Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-20 / 34. szám
II. évfolyam Budapest, 1913. augusztus hó 20-án. 34. szám. faiMat;iániaiiiai»amaHiamaiiiPniP»iBM8SBiiiP»aBi»aiiBga88iguiEgiiiaiiia»iiaiiin8iiaiiiH9iiPigiaBgie8iiomg ELŐFIZETÉSI TtRMKt Egész évr*e. ...................... 16 K Fé C évme ......................... S K Eg yes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős si.e-nHmsT.ts: Dacsó Emil, TdnssTenHesxtsi dr, Szilágyi Hugó Megjelenik minden szén- dán, esetleg hetenkint többször* is, Szenkesztö - ség és kiadóhivatal: VI,, Kis János-utca 4a szám. Néhai való főpolgármesterünk, Heltai Ferenc, a lapok híradása szerint1 halálos ágyán is a főváros dolgairól tanácskozott Bárczy István polgármesterrel. E tanácskozások jórészt a fővárosi törvény revíziója körüli folytak, jeléül annak, hogy ez a kérdés a legközelebbi jövőnek az aktualitásai közé soroztatott. Nemrégiben hosszabb közlemények láttak napvilágot a készülő reform alapelveiről. E közleményekben ugyan csak a vidéki városokról volt szó, de bizonyos, hogy a főváros autonómiájának a szabályozása komoly szándéka a belügyi kormánynak, isi hogy a vonatkozó anyag együtt van már, azt éppen a Fővárosi Fhrlap hasábjain jelentette be hónapokkal ezelőtt Némethy Károly államtitkár* Ezek szerint a főváros képviselőtestületének és végrehajtó szerveinek sürgősen állást kell foglalni a revízió kérdésében és gondoskodni arról, hogy ennék az állásfoglalásnak döntő súlya legyen a törvény megalkotásánál. A főváros autonómiája nem lehet politikai pártkérdéia Nem hisszük, hogy a városi ügyek döntő tényezői között kétféle vélemény lehessen a revízió alapgondolatát illetően. A revízió nem hozhat mást, mint a főváros autonómiájának kiszélesítését: — ez legyen a conditio sine qua non-ja a törvény- alkotásnak. Budapest megkülönböztetett jogállással kell, hogy bírjon, a vidéki városokkal szemben. Budapest az állami feladatoknak oly nagy mértékét viseli, hogy a fokozott kötelességeket arányos jogokkal kell kiegyenlíteni. Budapest nem lehet játékszere a mindenkori kormányzatnak, nem tarthat tovább az a jogi helyzet, hogy a közgyűlésnek minden akaratnyilvánítása csak feltételes, a kormány jóakaratától függő. A kormány ellenőrző hac talma ma nem egyéb, mint rejtett formája a gyámságnak. Holott az ellenőrzés a sáli® rei-ből folyó kötelesség, nem pediglen politikai fegyver. Való igaz, hogy a közgyűlés mai összetételében nem képviseli a liegideálisabban Budapest polgárságát, a polgárok érdekelt- Ebből a szempontból — de csakis ebből a szempontból — hasznát látja néha a köz is az ellenőrzésnek. Annak a bizottságnak, amelyet a közgyűlés esztendőkkel ezelőtt kiküldött erre a célra, sürgősen elő kell terjeszteni a munkáját a törvényhatósági bizottságnak. Azután pedig, a törvény megalkotásánál, az lesz a legsúlyosabb gond. hogyan lehet e két szempontot: az autonómia kiszélesítését és a közérdek rovására történő határozatok ellenőrzését összeegyeztetni. FZ/ZZ&Y&OM Cikkei olvastunk nemrégiben az okszerű gazdálkodásról- Budapest podesztája, aki egyizben már vaskos könyvben tanított ki bennünket a közgazdaság elméleteiről, most is bölcs tanácsokkal látja el a pénzszerzés gondjaival kiizködő emberiséget. A podeszta tanításaiból megtudjuk, hogy mostanság, a válságos gazdasági időkben, nem okos dolog kölcsön után szaladgálni- Akkor kell pénz után nézni, amikor azt boldog-boldogtalannak a fejéhez vágják. Mig azonban a podeszta okos fejtegetéseit papírra vetette, azonközben a város türelmetlen hitelezői számlákat lobogtattak az ablaka alatt és odakünn hangos csoportok verődtek össze, akik „pénzt, vagy életet!" követeltek. A podeszta befejezte elmefuttatását, pontot tett a végére és azután hidegvérrel körülnézett, hogy kit lehetne néhány ' milliócska erejéig meg- pumpolni. Huncut drága ugyan a pénz, de a könnyelmű adósságcsinülóknád ez nem számit: a fölvétel könnyű, csak a visszafizetés keserves. Néhány hét előtt hatvan, most öt millió korona függő-kölcsönt kapott a főváros. Egy korty vízre telik belőle és mire újra megszomjazunk, a