Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-04 / 23. szám
biiiaíiiDiiiaiiiaiiiaiiiaiuaiiiaiiiDiiibHiaiiiaiimiimiiiaiiiiaiiiQuiaiiimiiDÍiÍDiiiaiiiDiiiaiiiniimiiiBiiBDiiifí ELŐFIZETÉSI JtRTIKt Egész évre 1b K Félévre........................... 8 K Egyes szántó ft ft ap fiatéit a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Fa te iss szfkmszts: Dacsó Emil, rdi>s»«rAMZ/ff, dr, Szilágyi Hugó Megjelenik minden szendén, esetleg ketenkint többször* is. Szerkesztő - ség és kiadóhivatals VI, Kis Jdnos-utca 4, szám Egy városatyát majdnem agyonütöttek a pénzügyi bizottságban, mert azt merte állítani, hogy a városházán a kisajátításoknál nem a telkeket becsülik meg, hanem a kijárókat. A nemes felháborodás oly nagy volt, hogy sebtiben megvásároltak egy ingatlant, amelyre semmi szükség nincs s amelyet más1 közönséges halandó félannyi pénzért sem vásárolnia meg. Pedig hiába minden hősi felbuzdulás, minden tiltakozás, a vaknak is látnia kel1, hogy a mi telekpolitikánknak a főelve: mennél drágábban venni, mennél olcsóbban eladni. Tervszerű telekpolitikáról nálunk különben sem lehet beszéni. Nálunk mindig úgy születnek meg a városszabályozási tervek, hogy először adva van egy kíljáró, akinek a kedvéért növeli a város az ingatlan-státuszát s csak a vétel perfektuálása után gondolnak arra, hogy tulajdoniképpen mi történjék a telekkel. Természetes, hogy ily módon hosz- szu esztendők választják el a vétel és a hasznosítás időpontjait s a főváros interkalá- ris kamatokban annyit veslzi't, hogy ebből az összegből akármelyik vidéki város fedezhetné az egész háztartását. De legyünk egy pillanatra az igazság rovására objektivek és higyjük el, hogy a töméntelen telekszerzés tényleg a telkek miatt és nem a tlelektulajdonosiolk és kijáróik miatt történik. Akkor is azt kell mondani, hogy ezzel a politikával sürgősen szakítani kell. A külterjes fejlődésnek csak afcaídáilyául szolszolgálhat, hogy mértföldeken keresztül vezető komplexumokat a város tart erős lekötöttségben. A város nagy étvágya előbb- utóbb megbénítja a magánosok közötti! ingatlanforgalmát, a forgalom csökkenése a telkek devalvációjára vezet s a fővárost érzékenyen fogja sújtani az átírási illetékekből származó jövedelemnek a hiánya. Egészséges, racionális telekpolitika egyformán számol a szükséggel és a lehetőséggel. Nálunk pedig úgy alakul a helyzet, hogy a legtöbb telekre, amelyre ráveti a szemét a város, vagy amelyet úgy oktrojálnak rá, egyáltalában nncsen szükség. A pénzügyi helyzetnek figyelembevétbléről pedig szó sincsen ezeknél az üzleteknél. Veszünk, veszünk, a inig telik a kölcsönpénzekből, feledjük, hogy a vételt mindannyiszor a kölcsönpénzek után fizetendő kamatok is drágítják. Csák ilyenkor, amikor a kölcsön visszafizetésének fenyegető gondja ráborul a városra1, amikor megrendül a város hitelébe vetett bizalom: — ilyenkor látjuk, mire vezet a könnyelmű, floth gaz dákod ás, • amelynek egyik legkirívóbb szemléltetöje a főváros telekpolitikája. &Z£7JYJ?OJZ A kölcsön körül történteket életének legszebb kudarcai közé raktározhatja el a polgármester. Azok, akik minduntalan a főváros változatlan és megingathatatlan hiteléről beszéltek, most szomorúan tapasztalhatják az ellenkezőjét ennek. Humbug volt már a mögött az előterjesztés mögött is, amelyet legutóbbi ülésén tárgyalt és elfogadott a pénzügyi-bizottság s amelyet a szerdai közgyűlés napirendjére is felvettek. Az előterjesztés ugyanis azzal indokolja a függő kölcsön elejtését s az újabb felhatalmazás kérését, hogy a helyzet kedvezően alakult s a főváros számára végleges, annuitásos kölcsönöket ajánlanak. Holott a való tény az volt, hogy függő kölcsönről hallani sem akartak a bankok, egy végleges kölcsönnek a feltételei pedig a mai pénzviszonyok mellett aligha lehetnek elfogadhatók. Tetézte a nyílt blamázst a berlini kirándulás lesújtó eredménytelensége. A német tőke határozott, félreismerhetetlen kosarat adott a polgármesternek, aki pedig annyira bízóit a maga zsenijében, hogy büszke kommünikékben előre beharangozta, hogy pénz fog állni a házhoz. Bárczy István deriis optimizmusa keserves kiábrándulást szerzett azoknak, akik