Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1913-06-25 / 26. szám

2

99

Budapest, 1913. junius 25.

helyzet egész világosan xigy fordult, hogv az utolsó közgyűlés elhatározásától függő elvi döntés egyúttal start-jelzése egy nagyszabású, milliós tétekre menő versenynek, a városháza jelenlegi teületéért.

Nem csekély dologról van itten szó. A számítás igen egyszerű. A városháza területe kilencezer négyszögöl. Ebből kb. másfélezer négyszögölre tehető az a komplexum, amelyet a hatalmas területnek a beépítése esetére utcanyitás céljaira fenn kellene tartani. Vagyis maradna mintegy hét és félezer négyszögöl prima telek, olyan, amelynek négyszögöle átlag háromezer koronát . megér. (Vannak területrészek, amelyekért tizenkétezer koronát is szívesen fizetnének négy- szögölenkint.) A városháza telkéből tehát pesszimisztikus számítás szerint is legalább 22—23 millió koronát lehetne bevételezni, a mivel szemben az ui városháza telke és építési költsége aligha volna több tizenöt milliónál. Ha becsületes igyekezet vezetné a polgármestert ennél a tranzakciónál, ha a felszabaduló telek a legtöbbet Ígérőknek jutna, akkor tetemes fölösleggel zárulna az üzlet. Az első, kezdeményező lépések azonban jogos aggodalommal és bizalmatlansággal tölthetik el az embereket. Hogv egyebet ne említsünk, miért nem igyekezett a város az Orczy-házat már korábban mgszerezni, miért kell majd most busás hasznot biztosítani az élelmes árverési vevőknek?

Az apró és jelentékteleneknek látszó körülményeknek egész tömegéből, az eddigi lé péseknek hosszú láncolatából arra a szilárd meggyőződésre, kell jutnunk, hogy a városháza elhelyezésének a takarója alatt egy újabb, minden eddiginél nagyobb üzletet készítenek elő .a városházán. Ugv látszik, a szereplő személyek csak a közönség előtt ismeretlenek még. a városháza területéből nem a városnak fognak óriási hasznot kiásni, hanem az élelmes vállalkozónak.

A jövő esztendő ennek az impozáns üzletnek a jegyében fog megindulni. Illő, hogy a városatyák alapos munkát végezzenek az utolsó közgyűlésen s már eleve állást foglaljanak a várható fejleményekkel szemben.

Lapunk telefonszáma; 137-15

! Sándor János üzenete.

l

A függőkölcsön titkaiból.

HázihezelésiórltózÉban.

9 közegészségügyi ügyosztály reformja.

Pár nappal ezelőtt, junius hó huszonnegyedik napján óriási gondtól szabadult meg a polgár- mester: a tavalyi ötvenmilliós függő kölcsönt sikerült visszafizetni a külföldieknek.

A dolog éppenséggel nem ment olyan simán, mint az a száraz kommünikékből látszik. Az utolsó pillanatig kétséges volt a helyzet. B‘á r - c z y István derűs optimizmusa már-már a fagypontra stilyedt, amikor külföldi utjának teljes eredménytelensége után a pesti nagybankokhoz fordult.

A bankok pontosan informálva voltak a polgármester külföldi tárgyalásainak minden részletéről s mert velük csak akkor tárgyalt komolyan Bárczy, amikor félni kellett a város csődjétől, bizony megmondták alaposan a véleményüket arról, hogy a polgármester előbb végigházalta a művelt nyugatot. Az a beadvány, , j amely a pesti nagybankok utolsó ajánlatát tar- ! ' talmazza, egyike a városi levéltár legpikánsabb ! aktáinak. Ilyen fölényes tónusban, ilyen lealázó | I modorban ritkán beszéltek még a fővárossal.

A nagybankok szigorúan megleckéztették B á r- c z y Istvánt, amiből okulhat a jövőben.