podeszta leleményes, talál majd uj forrásra, ahonnét meríthet- Arra nem is gondol, hogy a fizika törvényei kiapadhatatlan forrásokat nem ismernekA kolera szépen felcsúszott a Balkánról egészen Budapest alá: félelmetes és halálos biztonsággal kaszál azon a keskeny csikón, amelyet a Duna folyása jelöl ki számára. Kis községekből, amelyek a fővárossal állandó összeköttetésben vannak, akiknek a jámbor lakosai itt járkálnak a Duna- parton, a Kossuth Lajos-utcán és a pályaudvarok várótermeiben, sorra jön a hire egy-két-három koleramegbetegedésnek. A kolera a sarkunkban van, természetes tehát, hogy a polgármester erélyes óvintézkedéseket foganatosított. Oh igen, a polgármester erélyes: Magyarevits Mladen főorvost és Buzay Károly közegészségügyi tanácsost, a főváros hygienéjének két legfőbb papját . együtt — igen, együtt — tanulmányútra küldte — külföldre a kórházviszonyok helyszíni ellenőrzése céljából. Magyaravits dr. és Buzay, \ az egy hónapra tervezett kirándulás alatt I gyönyörű dolgokat fognak tapasztalni Bécsben, > ■ Berlinben és Londonban és amikor hazajönnek, j meglepve kell láíniok, hogy a polgármesternek \ sikerült eltávolítani őket akkor, amikor józan ész j szerint a legnagyobb szükség lett. volna reájuk. . Hozsánna az erélyes polgármesternek: a halálba- ' indulók üdvözlik őt! í Duf abusz-űze mtá rsaság. Nyilatkozat az uj terűről. Múlt heti számunkban hirt adtunk arról a tervről, amely szerint az autobusz-üzem legkomolyabb aspiránsa a Városi villamos, amely vagy egyedül, vagy a Közútival együtt látná el a forgalmat. A cikkben foglaltakról, általában pedig az autóbusz-kérdésről, rendkívül érdekesen nyilatkozott lapunk munkatársa előtt a városi ügyeknek egyik legalaposabb ismerője, egyben döntő szavú tényezője. A nagyértékíi nyilatkozat igy hangzik: — Az autobusz-forgalom megnyitása azért késik annyira, mert a városnak a legkülönbözőbb szempontokat kell a döntésnél figyelembe venni. Mi az autóbuszt erős fegyvernek akarjuk használni a villamostársaságokkal szemben, az autóbusz révén akarjuk rászorítani a Városit és a Közútit a becsületes közlekedési politikára, többek között a földalatti vasúthálózat kibővítésére. Ebből a döntő szempontból folyik az a törekvésünk, híogy a koncessziót lehetőleg senki sem kapja meg, az autóbusz városi vállalat lesz, ha jövedelmez, úgy elsősorban a városnak fog jövedelmezni. Nagyon jól tudjuk azonban, hogy a házikezelésnek nálunk számos hibája van, pénzünk sincsen arra, hogy belefektessük a vállalatba és kockára tegyünk néhány milliót. A legideálisabb megoldást tehát úgy képzeljük ,hogy a konces- siót nem adjuk ki, az autóbusz a városé, de az üzemről, a fenntartásról, a kezelésről egy külön e célra alakuló magánvállalat gondoskodjék. A város nem ád pénzt a vállalkozáshoz, fedezi azonban az omnibusz-megváltás- | nak mintegy másfélmillió koronás (ennyire mentek már le Munkék) költségét. A kocsikat az üzem-társaság szerzi be (lehetőleg az angol konzorciumtól) és tartja jokarban. Fiz a társaság kilométer pénzeket kap a fővárostól. Vagyis minden bevétel a városé, de a bevételnek egy bizonyos hányadát a kezelés fejében a város átengedi az üzem-társaságnak. A kalkuláció nagyjában az, hogy egyelőre 40 kocsit állít be a társaság és minden kocsi naponta kb. 100 kilométernyi utat tesz meg. Egy-egy kilométerre öt fillért számítva, jut a társaságra 40 kocsi mellett naponta kb. (100X40X5) 200 korona kezelési dij. A tarifa úgy lesz megállapítva, hegy az összes rezsiköltségek levonása után a városnak is tetemes jövedelme maradjon még. A kibmé- terpénzekből viszont bőven fizetheti az üzem- társaság az amortizációt s könnyen belátható, hogy a forgalom növekedésével, több kocsi beállításával nőni fog a társaság tiszta nyeresége is. Hogy ennél a társaságnál ki vállalja a főszerepet, hogy a Városi, esetleg a Közúti részesedik-e benne, ezt részletkérdésnek tartom. Erős elhatározásunk, hogy az autóbusz-kérdést karácsony előtt dűlőre juttatjuk. Ez sikerülni is fog, feltéve, hogy újabb komplikációk nem támadnak s újabb kérdések nem nyomulnak előtérbe.
