Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-17 / 38. szám

'2 denkinek, hogy a tanács tagjait a közgyűlés válassza. Az autonómiának elengedhetetlen tartozéka ez s nem volna más., mint csöbör­ből vödörbe esés, ha a kormányhatósági cent­rum politikai tekintetek szerint- rángatná a tisztviselőket jobbra-balra. Jobb hijján tehát egyelőre nincs más meg­oldás, minthogy legalább a hatesztendős vá­lasztást kiküszöbölje az uj törvény, a tiszt­viselők pályafutásának keserveiből. Így is meg van a választás korrekiivumának a le­hetősége. Először is abban, hogc az a tisztvi­selő, akivel a közgyűlés nincs megelégedve, nem haladhat előre, nem juthat magasabb ál­láshoz. Másodszor pedig mindenkor módjá­ban áll a törvényhatósági bizottságnak, hogy fegyelmi utón megfenyítse vagy eltávolítsa a hanyag, vagy renitens, vagy bűnbe esett tisztviselőt. • A tanácsnokokat függetleníteni kell a köz­gyűléstől. Ennél csak egy fontosabb feladat van: a közgyűlést függetleníteni kell a ta­nácstól. Lehetetlen állapot az. hogy a húsz ta­gú tanács részt vesz a közgyűlés határozat­hozatalában, a saját előterjesztéseit, a saját szavazatával támogatja. A legtöbb esetben ezen a húsz szavazaton múlik egy-egy taná­csi javaslatnak a sorsa, mert a négyszáz ta­gú közgyűlés mindig csonka, sohasem jön el több városatya, mint 200 -220, igen gyak­ran még annyi sem. A parlamentben is csakis akkor vehetnek a részt a miniszterek és ál- Jámtkkárok a szavazásban, ha egyúttal kép­viselők is. Nem lehet adni 20 fórt egyik ügy­nél sem a tanácsnak, amelynek hivatali te­kintélye amúgy is a maga javaslata felé for­dítja a mameluk városatyák szavazatát. A tanács maradjon meg véleményező és végre­hajtó szervnek és ne akarja a közgyűlésre oktrojálni az akaratát, amely legtöbbször nem is'a saját akarata. A város kenyere. Rejtelmek a lísztszállitás körül. • A közélelmezési ügyosztálynak, amely F o 1- kusházy Lajos tanácsnokot tiszteli vezetőjéé , kincs és kellemetlen ügye támadt. Megírták róla, hogy a városi kenyérgyár számára 350 waggon lisztet vásárolt s a vásárnál ismét figyelem nél­kül hagyta a nyilvános árlejtés követelményét. • A híradás szerint a vásárlás a városházán rendszerré vált, bizalmas utón történt. A mint­egy 35.000 mázsa és kb. 600.000 korona áru liszt szállításával hárem malmot bíztak meg : a C o n- c o r d iát, a Ki r á 1 y-m almot és a G i z e l- la-mal mot. A nyilvános árlejtésnek a látsza­tát úgy akarta fenntartani az ügyosztály, hogy á forma kedvéért árajánlatokat kért több pesti és vidéki malomból is, a végén azonban mégis csak a kiváltságos malmpk jutottak az üzlethez. Nagyon kellemetlen lehetett ez a leleplezés b p 1 k ,u.s h á z y tanácsnoknak, mert — szokása ellenére —.ravaszul megfogalmazott kommüni­kében védekezni próbált a vád ellen. A kommü­niké szerint tényleg nem volt nyilvános árlejtés,, hanem az ügyosztály ajánlattételre hívott fel nehány általa kiválasztott céget. Az a védekezés, hogy eddig is igy. intézték el a száz­ezres szállítást, egyenesen cinikus, semmiesetre sem komoly. Fol.kus.házy tanácsnok szerint a legelőnyösebb, ajánlat győzött. Meg kell bo­csátania a tanácsos urnáik, ha a múltak tapaszta­latain okulva, csak fenntartással vagyunk haj­landók ennek a kijelentésnek az igazságát elfo­gadni. Fölöttébb gyanúsnak találjuk ugyanis, hogy a támadások ellenére és dacára a nyilatko­zatból kiáradó önérzetnek, a mai napig sem pub­likálták hivatalosan a döntést. Holott, ha minden úgy történt volna, ahogyan történnie kell, ugyan niiért hallgatták volna el a Concordiának, a Ki­rálynak, és a Gizellának a nevét? És miért nem •siet az ügyosztály