Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-24 / 39. szám
2 ff nemcsak hogy nem vet gátat a kenyéruzsorának, hanem ellenkezőleg, maga mutat példát a közönség kizsákmányolására. Folkusházy tanácsnok teljesen hamis indokokkal védelmezte az áremelést, csak annyit vallott be, hogy elfogytak a tartalékok, nem bírják az üzemi költségeket. Holott a kenyérgyár bajainak sokkal súlyosabb oka is van. Egy Folkusházy-interjuból kiderült, hogy a mértéktelen és haszontalan beruházások nagyban hozzájárultak a város kétségtelen kudarcához. Kiderült továbbá, hogy hasznavehetetlen kemencéket állítottak fel, még hozzá olyanokat, amelyek egy bizonyos, meghatározott tipusu gépfelszerelést igényelnek. olyan típust, amely most is használatban van s amely lényegesen hozzájárult a gyönyörű eredményhez, A kemencék már eleve is lehetetlenné teszik, hogy a kenyérgyár tervbevett kibővítésénél a legjobb, legpraktikusabb, legcélszerűbb, legolcsóbb gépek szereztessenek be. mert a kemencéket nem azért állították fel, hogv hasznára legyenek az üzemnek, hanem hogy velük biztosítsák időtlen-időkig a favorizált kenyérgyári gépszállitó-cégnek az egyeduralmát. Erről is be kell számolnia Folkusházy Lajos tanácsnok urnák abban a válaszban, a melyet a szerdai közgyűlésen Vértes Emil biz. tag interpellációjára adni fog. nsioniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiimmiv SZABÁLYOZZÁK A TABÁNT FJg'rfi Mm hülönuBlemenyz A pénzügyi bizottság legelső ülésén szótöbbséggel elfogadták a városépítési ügyosztálynak előterjesztését, amely három újabb tabáni teleknek a megvételét célozza. F e 1 e k i Béla bizottsági tag, akiről mindenki elismeri, hogy egyike a legképzettebb, a leglelkiismeretesebb s a legelfogulatanabb tagja a törvényhatósági bizottságnak, különvéleményt jelentett be a döntés ellen, ami magában véve is figyelemre méltó dolog, mert Feleki Béla alapos ok nélkül nem szokott kellemetlenkedni a tanácsnak. Három telekről van szó: a Hauser, Mudrony és Auguszt-félékről. Összesen kb. 150.000 koronára rug a vételár, ami abszolúte véve is sok, mert a jelenlegi pánzviszonyok mellett a városnak legkevésbbé áll módjában telkeket vásárolni. Feleki Béla ezemeliil kimutatta azt is, hogy a vételár nem felel meg a telkek forgalmi értékének, A túlfizetés legalább is harminc százalék, normális időkben sem ér többet a három telek kilencvenezer koronánál. Ötven vagy hatvanezer koronát nem ér meg a fővárosnak az a boldogító tudat, hogy Földes Gyula dr. köz- és váltóügyvéd, esetleg mások is, a Tabán szabáyozásának a titulusa alatt ismét nehéz ezreseket keresnek. Ezekben a nehéz, kritikus időkben, amikor a főváros alig tudja a tisztviselőit fizetni, hallatlan lelkiismertlenség, másfelől pedig megdöbbentő falánkság kell hozzá, hogy mindjárt az első közgyűlésen másfél- százezer koronás telekvételeket akarnak keresztül forszírozni. Kihasználják az ügyosztály vezetőjének, Harrer Ferenc dr. tanácsnoknak a távollétét és sürgősnek jelzik a vásárt, holott a Tabán szabályozásánál igazán sürgősebb, fontosabb kiadások is vannak. Egyáltalában be kellene szüntetni ezeket a telekvételeket, amig nem tisztul a város sivár pénzügyi helyzete. A Tabán szabályozásának a cimén milliós vételeket eszközölt a város már eddigelé is. A telkek felhasználatlanul, céltalanul maradnak, mert a szabályozásra még sokáig nem lesz pénz. A vételárak után horribilis kamatokat fizet a város, nemsokára miliókat fog kitenni az interkaláris kamat- veszteség