost ar-- ■ rőt, hogy az adótörvényekkel szemben elfoglalt álláspontját honorálta, az adótörvények eletbeleptetését 1914 január 1-ig elhalasztotta. A vonatkozó leiratot --a terv szerint — a polgármester a legközelebbi közgyűlésen, napirend előtt felolvas- vastatja s a fővárosnak igy alkalma lesz arra, hogy a döntést „megnyugvással“ tudomásul vegye. Vagyis világosan és egyszerűen szólva, arra akarta kapacitálni a polgármester a közgyűlés vezető tagjait, hogy önnönmagukat megtagadva, a bizalmatlanságot bizalommá változtassák át. Vázsonyi Vilmos, Sándor Pál, Márkus Miksa és , a rögtönzött tanácskozásba belevont többi vezetők nyomban átláttak a szitán és kijelentettek, hogy semmi szin alatt sem'mennek bele a játékba. Munkatársunk előtt Vázsonyi Vilmos igy okolta meg elhatározását: — Szó sem lehet arról, hogy a közgyűlés megváltoztassa vagy módosítsa az adótörvények dolgában vallott álláspontját. Először is, a mi mozgalmunk nem szűnt meg. az adótörvények életbeléptetésének elhalasztásával, hanem csak újabb állomáshoz ért. A mi célunk világos: mi az adótörvényeknek nem. csupán elhalasztását követeljük, hanem a törvényhozás hibájának jóvátételét, a törvények emberséges és igazságos szellemben való megváltoztatását. A kormány tehát csak csekély részben honorálta az országszerte megnyilatkozó hangulatot s még hozzá nem is spontán, hanem kényszerűségből és politikából. Az adótörvények életbeléptetésének elhalasztása nem a kormánynak az érdeme, hanem a miénk.- Semmi okunk sincsen tehát arra, hogy a kormány kényszerű kegyét megköszönjük.