beszámolni arról, milyen ár­ajánlatokat kapott a város és milyen áron kapta meg a lisztszálitást a három kiválasztott ma­lom? i' v\- -s* Jól tudjuk, hogy a közélemezési ügyosztály­ban több a tehetetlenség és a naivitás, mint a rosszhiszeműség. Hiszen kis híja, hogy egy tönk­rement vállalatot, a Soroksári gőzmal­mot a város nyakába nem akasztották. A vo­natkozó ajánlat nagyon tetszett Folkusházy ta­nácsnoknak, kapcsolatos volt a kenyérgyár üze­mének ellátásával is. Még jó szerencse, hogy a városnak nem volt és nincsen pénze az ilyen kísérletezésekre. A kenyérgyár kibővítésének a küszöbén min­denesetre fokozott óvatosságot és éberséget igé­nyel a közélelmezési ügyosztály tevékenysége. Itt aztán megszűnik az a kifogás, hogy a nyilvá­nos árlejtés szíik körben való ajánlattételi felhí­vással pótolható. Ennél a szállításnál nem lehet kizárni a konkurrenciát, holmi Werner Pfléi- derereknek, vagy pedig más favoritoknak a ked­véért. f|áB05l kdMsohbt ■S olcsón és gyorsan elintéz Iff Helhübel Gyűlj irodája. Az ország összes vállalkozóihoz, állami és városi szállítóihoz roppant érdekes, pikáns körlevél ment szét néhány nappal ezelőtt. A körlevél küldője N e 1 h ü b e 1 Gyula volt fő­városi műszaki tisztviselő, jelenleg városházi kijáró. Ez a foglalkozás eddig sem volt isme­retlen. mégis Nelhübel mesteré az érdem, hogy önálló kereseti ággá fejlesztette az ipar- szerű kijárást. Helyszűke miatt nem közölhetjük egész terjedelmében a körlevél tartalmát, pedig ez az irás olyan jelentős kortörténeti dokumen­tum, hogy féltétlenül helyet kell biztosítani számára a Fővárosi Múzeumban. Nelhübel mester bejelenti a t. Címnek, hogy tizenhét évi városházi szolgálat után nyugdijaztatta magát, önálló lett és a hosszú szolgálati idő alatt szerzett tapasztalatait, főképpen pedig az összeköttetéseit a t. Címnek a javára óhajtja ezentúl értékesíteni. Meg is magya­rázza a í. Cimnek mi az.ö uj foglalkozása. Azt mondja, hogy ha valakinek akármiféle ügyes- bajos dolga akad a városházán, ezentúl nem kell törni a fejét azon, kihez forduljon, kinek a közvetítését vegye igénybe. Ö, Nelhübel Gyula, állandó összeköttetést, tart fenn az összes tisztviselőkkel, a polgármestertől kezdve a legutolsó diurnistáig és vissza, en­nélfogva a legelőnyösebben, a legbiztosabban kijár mindent a városházán. Akar ön, t. Cim, valami zsíros szállítást? — forduljon biza­lommal Nelhübel Gyulához. Árlejtéssel pa­rancsolja, vagy árlejtés nélkül? — Nelhiib 1 mesternél ez nem differál. Ha netán valame­lyik dsztviselőnek aggodalmai támadnak: — legyőzi az aggodalmakat Nelhübel. Ha 2a óra alatt szükséges az elintézés- majd kisürgeti a ;v;.,V1 Önérzettől dágrd a körlevél, biztos sikert helyez kilátásba .az,ügyfeleknek. Mi a világ­ért sem akarjuk elrontani Nelhübel urnák szép kilátásokkal kecsegtető üzletét, végtére is Nelhübel nem városatya és nem városi tisztviselő és legalább őszinte ember, nem tagadja, hogy a kijárásból kitünően meg lehet élni. Az éremnek egyik oldala: Nelhübel ur viszonya a klienseihez, nem tartozik mireánk. Van azonban itt eev sokkal súlyosabb dolog is. Nelhübel' ur egv másik körlevelet is kül­dött szét. A városi tisztviselőknek szól a le­vél s a volt kartárs lírikus hangon kéri benne a kollégák szives támogatását. Ez már azután kevésbbé kedélyes és veszélytelen dolog. Nelhübel ur körlevelezése alkalmas arra, hogy diszk red i t á 1 j á a főváros tisztviselőit és megszilárdítsa a publikumban azt a hitet, hogv a városházán csak az boldogul, aki ki­járókat vesz igénybe. Nelhübel ur bizonyá­ra ártatlan, szegény ember, akinek a kijárás a mindennapi kenyérre