Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-10 / 37. szám

2 Budapest, 1913. szeptember 10. tudjuk, hogy ha a beosztás a jelenlegi ma­radna, akkor a legközelebbi választásnál a megmaradt munkapárti kerületeket (II, IV, Vili) is játszva elhódítaná a kormánytól a V á z s o n y i Vilmoshoz közelálló András- sy-párt. A pártonkivüLi képviselők kerü­leteiben szintén nem lehet eredményre szá­mítani a mostani beosztás mellett. Számot kell vetni továbbá a szocialistákkal is, aki­ket a választójog reformja tömegesen jut­tatott választói jogosultsághoz a főváros­ban. A kormányzás művészete tudvalévő- lég abból áll, hogy az ellentábor különböző elemeit szembeállítsuk egymással, mert ha ők egymás között marakodnak, kettőjük közül a harmadik, a munkapárt fog nevetni. Az lesz tehát a legnehezebb feladat, valósá­gos művészet, hogy Budapest választóke­rületeit ennek a szempontnak megfelelően alakítsuk át- Ott, ah ól a munkapárt lakik, süni tömegben munkapárti kerületeket csi­nálunk. Az ellenzéki kerületeket pedig úgy fogjuk kikerekiteni, hogy ott a szocialisták­kal szemben találja magát az ellenzék. — A részletekről egyáltalában nem lehet ma még beszélni. Bizonyos, hogy a Teréz­város és az Erzsébetváros 3—3 képviselőt fog választani. Bécsi szénnel fűt a város a tisztviselőknek. Ismét egy közszállitás. amelynél a város fity- tyet hányt minden szabálynak, minden rezón- nak. A szállítás anyaga ezúttal a szén, tehát egy olyan cikk, amely nem specialitása egyik országnak és egyik cégnek sem, hanem egyene­sen arra termett, hogy nyilvános árlejtés utján jusson a főváros a legolcsóbban hozzá. Hat-hét waggon szénre volt szüksége a vá­rosnak. Ebből a kvantumból a város tisztviselői kapnak önköltségi árban fütőszenet. A városgaz­dasági ügyosztály szűknek találta a hazát, lát­csövet tett a szemei elé és Bécs városában fel­fedezett egy Béri D. nevű szenes céget. A felfedezés után pedig kéz alatt megkötötte az üzletet Berlékkel. A hazai szénszállitók mel­lőzésével Berléknek adta oda a szállítást, a velejáró haszonal együtt. Nehogy pedig azzal a váddal illethessenek bennünket, hogy mi a hazai szénuzsorásoknak a kenyerét féltjük, visszaidézzük az illetékesek­nek emlékezetébe a két esztendő előtti hírhedt angol szénszállítást. Akkor a város szintén ki- uzsorázottnak érezte magát s az uzsora ellen úgy védekezett, hogy horribilis áron legelsőren- dü angol szenet vásárolt waggonszámra. Az an­gol szén pedig tétlenül hevert sokáig a városi raktárakban, miglen a — Rudas-fürdőt kezdték vele fűteni. Tehát prima szenet használtak ipari célokra, amiből negyedmillió koronára menő ká­ra származott a városnak. Úgy lehet, ez az eset most meg fog ismét­lődni. A nyilvános árlejtés mellőzése minden eset­re furcsa színben tünteti fel ezt az üzletet. Vég­tére is, ha a szállító személyének megválasztá­sánál vétkezett a város a legelemibb gondosság ellen, mi a garanciája annak, hogy a szén átvéte­lénél nagyobb lesz a rend és a figyelem és ke­vesebb lesz — a törmelék. Lehetséges, hogy a bécsi cég igen tisztességes, jóravaló emberek­nek az üzlete. A városnak azonban senki ked­véért nem illik eltérni a szabályoktól, mert a közvélemény rögtön gyanút fog és tisztelettel megkérdi: hogyan jutottak Berlék arra a gon­dolatra, hogy szolgálataikat felajánlják a vá­rosnak s ki volt az az önzetlen, aki a cégnek német nyelvű ajánlatához szivének ' minden melegségét csatolta? ■ ÁCSON