Az a leirat, amelylyel Sándor János belügyminiszter a függő kölcsönt jóváhagyta, szintén nem minden érdekesség nélkül való. El- | anyira, hogy a polgármester teljesen fölöslegesnek tartotta a leirat publikálását. Sándor János kijelenti, hogy az idő rövidsége miatt nem áll módjában annak hathatós ellenőrzése, mire kell a felveendő pénz. Éppen ezért a hatvan milliós függő kölcsönt jóváhagyja, mert nem akarja lehetetlen helyzetbe hozni a fővárost, a százhúsz milliós kölcsönre vonatkozó felhatalmazásnak a jóváhagyását azonban felfüggeszti | mindaddig, amig részletes kimutatást nem kap arról, hogy a kétszázhetven milliós beruházási programúiból mit teljesített eddig a főváros s mi maradt még hátra.

A leiratnak ezt a részét érthetetlennek talál- j ják a városházán, mert a függő kölcsön felter- I jesztett aktái között szerepel a költségvetésnek az a fügeléke is, amely a beruházási Programm számszerű megvilágítását tartalmazza.

A Fővárosi Hírlap elsőnek jelentette, hogy a városi kórházak adminisztrációját megreformálják, megszüntetik a páratlan és köny- nyelmü rendszert, melyet a kórházi szállításoknál eddig követtek, s házi kezelésbe veszik a kórházak szükségleteinek ellátását.

A kói házi bizottság hétfői ülésén az ügyosztály bejelentette, hogy a kórházak élelmicikkeinek házilag való beszerzését szándékozik megvalósítani.

A főváros jelenlegi szállítójának, Linden- b a u m Lévinek a szerződése f. é,v végével lejár; úgyszintén a fűszert szállító Wertheimer és Frankinak is, misem állja tehát útját annak, hogy az uj rendszer életbeléptetésével a deficitet csökkenteni igyekezzék.

Az élemiszerek beszerzését a hatósági élelmiszerüzemre fogják rábízni, a patikaszereket is házilag kezelik, s evégből fölbontják a Budapesti Gyógyszerész Testület terhes szerződését.

Kétségtelen, hogy a nagyjelentőségű akció föérdeme H e 11 a i Ferenc főpolgármesteré. Ö volt az, aki hivatalba lépésének első napjától fogva lelkes buzgalommal vette kezébe a kórházi ügyeknek szanálását. A legújabb lépést, a kórházi szállításnak a kapzsi vállalkozóktól való függetlenitését, bizonyára élénk tetszéssel fogadják mindenütt.

..................................................................».«»

! i) Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank

1 bérbe ad egy évre, a nyári idényre, vagy rövidebb I időre is értékpapírok okmányok, ékszerek és egyéb értéktárgyak megőrzésére alkalmas négyszeres zárral biró, különböző nagyságú tűz- és betörésmentes (safe deposit) páncélrekeszeket mérsékelt bérösszeg ellenében

Külön bejárat: V., Dorottya-u. 6.

űz élet olyan, mint a lánchíd.

— Az élet olyan, mint a Lánchíd! — igy sóhajtott a költő és hogy a maga igazát bizonyítsa, hozzátette, hogy a Lánchíd csakúgy mint az élet, kancsalul van festve és az egekbe néz.

A városatyák klasszikus műveltségét bizo>- nyitja, hogy ismervén a költö költését, a Lánchíd elzárása körül olyan vehemens csete-patét rendeztek, mintha legalább is az életnek az elzárásáról lett volna szó, olyan kancsal vitát indítottak, mintha sanda mészárosok ülnének a közgyűlés termében, közben pedig ájtatos szemforgatással az egeket nézték.

A külső kép majdnem ugyanolyan volt, mint a múltkor, amikor a politika istennyila belecsapott az újvárosházába. Most is V á z s o n y i vezette a jobb mezőt, G 1 ü c k s t h a 1 é k pedig a bal szárnyat. Most is úgy látszott, mintha a Lipótváros és az Erzsébetváros sűrűbb rajokban tömörülne, mint a másik oldal, amelynek józsefvárosi része nem örvendett túlságos látogatottságnak, Sándor Pál ma is abban a hófehér ruhában jelent meg, mint a múltkor. De ma már szemben állott a demokratákkal, ma már nem védte meg a kormányt azzal, hogy támadta a koalíciót, ma úgyszólván ő forgott a szőnyegen, mert a harc a Közúti harca volt a Városival, a kérdés pedig az, lehet-e villamos- vasutat engedélyezni a Kossuth Lajos utcában és ha lehet, kinek lehet?

