Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1913-06-04 / 23. szám

biiiaíiiDiiiaiiiaiiiaiiiaiuaiiiaiiiDiiibHiaiiiaiimiimiiiaiiiiaiiiQuiaiiimiiDÍiÍDiiiaiiiDiiiaiiiniimiiiBiiBDiiifí ELŐFIZETÉSI JtRTIKt Egész évre 1b K Félévre........................... 8 K Egyes szántó ft ft ap fia­téit a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Fa te iss szfkmszts: Dacsó Emil, rdi>s»«rAMZ/ff, dr, Szilágyi Hugó Megjelenik minden szen­dén, esetleg ketenkint többször* is. Szerkesztő - ség és kiadóhivatals VI, Kis Jdnos-utca 4, szám Egy városatyát majdnem agyonütöttek a pénzügyi bizott­ságban, mert azt merte állítani, hogy a vá­rosházán a kisajátításoknál nem a telkeket becsülik meg, hanem a kijárókat. A nemes felháborodás oly nagy volt, hogy sebtiben megvásároltak egy ingatlant, amelyre sem­mi szükség nincs s amelyet más1 közönséges halandó félannyi pénzért sem vásárolnia meg. Pedig hiába minden hősi felbuzdulás, min­den tiltakozás, a vaknak is látnia kel1, hogy a mi telekpolitikánknak a főelve: mennél drágábban venni, mennél olcsóbban eladni. Tervszerű telekpolitikáról nálunk különben sem lehet beszéni. Nálunk mindig úgy szü­letnek meg a városszabályozási tervek, hogy először adva van egy kíljáró, akinek a ked­véért növeli a város az ingatlan-státuszát s csak a vétel perfektuálása után gondolnak arra, hogy tulajdoniképpen mi történjék a telekkel. Természetes, hogy ily módon hosz- szu esztendők választják el a vétel és a hasznosítás időpontjait s a főváros interkalá- ris kamatokban annyit veslzi't, hogy ebből az összegből akármelyik vidéki város fedezhet­né az egész háztartását. De legyünk egy pillanatra az igazság ro­vására objektivek és higyjük el, hogy a tö­méntelen telekszerzés tényleg a telkek miatt és nem a tlelektulajdonosiolk és kijáróik miatt történik. Akkor is azt kell mondani, hogy ezzel a politikával sürgősen szakítani kell. A külterjes fejlődésnek csak afcaídáilyául szol­szolgálhat, hogy mértföldeken keresztül ve­zető komplexumokat a város tart erős lekö­töttségben. A város nagy étvágya előbb- utóbb megbénítja a magánosok közötti! in­gatlanforgalmát, a forgalom csökkenése a telkek devalvációjára vezet s a fővárost ér­zékenyen fogja sújtani az átírási illetékekből származó jövedelemnek a hiánya. Egészsé­ges, racionális telekpolitika egyformán szá­mol a szükséggel és a lehetőséggel. Nálunk pedig úgy alakul a helyzet, hogy a legtöbb telekre, amelyre ráveti a szemét a város, vagy amelyet úgy oktrojálnak rá, egyálta­lában nncsen szükség. A pénzügyi helyzet­nek figyelembevétbléről pedig szó sincsen ezeknél az üzleteknél. Veszünk, veszünk, a inig telik a kölcsönpénzekből, feledjük, hogy a vételt mindannyiszor a kölcsönpénzek után fizetendő kamatok is drágítják. Csák ilyen­kor, amikor a kölcsön visszafizetésének fe­nyegető gondja ráborul a városra1, amikor megrendül a város hitelébe vetett bizalom: — ilyenkor látjuk, mire vezet a könnyelmű, floth gaz dákod ás, • amelynek egyik legkirí­vóbb szemléltetöje a főváros telekpolitikája. &Z£7JYJ?OJZ A kölcsön körül történteket életének legszebb kudarcai közé raktározhatja el a polgármester. Azok, akik mind­untalan a főváros változatlan és megingathatat­lan hiteléről beszéltek, most szomorúan tapasztal­hatják az ellenkezőjét ennek. Humbug volt már a mögött az előterjesztés mö­gött is, amelyet legutóbbi ülésén tárgyalt és el­fogadott a pénzügyi-bizottság s amelyet a szer­dai közgyűlés napirendjére is felvettek. Az elő­terjesztés ugyanis azzal indokolja a függő kölcsön elejtését s az újabb felhatalmazás kérését, hogy a helyzet kedvezően alakult s a főváros számára végleges, annuitásos kölcsönöket ajánlanak. Hol­ott a való tény az volt, hogy függő kölcsönről hal­lani sem akartak a bankok, egy végleges köl­csönnek a feltételei pedig a mai pénzviszonyok mellett aligha lehetnek elfogadhatók. Tetézte a nyílt blamázst a berlini kirándulás le­sújtó eredménytelensége. A német tőke határozott, félreismerhetetlen kosarat adott a polgármester­nek, aki pedig annyira bízóit a maga zsenijében, hogy büszke kommünikékben előre beharangozta, hogy pénz fog állni a házhoz. Bárczy István deriis optimizmusa keserves kiábrándulást szerzett azok­nak, akik azt