P0N6HÜCZ * ' ' ' k ' <> a tankönyv-hullámok tetején. Egy idő óta — bizonyára az iskolai év kezdetének az ötletéből — hasábos, cikkeket látunk a napilapok fővárosi rovataiban s a cikkek az adatoknak megdöbbentő erejével igazolják, hogy a pesti szülőket a főváros kiszolgáltatja a vankönyvuzsorásoknak, az uzsorások, a főváros beleegyezésével, esz- tendőről-esztendőre változtatják a tanköny­veket, indokolatlanul uj kiadásokat rendeznek stb. Külön részt szentelnek ezek a cikkek a főváros zenei oktatásának, a zenés könyvek­nek s az egyik napilap megállapítja1, hogy a főváros egyik tisztviselője — akinek a hatás­körébe tartozik a zenefelügyelet — használ­hatatlannak, rossznak minősítette a zeneok­tatási tankönyvre kiirt pályázat munkáit, csak azért, hogy a konkurrensek félretolása után az ő könyvét fogadja el a tanács. Őszinte örömmel és megelégedéssel llátjuk, hogy a napisajtó is magáévá tette azokat a vádakat, amelyek a Fővárosi Hírlap- ban hónapokkal ezelőtt hangzottak el. Mi azonban nem voltunk eléggé diszkrétek é-s nevükön .szólítottuk azokat, akiket a tan­könyvbotrány okban ludasoknak Ítéltünk. Mi bizony megírtuk K a c s ó h Pongrác dr. zenei szakelőadó úrról, hogy furcsa utón-módon sikerült kieszközölnie a zenekönyv-monopó- liumot s elárultuk azt is, hogy a busás ha­szonnal járó üzlet főrészese a Rózsavöl­gyi és T á r s a cég, amelyben szerényen he­lyet foglal a polgármester testvéröccse, B á r c z y Gusztáv. Szomorúan igaz. amit a lapok a tankönyv­panamákról Írnak. Egyben azonban erősen el­tér a mi véleményünk az övéktől- Mi eleve is tiltakozunk minden olyan megoldás ellen, amelynek az árnyékában ismét nehány zsíros állásra pályázó settenkedik. Mi nem kérünk a tankönyveknek házi kezelésben viaió szer­kesztéséből, fööslegesnek tartjuk a „tan­könyvszerkesztői“ s „tankönyvigazgatói“ ál­lásokat. A helyes és egyedül becsületes' állás­pont az, hogv a főváros végr.e-valahára fixi- rozza hosszabb időre a tananyagot, állja út­ját a szülők lelketlen kizsákmányolásának, minden egves esetben pedig Írjon ki ny i 1 v á- nos árlejtést a tankönyvek szállításá­ra. A nyilvános árlejtés nem jár semmiféle újabb házi kezeléssel, semmiféle újabb állás- foglalásokkal s az eredménye mindig meg­nyugtató lesz. így állunk azzal a bizonyos tankönyv­uzsorával . . . Garston-íakások a főváros tisztviselőinek. A szociálpolitikai ügyosztályban szorgalmasan dolgoznak egy előterjesztésen, amelynek a mi­benlétéről Bárczy 'István polgármester ur­nák bizonyára halvány sejtelme sincsen még, de azért előre is megjósolhatjuk, hogy a Bár- czy-rezsim önzetlen rajongói a polgármester nyakába fogják varrni az érdemet, mihelyt a legújabb szociális izü javaslat nyilvánosságra kerül. Vonatkozik pedig az előterjesztés a fővárosi tisztviselők részére építendő garszon-lakásokra. Igen sok tisztviselője van a városnak, aki le­gényember, nagyon alacsony a fizetése s nagy áldás volna ránézve, ha csekély pénzért kényel­mes, világos, modern lakáshoz jutna. Az előter­jesztésen most dolgozik Hubert dr. tanácsi fogalmazó s úgy kontemplálják a dolgot, hogy idővel nemcsak a legényemberek, hanem a vá­rosházi magános tisztviselőnők is részesüljenek ebben a jótéteményben. A gyönyörű eszme ma még csak embrionális állapotban van. Az ügy­osztály -terveket készíttetett, költségvetéseket kért s most folynak a kalkulációs munkálatok. Az egyszobás lakások valószínűleg hordozható házakban lesznek, az