Ez a harc erősen izgatta a kedélyeket. El- annyira, hogy fel sem tűntek a városatyáknak a karzaton elhelyezett szép hölgyek, akiknek mindegy volt, hogy Közúti vagy Városi, de nem I

volt mindegy, kikkel tölti be a közgyűlés .az újonnan szervezett tiszti orvosi állásokat.

Amikor Heltai Ferenc főpolgármester jelentette, hogy W e i s z Manfréd kétezer koronát juttatott a főváros szegényeinek, mert megérte néki ezt a pénzt, hogy a leánya Kornfeld báró hitvese lett, akkor a karzati hölgyek közül felsóhajtott az egyik, még leánysorban lévő:

— Istenem, istenem, kétezer korona a szegényeknek. Mennyi lehetett itt a hozomány?

Minthogy pedig ez az egyetlen adat nem volt elegendő a számtani rejtvény megfejtésére, két nagyon okos lipótvárosi városatya, F o r b á t h Imre és H e r c z f e 1 d Frigyes inkább azt számították ki, milyen üdvös dolog lesz, ha kibővítik a közraktárakat.

—- Következik Till tanácsjegyző ur! —- mondta az elnök, mire megindult a nagy vita az élet és a Lánchíd körül.

Eléggé komikusán kezdődött az ügy. Holzer Sándor a Kossuth Lajos-utca jobbpartjának a nevében tiltakozott a földfeletti villamos ellen, F ö 1 d v a r y Imre viszont a balparti konkurren- sek nevében melegen üdvözölte a villamost. Kettőjük közül a harmadiknak volt igaza, B á r- c z y István polgármesternek. Azt mondta Bárczy:

— Nem értem ezeket az embereket. Ök azt hiszik, hogy a kereskedő jobban tudja meg- itélni, mit szeret a vevő és mit nem akar, mint maga a vevő. A Kossuth Lajos-utcai villamost pl. nem a kereskedők szempontjából kell megvizsgálni, hanem a vevők szempontjából. A vevőknek pedig egészen mindegy, van-e ott villamos, vagy nincs. Ezt én magamról tudom a legjobban. Eddig is úgy volt, hogy ha borotválkozni akartam, elmentem a Kossuth Lajos-ut- cai borbélyomhoz. Ha nem volt több tiszta gallérom odahaza, vettem két gallért a Földvárinál. Ha kedvem kerekedett a könyyolvasásra, elmentem Ráth Mórhoz, ha hozerrtráger kellett, Garaihoz, ha parfümöt akartam, Nerudá- hoz. Ha pedig meglesz a villamos, akkor továbbra is ezekbe a boltokba fogok járni, feltéve, hogy ezek a boltok akkor is olyan közel lesznek a hivatalomhoz mint most . . ,

Alighogy a polgármester szavait meghallotta Dán Leó, a szűcs, rögtön fölkelt a helyéről, a polgármester figyelmébe ajánlotta a Doiottya- utcát. Viszont Kiss J. Jenő a maga részétel leginkább az A e r o 1 i t h-ot ajánlotta, mint a melyet ö fedezett fel.

Eddig még elég kedélyes volt a vita. De az emberek nagyon unták már az ügyet s a türelmetlenség nöttön-nőtt.

Vázsonyi Vilmosnak természetesen a legnagyobb figyelem jutott osztályrészül, de már Glücks thal Samut nem akarták meghallgatni a demokraták, Pető Sándort viszont a Lipótvárosiak hurrogták le, meg az Erzsébetvárosiak. Pető már-már hajlandó lett volna elállni a szótól, de akkor a tisztelt túloldalról B e- nedek Dezső ugrott fel. ezt a nemes férfiút pedig igazán nem volt kár szóhoz nem engedni.

A helyzet most az volt, hogy hol Pető ug" föl, hol pedig Benedek Dezső. Beszélni azonban egyik sem tudott. Az emberek tomboltak, legjobban pedig Klein Gyula haragúd^' Ez a derék dob-utcai szappanos ember rettenetes dühvél hadonászott a karjaival, a szeme vérben forgott. A távol ülök azt hitték, hogy gyil-