s amikor a helyzetnek a képe ilyen megdöbbentő, akkor a kisajátító alb’zottság s a pénzügyi bizottság vállára emeli a kijárókat, lelkes örömmel megszavazza a vásárt. F e 1 e k i Béla különvéleményéhez Budapest minden lelkiismertes polgára csatlakozik. Nem szabad másként döntenie a polgárság képviselő- testületének sem. Panaraa-szállitás. (Dióhéjba szorított története annak, hogyan keletkezik, hogyan fejlődik és hogyan szaporodik a városházán az üzlet, mit neveznek náinnk nyilvános árlejtésnek és milyen jó annak, akinek az ügyét felkarolják a lelkes városatyák). Két hétlel ezelőtt rejtélyes pályázatról irt a „Fővárosi Hirla p“. Közöltük, hogy a középitési ügyosztály a szociálpolitikai .ügyosztállyal közösed, nyilvános árlejtést irt ki a Lehel-utcai műhelybérház installációs munkálataira. Az árlejtés eredményeképpen huszonhat vállalkozó jelentkezett, a legolcsóbb ajánlatot Laub Lipót nyújtotta be, utána következett a Hirschl és Társa cég. Az ajánlatokat a mérnöki ügyosztályban felülvizsgálták, az eredmény azonban nem változott, Laub Lipót ajánlata maradt a legelőnyösebb. Ebből ugv-s bár az következett volna, hogy a középEési-bzotiságnak erre a célra kiküldött albizottsága Laub Lipót ajánlatának az elfogadását ajánlja a tanácsnak. Hát nem egészen igy történt! A két héttel ezelőtt tartott albizottsági ülésen heves pártfogói akadtak Hirschléknek. Voltak városatyák, akik megfeledkeztek arról, hogy őné- kik a város érdekeit kell védeniük a bizottságban. Kisütötték, hogv Laubnál erkölcsileg sokkalta „megbízhatóbbak“ Hirschlék, ennélfogva nem kell respektálni az árlejtés eredményéi, hanem oda kell adni a munkát Hirschléknek. Kabdebó műszaki tanácsos tisztességén megakadt akkor még a dolog és sikerült legalább annyit elérni, hogy a döntést elhalasztották. Ami azután történt, arra még a városházi szállításoknak rosszillatu krónikájában sincsen példa. Laub Lipótot. aki elismert, jó hirü, megbízható vállalkozó, minden oldalról terrorizálni akarták. Először is figyelmeztették arra, hogy Hirschlékkal nem veheti fel a versenyt, mert a nyilvános árlejtést azért írták ki olyan késő_n, nehogy Hirschléken kivid, akik már hónapokkal ezelőtt készültek rá. más is legyen abban a helyzetben, hogy négy héten belül szállítani tudjon. Ez volt az enyhe praeludium. Utána pedig az következett, hogy Laub Lipótot felcitálták a városházára és azt a szokatlan és furcsa felszólítást intézték hozzá, bizonyítsa be. hogy módjában áll az ajánlatban feltüntetett áron szállítani a városnak. Amikor ennek a lehetetlenül ravasz feltételnek is megfelelt, újabb mintákat kértek tőle, ijesztgették, bizalmas utón tudomására adták, hogv ha meg is kapja a munkát, az ellenőrzésnél folytonos kellemetlenségeket, nehézségeket fognak támasztani néki. A yégén aláírattak vele egy írást, amely szerint bármilyen feltétel mellett hajlandó vállalni a munkát. Egészen bizonyos.. hogy ráfizetett volna Laub a munkára. de ragaszkodott hozzá mégis, mert meg akarta mutatni a városnak, hogy ő is tud olyan dolgot produkálni, mint Hirschlék. Csütörtökön, e hó 18-ikán újból összeült az albizottság. Az ülésről nem adtak ki tudósítást, ez nem is szokás, egynémely részletéről a tárgyalásnak mégis sikerült hirt szerezni Nagyon furcsa, gyanús szerepet látszott pl. az albizottságnak egyik tagja, Becse v Antal városatya, aki ugyan még egv esztendeié sem tagja a közgyűlésnek, de máris gvönvörii összhangzásba tudja hozni a vállalkozói irodáját bizottsági