azt hitték, hogy a polgármesternek csak akarni kell és elhárul minden konjunktúrából folyó akadály. Négy hét múlva véget ér a városházi szezon s a városatyák és a tisztviselők a jól végzett munkának boldogító tudatában mennek nyaralni. Addig is azonban résen kell lennie mindenkinek, mert a városházán az a divat, hogy a szezon vége a főszezon. Az utolsó hónapban több munka folyik, mint amennyit az egész évben végeznek. A zárszámadások összeállításának munkája serényen folyik. A jövő héten, úgy lehet, meglátjuk, hogy a tavalyi költségvetésnek a kereteit mennyiben tartották be és mennyiben lépték túl a városházán. Ebben ■ az esztendőben fokozott érdeklődés előzi meg ezt a munkát, mert a város financiáival a legmérsékeltebb elemek sincsenek többé megelégedve s mert a közönséget is izgatja az a kérdés, hogy a tanács ismételt kalmárkodása, az üzleti. szellemnek előnyomulása minő elváltozásokat okoz a számok rengetegében. A zárszámadásokkal szemben való türelmetlenség, a feszült várakozás nem egészen indokolt. Mert tudni kell, hogy a zárszámadások végeredményéi mindig előbb fixirozzák, még mielőtt a főszámvevő hozzáfog a munkájához. Ha a polgármester jónak találja, úgy a zárszámadás fölösleget fog mutatni, de ha véletlenül szabadjára engedi a számokat, akkor a pénzügyi helyzetnek elszomorító, sivár képét fogjuk kapni. (^sődbe jutott a községi szatócsüzlet. A pesti embernek legtöbbet! szenvedő testrészét, a gyomort érdekli elsősorban az az előterjesztés, amelyet szerdán fog tárgyalni a főváros törvényhatósági bizottsága. . Az előterjesztés atyja Folkusházy Lajos tanácsnok, akiiről még az ellenségei sem állíthatják, hogy gyakori ötleteivel, eszméivel, túlontúl igénvbe venné ,a bizottságokat és a közgyűlést. A községi éle 1 miszerárushó üzern üzlet-tőkéje elfogyott, emelni kell az alaptőkét: — ez a magva a tanácsnok előterjesztésének. Várva-vártuk ezt a munkát, mert kiváncsiak voltunk arra, vájjon mivel fogja indokolni Folkusházy Lajos, hogy közel két esztendő óta — Ilyen hosszú időre nyúlik vissza az^ egész akció — úgyszólván siemmi sem történt az élelmiszer-mizériák enyhítésére és ami történt, az ;is helytelenül történt. Az előterjesztés a maga isteni naivitásával, bürokratikus felfogásával, egyoldalúságával. helyen kint nevetséges gyakorlatiaitlansá- gával a leghatásosabb Igazolása a mi megái la-pi fásunknak. Már a történeti rész is hamis és tudatlan. Azzal kellett volna kezdeni, hogv az élelmiszer-üzem a bódékból virágzott ki. amelyekkel tudvalevőleg a kiskereskedőknek a szájából akarták kivenni a kenyeret. Vázso- nyi "Vilmosé az érdem, hogy a könnyelmű terv nem került kivitelre, de az már azután a tanácsnak, különösen pedig Folkusházy Lajos tanácsnoknak legszemélyesebb hibája, hogy torzszülött lett az alkotásból. Vá- zsonyi Vilmos kezdeménvezésére a közgyűlés fél millió koronát szavazott meg arra a célra, hogy a főváros a kereskedelem érdekeinek legtökéletesebb kímélésével tegyen valamit a tömegnyomor enyhfésére, az élelmiszer-uzsora letörésére. Nagyon természetes, hogy Vázsonvi Vilmosnak, aki egyéniségének egész súlyával, minden tekintélyének és befolyásának latbavetésével szállt, síkra a bódé-rendszer' ellen: — eszeágában sem volt hozzájárulni egy olyan élelmiszer- politikának az inaugurálásához, minit amilyenhez Folkusházy tanácsnok ur jóvoltából immár második éve szerencsénk van. Az előterjesztés szerint az egész üzemnek az a célja, hogv az élelmiszerkereskedelemre árszabályozó és ármérséklő hatást gyakoroljon. Ez a cél, nagyon természetes, már ab ovo sem kecsegtetett semmiféle eredménnyel. Tudnivaló ugyanis, hogy az élelmiszerek árait nem lehet a kipárnázott tanácsnoki ajtók mögött dirigálni. Ezek az árak a keresletnek és a kínálatnak egymáshoz való, váltakozó viszonyától függnek, nem pedig a közélelmezési ügyosztálytól- A viszony pedig. a két döntő tényezőnek az aránya, úgy alakult az utolsó években, hogy amig a kereslet folytonosan emelkedett, a szükséglet mind nagyobb és nagyobb lett. addig a termelés fokozása, a kínálat növekedése holtpontra jutott, nem képes többé lépést tartani a kereslettel. így történt, hogv az árak