hitték, hogy a polgármesternek csak akarni kell és elhárul minden konjunktúrából folyó akadály. Négy hét múlva véget ér a városházi szezon s a város­atyák és a tisztviselők a jól végzett munkának boldogító tudatában mennek nyaralni. Addig is azonban résen kell lennie mindenkinek, mert a városházán az a divat, hogy a szezon vége a fő­szezon. Az utolsó hónapban több munka folyik, mint amennyit az egész évben végeznek. A zárszámadások összeállításának munkája serényen folyik. A jö­vő héten, úgy lehet, meglátjuk, hogy a tavalyi költségvetésnek a kereteit mennyiben tartották be és mennyiben lépték túl a városházán. Ebben ■ az esztendőben fokozott érdeklődés előzi meg ezt a munkát, mert a város financiáival a leg­mérsékeltebb elemek sincsenek többé megeléged­ve s mert a közönséget is izgatja az a kérdés, hogy a tanács ismételt kalmárkodása, az üzleti. szellemnek előnyomulása minő elváltozásokat okoz a számok rengetegében. A zárszámadásokkal szemben való türelmetlen­ség, a feszült várakozás nem egészen indokolt. Mert tudni kell, hogy a zárszámadások végered­ményéi mindig előbb fixirozzák, még mielőtt a főszámvevő hozzáfog a munkájához. Ha a pol­gármester jónak találja, úgy a zárszámadás fölös­leget fog mutatni, de ha véletlenül szabadjára en­gedi a számokat, akkor a pénzügyi helyzetnek el­szomorító, sivár képét fogjuk kapni. (^sődbe jutott a községi szatócsüzlet. A pesti embernek legtöbbet! szenvedő testrészét, a gyomort érdekli elsősorban az az előterjesztés, amelyet szerdán fog tár­gyalni a főváros törvényhatósági bizott­sága. . Az előterjesztés atyja Folkusházy La­jos tanácsnok, akiiről még az ellenségei sem állíthatják, hogy gyakori ötleteivel, eszméi­vel, túlontúl igénvbe venné ,a bizottságokat és a közgyűlést. A községi éle 1 miszerárushó üzern üzlet-tőkéje elfogyott, emelni kell az alaptőkét: — ez a magva a tanácsnok elő­terjesztésének. Várva-vártuk ezt a munkát, mert kiván­csiak voltunk arra, vájjon mivel fogja in­dokolni Folkusházy Lajos, hogy közel két esztendő óta — Ilyen hosszú időre nyúlik vissza az^ egész akció — úgyszólván siemmi sem történt az élelmiszer-mizériák enyhíté­sére és ami történt, az ;is helytelenül történt. Az előterjesztés a maga isteni naivitásával, bürokratikus felfogásával, egyoldalúságá­val. helyen kint nevetséges gyakorlatiaitlansá- gával a leghatásosabb Igazolása a mi meg­ái la-pi fásunknak. Már a történeti rész is hamis és tudatlan. Azzal kellett volna kezdeni, hogv az élelmi­szer-üzem a bódékból virágzott ki. amelyek­kel tudvalevőleg a kiskereskedőknek a szá­jából akarták kivenni a kenyeret. Vázso- nyi "Vilmosé az érdem, hogy a könnyelmű terv nem került kivitelre, de az már azután a tanácsnak, különösen pedig Folkushá­zy Lajos tanácsnoknak legszemélyesebb hi­bája, hogy torzszülött lett az alkotásból. Vá- zsonyi Vilmos kezdeménvezésére a közgyű­lés fél millió koronát szavazott meg arra a célra, hogy a főváros a kereskedelem ér­dekeinek legtökéletesebb kímélésével tegyen valamit a tömegnyomor enyhfésére, az élelmiszer-uzsora letörésére. Nagyon termé­szetes, hogy Vázsonvi Vilmosnak, aki egyé­niségének egész súlyával, minden tekintélyé­nek és befolyásának latbavetésével szállt, síkra a bódé-rendszer' ellen: — eszeágában sem volt hozzájárulni egy olyan élelmiszer- politikának az inaugurálásához, minit amilyen­hez Folkusházy tanácsnok ur jóvoltából immár második éve szerencsénk van. Az előterjesztés szerint az egész üzemnek az a célja, hogv az élelmiszerkereskedelem­re árszabályozó és ármérséklő hatást gya­koroljon. Ez a cél, nagyon természetes, már ab ovo sem kecsegtetett semmiféle ered­ménnyel. Tudnivaló ugyanis, hogy az élelmiszerek árait nem lehet a kipárnázott tanácsnoki aj­tók mögött dirigálni. Ezek az árak a keres­letnek és a kínálatnak egymáshoz való, vál­takozó viszonyától függnek, nem pedig a közélelmezési ügyosztálytól- A viszony pe­dig. a két döntő tényezőnek az aránya, úgy alakult az utolsó években, hogy amig a ke­reslet folytonosan emelkedett, a szükséglet mind nagyobb és nagyobb lett. addig a ter­melés fokozása, a kínálat növekedése holt­pontra jutott, nem képes többé lépést tar­tani a kereslettel. így történt, hogv az árak

Next

/
Thumbnails
Contents