Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1913-08-27 / 35. szám

II. évfolyam

Budapest, 1913. augusztus hó 27-én.

35. szám.

biiiarjíQiiiaiiiaiiiDiiiaiiiaiiiaiiiaiiiamDiiiaiimiiiDiiiemQiaiauiaiiimimiríQiimiiiaNTaiiímímiiiBÍiiPTiifS

ELŐFIZETÉSI JtRMKi Egész évre ............... 16 IC

Félévre

.......................... 8 K

Eg

yes számok kap haték a kiadóhivatalban.

Várospolitikai és közgazdasági hetilap

FalatSs axarkmaxtS: DaCSÓ Emil. Türsszai*lkaaxt8i dr*. Szilágyi Hugó

Megjelenik minden szerdán, esetleg hetenkint többször is. Szerkesztő ség és kiadóhivatalt VI. Kis János-utca 4. szám

Diákszállók

építését határozták el a városházán. Ez a nemes elhatározás olyan mártással tálaltatott a publikum elé, hogy Dánia is megirigyelhetné az illatát.

Kétségtelen, hogy a diáknyomor enyhítésének egyik leghathatósabb eszköze lehet a fővárosba került egyetemi hallgatók lakás- szükségletének olcsó kielégítése. Szociális szempontból ichác nagy hail adást Jelent a főváros szándéka, de az érdemnek csak az egyik oldalával büszkélkednek az alkotók. A tervnek szülői nem a városházán ülnek, hanem a műegyetem katedráin. Bárczy István szerepe és érdeme mindössze anny;, hogy megkapó ügyességgel vetette magát a népszerű eszme után és hozsánnát citeráztatott a fülébe, szociális olajcseppekkel szagtalanított politikájáért. Az ötlet nem a polgármester ötlete: - ez az első tény, amelyet leszögezni illik. De a d'ákszállók építésének ezen a személyes vonatkozáson kívül is vannak foltjai. Elvi szempontból aggályosnak nevezhető, hogy a közjótékonysági verseny első diját ismét a koldus főváros akarja elnyerni az állam és a társadalom előtt. Szép dolog a nagylelkűség, ha valaki a maga pénzéből gyakorolja azt. Ámde Budapest városának kenyérre is alig van pénze, a nagylelkűsége tehát nem más, mint vétkes könnyelműség.

A Bárczy-recept szerint készült a diákszállók dolgának a beállítása ;s. Kezdetben azt hirdették, hogy a hires „szociális érzék“, a „gondo.s figyelem“ voltaképpen erkölcsi támogatást jelent csupán, a diákszállók egy már létező pénzalapból épülnek fel, a város hozzájárulása minimális, szót sem érdemel. Mikoron ped'g a közvéleményben — az ő hitük szerint — magasan lobogott fel a lelkesedésnek a lángja, akkor összeültek és megállapították, hogy az erkölcsi támogatást alátámasztják egy kis telekkel, közmunkákkal, építési költséggel, berendezéssel, mindennel, ami jó és drága. Most kisütik, hogy a szobákat úgyszólván ingyen kapják a diákok s a főváros még:s szépen kamatoztatja a pénzét. De mire felépülnek a palotaszerül lakóházak, léket leap a kalkulációs számítás és biztos deficit ömlik a palotákból a város felé.

Ezért van az, hogy mi nem tudunk lelkesedni a szépnek vallott eszméért. Ám szavazzon meg a főváros erre a célra bizonyos évi összeget: — senk’nek sem lehet ez ellen kifogása. De ne vezessenek be njabb üzletágakat, fixirozzák a hozzájárulás összegét. Hadd tudja mindenki pontosan, hány millióba kerül a városnak évente a polgármester szociális érzéke.

mzztímroiz

Kórházi

hűtőtelepeket létesít u tanács az élelmiszerek romlásának meggútlására, megfelelő raktározására. A hungsuly er.nél a hirnél a hűtőtelepnek többes számára esik. Minden egyes kórháznak külön hűtőtelepet építenek, amiből nyilvánvaló, hogy a legújabb tanácsi intézkedésnél mar eleve megakadályozzák annak a célnak az elérését, amelyet kilátásba helyeznek. A hűtőtelep létesítésének az az egyedüli megoko- lása, hogy a város kórházi büdzséje tetemes megtakarításokat remélhet tőle. Viszont abban az esetben, ha decentralizálják az egyébként üdvös tervet, ha kórházanként szétforgácsol- . . va és uj beruházásokkal megterhelve kezdik meg az uj rendszert, akkor végeredményben nemcsak hogy semmi sem takarít meg a város. hanem évröl-évre tetemes összeget ráfizet. Az egész ügynek legpikánsabb csattanója az, hogy egy központi hütőházért nem is kellene a szomszédba fáradnia a fővárosnak■ Az élelmiszerüzem számára tavaly nagyszabású hűtő- házat építettek, amely most kitünően megfelelne a fentebb jelzett célnak■ És hogy a tanács még sem ezt az egyedül helyes módját választja a megoldásnak, ennek az oka a látszat szerint az az egyszerű matematikai tétel, hogy űz hiitőházból tízszer annyi berendezési üzlet néz ki, mint egy hiitőházból