kell. az üzletnek a be­állításában, reklamirozásában azonban két­Budapest, 1913. szeptember 17, ségtelenül van valami gyanúsító látszat, amely szerint a tisztviselőket nem csak ér­zelmi kapocs fűzi Nelhübel úrhoz. Nelhübel annyira jónak tartja az eszmét, annyira rentabilisnek a kijárási üzletet, hogv nagyszabású irodát nyitott és társul akart megnyerni egy kijárásokban megöregedett városatyát. A derék városatya azonban ki­jelentette, hogy ő nem társul senkivel, mert ő önállóan szereti zsebrevágni a kijárások mun­kadiját. Nelhübel ur most tovább keres. Ré­szint üzletfeleket, részint pedig városatyai címmel és jelleggel felruházott üzlettársat. Kliensei, úgy mondják, napról-napra szapo­rodnak, mert a köztudatba ment át, hogy a városházán Nelhübel Gyula ur ismeri a leg­jobban a titkos kijárások útját. Bizonyos, hogy a most megindult szezonban igen sok városatyának fog. erősen megcsappanni a jö­vedelme . . . Illem-panama. László és Beetz furfangja. A fővárosi illemhelyek két szerencsés tulaj­donosa, László és Beetz vállalkozók, a város­sal kötött szerződésük értelmében huszonnyolc uj illemhelyet kötelesek közösen építeni. A köz­gyűlés által jóváhagyott föltételek rendkívül előnyösek a magánvállalkozókra nézve. Annak idején B r ó d y Ernő éles hangú felebbezésben tiltakozott is az üzlet belügyminiszteri jóváha­gyása ellen. Később, nem tudni kinek a könyör­gésére, visszavonta a felebbezést. László és Beetzéknek nagyon is javukra szol­gált az a közgyűlési csata, mely a koncessziót odaítélte számukra. A vállalkozók most már an­nak a kevés ellenszolgáltatásnak a teljesítésére sem hajlandók, melyre ajánlatukban kötelezett­séget vállaltak. A belügyminisztertől 1911. agusztus elején a városházára leérkezett, jóváhagyott szerződés szerint László és Beetz kötelesek 1915 év végé­ig két földalatti illemhelyet is létesíteni, mely egyszersmind a forgalom megkönnyítését is elő­mozdította volna. Jól emlékszünk, a pénzügyi bizottság több tagját azzal nyerték meg. hogy a fontosabb forgalmi pontok, mint a Rákóczy-ut s az Erzsébet-körut keresztezése, túlterhelésén könnyűének a földalatti átjáróval, melyek kö­zül kettőt az illemhelyek tulajdonosai kötelesek megépiteni. A László és Beetz cégnek ez akkor sem volt komoly szándéka, most meg egyáltalán néni az. Abból a 16,000.000 koronából, melyet 40 év alatt minimálisan megkeresnek, nem hajlandók 200.000 koronát a két földalatti átjáró építkezésébe be­lefektetni. És a legsajnálatosabb az ügyben az, hogy sikerült nekik a város vezetőségét is ál­okokkal félrevezetni, hogy kötelességük alól ki­bújhassanak. B á r c z y polgármester jóindulatához folya­modtak a vállalkozók és kérték, hogy ne kény­szerítse belé őket a hatóság egy súlyos és koc­kázatos építkezésbe. Ha ők most megépítik a két földalatti illemhelyet s a városban kiterjesztik a földalatti hálózatát, nekik esetleg a most létesí­tett átjárót le kell bontatniok és a földalatti gyorsvasut építménye alatt ismét megcsinálni. A főváros engedett a több oldalról jött nyo­másnak, mit bizonyít az is, hogyha László és Beetz komolyan eleget eWi-na tenni a szerződés feltételének, akkor már régen meg kellett volna kezdeni az előmunkálatot, de a vállalkozók még csak tárgyalni sem jelentkeztek az útépítési és csatornázási ügyosztályban. «PBnflHBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBivBBftBBBBBaiBiaBBBBBBBBBBBCi Mesés szépségű és célszerű AJÁNDÉKTÁRGYAK vásárlására legalkalmasabb SCHÖNWALD IMRE óra- és ékszertelepe Budapest, Deák Perenc-utca 21. sz., mert nagyszerű választéka mellett az árak is meglepően olcsók.

Next

/
Thumbnails
Contents