tagságával. Budapest, 1913. szeptember 24. Becsey Antal több ízben szerepelt már úgy, mint a középitési albizottság szakértője. Egy ízben olyan vehemenciával szakértősködött a város érdekei ellen, hogv a jelenlévő Szabó Imre tiszti ügyész felháborodással kelt ki ellene és szégyennek mondotta, hogy akad bizottsági tag, aki a várossal szemben magánembereknek az ügyét iparkodik diadalra vinni. Most is, úgy mondják. Becsey volt az. akinek legnagyobb része volt a döntésben. A tisztviselők is, a bizottsági tagok is. erősen titkolják, mi történt csütörtökön a bizottságban. Nem kell azonban túlságosan megerőltetni a fantáziánkat annak a ténynek a megállapításánál, hogy ez a titkolódzás nem egyéb, mint megerősítése annak, hogy minden elfogadható indok nélkül mellőzték a legkedvezőbb ajánlatot és, Hirschléknak adták a munkát. A szerencsés vállalkozók a markukba nevetnek most. tudomásunk szerint rögtön az albizottsági ülés után hozzáfogtak a már régen megkezdett munka befejezéséhez, munkásokat fogadtak fel és már előre is örülnek a busás haszonnak, mert jól tudják, hogv munka közben születnek a 1 e g- zsirosabb pótmunkák, ezekre pedig nem szoktak árlejtést hirdetni: annyit lehet rajtuk kerdsni, Tiogy kamatostól megtérül minden kiadás, amit az alapmunka megszerzésére fordították. Kedden dönt az albizottság javaslata fölött a tanács. A történtek után semmi okunk sincsen abban bizakodni, hogv a tanács több tisztességgel fogja elintézni a szállítást, mint a bizottság. ■MOZI-ÜZLET a gyermekek örömére A múlt esztendőben felvetődött az a probléma, szabad-e a gyermekeket a moziba engedni? A minisztériumban ankéteztek, a hatóságok véleményeztek, de a vonatkozó szabályrendelet máig sem készült el. E helyett a városházán nagyon elmés, üzleti alapra fektetett megoldása készül a problémának. A kiindulási alap az, hogy igenis, a gyermekek látogatói lehetnek a mozi-előadásoknak, azonban csakis olyan felvételeket nézhetnek meg, amelyeket a hatóság felülvizsgál és alkalmasaknak tart. A természetes megoldás az volna, hogy a mozi-előadásokat, amelyeknek látogatását az ügyosztály kötelezővé akarja tenni, az iskolákban tartsák meg. Csakhogy e mellett a megoldás mellett nincsen semmi üzlet, üzlet nélkül pedig nincsen városházi ötlet. Felfedezték tehát, hogy az iskolák termei alkalmatlanok erre a célra, holott néhány koronányi befektetés kell csak hozzá, hogy a szobákat elsötétítsék s ott moziképeket vetítsenek a vászonra. E helyett a múlt héten értekezlet volt a közoktatási ügyosztályban, az értekezlet után pedig Ágotái Béla iskolaigazgató megbízást kapott arra, hogy lépjen érintkezésbe a Magyar Tanítók Otthonával, amely a tiszta jövedelemnek bizonyos hányadát fogja kapni a mo- zielődások után. Voltaképpen pedig sem a városé, sem a tanítóké nem lesz az üzlet, hanem valamelyik jó összeköttetésekkel rendelkező mozi-vállalaté s a tiszta jövedelemből való részesedés nem jelent többet, mint amikor pl. egy gyufagyár 10 százalékot igér az Emkének, vagy a Femkének, vagy a Demkének. Ebből az üzletből kinő ezenkívül egy nagyon jelentékeny üzletág is. Az előírás szerint a gyermekek túlnyomóan a természet köréből készült felvételeket fognak megtekinthetni. Azzal pedig minden igaz mozilátogató tisztában van, hogy a természeti filmek kizárólagos készítője egy párisi filmgyár. Végeredményben tehát ennek a gyárnak lesz állandó haszna abból, hogy Budapesten a szülők a pénzükért moziba küldhetik tanköteles gyermekeiket.