Az autóbusz

többek között jó lett volna arra is, hogy lehetetlenné legye a fővárosnak hogy néhány vál- ’alatnak fölösleges elhájasodását előmozdítsa. Jelesül a svábhegyi fogaskerekű vasút az, a melylyel szemben ismét kipróbálta a város a maga nagylelkűségét. Az angol konzorcium becsületes, reális ajánlatában arra kötelezte magát, hogy autóbuszjáratokat létesít a Svábhegyre és ezzel nélkülözhe'övé teszi a rozoga fogaskerekűt- Énnek a vállalatnak a terheit télen, amikor a teherrel szemben alig van bevétel, a főváros vállalja magára. Most is megegyezés utján csekély huszonhatezer koronában állapították meg a téli üzem fentartásá- nak a fővárost terhelő költségeit. Nagyon természetes, hogy ha a város uraiban a polgárság vitális érdekeinek őszinte tisztelete élt volna, akkor ma már nem volna szükség ilyen költséges megállapodásokra, akkor a sjváb- hegyi közlekedést az autóbusz-társaság látná el úgy, hogy a városnak még haszna volna az üzemből, nem pedig költsége. Nagyon erős lelkű emberek lehetnek a tanács és közgyűlés tagjai, ha a felelősségnek ekkora mértékét nyugodt kedélylyel viselik.

Miért nem kap pénzt

a főváros ?

Erre a kérdésre legutóbb Molnár Ferenc igyekezett választ adni, amikor arról irt, hogy a pesti emberben nincsen semmi lokálpatriotizmus s hogy K r a u s z Simon véleménye szerint Budapest polgársága lelkes kárörömmel fogadta a polgármester pénzbevásárlási utjának viharos kudarcát. Bárczyt az egész város«ócsár- lása kisérte útjában — ez volt az oka a sikertelenségnek. így mondotta Krausz Simon és igy irta meg Molnár Ferenc.

A „Fővárosi Flirlap“ értesülése nem rcdi ezt a megállapítást. Lapunk munkatársának alkalma volt egy Lovránában üdülő francia bankárral beszélni. Az illusztris finánckapacitás történetesen egyike volt azoknak, akikkel Bárczy István dr. polgármester a főváros kölcsö- nének érdekében tárgyalt. Munkatársunknak arra a kérdésére, mi volt az oka a polgármester pechjének, általában pedig mi az oka a külföld bizalmatlanságának — a francia bankár a legnagyobb közvetlenséggel nyilatkozott. Ezeket mondotta:

—- Monsieur, a kudarc fölött nem lehet csodálkozni, az általános gazdasági krízis mellett nagymértékben Bárczy polgár- mester ur személyének a terhére Írandó az egész. Először is abszurdum, hogy egy hatalmas metropolis polgármesterével, első emberével, ne tudjon az ember közvetlenül érintkezni. Az önök polgármesteréről úgy vagyunk informálva, hogy zseniális ember és népszerű a saját hazájában. Lehet, hogy igy is van, mi azonban azt tapasztaltuk, hogy nem tudja magát francia nyelven megértetni, próbáltunk vele németül tárgyalni, ez sem sikerült,

—- Kérem, magam is szívesen koncedá- Iom, hogy a nyelvismeret hiányából még nem lehet hátrányos következtetéseket levonni sem az önök polgármesterének személyére, sem Budapest hitelképességére vonatkozólag. Mi, rideg pénzemberek azonban — hiába állítják az ellenkezőjét — egyén1 impressziókat is belekalkulálunk az üzleteinkbe. Ebből a szempontból pedig kínosan érintett, hogy egv főváros legfőbb reprezentánsával nem tudok érintkezni a művelt nyugatnak valamelyik nyelvén. Olyan férfiúval szemben, aki díszes pozíciójában nem igvekezett a társas érintkezés lehetőségeit bővíteni, a mi b'zalmunk is erősen mérséklődik.

— Lássa kérem, éppen ez a másik oka a kudarcnak. Igenis, Bárczy polgármester ur nem jött egyedül, hanem gondoskodott arról. hogy hü tolmácsokkal vegye körül magát s a tolmácsok legalább is olyan pénzügyi szakemberek legyenek, mint amilyen ő. Csakhogy ilyen diszk'sérettel egyedül a perzsa sah szokott j^rni Európában. Nagyon furcsának, különösnek tartottuk, hogy Bárczy polgármester ur előbb stafétákkal tudatta a jövetelét, azután uralkodókhoz illő ceremóniákkal jön. a nyomában testőrség van s tárgyalás közben akkora ön-