építkezést valamelyik er- döszélen, jó levegőjű, de a városhoz mégis kö­zelfekvő városi területen fogják megkezdeni. Egy-egy ilyen lakás ára havi 25—30 korona lesz. Ezért a pénzért bizony nem kaphat rendes la­kást a városban senki. A gondolat rendkívül egészséges, nemes és nem jár anyagi megter- heltetéssel a fővárosra nézve, mert a kalkuláció szerint a befolyó jövedelem bőven fogja fedezni úgy az amortizációt, mint a fentartási költsége­ket. Az előtejesztés a jövő hónapban kerül nyil­vánosságra. Äut ohusz-vigécek Az ügyosztály álláspontja változatlan. A közeljövő leghatalmasabb problémája kétségkívül az autobuszforgalom megnyitá­sa lesz. Legalább is annak kell lennie, ha azt akarják a város urai, hogy a pesti polgárság .komolyan higyjen a szavukban és az önzet­lenségükben. Az autobusz-ügy dűlőre jutása parancsoló kötelessége a közgyűlésnek, még pedig záros határidőhöz szabott kötelessége, mert az esztendő végével elzárják a Lánc­hidat s a budai oldal úgyszólván el lesz zár­va a világtól. Az autóbuszról azt hirdették, hogy újabb formában kerül az őszi közgyűlések egyike elé- Magunk is regisztráltunk néhány ilyen­fajta kombinációt, anélkül azonban, hogy a levegőben röpködő kacsáknak komolyabb je­lentőséget tulajdonítottunk volna. A hírszol­gálat1 teljességének a kötelességén túl azon­ban meg kell állapítanunk azt, hogy 1. az angol konzorcium változatlanul fenntartja azt az ajánlatot, amelyet a közlekedésügyi bizottság letárgyalt és elfogadott. 2. A kon­zorcium ajánlat-meghosszabbitása az esz­tendő utolsó napjáig szól s az angolok a mél­tányosság terén hajlandók elmenni egészen odáig, hogy újból tárgyalásokba bocsátkoz­nak a város illetékes tényezőivel s a felme­rült aggodalmakat a lehetőséghez képest ho- norolják. Egyáltalában meg kell állapítani, hogy soha még egy magánvállalat koncilián- sabbul, nobilisabb módon nem bánt a város­sal, mint az angolok, akiket pedig joggal ke­seríthetett el az a herce-lmrca, amelyen a be­csületes szándékú, tsztességes ajánlat keresz­tülment. 3. A közlekedési ügyosztály válto­zatlanul fenntartja az előterjesztését, ma is ragaszkodik ahhoz a véleményéhez, hogy a városra nézve ez a megoldás a legkedvezőbb. Annál is inkább, mert a javaslat szerint tiz év múltán bármikor felmondható az ango­lokkal kötendő szerződés, már pedig az első tiz év nyilvánvalóan a legnehezebb ideje lesz az uj közlekedési vállalatnak, az üzem be­vezetése, megkedveltetése horribilis befekte­téseket és munkát igényel, kiváló kereske­delmi szellemet, az első tiz évben a legna- gyob a rizikó, a legvalószinütlenebb a renta­bilitás. Egyizben megemlékeztünk már arról, hogy az autobusz-üzem becsületes módon való megvalósítását néhány kijáró igyekszik min­denáron megakadályozni Egy gróf Lave- aux nevű álmágnás autó-ügynök a német N a g-nak a zászlóját lobogtatja fennen, azon­kívül pedig garmadával akadnak olyanok, akik részben autó-alkatrészeket, részben benzint és olajat szeretnének a városnak el­adni­Természetes, hogy ezek az ajánlatok nem komolyak, mert nem vonatkoznak az autó­busz-közlekedés létesítésére, hanem csakis apróbb részletekre. Máról holnapra nem le­het abszolút jó minőségű, a gyakorlatban pompásan bevált autóbuszokat gyártani. A fővárosnak le kell ráznia magáról a minden­áron gseftelni akaró, komolytalan pályázókat s módot adni a közgyűlésnek arra, hogy a konkrét ajánlat fölött döntsön.

Next

/
Thumbnails
Contents